Tarjáni Acél, 1997 (47. évfolyam, 1-21. szám)
1997-01-17 / 1. szám
1997. JANUÁR 17. XLVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1 . TARJÁNI ACÉL A SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA Újra nyereséges a vállalat• Évnyitó munkásgyűlések / 11 g hatfillér* Január 13-án fél kettőre a bátonyterenyei csőgyárba, 14- én reggel 6 órára pedig a hazalmas nagycsarnokba invitálta munkásgyűlésre a vállalat dolgozóit az Acélgyár Rt ügyvezetése. A résztvevőket mindkét helyszínen Zsidai Gttla SZB titkár köszöntötte, s kérte fel Hopka László vezérigazgatót tájékoztatójának megtartására. Ennek teljes tartalmát az alábbiakban közöljük: Tisztelt Munkatársak! 1997-ben első alkalommal találkozunk, s noha az év 3. hetében vagyunk, engedjék meg, hogy a társaság Igazgatósága, Felügyelő Bizottsága, menedzsmentje, s azon belül a magam nevében is valamennyiüknek sikerekben gazdag, eredményes új évet kívánjak a magánéletükben és itt a gyáron belül egyaránt. A 96-os fordulatról ismét egy gazdasági évet hagytunk magunk mögött, amely újabb fordulatot hozott a vállalat történetében. Egy fél évtizedes veszteséges gazdálkodás után 1996-ban az előzetes számítások szerint, ha minimális mértékben is, de újra nyereséges évet zárhattunk. Az 1992-93. évi fél-fél milliárdos nagyságrendű veszteség után úgy hiszem, igazán nagy ívű fejlődést produkáltunk. Amikor 1993 tájékán győzködtük a tulajdonosunk képviselőit és a hitelezőket, nemigen hitték el, hogy ebből a vállalatból még lehet működőképes céget csinálni. De mi, az itteni vezetők hittünk az itt dolgozó emberekben, ismertük a lehetőségeinket és tudtuk, hogy ha nem is a korábbi volumenben,, de, szükség van termékeinkre, partnereink igénylik munkánk eredményét. Sajnos 1996-ban sem az országban, sem Európában, sem a világon nem következett be az a növekedés, melyet az 1995-ös év végén prognosztizáltak a szakértők, így aztán a mi termékeink iránt sem nőtt a kereslet olyan mértékben, ahogyan azt az üzleti tervünkben megfogalmaztuk. Elmaradtunk a terveinktől mennyiségben, értékben és az üzemi tevékenység szintjén is, de - noha még nincsenek végleges számaink - reményeink szerint a mérleg szerinti eredményünk pozitív lesz. A termeléselmaradás annak ellenére bekövetkezett, hogy munkatársaink igyekeztek változatos marketing eszközökkel bővíteni vevőkörünket, pontos, jó minőségű munkával öregbíteni megbízhatóságunkat. Lehetőségeinken belül bővítettük termékkörünket, de talán kevésbé voltunk agresszívek a konkurenseinknél. Vevőink nehezen fogadták az áremelési bejelentéseinket annak ellenére, hogy a tervezett áremelést teljes egészében nem valósítottuk meg. A mérleg szerinti eredményünk ennek ellenére várhatóan a terv szerint fog alakulni. Ez köszönhető a fegyelmezett, szorgos, eredményes munkának és annak, hogy a tulajdonosunk tőkeemelése révén 200 mFt hitelt visszafizettünk és ennek a kamatmegtakarítása, valamint az általános kamatláb csökkenés következtében valamelyest csökkentek a pénzügyi veszteségeink. Az 1996. évi üzleti tervünk főbb számadatai a következők szerint alakultak: Termelési teljesítésünk az 1995-ös mennyiséghez viszonyítva 95, az 1996. évi tervhez viszonyítva pedig 79,5 %-os. Nettó árbevételünk a bázishoz képest 20,5 %-kal emelkedett, a tervtől viszont 17 %-kal elmaradt. Adózás előtti eredményünk az 1992- 93-as évek félmilliárdos vesztesége után és az 1995- ös mínusz 94 milliót követően végre pozitív lett, várható nyereségünk 14 millió forint. A dolgozói létszám az 1995-ös 904 főről 870-re csökkent. Termelékenységünk a bázishoz viszonyítva 27,6 %-kal növekedett, a tervtől viszont némileg elmarad. Az általunk gyártott termékekből továbbra is jelentős túlkínálat van úgy a belföldi, mint az export piacokon. A kvótarendszer ellenére a hazai termelés nagyságának megfelelő mennyiségű áru jön be, 5-10 %-kal, illetve sokszor még ennél is alacsonyabb áron az országba. Noha ezeknek a minősége, a szállítások pontossága, rendre elmarad a miénktől, az árkülönbözet miatt megvásárolják nem csak belföldön, hanem még az igényesebb Nyugat-Európában is. Árbevételünk jobban alakult mennyiségi teljesítésünknél, melyre pozitívan hatott a Szolgáltató gyárrészleg tervteljesítése - ahol mennyiségi terv nincs, csupán árbevételi - továbbá a VAW program terven felüli megvalósítása. Ez utóbbiról már sokszor szóltunk év közben, de nem hagyhatjuk szó nélkül az éves munkánk (folytatás a 3. oldalon) Félreértés ne essék, nem a szellem napvilágával szeretnék példálózni így év elején, hiszen annak ablakainkon való beragyogásáról hosszú idő óta már egy árva szó sem esik. Egyéb dolgok napvilágra kerülése vagy inkább annak igénye miatt ugyan még vannak, akik bosszankodnak, de az emberek zömét manapság egészen más foglalkoztatja. A prózai megélhetés. Az a rövid, esetleg hosszabbacska távlat, ami a jelenre épül. A mára, melyben az ügyesebbek már elvágták a múlt fonalait, a még ügyesebbek pedig igyekeznek lenyúlni, visszanyúlni a szent humuszig, keresztig, vagy akár kutyabőrig is, ha érdekük úgy kívánja. A történelemformáló „magyarok cselekedetei" viszont továbbra is kiszámíthatatlanok. Gondolatilag éppen úgy, mint pénzügyi hatványaiban. S a kiszámíthatatlanságig emelkedő adók és fogyasztói árak halmazában kiszolgáltatottan haldoklik a remény, vajúdik az emberi jövőkép. Mennyi torlaszoló „ha majd"-ot kell még elvontatni ahhoz, hogy az utak járhatóvá, láthatóvá váljanak? No nem a diesel Mercedesek, hanem az aggastyán skodák és trabantok, a kimustrált nyugati importautók és urambocsá a gyalogosok számára is. Úgy hírlik, az M5-ös autópálya mellé települt kereskedők perlik a kormányt, mert az útadó egyharmadára csökkentette 50-60 milliós befektetéseik értékét. A bekötő utak önkormányzatai is szervezkednek, mert sokallják és drágállják az őket érintő forgalmat. A szürke közlekedő viszont nem pereskedhet. Postabélyeg helyett inkább vacsorát vesz, hogy éjjel ha már háborog is, legalább ne korogjon a gyomra. Rég nem gondolkozik azon sem, hogy mire is fájna a foga, ha volna. Túlél. S közben sem emlékezni, sem panaszkodni nem akar már. Kinek, minek. Ha majd... majd ha... Biggyeszigeti vágyait hol a mondat elejére, hol meg a végére. Ha megérjük... Megérjük? , • ....... (G. Horváth Mária)