Taps, 1991
1991-02-01
taps 2 1991. FEBRUÁR A színészmagazin szerkesztőbizottsága: Kállai Ferenc, Kékesi Gyula, Angyal Mária, Baranyi Ferenc, Bodrogi Gyula, Bródy János, Gregor József, Győrffy Miklós, Gyurkovics Tibor, Hegedűs D. Géza, Hernádi Gyula, Nagy Attila, Nemeskürty István, Ocsovai Gábor, Pécsi Ildikó, Rátonyi Róbert, Sághy Ildikó, Schwajda György, Somfai István, Szokolay Sándor, Vinkó József A TARTALOMBÓL Főszerkesztő: Sághy Ildikó Művészeti szerkesztő: Mikulka Gyula, Főmunkatárs: Lázár Ervin, Műszaki vezető: Nagykovácsy Tibor, Titkárságvezető: Baranyi Ilona, Fotóriporter: Horváth Gy. Gábor, Szerkesztőség: 1087 Budapest Vill., Könyves Kálmán krt. 76. VI. em. 612. sz. Kiadja: A TAPS Kiadó Kft., a BT gondozásában Ügyvezető igazgató: Kovács János és Radnai Ildikó Készült a Zrinyi Nyomdában. 91.2516/02-66-22 50 000 példányban - HU ISSN 0238-0595 Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató Megjelenik havonta, a hónap elején Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hirlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a POSTABANK RT 021-02799 HELIR 219-98636 számon Előfizetési díj: egy évre 936 Ft, fél évre 468 Ft Meg nem rendelt kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! UDVARI ÉNEKESEK 13 ÁRNYAK 14 LENNI VAGY NEM LENNI 16 SZTÁR TOTÓ 19 EGY SZERENCSÉS SZÍNÉSZNŐ 20 A HARMADIK KÖLYÖK 23 ÍGY JÁTSZTOK TI 25 RÉMTÖRTÉNETBŐL LÉLEKTANI DRÁMA 26 ZOMBIK ÉS PSZICHOLÓZOMBIK ÉS PSZICHOLÓGUSOK 28 FÉLÁLOM 30 BARÁTOM,HARVEY 32 SZTÁREK ANDREA-POSZTER 34 ARANYTÓ 36 TAPS-NÉVJEGY 38 SZÍNHÁZI GYORS 40 VASTAPS KOLTAI JÁNOSNAK 44 GONDOLAT - JEL 45 PÁSKÁNDI GÉZA ÖNINTERJÚJA 47 A NAGY SZÍNÉSZ SZEREPEI 48 ÁLLOK RENDELKEZÉSEDRE 49 A BAK JEGYÉBEN 51 SZUHAY BALÁZS KONFERANSZA 52 PETER BROOK FELTÁMADÁSA 53 JÓ ÉJT, KIRÁLYFI 54 REJTVÉNY 55 POP-DOSSZIÉ 56 ÉLET MŰVÉSZET 58 SZTÁROK APRÓBAN 59 KÉT NŐ, EGY ESET 60 HATÁRTALAN SZENZÁCIÓK 60 BALOGH KLÁRI ANEKDOTÁI 62 CSANÁDI JUDIT MŰTERMÉBEN 63 FARSANGI JÁTÉK 66 BEMUTATJUK AZ ÓDRY SZÍNPADOT 4 LETÖRÖLT HÍMPOR 8 TÁRSALGÓBAN HALÁSZ JUDITTAL 10 ANGYALBŐRBEN 42 Sok szállal kötődöm a színházhoz - mondja Demszky Gábor főpolgármesteri dolgozószobájában, ahová két ügyfél között beszaladtunk. - Van egy családi szál... - Elmosolyodik, mint egy kölyök, és kamaszos büszkeséggel folytatja. A nagyapám nyolcvanhat éves koráig jegyszedő volt a Thália Színházban. Nemrég ment nyugdíjba. Kis túlzással azt mondhatom, hogy a Nagymező utcai színházban töltöttem a gyerekkoromat. Abszolút „protekciós” voltam, hiszen Kazimir Károly jóvoltából akkor kaptam ingyenjegyet, amikor csak akartam. Nyolcéves lehettem, amikor az első igazi színházi élmény ért. Láttam a Tháliában egy József Attila életéről szóló darabot, talán az volt a címe, hogy Tiszta szívvel, talán nem, mindenesetre nagyon a hatása alá kerültem. Ez még Kazimir és a Thália felfelé ívelő korszakában volt, később a helyzet egy kicsit elfajult, de ezt most hagyjuk... - Az Ördög és a Jóistenből hosszú részleteket tudtam kívülről, annyiszor megnéztem a darabot. A Tótékat Latinovitscsal legalább húszszor láttam. Gyerekkoromnak szinte a felét a színházban töltöttem... - Egy másik, igen jelentős szál is a színházhoz köt, de egy másik korban, az ifjúkoromban és egy másik színházhoz, a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. - Ez a szál nem családi, hanem - nyugodtan lehet így mondani - politikai szál. A hetvenes évek vége, a nyolcvanas évek eleje a szellemi gerillaharc nagy korszaka volt. Autóstoppal Kaposvárra menni színházba... ez több volt, más volt, mint színházlátogatás, politikai gesztusnak számított. - Ez az idő a kaposváriak nagy korszaka. A Marat halála a kaposváriak előadásában egyúttal politikai tett volt. Barátaimmal szinte minden előadáson ott voltunk. Lelkesedtünk Gombrowicz Esküvőjéért, a Mester és Margaritáért, és nagyszerű volt Osztrovszkij Vihara is. Ezekben az években a „kulturális levegő” csak vidéken lehetett ilyen, Pesten nem sikerülhetett „Kaposvárt” teremteni, de nem sikerülhet ez ma sem. Nemcsak azért, mert elmúlt már az a „nagy idő", aminek mi azokat az éveket láttuk, nem sikerülhet azért sem, mert ilyen gigantikus város, mint Budapest nem alkalmas arra, hogy zárt, kevés emberrel működő nagy műhelyek alakuljanak ki. Budapest sajnos ma már nem rendelkezik akkora kultúra- és szellemteremtő erővel, mint amekkora a múltjából következne. Ez az esztelen növekedés, ami itt az utóbbi negyven évben végbement, túlméretezettséghez vezetett.