Tarjáni Acél, 1997 (47. évfolyam, 1-21. szám)

1997-01-17 / 1. szám

1997. JANUÁR 17. XLVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1 . TARJÁNI ACÉL A SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA Újra nyereséges a vállalat• Évnyitó munkásgyűlések / 1­1 g ha­tfillér* Január 13-án fél kettőre a bátonyterenyei csőgyárba, 14- én reggel 6 órára pedig a hazalmas nagycsarnokba invitál­ta munkásgyűlésre a vállalat dolgozóit az Acélgyár Rt ügy­vezetése. A résztvevőket mindkét helyszínen Zsidai Gttla SZB titkár köszöntötte, s kérte fel Hopka László vezér­­igazgatót tájékoztatójának megtartására. Ennek teljes tar­talmát az alábbiakban közöljük: Tisztelt Munkatársak! 1997-ben első alkalommal találkozunk, s noha az év 3. hetében vagyunk, engedjék meg, hogy a társaság Igazga­tósága, Felügyelő Bizottsága, menedzsmentje, s azon belül a magam nevében is vala­mennyiüknek sikerekben gazdag, eredményes új évet kívánjak a magánéletükben és itt a gyáron belül egya­ránt. A 96-os fordulatról ismét egy gazdasági évet hagytunk magunk mögött, amely újabb fordulatot hozott a vállalat történetében. Egy fél évtizedes veszteséges gazdálkodás után 1996-ban az előzetes számítások sze­rint, ha minimális mértékben is, de újra nyereséges évet zárhattunk. Az 1992-93. évi fél-fél milliárdos nagyságren­dű veszteség után úgy hi­szem, igazán nagy ívű fejlő­dést produkáltunk. Amikor 1993 tájékán győzködtük a tulajdonosunk képviselőit és a hitelezőket, nem­igen hitték el, hogy eb­ből a vállalatból még lehet működőképes céget csinálni. De mi, az itteni vezetők hit­tünk az itt dolgozó emberek­ben, ismertük a lehetőségein­ket és tudtuk, hogy ha nem is a korábbi volumenben,, de, szükség van termékeinkre, partnereink igénylik mun­kánk eredményét.­­ Sajnos 1996-ban sem az országban, sem Európában, sem a világon nem követke­zett be az a növekedés, me­lyet az 1995-ös év végén prognosztizáltak a szakértők, így aztán a mi termékeink iránt sem nőtt a kereslet olyan mértékben, ahogyan azt az üzleti tervünkben megfogalmaztuk. Elmarad­tunk a terveinktől mennyi­ségben, értékben és az üzemi tevékenység szintjén is, de - noha még nincsenek végle­ges számaink - reményeink szerint a mérleg szerinti eredményünk pozitív lesz. A termeléselmaradás an­nak ellenére bekövetkezett, hogy munkatársaink igyekez­tek változatos marketing esz­közökkel bővíteni vevőkö­rünket, pontos, jó minőségű munkával öregbíteni megbíz­hatóságunkat. Lehetőségein­ken belül bővítettük termék­körünket, de talán kevésbé voltunk agresszívek a konku­renseinknél. Vevőink nehe­zen fogadták az áremelési bejelentéseinket annak elle­nére, hogy a tervezett áreme­lést teljes egészében nem va­lósítottuk meg. A mérleg szerinti eredmé­nyünk ennek ellenére várha­tóan a terv szerint fog alakul­ni. Ez köszönhető a fegyel­mezett, szorgos, eredményes munkának és annak, hogy a tulajdonosunk tőkeemelése révén 200 mFt hitelt visszafi­zettünk és ennek a kamat­megtakarítása, valamint az általános kamatláb csökkenés következtében valamelyest csökkentek a pénzügyi vesz­teségeink. Az 1996. évi üzleti ter­vünk főbb számadatai a kö­­vetkezők szerint alakultak: Termelési teljesítésünk az 1995-ös mennyiséghez viszo­nyítva 95, az 1996. évi terv­hez viszonyítva pedig 79,5 %-os. Nettó árbevételünk a bázishoz képest 20,5 %-kal emelkedett, a tervtől viszont 17 %-kal elmaradt. Adózás előtti eredményünk az 1992- 93-as évek fél­milliárdos vesztesége után és az 1995- ös mínusz 94 milliót követő­en végre pozitív lett, várható nyereségünk 14 millió forint. A dolgozói létszám az 1995-ös 904 főről 870-re csökkent. Termelékenysé­günk a bázishoz viszonyítva 27,6 %-kal növekedett, a tervtől viszont némileg elma­rad. Az általunk gyártott ter­mékekből továbbra is jelen­tős túlkínálat van úgy a bel­földi, mint az export piaco­kon. A kvótarendszer ellené­re a hazai termelés nagyságá­nak megfelelő mennyiségű áru jön be, 5-10 %-kal, illet­ve sokszor még ennél is ala­csonyabb áron az országba. Noha ezeknek a minősége, a szállítások pontossága, rend­re elmarad a miénktől, az ár­­különbözet miatt megvásá­rolják nem csak belföldön, hanem még az igényesebb Nyugat-Európában is. Árbevételünk jobban ala­kult mennyiségi teljesíté­sünknél, melyre pozitívan hatott a Szolgáltató gyárrész­leg tervteljesítése - ahol mennyiségi terv nincs, csu­pán árbevételi - továbbá a VAW program terven felüli megvalósítása. Ez utóbbiról már sokszor szóltunk év köz­ben, de nem hagyhatjuk szó nélkül az éves munkánk (folytatás a 3. oldalon) Félreértés ne essék, nem a szellem napvilágával szeret­nék példálózni így év elején, hiszen annak ablakainkon való be­ragyogásáról hosszú idő óta már egy árva szó sem esik. Egyéb dolgok napvilágra kerülése vagy inkább an­nak igénye miatt ugyan még vannak, akik bosszankodnak, de az emberek zömét manapság egészen más foglalkoztat­ja. A prózai megélhetés. Az a rövid, esetleg hosszabbacs­­ka távlat, ami a jelenre épül. A mára, melyben az ügye­sebbek már elvágták a múlt fonalait, a még ügyesebbek pedig igyekeznek lenyúlni, visszanyúlni a szent humuszig, keresztig, vagy akár kutyabőrig is, ha érdekük úgy kíván­ja. A történelemformáló „magyarok cselekedetei" viszont továbbra is kiszámíthatatlanok. Gondolatilag éppen úgy, mint pénzügyi hatványaiban. S a kiszámíthatatlanságig emelkedő adók és fogyasztói árak halmazában kiszolgál­tatottan haldoklik a remény, vajúdik az emberi jövőkép. Mennyi torlaszoló „ha majd"-ot kell még elvontatni ah­hoz, hogy az utak járhatóvá, láthatóvá váljanak? No nem a diesel Mercedesek, hanem az aggastyán skodák és tra­­bantok, a kimustrált nyugati importautók és uram­bocsá a gyalogosok számára is. Úgy hírlik, az M5-ös autópálya mellé települt kereske­dők perlik a kormányt, mert az útadó egyharmadára csök­kentette 50-60 milliós befektetéseik értékét. A bekötő utak önkormányzatai is szervezkednek, mert sokallják és drá­­gállják az őket érintő forgalmat. A szürke közlekedő vi­szont nem pereskedhet. Postabélyeg helyett inkább vacso­rát vesz, hogy éjjel ha már háborog is, legalább ne ko­rogjon a gyomra. Rég nem gondolkozik azon sem, hogy mire is fájna a foga, ha volna. Túlél. S közben sem emlé­kezni, sem panaszkodni nem akar már. Kinek, minek. Ha majd... majd ha... Biggyeszigeti vágyait hol a mondat ele­jére, hol meg a végére. Ha megérjük... Megérjük? , •­­ ....... (G. Horváth Mária)

Next