Tarjáni Acél, 1980 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-25 / 17-18. szám

Nemzetköziségünk felemelő napja Május elsejét köszöntjük, a munkásosztály nemzet­közi ünnepét. Noha a májusi tavaszünnep népi ha­gyományai már évszázadok óta élnek, a május else­jének megünneplése csak a munkásságnak a történe­lem színpadára lépésével nyerte el igazi tartalmát. Immár 90 esztendő telt el május elseje első megün­neplése óta, amelyet a II. Internacionálé 1889-i párizsi alakuló kongresszusán hozott határozat alapján 1890- ben rendeztek meg. A kongresszus kimondta, hogy meghatározott napon minden nemzet proletársága a munkásvédelem mellett minden helységben nagysza­bású tüntetést rendezzen. E nap 1890. május elseje legyen. A magyar munkásság megértette május elseje nemzetközi demonstrálásának jelentőségét, s felvonu­lást, gyűlést rendezett az ünnep tiszteletére. A magyar munkásosztály igaz és önfeláldozó harcosai éveken át kettős küzdelmet vívtak a vörös május megünneplé­séért. Az uralkodó osztályok, a kormány fenyegetés­sel és üldözéssel akarták beszüntetni a májusi mun­kásünnepet. A munkásság megalkuvó vezetői pedig kedélyes mulatozássá, táncos majálissá kívánták sze­lídíteni. Lenin 1896-ban, börtönből kicsempészett pártprog­ramtervezetében május elsejét a felszabadulásra tö­rekvő proletariátus olyan nemzetközi ünnepének dek­larálta, amely hathatósan hozzájárul, hogy a világ min­den országának és minden nemzetének munkásosztá­lya egyetlen nagy munkáshadsereggé kovácsolódjék. Ámde a harcba hívó felhívásokat Európában eltompí­tották az óvatoskodó munkáspárti vezetők. „Forrada­lom zúg a világon — írta 1903. május elsején Ady End­re —, nálunk azonban nem vulkánok tüzelnek, hanem lappangó, fojtó, házitűz pusztít. Megfúlunk, megüszkö­södünk a tűzben mindannyian, ha a falakat ki nem döntjük, ha levegőt és napsugarat nem kapunk.” A magyar munkásosztály első, igazi vörös májusa 1919. május elsején volt. A Forradalmi Kormányzóta­nács rendeletbe foglalta, hogy „A Magyarországi Ta­nácsköztársaság május elsejét a világ forradalmi pro­letariátusa nemzetközi egységének emléknapját a pro­letárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel.” Az első hazai proletárhatalom felejthetetlen nap­jait a fehérterror, az ellenforradalmi rendszer negyed­­százados megtorlása követte. A proletariátus jövőbe vetett hitét azonban nem sikerült megtörni. A szociál­demokraták rendőri karhatalom ellenőrzése mellett megtartott május elsejei gyűlésein mind harsogóbban zengett az osztálytudatos munkások, a kommunisták harci kiáltása: „Éljen a III. Internacionálé!” „Éljen a proletárdiktatúra!” Az illegális kommunista párt május elsejéket harci ütközetekké változtatta, a for­­­radalmi munkásmozgalom erőpróbájává tette. A Tanácsköztársaság utáni második szabad május elseje a felszabadulással virradt ránk. Hatalmas, máig emlékezetes ünnepet rendeztek országszerte. Munkás­ságunk köszönetét küldte a világ szabadságszerető né­peinek, harcos proletárüdvözletét küldte az egész nemzetközi munkásosztálynak. A munkásság ezen a május elsején fogadta meg, hogy felépíti az országot, Magyarország szabad lesz, boldog és erős. A magyar munkásosztály beváltotta a szavát. Or­szágunk szabad, boldog és erős. A párt vezetésével har­mincöt éve haladunk a szocializmus építésének útján, s a mind erősebb népi nemzeti egység alapján a fej­lett szocialista társadalom megteremtésén fáradozunk. Nagyszerű, az embert formáló eredményei itt vannak körülöttünk, hatását jól érzékelik a kohászati üzemek dolgozói is. K­­iemelkedő májusi ünnepeink bizonyítják a má­­jus elseje hármas egységét: munkásünnep, nem­zetközi ünnep és harci ünnep jellegét. Ma ez az ün­nep a hatalmon levő dolgozók törvénybe iktatott ün­nepe. Május elseje a szocializmust, a kommunizmust építő országokban nemzeti ünnep, de ugyanakkor to­vábbra is a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepe. Ki­lenc évtized ünnepeire visszatekintve mondhatjuk,­­ hogy az ünnep osztályjellege változatlan. Benne a pro­letár internacionalizmus eszméje fejeződik ki és való­sul meg. Az az eszme, amelynek egyre teljesebb meg­valósulása jegyében zajlanak le­­ a május elsejék, a nemzetközi munkásosztály győzelmes előrenyomulá­sának állomásai. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! HARMINC ÉVES A jarfáni A SALGÓTARJÁNI KOHÁSZATI ÜZEMEK PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXI. ÉVF., 17—18. SZÁM ÁRA: 1,60 FORINT 1980. ÁPRILIS 25. Ülést tartott a nagyüzemi pártbizottság Fokozott figyelmet az önköltség tényezőire Előtérbe kerültek az emberi tényezők Jól tájékozott, fegyelmezett, határozott vezetés Gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez Az ármunka a gazdálkodás egyik kulcskérdése Április 18-án délután Szilágyi Dezsőnek, a nagyüzemi pártbizottság titkárának elnöklete mellett ülést tartott a nagyüzemi pártbizottság. A tanácskozás elé egyetlen napi­rend került: Ürmössy László vezérigazgató előterjesztése az 1980. gazdasági év indításának tapasztalatairól és az ez­zel összefüggő időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről. A napirend fontosságára való tekintettel a pártbizottsági ülésre meghívták a témában érdekelt gazdasági vezetőket, részt vett és felszólalt Sára János, a városi pártbizottság titkára is. Változékony gazdálkodás Ürmössy László, vezérigaz­gató bevezetőjében elmon­dotta, hogy az éves tervek összeállításánál figyelembe kellett venni a szabályozó rendszer módosításait, az ár­változások hatását és az ér­tékesítési lehetőségeket is. Egyes tékben, termékeknél kismér­másoknál erősebben romlott a jövedelmezőség, sőt, egyes termékek, így pél­dául az egész huzalgyártási és -feldolgozási terület vesz­teségessé vált. Külön hangsúlyozta, hogy miután az árrendszer mecha­nizmusa külső áralakulás sze­rint a jövőben is mozog, így fel kell készülni az időköz­beni változásokra. Április 1- vel például további ármozgá­sok nehezítik a gazdálkodá­sunkat. Az árváltozások ha­tására termékeink jövedelme­zősége még szélesebb szórást mutat és tovább romlott. gyár számára éppen az ár­­­változások ilyen alakulása miatt fontos és lényeges gazdaságos export fenntartá­­­sa. Másrészt az ellátási fele­lősség határain belül csök­kenteni kell a veszteséges termékek arányát és fokozni a jövedelmezőbbeket. Ürmössy elvtárs elmondot­ta, hogy 5,7 százalékos bér­színvonal-növekedést vet­tünk tervbe a bázishoz ké­pest, de ehhez szükséges, hogy a vállalat 150,5 millió forintos nyereséget érjen el, az önköltséget 38 millió fo­rinttal csökkentsük, miköz­ben a termelékenység 5,8 szá­zalékkal emelkedik. Az eredményekről A beszámolóban külön hangsúlyt kapott, hogy a ter­vet nem lehet a korábbi megszokás szerint, az éves munka alapjának tekinteni. E tekintetben a stabilitás és az állandóság megszűnt, terveket rugalmasan, esetről A esetre változó irányvonalá­nak kell felfogni és szükség szerint módosítani kell. A terv mennyiségi előírásainak szerepe csökken és annak keretében, a jövedelmezőség szerint kell szelektálni. Fel kell készülni a ne­gyedéves módosításokra. Ezeknek a módosulásoknak nemcsak a termelési tervben, a munkaügyi, az anyagellá­tási, a karbantartási, a beru­házás terveiben, a minőség­­fejlesztési előírásokban kell érződni, de a munkaverseny­­vállalásokban is. A vezérigazgató az első negyedéves termelés és gaz­dálkodás tapasztalatairól szólva hangsúlyozta, hogy a termelés feltételei az anyag­­ellátás, az energiaellátás szempontjából rendezettek voltak. A berendezések álla­pota kielégítő volt, súlyosabb üzemzavar csupán a huzal­pácoló regenerálójánál for­dult elő. Egyébként a huzal­mű tonnában 102,5, értékben pedig 105 százalékra teljesí­tette feladatát. A hengermű tonnában 100,7, míg értékben 100,9, a kovácsoló és öntöde gyárrészleg tonnában 96,1, ér­tékben 93, Kisterenye pedig tonnában 84,4, értékben pe­dig 81,8 százalékra teljesítet­te első negyedévi tervét. A vállalat eredménye súlyban 100,2, értékben pedig 99,9 százalékra alakult, miközben a tőkésexport előírásait idő­arányosan 107 százalékra tel­jesítették. Ürmössy elvtárs külön-kü­­lön jellemezte a gyárrészle­gek munkáját. A huzalműről (Folytatás a 3. oldalon.) Május 1-ére készülünk, a munkásosztály nemzetközi ünnepére. Reméljük, hogy ünnepi készü­lődésünket, a színpompásnak ígérkező felvonulást nem zavarja meg a szeszélyes időjárás és minden úgy sikerül, ahogy egy régebbi képünk is mutatja. \o Május 1. ünnepi programjából A korábbi évek hagyomá­nyainak megfelelően az idén is felvonulással köszöntjük május 1-ét. A felvonulásnak és az ezt megelőző ünnepsé­geknek tartalmukban, kül­sőségükben tükrözniük kell az MSZMP XII. kongresszusán hozott határozatokat. Töreked­ni kell, hogy a májusi menet emelje ki a béke megőrzésé­ért folytatott küzdelem sze­repét, erősítse a népek barát­ságát, a világ dolgozóinak in­ternacionalista összefogását. Vállalatunknál május 29-én 14.15-kor a Kohász Művelődé­si Központ színháztermében emlékeznek meg a világ dol­gozóinak nagy ünnepéről. Áp­­rilis 30-án reggel 6 órakor röpgyűléseken köszöntik má­jus 1-ét. Délután köztársaság téren, a Tanács­­valamint a Beszterce-lakótelepen 16.39- től, illetve 17 órától térzene lesz. Május 1-én reggel a szo­kott útvonalon zenés ébresz­tő köszönti majd városunk, gyártelepünk lakóit, dolgozó­it. A felvonulás megkezdése előtt műsorral szórakoztatják majd a Malinovszkij gyülekezőket, amely már úton órától kezdetét veszi. A felvo­­­nulás, az ünnepség kezdetét három robbantás jelzi majd délelőtt 10 órakor. Délután a Zala-ligetben lesz majális, ahol gondoskodnak az érdek­lődők ellátásáról, a gyerekek szórakoztatásáról. Kiváló pártpropagandisták kitüntetése Lenin születésének 110. év­fordulója alkalmából a hét elején a megyei pártbizottsá­gon megemlékező ünnepsé­get tartottak és kitüntetése­ket adtak át a lenini eszmék terjesztésében eredményt elért kiemelkedő pártpropa­gandistáknak. Szocialista kultúráért ér­demérem kitüntetésben ré­szesítették Papp Tibor, üzem­vezetőt, a nagyüzemi pártbi­zottság oktatási felelősét. A 20 éves propaganda­­munkáért elismerő oklevelet kapott Papp Tibor és Lamos Pál üzemvezetők. A 15 éves propaganda­­munkáért elismerő oklevelet kapott Eiinich György, vál­lalati gépfelelős. A 10 éves propaganda­­munkáért elismerő oklevelet kapott Balogh László mű­vezető, Gubán Miklós gyár­részlegvezető, Kocsis István szerkesztő, Márton Vilmos osztályvezető, Patai József művezető és Péter Pál távla­ti tervezési előadó. Szoborba formálta a palócok életét Megnyitották idős Szabó István szobrászművész kiállítását A munkás kulturális hetek egyik jelentős eseményeként hétfőn délután nyílt meg idős Szabó István, Kossuth­­díjas, érdemes művész kama­rakiállítása a művelődési központban. A kiállítás ün­nepi megnyitóján, amelyen maga a művész is jelen volt, Csongrádi Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott megnyitó beszédet. A kiállítás jelentős esemény és egyben méltó tisztelgés neves szobrászművészünk gazdag életműve előtt. Jelen­tős, mert — amint Csongrádi Béla hangoztatta — e „tiszta forrásból” fakadó művészet először talál otthonra a me­gye legrégibb munkásottho­nában, olyan közönség előtt, amely sok tanújelét adta már, hog­y — a 75 éve született József Attilával szólva — a „mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” Idős Szabó István életútja, zavarbaejtően gazdag mun­kássága minden teóriánál meggyőzőbben bizonyítja a nép alkotó erejét, tehetségét, a szépre, a harmóniára való fogékonyságát. „Meghatódott­­sággal és a művészt illető cso­dálattal lehet csak számba venni életművét, ezt a nem mindennapi emberi és művé­szi teljesítményt” — írta ró­la a jóbarát, az éppen 10 év óta halott Váci Mihály. A tárlat a mintegy hat év­tizedes életműnek természete­sen csak igen kis részét je­lenti, de a Szabó István-i élet­mű néhány fontos darabja is látható, s a kiállítás egésze alkalmas a művész törekvé­seinek hiteles bemutatására. Szabó István egész éle­tét a munka és az em­ber tisztelete szolgála­ta vezérelte, a humanitás­ban gyökerezik legmélyebben életműve. Szoborba formálta a palócok életét szinte a böl­csőtől a sírig. Megörökítette messzi földön híres színes viseletüket, egykor oly ke­serves munkájukat, de az örömre mindig kész hajlandó­ságukat is. A múltbeli élet fába faragása mellett meg­formálta a munkások, bányá­szok, kohászok mindennap­jait, a munkásmozgalom har­cait. Biztosan igaza van egy gaz­dag élettapasztalatot sűrítő bölcs véleménynek, s a termé­szet megannyi szépsége isme­retlen még előttünk, de nem kevés az sem, amelyhez éppen az ő keze munkája jut­tatta el az emberek tízezreit. A kiállítást május 24-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. Csongrády Béla megnyitó ünnepi beszédét mondja.

Next