Tarjáni Acél, 1966 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-07 / 1. szám
2 TARJANI ACÉL (Folytatás az 1. oldalról.) új üzemek működésbe lépnek — mondotta határozott hangon. Ezek a feladatok, elsősorban a fejlesztés terén messzemenően megszabják a fejlesztés szervezetének műszaki feladatait, hiszen félmilliárd forint beruházásról kell ütemesen, kellő időben, okos beosztással gondoskodni. Már most elindítottuk a fejlesztés apparátusának feltöltését, hogy fennakadás nélkül biztosíthassuk a kivitelezést. Ha az elmúlt időszakok beruházási tevékenységének hiányosságait fel akarjuk számolni, akkor bizony jelentősen javítani kell a munkát mind a vezetés, mind az előadók szintjén. A szakmai megerősítést mindenképp szükségesnek látjuk, ezért néhány területen javítani fogjuk a beruházás személyi összetételét. Magasabb devizabevétel A termelés kérdéseihez még annyit kell hozzáfűzni, hogy az export rendkívül fontossá válik. Fel kell számolni az eddigi szemléletét, hogy azt adja el a külkereskedelem, amit termelünk. Azt kell termelni, ami az exportpiacokon jó áron eladható. Ennek érdekében a vállalatok deviza forint kitermelésre is tervet kapnak. Ez a terv például 1966-ra 23 százalékkal magasabb deviza bevételt irányoz elő, mint ugyanolyan mennyiség mellett 1965-ben biztosítottunk. Ezt csak úgy lehet elérni, ha az értékesebb termékekből viszünk többet a külföldi piacokra. Ezt a célt kell szolgálja gyártmányfejlesztési tervünk is. A hideghengerműből St 4 minőséget, RP felületet, bálakötöző csokat, száldarabolt és abronedzett szalagot; a huzalműből csavart szeget, húzott rúdárut; a kovácsológyárból több csiszolt, edzett szerárut, süllyesztékes gyártmányokat tervezünk exportra szállítani. Jobb lesz a minőség A gyártmányok minőségének javítása érdekében tovább kívánjuk csökkenteni a selejtet, elsősorban a felületi hibák, a méretpontatlanság, a hőkezelési egyenetlenségek mérséklése révén. Bár selejtalakulásunk most is elfogadható, de úgy véljük, be lehet állni az összselejt mennyiségével 0,55 százalékos szintre. Ez csak 0,05—0,1 százalékos csökkentést jelent, de ezért is alaposan meg kell dolgozni a termelő üzemeknek. MEO szervezetünk vizsgáló kapacitását tovább növeljük korszerű berendezésekkel és ezen keresztül szeretnénk elérni a reklamációk néhány százalékos csökkentését is. Az energiarendszerben beálló változások révén azt kell elérnünk, hogy a fajlagos energiafelhasználás 4,5—5 százalékkal csökkenjen. Ezt csökkenést elsősorban a fűtőa olaj- és gőzfelhasználás révén kell biztosítani, mivel a mechanizálások folytán a villamosenergia felhasználás mintegy 3 százalékkal emelkedik majd. Ugyancsak csökkentenünk kell a fajlagos karbantartási költségeket is. Bár a mechanizálások, automatikus vezérlések és szabályozások alkalmazása növeli a TMK létszámot, de az elavult gépek kiselejtezése, korszerűbbekkel való lecserélése, az új üzemek üzembehelyezése 8,5- 9 százalékkal csökkenti majd a karbantartás fajlagos költségeit. Fogyó- és gyártóeszközgazdálkodásunk terén is jelentős javulást kell elérni. Biztosítani kell a fölösleges készletek elkerülését, a helyenként túlzott mértékű felhasználását. Rendkívül magas körüllökések, támasztógyűrűk, köszörűkövek egyes kéziszerszámok fogyasztása. Részben a jobb, takarékosabb gazdálkodás, részben a szükségszerű minőségjavítás és nem utolsó sorban az import anyagok csökkentése révén 6 százalékos költségcsökkenést kell elérnünk. Javítsuk az anyaggazdálkodást Szólnunk kell a termeléshez felhasznált betétanyagokkal való jobb gazdálkodásról is — hangsúlyozta Ürmössy elvtárs. A termelés összetételének változásait is figyelembe véve, az évi 110,7 százalékos szintről 110 százalék alá kell leszorítanunk a betétet. A hideghengerműben az ötvözött és dinamószalag termelés mellett is 114,7 százalék körül kell maradni. A huzalműben 102,5 százalékot, kovácsolóüzemeknél 135,9 százalékot, a vasöntödében 117 százalékot, az acélöntödében 145 százalékot tervezünk. Fokozott mértékben kell javítani a készletgazdálkodást. Ha figyelembe vesszük, hogy ez évben mintegy ezerötszáz tonna elfekvő anyagot értékesítettünk és még mindig van 500-600 tonna, akkor, arra a következtetésre jutunk, hogy alapanyagkészletünk 10 százaléka fölöslegesen terhelte készletünket. Ennek eszközlekötési járuléka évenként 500 ezer forint, ami önköltségünkben már nem elhanyagolható tényező. Ugyanígy sok a használaton kívül álló, vagy igen csekély üzemidővel foglalkoztatott gépi berendezés is. Ezek után is fizetjük az 5 százalékos eszközlekötési járulékot, mondhatni fölöslegesen. Ki kell alakítsuk az állóeszköznormákat is! Nagy technikai és szellemi erő A felsorolt tényeket kell figyelembe vennünk üzem és munkaszervezési intézkedéseinknél, műszaki intézkedési tervünk összeállításánál. Az 5 év alatt kereken 150 millió forint megtakarítást tervezünk, ami lehetővé teszi költségszintünknek az ez évihez képest 2 százalékkal való csökkentését. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen időszak alatt jelentős profilváltozás, új üzemek kiépítése történik, ami még nem teszi lehetővé a beépítendő kapacitások teljes kihasználását, ez az eredmény nem lebecsülendő munkát igényel. Ennél a tervezésnél figyelembe vettük azt a körülményt is, hogy alapanyagainkat szállító kohászati vállalataink is hasonló módon tervezik a minőség javítását, az egyenletesebb, ütemesebb szállítást. De figyelembe vettük azokat a belső lehetőségeket, amelyeket a rendelkezésünkre álló szellemi erők kihasználásából kaphatunk. Figyelemmel voltunk arra is, hogy az 5 év során mintegy 50 mérnökkel, közgazdásszal, 150 technikussal, 600 új, a jelenleginél magasabb képzettségű szakmunkással bővül vállalatunk, illetve javul a szakmai összetétel — hangsúlyozta nyomatékkal. Számítunk továbbra is pártkezdeményező, mozgósíató erejére, a párt és gazdasági vezetés egységére és jó együttműködésére. Tervezünk a szakszervezet irányító tevékenységével a munkaverseny lendületénél, bízunk a szocialista brigádok hatékony közreműködésében és hogy több ambíciót, reméljük, nagyobb segítséget kapunk a KISZ tagságától is, elsősorban a fiatal műszakiaktól. Jogunk van bízni Nem szóltunk a bérek, keresetek arányának alakulásáról. Ez nyilvánvalóan beilleszkedik a kormány általános bérpolitikájába és nálunk is érvényesül a tervezett mértékű reálbér emelkedés. Egyet azonban le kell szögezni: többet csak jobb munkával, a termelés technikai szintjének emelésével, a gyártmányösszetétel javításával, az önköltség csökkentésével érhetünk el. Amennyit adunk az ország háztartásába, csak annyit vehetünk el. Soha olyan nagy szükség nem volt a kezdeményezésre, az ésszerűsítésre, az újításokra, a munkaszervezésre, mint most. Ha dolgozóink — elsősorban műszaki dolgozóink — tovább növelik a munka hatékonyságát, javítják a technológiai és munkafegyelmet, nem lehet különösebb baj vállalatunknál a jövőben sem. Úgy érzem jogunk van bízni a mi kollektívánkban, mert eddigi eredményeink erre utalnak és ezt kívánja tőlünk az a rendkívüli évforduló is, amikor 196S-ban a vállalat 100 éves fennállását akarjuk méltó eredményekkel megünnepelni — fejezte be tájékoztatását Ürmössy elvtárs. 1966. j&i. A szakszervezeti bizottság felhívása dolgozóinkhoz Salgótarjáni Acélárugyár Dolgozói! Szervezett Munkások! Az 1965. év eredményes tevékenysége alapján nyugodtan elmondhatjuk, hogy sikeresen zártuk le a második ötéves tervet. Az eredmények megvalósítása nagy szervezettséget, aktív hozzáállást igényelt. Vállalatunk szervezett dolgozói bebizonyították, hogy nehéz napokban is lehet számítani rájuk. A Központi Bizottság 1964 december 8-10-i határozata hosszú időre megszabta tennivalónkat és reméljük, hogy a megnövekedett feladatok megoldása a jövőben is eredményes lesz. A harmadik ötéves terv és ennek első éve 1966 is komoly erőfeszítéseket igényel a szervezett dolgozók részéről. A tervek minden szinten a vállalat gazdasági erejének növelését, a termelőerők további fejlesztését, az életszínvonal emelését, a dolgozók élet és munkakörülményeinek javítását szolgálják. A Központi Bizottság határozatának értelmében szükséges, hogy konkrét intézkedéseket tegyünk a műszaki színvonal emelésére, a gyártás és gyártmányfejlesztésre, a termelés és a szükségletek jobb összehangolására, a termékek minőségének javítására, az exportgyártás bővítésére. Körültekintő munkát kell végezni a gazdálkodás rendjének és fegyelmének megszilárdításánál. Meg kell valósítani a jövőben is az ütemes termelést, mellőzni kell a hóvégi hajrát és ezzel együtt az indokolatlan túlóráztatásokat. Törekednünk kell arra, hogy a termelés növelését elsősorban a termelékenység emelésével érjük el. Elsőrendű tennivalónk a jövőben, hogy megvalósítsuk az import anyagokkal való fokozottabb takarékosságot. Továbbra is szigorúan be kell tartani a technológiai fegyelmet és növelni kell a minőségi áruk arányát. Szorgalmaznunk kell az önmeózás bővítését. Az itt szerzett gyakorlati tapasztalatokat hasznosítani és a fejlődés szolgálatába kell állítani. A szervezett dolgozóktól, aktíváktól nagyobb segítséget kérünk a forgógép átadásra, a gépek szocialista megőrzésére, valamint a termelő berendezések maximális kihasználására. Akadályozzuk meg az indokolatlan gépállásokat, szorgalmazzuk az új berendezések mielőbbi üzembehelyezését, amelyekkel dolgozóinknak kulturáltabb munkakörülményt tudunk biztosítani. Állóeszközeink állapotára nagy figyelmet szenteljünk. Terjesszük el az élenjáró munkamódszereket, segítsük a lemaradókat, s egyéni példamutatással neveljük önfegyelemre, szorgalomra a gyár minden egyes dolgozóját. Törekedjünk ésszerű létszámgazdálkodásra és a felszabaduló erőket a jelentkező szűk kapacitások felszámolására használjuk fel. állandóan kísérjük A bevezetett normákat figyelemmel és ahol az szükséges, tegyünk konkrét javaslatot az elavult normák módosítására. A normázott területek bővítése, a jelenleg fennálló aránytalanságok megváltoztatása is közös ügy, melyben a gazdasági vezetés részére több segítséget kell biztosítani. Növelni kell a minőségi bérek részarányát. Minden területen vizsgáljuk felül a minőségi bérekkel kapcsolatos értékelési formát és ha szükséges, tegyünk megfelelő intézkedéseket az eredményes munka érdekében. Szorgalmazzuk a szellemi dolgozók leterhelésének felülvizsgálatát és minden területen tartsuk be a megszabott határidőket. Munkások! Műszakiak! Szakszervezeti Aktivisták! Az 1966-os évben a munkafegyelmet a szocialista öntudatot tovább kell növelni. Csökkentsük az igazolatlan kimaradók számát, a különböző fegyelmezetlenségeket. Úgy gondoljuk, hogy ez a tevékenység olyan közös ügy, amely a nevelés, és a példamutatás során a feladatok megoldását segíti majd elő. A balesetek megakadályozása, rejtett baleseti források időben való feltárása és annak azonnali felszámolása továbbra is lelkiismeretes munkát követel minden szervezett dolgozótól. Vegyük figyelembe a munkásvédelmi őrök segítő szándékát és törekedjünk arra, hogy a jövőben minden ésszerű javaslat, észrevétel, vagy bírálat meghallgatásra találjon. Javítsuk tovább a termelési tanácskozások színvonalát, aktivitását, illetve a megjelenést. A megnövekedett feladatok zökkenőmentes megoldása csak úgy képzelhető el, ha a szervezett dolgozók élnek az üzemi demokrácia adta lehetőségekkel, és valóban bekapcsolódnak az irányítás, szervezés és megvalósítás nehéz munkájába. A harmadik ötéves terv célkitűzései, a tárgyi év feladatai rendkívül nehéz körülményeket hoznak létre, melyek megoldásánál nem lehetünk közömbösek. Vállalatunknál megvalósult szocialista munkaverseny az elmúlt időben bebizonyította, hogy brigádjaink tudnak nagyobb célokért kollektíván dolgozni. A jelentkező feladatok törvényszerűen megkövetelik, hogy munkánkat állandóan csiszoljuk és a jó módszereket bővítsük. Az eredményes munka érdekében szükségesnek tartjuk, hogy 1966 évben a szocialista brigádok vállalásai sokkal konkrétabbak legyenek, mint az elmúlt időszakban. Szeretnénk, ha brigádjaink megértenék, hogy jelenleg a tartalmi munka megjavítása a fő cél és ezért már az új feladatokat ennek szellemében határozzák meg. Igen sokat várunk az 1966-os évben a műszaki brigádoktól, és a szocialista brigádok patronálóitól. A megnövekedett gazdasági feladatok, továbbá a vállalatunkat érintő műszaki fejlődés megköveteli, hogy szervezett dolgozóink elméleti tudásukat állandóan bővítsék, s az adott lehetőségeket igyekezzenek kihasználni. A szakszervezeti bizottság a hozzátartozó aktivistákkal közösen megvalósítja azokat a célkitűzéseket, amelyeket pártunk, kormányunk célul tűzött elénk. Az eredményes munka csak úgy képzelhető el, ha a feladatok megoldása érdekében mindnyájan felsorakozunk, és munkaterületünkön napi feladatokat minőségileg is, mennyiségileg is kifogástalanul látjuk el. A ni Szakszervezeti bizottság Az ajándék Az asszony nekidőlt az asztal sarkának a ma JL vezető elkerített kis kuckójában, úgy zokogott. Háta megrándult az erőlködéstől, a kezében levő zsebkendőt gyűrögette, a szeméből folyt a könny: — Elissza, mindent eliszik, alig ad haza valamit. Aztán én meg adjak abból enni gyerekeknek, de neki is mega legyen mindene. A jó vacsora, a cigaretta, meg minden. Mondja miből, hát miből? Kovács Mihály a művezető hol a síró asszonyra, hol meg Pusztai Ferire, a brigádvezetőre nézett. Hirtelenében nem is tudta mit mondjon. Megbökte a sapkáját, aztán valamilyen mély, maga előtt is furcsa hangon megszólalt: — Majd megpróbálunk csinálni valamit. Gondolkodott kicsit, aztán gondterhelten fűzte hozzá: — Nehéz ügy. Ismerem én Jóskát, nem olyan gyerek az, akinek csak úgy a lelkére lehetne beszélni. Ne sírjon, mert azzal úgysem segít. Majd elkapjuk Jóska frakkját. Másnap a műhelyben brigád-„röpgyűlést” hívtak össze, melynek mindössze egy napirendi pontja volt. Nevezetesen az, miként lehetne rendes embert faragni ebből a mihaszna Szabó Jóskából? Az örök bokszoló Pesti Laci rögtön azt javasolta, fogják meg egyszer, jól elverik, aztán nem lesz kedve többet a kocsmákat bújni. Ezt a radikális megoldást hamar elvetették, bármennyire is kedvezőnek látszott. Vitatkozni kezdtek, röpködtek a javaslatok, egyik elfogadható lett volna, a másik kevésbé. Végül az öreg Barta Pali bácsi állt elő a maga ötletével: — Ugyan, gyerekek, egyszerű ez, mint a pofon. Rá kell szállni a Jóskára, soha ne legyen egy perc szabad ideje. Kísérgetjük, nem engedjük bemenni sehova. Akkor aztán nem ihat, mert egyszerűen nem lesz módja. Vagyunk elegen, csak meggyőzzük Jóskát egymagát. Majd legfeljebb váltjuk egymást. Így is történt. Pali bácsi fején találta a szöget, egyszerűbben nem lehetett volna elképzelni. Megindult a szervezett hadművelet Szabó Jóska ellen. Bent a műhelyben nem szóltak egy szót sem, mindenki pontosan ugyanúgy végezte a dolgát, mint eddig mindig. Még a fürdésnél sem történt semmi rendkívüli. Az öltözőben már szemmel tartották Jóskát, nehogy hamarabb elmenjen, mint „őrzésére” rendelt brigádtag,azóska az első napokban még semmit nem sejtett. Azelőtt is megtörtént, hogy valamelyik munkatársával indult neki a hazafelé vivő útnak. De egy idő után elköszönt, aztán irány a kisvendéglő. Most azonban minden másként történt. Pali bácsi, aki az első napi ügyeletet magára vállalta, csak nem akarta abbahagyni a mesét fiatal segédkoráról. Hogy akkor így volt, meg úgy volt, ezt mondta a mestere, meg azt mondta. Csodálatos mestere lehetett Pali bácsinak, ha annyi okos dologgal tudta megtömni az öreg fejét, mint amennyit Pali bácsi mesélt vég nélkül. Jóska már tűkön ült, illetve állt, mert az öreg Pali bácsi csak nem akart hazafelé menni. Hiába célozgatott, hogy fontos dolga lenne, aztán az asszonynak kell bevásárolni. Pali bácsi nem állt kötélnek, kísérgette. Jóska végül nem bírta tovább: — Pali bácsi! Teljesen kiszáradt a torkom, kéne inni egy pohár sört. Meghívom, legyen a vendégem. Pali bácsi gondolt egy merészet. Ha már rá akarják szoktatni Jóskát a mértékletes életmódra, ésszel kell azt csinálni. Nem lehet ajtóstól a házba rontani. Jóskát sem lehet egyszerre eltiltani, mert akkor baj lesz. Ezért rábiccentett. — Jól van fiam, te tudod. Hát akkor lássuk azt a kupa sört. Bementek a kocsmába, lenyelték az italt. Alig tették a pultra a poharat, Jóska akarta rendelni a másodikat. — Azt már ugyan nem! — fogta meg a karját az öreg — egyről volt szó, vagy nem? Van fenéked családod, ott vannak a gyerekeid, miért nem azokra költöd? A határozott hang annyira meglepte Szabó Jóskát, még tiltakozni sem maradt ideje. Engedelmesen indult kifelé az öreg nyomában, aki a lakásajtóban még a csengőt is megnyomta helyette. És ez így ment heteken keresztül. Hol az egyik, hol a másik szegődött Amikor észrevette a melléje a dolgot, dühös lett, sértegetni kezdte őket. Kikéri magának, nem kiskorú ő, hangoztatta többször. Mivel senki nem hederített rá, lassanként abbahagyta a feleselést, tűrte, hogy valaki mindig a nyomában legyen. Később meg egyenesen büszke lett rá. Fontos ember ő, ha már ennyire vigyáznak rá. Volt más haszna is emellett. Az, hogy megmaradt a pénze. Nemcsak a fizetés, hanem az azelőtt egykettőre „köddé váló” dugi pó— is. ~M~ 7 karácsony hetében már igencsak feszítette a JL jk_ zsebét. Így aztán Pali bácsi segédletével — ekkor már a kíséret feleslegessé vált, nem ivott ő sem többet, mint akármelyik a műhelyben — bevonult egy üzletbe és bevásárolt. A gyerekeknek csokoládét, játékot, az asszonynak meg egy blúzra való anyagot. Szépen becsomagoltatta, még fenyőágat is tűzött a zsineg alá. Karácsony este, mikor mindenki megkapta az ajándékot, és a felesége vidám szemmel nevetett rá, csöndesen mondta: — Ne csak nekem köszönjétek... Cs. E.