Tarjáni Acél, 1955 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-01 / 1. szám

C fm Világ proletárjai egyesüljetek ! VII. évfolyam 1. szám. AZ ACÉLÁRUGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Salgótarján, 1955 január 1. Írt lendülettel előre a felszabadulási verseny sikeréért — IB W III»! ..........II II IMII III ......... Csatlakoztunk a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak versenykihívásához HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 10. • ÉVFORDULÓJÁRA Mi, Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói, örömmel vettük a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak versenyfelhívását, mert még emlékezetünkben él 1944, amikor a fasiszta bérencek izgalomban tartották Salgótarján dolgozó népét. A rettegés, a félelem lett úrrá az egész városban. Száz és száz gyermek és édesanya szeméből hulltak a könnyek a legkedvesebbjeikért, a férjért, édesapáért, fiaikért, akiket elhurcoltak a családtól, a szülőtől és a hosszú időn keresztül a bizonytalanság, a nincstelenség és az idő rideg viszontagságai közepette éltek távol hazájuktól, idegen érdekek miatt. Tíz év hosszú idő, de egy életen át nem lehet letörölni azokat a fájó könnyeket, melyeket hullattak és hullatnak még ma is mindazokért, akik még ma sem tértek vissza. Miért tették ezt velünk? — Miért akartak egy nemzetet tönkretenni, rabigába hajtani? Egy nemzetet megsemmisíteni mások érdekeiért, azokért, akiknek minden eddigi törekvésük az volt, hogy a magyar nemzetet tönkretegyék. Nem akarunk többé idegen hatalmak zsarnoksága alatt élni. Nem akarunk 1945 előtti időket, csupán békét és szabadságot akarunk a földkerekség minden dolgozójának. Az Acélárugyár dolgozói 10 évvel ezelőtt életük kockáztatásával rejtették el pépeik egy részét a fasiszta rablók elől, így akadályozva meg azoknak, külföldre való szállítását. Ez tette lehetővé, hogy közvetlen a felszabadulás után a Szovjet Hadsereg részére a nyár már termelni tudott. Azóta Pártunk vezetésével hozzáláttunk, új életünk harcos építéséhez A fasizmus alatti szenvedések és üldöztetések, a felszabadulás utáni nehéz küzdelmek és a már egyre szépülő életünk avatta igazi ünneppé április 4-ét, hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját. Mi a Pálpótakjáni Acélárugyár dolgozói, örömmel csatlakozwk a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak versenyfelhívásához és ezzel kapcsolatosan az alábbi vállalásokat tesszük április 4 tiszteletére: már 1 százalékkal csökkent’ük, amely negyedéves viszonylatban 150 órának felel meg. A mezőgazdaság fokozottabb megsegítése érdekében az 1. negyedévben 7500 db ekefejet gyártunk le ezenkívül kormánylemezből 10 tonnával, szántóvasból 50 tonnával és obramvanádhimos kulcsból 5 tonnával teljesítjük túl tervünket. A jelenleg kísértpt aktitác ió Új kanagyártási technológiát az I. negyedév végére nagyüzemi gyártásra fejlesztünk fel. A Parida—Takács hengerünkhöz bevezetett villahengerlést továbbfejlesztjük úgy, hogy az I. negyedév végére a henger körzetében megszervezzük a kisméretű villák szvárfási ciklusát. A lakosság fokozottabb ellátása érdekében az I. negyedév folyamán terven felül 35 tonna szeget gyártunk, melynek érdekében a szegverős génekhez szükséges gyártási technológiának lefektetésével, valamint a szeggyártási technológia bevezetésével a vegyes szegképződést 10 százalékkal csökkentjük. Hernhúzás vonalán a Gazdasági üzem részére az 1955-ös év folyamán 2 db gáztüzelésű körkemencét építünk be 320 000 Ft értékben. Ezenkívül ugyancsak a Gazdasági üzem részére 4 db futódaruálvát létesítünk, amely a vagonokból történő nagyobb kötegfi anyagok ki- és berakodását könnyíti meg. A futódaruálva elkészítését szintén 1955 decemberig befejezzük, 580 1100 Ft értékben. "•v" . ii. vív gu .v.»i tn"va.— v. Mi. Acélárugyár dolgozói megfondoltuk hogy április 4-e, hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére tett vállalásainkat, illetve annak minden pontját maradéktalanul teljesítjük, mert tudatában vanunk annak, hogy termelésünk fokozásával, önköltségünk csökkentésével és a minőség emelésével, állandó javításával nagy mértékben elősegítjük életszínvonalunk további emelkedését. SOÓS JÁNOS, ÜB-elnök MÁTRAI ISTVÁN, nagyüzemi párttitkár BÉRCES HENRIK, igazgató CSERNÁK VIKTOR, DISZ-titkár 1, VáHc'ü’V. for‘rv 37 1055- I-WéffVí^ftVPS fartdinVet RP) f 077 nóval ( ni tr’ se«ítjük, 2 1ííiVV'›nMiik "•váltmány3lT>k önköltséír^i _ycluíucsalatos.í’Ti vállaljuk. boev 37 105,1. hár^'TmP^odPvi átb^n? vicT^rivítv^ 527 000 Ft-os csökkenési érőnk nl. 3. A rpínncée javítási érdekében vájlfdl:'v *iz io ~i tv. nfírveé^es öcwseie?*ünke.t 5 «Tp.TaiAkkal csökkentjük, emelett 15 000 Ft-os megtakarítást érünk el. 4. Forert valamint hosszúlejáratú evanrttervünket 100 «''áralékosan teljesítjük. 5. Anvaetalarékosság terén 32 000 Ft megtakarítást érünk el olyan formában hogy ezenből 15 vagont takarítunk meg. kb. 10 00O Ft értékben és különböző lebontott és elfekvő anyagok felhasználásával 22 000 Ft-ot takarítunk meg. 6. Vállalok, hogy az 1054. IV. negyedévben történt balesetek számát az 1955. negyedévben 5 százalékkal csökkentjük, amelynek érdekében az I. negyedévre beütemezett munkavédelmi beruházásokat maradéktalanul teljesíttjük és az. negyedév folyamán 1000 régi dolgozót balesetelhárítási elméleti oktatásban részesítünk. 7. Kooperációs tervünket maradéktalanul teljesítjük vagyis a Vörös Csillag Traktorgyár részére az I. negyedév folyamán 25 ezer db traktorkapaszkodót szállítunk le. 8. A terv és vállalás teljesítése érdekében az 1954 év átlagos kiesett génórákhoz viszonyítva a kiesett génórák szá BOLDOG ÚJESZTENDŐT kíván a nagyüzemi pártbizottság Kedves Olvasóink! , Néhány óra választ el attól, hogy átlépjünk az újévbe. Eseményekben, győzelmekben gazdag évet hagyunk magunk mögött. Az Acélárugyár dolgozói ez év minden hónapjában igyekeztek úgy dolgozni, hogy ne valljanak szégyent. A második negyedévben kivívták a büszke élüzem címet is. Igaz, nem minden időszakról mondhatjuk el, hogy mindent megtettünk, amit a párt és a nép várt tőlünk. Ebből azonban tanultunk, okultunk. A tapasztalatok felhasználásával akarunk és fogunk dolgozni a következő új esztendőben. Egy év nem nagy idő,íe történelemkönyve a gyárnak, az üzemnek. Sok nehéz csata, küzdelem van mögöttünk. Sok esemény gazdagította életünket. Ezek közül csak egyet ragadtunk ki: a gyár a város felszabadulásának tízéves évfordulóját. Ezen a napon újra és újra felelevenedett a múlt, a háború pusztítása, felrémlettek azok a napok, amikor a munkások védték hősies elszántsággal az üzemet, második otthonukat. Ezeket a napokat nem lehet felejteni. Ezek a tények adnak új erőt és lendületet ahhoz, hogy az újesztendőben is minden erőnket megfeszítve dolgozzunk a békéért, boldog jövőért. Ehhez a munkához kívánunk gyárunk dolgozóinak, a „Tarjáni Acél” minden olvasójának és terjesztőjének boldog újesztendőt és az újévben erőt, egészséget! Örökre a szívükbe vésik Fehér hószőnyeg takarta Salgótarján környékét december 23-án. Ezen a napon Salgóarján dolgozói munkájukból iparkodtak haza, hogy felkeressék Somlyó és Kazár között azt a nagy tölgyfát, ahol 1944 december 25-én az első szovjet katona megjelent és itt megbeszélést folytatva indultak el Salgótarján városának felszabadítására. Késő délutánra járt az idő, amikor a Forgácsi úton Kazár felé haladva gépkocsik és gyalogjárók tömege özönlött a híres tölgyfához. Salgótarján dolgozó népe a nagy hideg elllnére is, fáradságot nem kímélve összegyűlt a nagy tölgyfa előtt, hogy végignézzék az emléktábla leleplezését és meghallgassák Kovács József elvtárs beszámolóját. Kovács elvtárs beszámolójában kihangsúlyozta, hogy ez a fa, ahonnan a szovjet katonák elindultak harcos útjukra.. . Salgótarján Városának a szabadság fája. A megjelenő ünneplő közönség némán figyelte, az ünnepi beszédet és visszaemlékezett 10 évvel ezelőttre. A város nehéz helyzetére gondoltak, amikor a német fasiszták felrobbantoták a hidakat és a szörnyű háború dúlt. A Szovjetunió Vörös Hadserege felszabadította városunkat és ma már békében építjük a szocializmust. Azóta városunk sokat fejlődött és minden dolgozónk azon van, hogy szebbé és boldogabbá tegyük Salgótarján városát. Az ünnepség után azzal indultak haza dolgozóink, hogy a jövőben még fokozottabban harcolnak a béke megvédéséért és Salgótarján városának felszabadulását örökké a szívükbe vésik. Az Igazgatóság nevében Ezúton mondok köszönetet gyárunk összes dolgozóinak az 1954. évben végzett sikeres, áldozatos és jó munkájukért, egyben pedig hasonló jó eredményekben dús, boldog és békés újévet kívánok! Elvtársi üdvözlettel« BÉRCES HENRIK vállalati igazgató Dicsőség városunk felszabadításáért elesett Hősöknek! December 25. Ezen a napon ha végigment az ember a városban, akár fiatal, akár idősebb bácsikkal, vagy nénikkel találkozik, mindenki arra emlékezik, hogy mi volt 10 évvel ezelőtt Salgótarjánban. Eszükbe jut az a borzalom, amit a német fasiszták műveltek városunkban. De különösen eszükbe jut és sokat beszélgetnek a szovjet katonákról, akik megjelentek a városban és kiűzték városunkból a fasiszta fenevadakat. Nehéz napok voltak ebben az időben. Azonban ez a nap fényes diadalt hozott városunk lakóira, mert a Szovjet Hadsereg teljes egészében felszabadította városunkat. Már délelőtt 9 órakor a város dolgozói összegyűltek, hogy megemlékezzenek a hős szovjet katonákról, akik életüket áldozva harcoltak a mi szabadságunkért is. A Szovjet Hősök emlékművénél hosszú sorokban álltak dolgozóink, ahol Mátrai elvtárs rövid beszédben ismertette Salgótarján felszabadítását, majd beszéde után megkoszorúzták a Szovjet Hősök emlékművét. A Salgótarjáni Acélárugyár részéről Mátrai István, Buda Ferenc, hantos Lajos elvtársak helyezték el a koszorút, melyen keresztül a dolgozók nevében hálájukat fejezték ki a hős katonák iránt. A délelőtti koszorúzási ünnepség után városunk dolgozói a Pártoktatók Házában gyűltek össze, hogy megünnepeljék Salgótarján városának felszabadulását. Az ünnepség után gazdag műsor szórakoztatta a dolgozókat. Jekkel Ferenc: „minőségi versenyre hívom ki a villagyári üzem dolgozóit" A Gazdasági Szerszámgyár mezőgazdaság fejlesztésébe, nagyon fontos szerepet töl be. Itt készülnek a nélkülözhetetlen gazdasági szerszámok, a kapák, ásók, lapátok ekék és villák. Most a villái birodalmába látogatunk el Bevezetőül f tudnunk kell az is, hogy a belföldi szükségle kielégítése mellett nagymennyiségű export igényt is k kell elégítenünk, ami még jobban kiemeli ezen üzemrész országos fontosságát. Az üzemrészbe belépve tapasztalhatjuk azt, hogy »villa-gyár« terjeszkedik, bővül. Láíhatjuk azt, hogy az eddig jóformán üzemen kívü álló Davida-hengeren villát hengerelnek, a nemesítő kemence közelében egy új körkemencéből villát görbítenek ,s edzenek. A munkahelyek — amelyek hivatva volnának a jövő évi közel kétszeres villamennyiséget feigyártani — bővülnek, de nagy hiány az, hogy az operációs területek (tároló és egyéb helyek) mind szűkebb helyre szorulnak. Itt meg kell említenünk, hogy ezen nagy mennyiség legyártásához más irányban is folynak kísérlettek. A kísérlet nyomai egyelőre a Szerkesztési Osztályon, Szerszámműhelyben és az átalakított tompa hegesztő gépek környékén találhatók, mivel a hegesztett ágú villákról lévén szó. Ezen bevezető után rátérek ezen kis riport tulajdonképpeni céljára. A villahengertől kiindulva, elhaladva a kalapácsütésektől zajos hüvelynyújtó gépcsoportok mellett, elérünk a villaágnyújtók munkacsoportjához. Itt kapja moh arrillo Fill oldanlzónnQni alakját, mivel eddig a műveletig egy kívülálló szemlélő nem tudja elképzelni, hogy hogyan lesz ebből villa. Jelenleg a villa kézi művelettel lesz készalakra kinyitva. Ezen nagy gyakorlatot igénylő művelet gépesítésére most folynak kísérletek, ami megoldaná- illetve megszüntetné az eddigi gyártási szűk keresztmetszetet. Ezen fontos munkahelyen dolgozik az üzemhez visszakerült Jekkel Ferenc elvtárs, aki már három évtized óta dolgozik,, rövid megszakítással ebben az üzemrészben és túlnyomó részben a villagyártásnál. Jekkel elvtárs, mint mindig, most is azt tartja szem előtt, hogy a kezéből csak 100 százalékos jó munkát ad ki, mert tudja azt, hogy a mezőgazdaság fejlesztése mioolt mintnem C-t - mokkái lehetséges. Ezt tartotta szem előtt akkor is, amikor a villanyzásnál dolgozó fiatal munkatársainak megmagyarázta a nyitás fortélyait és azt, hogy mi a titka a minőségi munkának. Jekkelt elvtárs mindenkor betartja a technológiai feigyelmet és példát mutat dolgozó társainak úgy a minőségi munka, munkafegyelem, mint a 480 perc kihasználása terén. Az ő viselkedése és végzett munkája álljon példaképül minden dolgozó előtt. Jekkel elvtárs úgy, mint régi tapasztalt dolgozó, úgy is, mint szakszervezeti titkár munkaterületével kapcsolatosan tett észr revételeit és tanácsait el kell fogadnunk és hasznosítanunk ■ kell a minőség javítása és a termelé emelése érdekében. Jekkel elvtárs átérezve a Központi Vezetőség határozaatát, amely kimondja a mező-gazdaság fejlesztését, továbbra is jó munkájával, példamutatásával ejsősegíteni akarásával kívánja a határozat megvalósítását Ebből az alkalomból ezen kis riporton keresztül hívja ki az összes villagyári dolgozókat munkaversenyre az alábbi szempontok alapján: 1. Mindenkor minőségi munkát állítok ki, munkaselejt nélkül. 2. A munkaidőt teljes egészében kihasználom, igazolatlan hiányzás nélkül. ] 3. A fiatal munkatársaimnak átadom munkamódszere meinőségi tapasztalataimat a mi« munka megjavítása ♦ érdekében. Ezek voltak Jekkel elvtárs z befejező szavai és a jövő évi célkitűzései. Halász Árpád í Egy emberöltőn át a dolgozók egészségéért — Csendben beszélgetünk s végre rám kerül a sor. A ragyogó tisztaságú, vakító fehérségű orvosi rendelőben ott van már lassan 28 éve a „mi” üzemi orvosunk, dr. Pszotka János. Nemcsak a gyár, hanem az egész körzet orvosa is a gyár környékén. Gyógyítja a rászorulókat, tanáccsal látja el a dolgozókat. — Jó munkáját elismerte kormányunk és pártunk is, kitüntetésben részesült. Megkapta munkája jutalmául azt, ami igen kevés ember mellét díszíti: a „Szocialista munkáért érdemérem” kitüntetést. — Dióhéjban elmondja életét, 35 éve orvos s a 35 évből 28 éve a mi városunk, a mi gyárunk dolgozóinak orvosa. Szerényen hallgatva, csak szinte szemrebbenésével köszöni•meg a gratulációt és leinti a munkatársát, amikor az elmondja, hogy lelkiismeretetlen — mint apa a gyermekeiével —, úgy törődik Pszotka dr.a betegeivel. — Megkérdeztük a főorvos elvtársat, hogy a továbbiakban mik a tervei? — Továbbra is becsületesen, lelkiismeretesen akarom szolgálni a gyár dolgozóinak egészségügyét, kezelni betegeimet, hogy szép országunkat minél több egészséges ember építhesse — mondotta válaszul. — Mi csak azt kérjük Pszotka főorvos elvtárstól — gondoljon a saját egészségére is, hogy még sok-sok évig lehessen „apja”, segítője a rászorulóknak. Kitüntetéséhez pedig a gyár dolgozóinak nevében újra melegen gratulálunk. F-né