Tarjáni Acél, 1985 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-04 / 1. szám
a Új év, növekvő feladatok rem írta: Ürmössy László vezérigazgató z 1985-ös év a gazdálkodás kulcsesztendejének számít. A VI. ötéves terv befejező éve, de ugyanakkor már a VII. ötéves terv előkészítését végezzük. Új gazdálkodási szabályok lépnek be, módosul a gazdaságirányítás rendszere, növekszik a vállalatok önállósága, és ezzel párhuzamosan felelőssége is. Ezek a körülmények gondolom egyértelműen aláhúzzák az 1985-ös év különleges jó endőségét. Ha még gazdasági kötelezettségeink mellett politikai és társadalmi jelentőségét is figyelembe vesszük ennek az esztendőnek, akkor ez a különleges helyzet méginkább megerősítésre kerül. Felszabadulásunk 40. évfordulóját ünnepeljük, a XIII. pártkongresszusra készülünk, amelyek önmagukban is jelentős politikai és társadalmi eseménynek számítanak. A 40. évforduló alkalmat ad arra, hogy szocialista fejlődésünk egész útvonalát végigtekintsük és leszűrjük azokat a tapasztalatokat, amelyek társadalom- és gazdaságépítő munkánk megnehezítői, akadályozói voltak. A fejlődés újabb szakaszát határozottabbá, egyenletesebbé tehetjük e tapasztalatok révén. Erre a számbavételre és iránymeghatározásra a legalkalmasabb fórum nyilván a XIII. pártkongresszus lesz. De hozhatunk akármilyen jó döntéseket, határozatokat, ha annak végrehajtásához társadalmi és gazdasági erőinket nem tudjuk mozgósítani az eredmény kérdésessé válik. A mi vállalati kollektívánknak alapvető feladata is éppen ez, hogy aktív cselekvői, részesei legyünk a szocialista építés további szakaszának. Az elmúlt év különösen sok vonatkozásban hívta fel figyelmünket arra, hogy más időket élünk, megváltozott követelményekkel kell szembenéznünk és másféle módszerrel kell gazdálkodjunk. A világban folyó gazdasági küzdelem menthetetlenül éreztette hatását a magyar gazdaságban is. Hazai termelésünk mintegy felét exportpiacokon kell értékesítenünk, hogy megszerezzük az alapvető nyersanyagokat, berendezéseket, alkatrészeket. A termékekkel szemben támasztott minőségi követelmények növekednek és maga az áruválaszték is módosulásokon kell keresztülmenjen. Ésszerű termékszerkezettel, a lehető legkisebb ráfordítással, tehát alacsony önköltséggel és a szállítási feltételek pontos betartásával lehet ma a piacokon megmaradni és megfelelő jövedelmezőséget elérni. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk elmúlt évi munkánkat, akkor csak részben lehetünk elégedettek önmagunkkal. Előre kell bocsátanom, hogy eredményessége gazdálkodásunk megközelítette a terveinkben meghatározott szinteket, és így lehetővé tette, hogy megfelelő fejlesztő munkával javítsuk eszközállományunkat, kedvező szociálpolitikai változásokkal javítsuk a munka biztonsági tényezőit, javítsuk a munka környezetét és az átlagosnál magasabb bérfejlesztéssel honoráljuk a közös eredmény elérését szolgáló egyéni munkát is. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy milyen áron értük el ezt az eredményt, vagy lehettünk volna képesek nagyobb eredmény elérésére is, akkor még több ponton kellene gyengéinkről, mulasztásainkról szólni. E cikk keretében csak röviden térnék ki néhány alapvető kérdésre, amit az 1985. évi gazdálkodás szempontjából döntőnek kell tartanunk. Elsősorban a szakmai irányítás területeit kell vizsgálat alá vegyük. Munkánkban sok helyen megmaradtak a korábbi gazdasági vezetés stílusából származó elemek, még ma is sokszor vetődik fel a minisztériumi beavatkozásra váró kívánság, a helyi vagy területi pártszervek közvetítésére való várakozás, a partnerek alacsony színvonalú munkájának elfogadása. Nagy próbára tette különféle szintű vezetők megítélését, beavatkozási készségét a múlt évben alkalmazott kísérleti keresetszabályozási rendszer Köztudott volt, hogy csak annyi bért fejleszthettünk, amilyen mértékben a vállalati teljesítmények növekednek. Mégis azt kellett tapasztaljuk az I. félév után, hogy teljesítménykövetelmény nélkül az elviselhetőnél magasabb bérkibocsátás történt. És ez nem azért volt, mert nem lett volna módunk az egyensúlyt megteremteni, hanem azért, mert a szemléletünkben a kötelezettségek és a lehetőségek közé még nem tettünk egyenlőségjelet. Csak a II. félév kemény munkájával sikerült az egyensúlyt e téren megteremteni. A dolgozókban általában megvan a törekvés a nagyobb teljesítményre, de ahhoz természetesen megfelelő munkaszervezés, megfelelő eszközbiztosítás tartozik. Vehetnénk példának rendelésellátottságunk alakulását is. Több éve hirdetjük, mondjuk, hogy a piac szerepe erősödik, olyan terméket lehet jól értékesíteni, amire megfelelő kereslet van. Mi pedig nagyon csodálkozunk azokon a vállalatokon, amelyek menetközben igényeiket módosítani merik. Lemondanak egy-egy termékről, vagy helyettük másfajta árut igényelnek. Még nagyobb csodálkozással fogadjuk, ha feldolgozóink növelik minőségi kívánalmaikat. Az első reagálás általában az, hogy nem fogadjuk el a változásra vonatkozó igényt, nem tudjuk teljesíteni a magasabb minőségi előírásokat. Pedig tudomásul kell vegyük, hogy a felhasználói piac mozog, nincs évtizedekig tartó stabilitás, és a saaját érdekünk is azt kívánja, hogy lehető legjobban alkalmazkodjunk a felhasználó igényeihez. Ugyancsak rugalmas, gyors igazodással lehet elérni, hogy kapacitásaink állandóan kitöltésre kerüljenek, és ezen keresztül a termelés költségei is elfogadható szint alatt maradjanak. Felvethetnénk ezzel együtt a termékek minőségi megítélését is. Mi is az az általános elv, hogy a kiszállított termékekre reklamáció nem érkezett, ezért nálunk a minőséggel különösebb gondok nincsenek. Nem akarjuk észrevenni, hogy újabb megrendelést azonos vevő már nem akar feladni, hogy panaszait nemcsak pénzügyi nehézségei miatt teszi meg, hanem versenyképességének fokozódása érdekében valóban jobb tulajdonságokat szeretne az általa termelt árunak adni. És a minőség színvonalának emelése leggyakrabban nem magasabb rendű alapanyagból, vagy korszerűbb gép származna, hanem beállításából csupán technológiai fegyelem betartásával, az ellenőrzés szigorúságának növelésével, a rendelő előírásainak pontos el lehetne azt érni. betartásával Beszélhetnénk fejlesztő munkánk hatékonyságáról is, mert a tervezett hozamok általában késve jelentkeznek, az objektumok kihasználása lassan válik elfogadhatóvá, a termékek minőségi színvonala elmarad a kívánatostól. Ez leggyakrabban amiatt következik be, mert az új objektumot befogadó üzem a szervezési feladatot, a munkaerő felkészítését, a technológiai folyamatok rendezését csak akkor kezdi meg, amikor a berendezés tulajdonába kerül. Holott ezt a beruházás időszaka alatt kellene elvégezni, és az átadás pillanatától kezdve már rendszeres termelő munkát kellene végezni. Ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez nem kell különösebb eszköz, anyag, pénz, stb. csupán figyelem, szándék és kötelességérzet a jövő iránt. Gondolom munkatársaim még számos területről tudnának példát felsorakoztatni azokról a tevékenységekről, amelynek eredményessége vitatható, kérdéses és mai gazdasági körülményeink között már nem kielégítő. Az 1985-ös esztendőnek ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában kell nekikezdenünk, és mindenekelőtt azokat az üzemi és munkaszervezési intézkedéseket kell végrehajtanunk, amelyek a feladatok eredményes ellátását biztosítják számunkra. Szükséges ezt megtennünk azért, mert az új gazdasági szabályozás különös mértékben eszközérzékennyé és teljesítményérzékennyé teszi a vállalatokat. Az új szabályozók között találkozunk vagyonadóval, felhalmozási adóval, kereseti adóval. Ezek a fogalmak azt tükrözik, hogy minél kisebb eszközállománnyal oldják meg az üzemek termelő feladataikat, és munkabért csak olyan effektív munkáért fizessenek, amelyik kikeresi, biztosítja a bérek adóterheit is. Feladatunk lesz tehát, hogy gondosan mérlegeljük álló- és fogyóeszközeink állományát, megszabaduljunk minden olyan eszköztől, ami nem vesz részt az értékképző folyamatban, ami csak teherként vehető számba. Beruházási elképzeléseinknél nagyon gondosan mérlegelni kell a várható hozamokat és csak olyan fejlesztésbe szabad belekezdeni, ami □ felhalmozási adóval és vagyonadóval növelt költségterhek “mellett is az átlagosnál nagyobb jövedelmezőséget biztosít. Megnövekedtek a munkaszervezés feladatai, hiszen a kereseti adó bevezetésével azt szeretnénk elérni, hogy a rendelkezésre álló munkaerő-állomány képességeit és munkaidőalapját jól kihasználva magasabb teljesítménnyel keresse ki a béreket terhelő adót is. Ezek az említett adóterhek a vállalatoktól mintegy 13-15 százalékkal magasabb eredményképzést követelnek meg. Akkor tudunk a korábbi színvonallal azonos gazdálkodási alapokat teremteni, ha jövedelmezőségünk, a vállalati eredmény az említett mértékben növekszik. A jövedelemképzésben egyik oldalon tehát jelentkeznek a költségcsökkentő elemek, kiegészítve szükségszerűen az anyag- és energiagazdálkodás javításával, míg a másik oldalon a jövedelmezőség növekedését jobb termékstruktúrával, magasabb minőségi színvonallal lehet befolyásolni,a gyártmányfejlesztő munka két irányban kell mozduljon, egyrészt olyan új, korszerű termékek bevezetésére kell törekedni, amelyek keresettsége jó, és amelyek újszerűsége lehetővé teszi az átlagosnál magasabb nyereség képzését is. Hagyományos termékeinknél pedig a minőségi színvonal növelését kell elérjük, hogy a piaci keresletet fenntarthassuk, vagy esetlegesen jobb árszínvonalat is elérhessünk. Gyártmányfejlesztő munkánk hozott eddig is eredményeket, hiszen mi az elmúlt évek során inkább csökkentettük a termékkibocsátás volumenét, mint növeltük azt, de jelentős mértékben tudtuk emelni a készremunkáltságot, a feldolgozottság szintjét és ezzel a termékek értékesebbé tételét. Hagyományainkhoz méltóan kell a jövőben is törekedni újabb és újabb termékek bevezetésére, a készültségi fok növelésére. Számunkra fontos terület a mezőgazdasági gépalkatrészgyártás, általában a süllyesztőkben kovácsolt gépelemek gyártása, a híradástechnikai, műszeripari feldolgozáshoz tartozó hidegszalagok és huzaláruk termelése, és nem utolsósorban a lakosság közvetlen fogyasztását szolgáló termékfajták bővítése. Néhány elképzelésünk van ma is ezeken a területeken, amelyeknek további rendezése mégújabb eredményeket hozhat. Gondolok a félmelegkovácsolási technológia, a hidegfolyatás kiszélesítésére, vezetékcsövek gyártására, a nemesített szalagfajták növelésére, alacsonyan ötvözött termékféleségek gyártására, a hegesztőhuzal-félék minőségi szortimentjének bővítésére, a speciális szögfélék meghonosítására, az anyagmozgatás területéhez tartozó igények jobb kielégítésére. De ezen túlmenően is szükséges foglalkozni a másod- és harmadtermékgyártás bővítésével. Az ország feldolgozóipara ezen a területen nincs kielégítve, további jelentős igényeket támaszt. De látnunk kell azt, hogy egyre több a versenytárs, egyre többen választanak olyan profilt maguknak, amelyek konkurenciát jelentenek számunkra. Szembe kell nézzünk ezzel a növekvő kihívással és tennünk kell saját érdekünkben valamit azért, hogy pozícióinkat megtarthassuk, vagy inkább javíthassuk. Ennek alapvető feltétele az, hogy a jelentkező igényeket nem elutasítani kell, hanem a megoldást kell keresni, méghozzá gyorsabban, mint ahogy eddig tettük, mert a feldolgozó türelme ma kisebb, mint korábiFolytatás a 2. oldalon.) A SALGÓTARJÁNI KOHÁSZATI ÜZEMEK PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXI. ÉVF„ 1. SZÁMÁRA: 1,30 FORINT 1985. JANUÁR 1. 1549 tonna termék Az ünnepek között sem szünetelt a termelés Nem pihentek a hengeresében és Bátonyterenyén, dolgoztak a vgmk-k Vállalatunk dolgozói közül sokan még az ünnepek közötti napokon sem lazíthattak, mivel nélkülözhetetlen tevékenységükre még ekkor is szükség volt. Az elmúlt év december 24, 25., valamint 1985. január 1. napjának a kivételével egyes üzemekben nem pihentek gépek és kezelőik. Az említett napokat kivéve a hétköznapi munkarendnek megfelelő műszakban dolgozott a hengerde és a kikészítő üzem. A dróthúzóban és a szegverőben kimondottan vgmk-k dolgoztak, a Bátonyterenyén a csősor és horganyzó dolgozott. És, hogy mennyire hétköznapi erővel, arra jellemző, hogy még 1984. december 31-én is három kamion várt bepakolásra. Az említett üzemeken, munkahelyeken kívül természetesen dolgoztak azok is, akik a termelési feltételeket biztosították. Ügyeletet tartottak a karbantartók, „nyitásra készen” vártak a raktárosok, begyújtott motorú szállítójárműveket termelés részére biztosította a szállítási főosztály. A hivatalosan ünnepnapoknak, illetve ledolgozott napoknak számító dátumok és az óév december 22-i napjával együtt, tehát 1984. december 22. és 1984. december 31-e között 1549 tonna termék került legyártásra a vállalatunknál. A további felosztást tekintve ebből 749 tonnát hengerműben, a többit pedig a Bátonyterenyén és a többi munkahelyen állították elő. Bátonyterenyén 208 tonnát gyártottak, amiből 197 tonna a csőüzemben készült el. A termelés feltételeinek sorában fontos helyet foglal el az alapanyaggal való ellátottság, amiről az ünnepek közötti időszak tekintetében elmondhatjuk, hogy problémamentes volt. Kisebb problémák csupán az üzemeltető berendezésekkel akadtak. A hengerműben az öttonnás hiddaru huzamos ideig állt, a problémát a darujavítók 1984. december 29-ére orvosolták. Több gond volt a sínen járó targonca esetében, amely 29-én, délben hibásodott meg, s — figyelembe véve az újévi ünnepeket — 1985. január 2-án délelőtt 9-re került újra üzemképes állapotba. A szállítási főosztály embereit dicséri az a tény, hogy az ominózus időszakban összesen 3241 tonna terméket szállítottak ki, jelentősen leapasztva ezzel a raktári készletet. A sok jó mellett sajnos történt egy sajnálatos dolog is; egy töréses baleset a két ünnep közötti időszakban. Mint megtudtuk, az új év első munkanapja zökkenőmentesen indult be. Járható, közlekedés szempontjából megfelelő állapotban van gyár közúthálózata, a vasúti a szerelvények szintén zökkenőmentesen állnak a szállítás szolgálatára, befagyás és egyéb problémák nem gátolják a közlekedést. Összességében elmondható, hogy a másfél hetes leállást különösebben nem vettük észre, néhány kisebb problémától eltekintve az új év első munkanapján az előirányzottnak megfelelő termelési mennyiség várható. Az energiafőosztály illetékesei elmondták, hogy bár még pontos adatok nem állnak a rendelkezésükre, de már most egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy jelentős megtakarítást értünk el azenergetikai rendszerek tekintetében az elmúlt év utolsó hetében. A fentiek ismeretében célszerűnek látszik legközelebb is megismételni a hasonló jellegű ünnepek miatti összevonást, hiszen, mint azt diszpécseri jelentések tükrözik, a ledolgozott szabad szombatokon sem csökkent a termelés és a szokásos év végi hajrát is jobban szolgálta, mintha teljes létszámmal dolgozott volna a vállalat a két ünnep között. Azokat pedig, akik ebben az időszakban sem pihentek, minden dicséret megilleti, nagyrészt járultak hozzá exportkötelezettségünk teljesítéséhez. Portásról — pátosszal Az óév utolsó napja volt. Már reggel elkezdődött mindenütt az esti szilveszterezésre a mulatságra, készülődése még nem készülődött. A gyerekek előráncigálták a szánkókat és természetesen a szülőket ha hosszabb túrára kívántak menni a hegyekbe. Az ablakon túli világba elég volt csak kitekinteni, az emberek máris melegebb ruhát öltöttek magukra. Ő is felöltözött, felvette a kabátját. Pihenőnap volt, aki tehette kihasználta még csak délelőttöt is, sportolásra, tv- a nézésre netán látogatásra, mintegy előkészületeként a közelgő vidám estének. Ő is ellátogatott a rokonokhoz, szó került az év eseményeiről, csendes poharazgatás közben emlékeztek együtt a család tagjai. Odakinnt már szürkült, készülődés a tetőpontjára háatott, lassan mindenki elfoglalta a helyét az éttermek asztalainál, sorra nyitódtak, csukódtak a vendéglők ajtajai, ő is becsukta maga után a gyárkaput, gondosan, józanul, éberen várta az új évet szolgálati helyén Nyuli Ferenc, a portás. —■ b. m. — Exportra készítik a kiváló minőségű csákányokat. Gazdasági aktíva Gazdasági aktívaülést tartottak tegnap vállalatunknál. A Kohász Művelődési Központ színháztermében Ürmössy László vezérigazgató elvtárs értékelte az 1984. évi tervek teljesítését, majd részletesen ismertette az évi gazdasági feladatokat 1985. megjelent négyszáz különféle beosztású gazdasági, politikai, vezető és mozgalmi aktivistának. A Nógrád megyei Vendégelátó Vállalat ez év január 1- től jelentősen növeli részvételi arányát a megye munkás-, gyermek-, és diákétkeztetésében. Ettől az időponttól átveszi üzemeltetésre a Felsőmagyarországi Vendéglátó Vállalat megyénkben levő munkahelyi éttermeit és büféit, így az üzemi konyhánkat, is. A vállalat 1985. évi terveiről és feladatairól tegnap délelőtt 10 órakor sajtótájékoztatót tartottak a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalatnál. A sajtótájékoztatón elhangzottakra visszatérünk, ,