Tarjáni Acél, 1958 (8. évfolyam, 1-28. szám)

1958-06-20 / 1. szám

2 T­A­R­J­Á­N­IACÉL Napi munka közben erősítsük pártunk egységétr­)tíJqoiíék mondják. N­épgazdasági szempont­ból és megyei vonat­kozásban is gyárunk fontos üzem. A vasipar fontos ter­mékeit állítja elő, a leg­nagyobb vasipari gyár megyében. Gyárunk az ellen- a forradalom leverése után másfél év alatt jelentős eredményeket ért el, így pél­dául az 1 fő 1 napra eső termelési érték 1955—1957 között 34 forinttal emelke­dett. Csökkent a selejt is. Az elmúlt évi munka alap­ján 9,9 munkanap bérének megfelelő nyereségben része­sültek dolgozóink. Az 1957- ben végrehajtott törvényes béremelés nyomán átlagban a 15,5 százalékban növekedtek keresetek. Mindezek a gazdasági ered­mények magukban foglalják a kommunisták felvilágosító és szervező tevékenységét, azt, hogy a gyár dolgozóinak nagy többsége támogatta a párt és a kormány helyes célkitűzését. Kétségtelen azonban, hogy az elért eredmények még nagyobbak lehettek volna, s adva vannak a feltételek ah­hoz, hogy már a közel­jövő­ben valóban növekedjenek is. E feltételek, eddig még ki nem használt tartalékok kö­zött is első helyen kell em­líteni gyárunkban a párt­egység szilárdítását. A marx­ista-leninista forradalmi pártot az jellemzi, hogy ideo­lógiai, szervezeti kérdésekben egységes. Egységesen cselek­szik a határozatok végrehajtá­sában és nem tűr meg sem­miféle frakciózást, csoportosu­lást a párton belül. A párt­egység hiányáért mi, magyar kommunisták drága árat fi­zettünk 1956-ban. A külső imperialista mesterkedések, a Nagy Imre-féle csoport árulá­sa, a régebbi párt és gazda­sági vezetés hibái mellett nagy szerepet játsszott az ellen­­forradalom kirobbantásában a pártegység hiánya. A párt­egység alakulása, szilárdsága nagyban befolyásolja a párt tömegkapcsolatát. Ezért a párt tömegkapcsolatának ál­landó szélesítése is paran­­csolóan írja elő számunkra a pártegység megteremtését. A pártegység hiánya gyárunkban is nagy leckét adott a kommunis­ták számára az ellenforrada­lom idején. Ennek ellenére mégis tapasztalható, hogy kommunistáink egy része nem tanult az eseményekből s nem vont le megfelelő ta­nulságokat abból, hogy az ellenforradalom a megye többi üzemeihez viszonyítva a legnagyobb hatást éppen itt érte el. A mi pártunktól teljesen idegen az a gyakor­lat, hogy egyesek nem hajt­ják végre a párt határoza­tait, jogos, de többségében vélt sérelmek szemszögéből vizsgálják a helyzetet, s ez­zel veszélyeztetik az egy­séget. Az önös, személyi ér­dekek fölébe helyezése az egész párt, a társadalom ér­­érdekeinek, nem egyeztethető össze a kommunista maga­tartással. Az egyéni vágyak, óhajok, szubjektív érzelmek, megítélések akkor sem ment­hetők, ha ezeket a „párt vé­delmének” jelszava alatt gyakorolják. Az esetek több­ségében beigazolódik, hogy az ilyen gyakorlatok súlyo­san ártanak a pártnak és végeredményben az ellenség malmára hajtják a vizet. Ettől már csak egy egészen kis lépés kell addig, hogy valaki a rágalmazás és az alaptalan vádaskodás útjára lépjen.­annak gyárunkban olyan tapasztalatok is, hogy egyes elvtársak, bár elismerik hibáikat, amikor azokat feltárják előttük, azonban vajmi keveset, vagy egyáltalán semmit nem tesz­nek azok kijavításáért. Má­­­­sok olyan eljárást engednek meg maguknak, hogy nyíltan, szemtől-szembe, nem ha­nem illetéktelen helyeken mondják el véleményeiket. Valamennyi ilyen eljárást mélységesen el kell ítélnünk. Ahhoz, hogy gyárunk kom­munistái maradéktalanul tel­jesítsék a rájuk bízott fel­adatokat, szorosabbra kell zárniuk soraikat, kivetve ma­gukból minden olyan jelen­séget, amely veszélyezteti a párt egységét, rontja a párt és a dolgozók közötti kap­csolatot. Legyenek úttörők abban, hogy gyárunkban ki­alakuljon a nyílt, szabad, őszinte bíráló légkör. Sajnos eléggé elterjed az a hangu­lat, hogy nem érdemes szól­ni, nem érdemes őszintének lenni, mert aki megmondja az igazat, annak betörik a feje. Sok a tennivalónk, hogy a még mindég tapasztalható erős befelé fordulást felszá­moljuk, leküzdjük a bizal­matlanságot az értelmiség, a pártonkívüliek iránt. Min­dennapos és szívós munkával biztosítsák gyárunk kommu­nistái, pártszervezetei, hogy szilárduljon a pártegység, javuljon a kapcsolat a veze­tők és a dolgozók között. A­z egységes munka, az egységes cselekvés azonban magában foglalja azt is, hogy szilárduljon a kö­zös cél érdekében az egy­ség a gazdasági vezetésen belül is, a gazdasági és moz­galmi vezetés között is. A pártegység megvalósí­tása és szilárdítása nem el­vont fogalom, nemcsak a fel­sőbb szervekre tartozik. A mindennapi élet sűrűjében munka és harc közben erő­södik, szilárdul. Nem nagy általánosságban, hanem min­den egyes kommunista, min­den egyes vezető munkájá­val és magatartásával szol­gálja a párt, az ország erő­södését. Az egységes állás­foglalás, az egységes cselek­vés a határozatok, a felada­tok végrehajtásában csak úgy juthat érvényre a felsőbb ve­zetésben is, ha lent vala­mennyi kommunista, vala­mennyi pártszervezet képes­sége, ereje és tudása leg­javát adja annak érdekében. ....... .. ^\Mmmm 170 ezer forint szerencsés nyertese Bátraké a szerencse, tartja a közmondás. Ezek közé a bát­rak közé tartozik Kolynok Gyula, a szerkesztési osztály dolgozója is. A lottó 23. heté­nek húzásán négy találatot ért el és ezzel 170 000 forintot nyert. Felkerestük őt, hogy tervei felől érdeklődjünk. Meglehetősen nehezen lehe­tett szólásra bírni, de azért mégis megtudtunk tőle egyet­­má­st. Rendszeresen játszik a lot­tón, minden héten szelvényen. Amikor a három rádió­ból értesült, nagyon megörült. Régi vágya egy gépkocsi és most ezt a vágyát szeretné va­lóra váltani, továbbá lakását szépen berendezni. Jut még a nyereményből másra is, de mint Kolynok elv­­társtól megtudtuk,­ takarékos ember lévén, most egy másik közmondásra, amely szerint — könnyen jött pénz, könn­­­nyen megy, — szeretne rácá­folni. Nem akarja a pénzét könnyen elkölteni, egyenlőre benn hagyja a csak akkor vesz ki bankban és belőle, ha előbb alaposan meggondolja, mire akarja elkölteni. A magunk részéről oszto­zunk Kolynok elvtá­rs örömé­ben és kívánjuk, hogy tervei valóra váljanak. 1958. június 20 Mit várnak az ismét megjelenő Tarjáni Acéltól? Akaratlanul is szemtanúja voltam a minap a központi iroda I. emeleti folyosóján, egy beszélgetésnek. Két fiatal lány ostorozta a Nógrádi Népújság akkor jelenlévő munkatársát. • Ha Pesten elültetnek egy fát, azt az egész ország tudja... Mi többezer forintos­­munkát végeztünk társadalmi munkában, s rólunk mégsem írtak, senki nem tudja... Nem hiúság de jól esne az erkölcsi megbecsülés. Ez jár most eszembe, amikor az üzemrészeket járom, hogy érdeklődjek dolgozóinktól, ki mit vár meginduló lapunktól. S jóleső érzés tudni, hogy a jövőben nem lesz a fentiek­hez hasonló panasz, hiszen van már lapja gyárunknak. Míg idáig értem gondolataim­ban, már a drótgyárnál va­gyok. Vonsik Tibor fiatal mű­szakit kérdezem, mit vár a laptól. — Mi fiatal műszakiak sze­retnénk lapunk hasábjain ol­vasni egy-egy élenjáró mód­szerről, így például: hogyan alakul a dróthúzás automati­zálása világviszonylatban. De sokat segíthet a gyár fejlesz­tésén is. Szeretnénk olvasni például a hengermű fejleszté­séről is, de emellett sokat se­gíthet egy-egy élenjáró mód­szer elterjesztésében is. Galcsik József, a rudvai üzem dolgozója így önti sza­vakba véleményét: — Ne legyen az üzemi lap kis Népszabadság. Mi dolgo­zók azt várjuk,hogy a lap el­sősorban az üzemi élettel fog­lalkozzon. Legyen szó benne gyakran az újításokról, javas­latokról, amelyek munkánkhoz nagy segítséget adnak. Kisvádi József­né sokat vár a Tarjáni Acéltól. — Bennünket, dolgozó nő­ket érdekel az üzemi élet, a gazdasági kérdések. Azonban ne feledkezzenek el rólunk sem, asszonyokról, lányokról. Szeretnénk néha olvasni étel­recepteket, de emellett var­rásmintát is örömmel ven­nénk. S ha ezt megkapjuk, mi a nőbizottság részéről ígér­jük, minden segítséget meg­adunk a lap szerkesztőinek. Kispál János arról beszél, hogy segítséget vár a laptól a folyamatos anyagellátás­ban. Sokat várunk az üzemi laptól, örömmel üdvözöljük megjelenését. Szalva Géza éppen egy lis­tával a kezében jön, amely­en nevek tömkelege, akik alá­írásukkal igazolják, hogy elő­fizetői lesznek a Tarjáni Acél­nak. Mint megtudom, Szalva elvtárs műszakjában két do­gozó kivételével mindenki megrendelte a lapot. S most halljuk Szalvai elvtárs véle­ményét. — Legyen a lap egy tü­kör, amely híven tükrözi éle­tünket, eredményeinket, prob­lémáinkat. Vesse fel bátran a hibákat, mert közösen nagy segítséget tudunk adni kijaví­tásához. Ezután a termelési osztály vezetőjét, Tóth Pál elvtársat kerestük fel, aki örömmel fo­gadott, mint a lap első hír­nökét. Éreztük hiányát az üzemi lapnak. Azelőtt sok probléma megoldásához nyújtott a lap segítséget. A dolgozókat nem­csak saját területükön, hanem az egész gyár életéről tudtuk tájékoztatni... Örömmel fogadtak bár­merre jártam, de úgy hiszem még nagyobb örömmel veszik kézbe lapunkat, s mi ígérjük, nem csalatkoznak de viszon­zásul igényeljük a gyár dol­gozóinak segítségét. —i­s Gyárunk fennállása 90. évfordulója megünneplésének programja A Salgótarjáni Acélárugyár főmérnöki szobájában nem mindennapos megbeszélésre jöttek össze június 7-én. A tárgyaló­asztal körül ülők ez alkalommal a gyár élete egy mérföld­kövének jelen­tőségéről beszélnek. A Salgótarjáni Acéláru­gyár 1958. augusztus hó­ban lesz 90 éves. Amikor 1868-ban a Pécs­­kő — Karancs és Salgó hegy­ségek láncolatától övezett — akkor még mocsaras — völgyben megindult egy gyár, még semmi tanújelét nem adta a szociális gondos­kodásnak. A gyár akkori épületei favázas üzemek vol­tak, amelyek építésénél nem volt döntő fontosságú szemlé­let az akkori építtetőknek a világosság, a napfény és a balesetmentességet biztosító tágasság. Egy volt a lényeg, a gyors felépítés és üzembe­helyezés mellett a minél na­gyobb profitszerzés. A gyár akkori dolgozói igénytelen, messze idegenből verbuvált, túlnyomó részben idegen aj­kú munkások voltak. Azóta a gyár sokat fejlő­dött. A gyár műszaki, terü­leti, szociális, kulturális fej­lődését rögzítik a főmérnö­ki szobában összegyűlöttek. A megbeszélésen jelenlévők elhatározták, hogy a gyár 90 éves évfordu­lójának megünneplését 1958. augusztus 20-án rendezik meg. A megrendezés szervezésé­hez, az ünnepség lebonyolí­tásához különböző bizottsá­gok alakultak. A gyár 90 éves történeté­nek, műszaki, területi, szo­ciális és kulturális fejlődésé­nek szemléltetésére, a ren­delkezésre álló fényképek­ből, tárgyakból, feljegyzések­ből és könyvekből a múzeum-létesítő bizott­ság megszervezi és ös­­szeállítja a vállalat ál­landó történeti múzeu­mát. A 90 éves évfordulóra ös­­­szegyűjtött képek és tárgyak múzeumi kiállítását a válla­lat dolgozói és Salgótarján város közönsége az Acéláru­gyári Kultúrotthonban au­gusztus 19-étől megtekinthe­tik. A hírlap és propaganda bi­zottság folytatólagos újság­riportot fog adni a gyár 90 éves történetéről. Képes ri­portokkal szemlélteti a gyár és a lakótelep 90 éves fejlő­dését, a munkakörülmények változásait, a gyári dolgozók szociális és kulturális igé­nyeinek ellátottságát ma és a múltban. A Salgótarjáni Acélárugyár 90 év alatt be­töltött szerepe a magyar iparban, azonkívül az áru­termelés helyzete és fejlődé­se belföldi és külföldi vo­natkozásban, a termelékeny­ség és önköltség alakulása, a vállalat technikai fejlődé­se — korszerűsítése, — a vállalat létszámalakulása mind olyan adatok, ame­lyek hűen szemléltetik majd a vállalat fejlődését különösen a felszabadulás után. A vállalat dolgozói a 90 éves jubileumi ünnepségek­kel kapcsolatban szélesk­örű munkaver­­senyt­­erveznek, amely­ben a terv teljesítése mellett fősorban kife­jezésre fog jutni a gaz­daságos termelés, a se­lejt csökkentése, az anyagtakarékosság és a munkában való fegyel­mezettség. Vállalat igazgatósága egye­tértésben a párt és szakszer­vezettel, a gyár fejlesztésé­ben részt vett kiváló dolgo­zókat megjutalmazza. Az ün­nepélyt rendező bizottság megrendezi és levezeti az augusztus 19. és 20-i jubile­umi ünnepségeket. 1958. augusztus 19-én lesz a gyár történeti múzeumá­nak megnyitása. Augusztus 20-án a 90 éves évfordulóra rendezett ünnepség és mű­soros esten a párt- és szak­­szervezet részéről eszközölt üdvözléseken kívül Lizsnyán­­szky elvtárs a vállalat fő­mérnöke rövid ismertetőt ad a gyár 90 éves történetéről. A jubileumi kitüntetések és jutalmazások után a vállalat veteránjai elbeszélgetnek KISZ fiatalokkal, majd a Pe­­­tőfi színjátszók szórakoztat­ják a meghívott vendégeket és az Acélárugyár dolgozóit. Tóth Pál 5 rúdvasüzemben? Lesz-e fürdő a Régóta vajúdó ügye a rúd­­vasüzem dolgozóinak egy für­dő megépítése. ígéretet már kaptak eleget, de ettől többet még nem tudtak elérni. Pe­dig már a pénz is meg volt a fürdőre. Vonsik Ernő, az Acéláru­gyár munkavédelmi felügye­lője így nyilatkozik erről a kérdésről: “ A 200.000 forint, va­lóban meg­volt és meg is van. És, hogy mégsem tudjuk el­kezdeni az építkezést, ennek csupán az az oka, hogy nincs építési kapacitásunk. Komoly gondot fordítunk arra, hogy ezt mielőbb megszerezzük. Újabban ismét ígértek nekünk, hogy segítséget ez a probléma mielőbb megoldódjon, azt A rúdvas dolgozói viszont tudják, hogy ígéretek­ből még nem lesz fürdő. Gyors és határozott intézke­désekre van szükség, hogy ez a 200 000 forint ha már meg­van, szolgálja azt a célt, ami­re szánták, a dolgozók egész­ségvédelmét. Reméljük, hogy az illeté­kesek ezután jobban a szí­vükön viselik majd a rúdvas­­üzem dolgozóinak régi kí­vánságát és mielőbb pontot tesznek erre a rég­óta húzó­dó és eddig még meg nem oldott problémára. AZ EGYMILLIÓ FORINTOS CÉLKITŰZÉSÉRT /V^VVVVvA^VWVVVN^^wWVVVVNVVVVVVVVVSA^SAAA^AAAA^A^VVVVVWS FIATALOk a takarékossági mozgalomban gazdasági év végére egy mil­ A kormány takarékossági felhívása folytán gyárunk KISZ fiataljai azonnal mun­kához láttak. Legelső fela­datuik volt annak a terület­nek felmérése, ahol igen sok hasznos anyag vész el.­­ A terv elkészítése után a KISZ szervezet vállalta, hogy a­lió forintot takarít meg. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. A fiatalok terve kiállta a próbát, amelyet az első negyedév 210 000 forintos megtakarítása bizonyít. De nem csak ezt tudtuk meg Demény elvtárstól, ha­nem azt is milyen területen sikerült e szép eredményt elérni s kik emelkedtek ki jó munkájukkal. Megkezdték a Dolinka ja­vítását, amelynek munkála­tai jelenleg is folynak. Az elvégzendő munkák értéke meghaladja a 170 ezer forintot­­ Igen jelentős munkát tett Papanetz Sándor 8 vég­zős brigádja a vasgyűjtésben. Az eddigi gyűjtés eredménye 139 000 forint. A brigád a vasgyűjtésért kapott pénzből két hetes üdülésen vesz részt a Német Demokratikus Köz­társaságban. A takarékosság másik fő területe a papírgyűjtés volt. Talán nem jelentős összeg az a 2300 forint, melyet 46 mázsa papírért kaptak a fi­atalok a népgazdasági érté­ke annál nagyobb. Itt Oláh Katalin ért el kiváló eredményt, akit a KISZ megyei bizott­sága két hetes romániai üdüléssel jutalmaz. A takarékosság kiterjedt az üzemrészekre is, így töb­bek között a főműhelyben az esztergályos brigád a vídla­­kés megtakarításáért indult harcba. Rövid idő alatt már 2500 forintot takarítottak meg. A központi iroda alapszer­vezetének fiataljai társadal­mi munkában útépítési és parkosítási munkálatokon már eddig 330 órát dolgoz­tak. Ugyancsak kivette ré­szét gyárunk fiatalsága az új főtér létrehozásában, elsők voltak a közelmúlt­bk­ban elkészült 100 szemé­lyes kórház munkálatai­ban is, ahol 20 000 fo­rint értékű munkát vé­geztek el. A második negyedév még nem ért véget, ám az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy fiataljaink túlszárnyal­ják első negyedévi eredmé­nyüket, s az év végére min­den bizonnyal teljesítik egy­millió forintos vállalásukat. |g­g A technika világából §|gg vwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww (Sirály) gépkocsi. Az új gépkocsi szerkezete rendkívül tökéletes, üzemel­tetése igen gazdaságos és ké­nyelmes. Május 23-án a „Fives-Lil­­le” francia társaság közel hatmilliárd frankos szerző­dést kötött a „Technopro­­mimport” szovjet vállalattal, a Szibériában francia mérnö­kök által megépítésre kerülő óriási cementgyárral. Ennek felépítéséhez 14.000 tonna anyagra van szükség; az üzemben két, 175 méter hosszú kemencét állítanak fel. A gyár évente 5750 ton­na portlandcementet ad a Szovjetuniónak. A franciaországi Tancarvil­­le-ben épült a Szajnán az a függőhíd, amelynek egyetlen 608 méteres íve szeli át a folyót. A hídpályát 112 sodrott, 1­070 méter hosszúságú és 72 milliméter átmérőjű drótkötél tartja. Egy-egy drótkötél 27 tonna súlyú és 169 acélszálból van összesodorva. Megindult a rendszeres köz­lekedés a kínai Kargalik tele­püléstől a tibeti Gartok tele­pülésig vezető új műúton.. Ez a világ legmagasabban fekvő autóútja. A műút körülbelül ezer kilométer hosszúságban és 4 000 métertől 5 500 méterig terjedő magasságban húzódik, átszelve a Kunlun hegység zord vidékeit. Az új műutat a kínai épí­tők másfél év alatt készítették el. A brüsszeli világkiállítás a szovjet pavillonjában látható Gorkij-autógyár legújabb típusa, a hétszemélyes Csajka

Next