Tarsadalmi Szemle – 1978.
5. szám - Pozsgay Imre: A szocialista demokrácia – demokratizálás a párt irányításával
30 POZSGAY IMRE módon megvalósult polgári demokráciából indultak el a szocializmus útján. Az új társadalom, a szocialista országok közössége által garantált nemzeti függetlenségre és szuverenitásra építve, az emberek alapvető szükségleteinek kielégítésére, a létbiztonság megteremtésére, a kizsákmányolás és kiszolgáltatottság felszámolására, az életmód gyökeres megváltoztatására fordította a fő figyelmet. Éppen a lényegben akart és tudott előre haladni. De azért, hogy a lényegben előre haladhasson, bizonyos embercsoportok szabadságjogait korlátoznia kellett. A burzsoázia és a volt uralkodó osztályok nem kaphatták meg a politikai szervezkedés jogát. A szocializmus- és haladásellenes nézetek nem kaphatták meg a szabad terjesztés jogát. A politikai tagoltság és a nyilvánosság más normák és törvényszerűségek szerint kezdett működni. Tőlünk a régi törvényt kérik számon. Csakhogy ez a vita így nem nekünk való. Ha belemegyünk valamiféle apologetikus felelgetésbe, akkor megtévesztjük saját magunkat is. Éppen ennek elkerülése érdekében a válaszunk csak az lehet, hogy nekünk jobb demokráciát kell csinálni. Nem válunk-e magunk is menthetetlenül illúziók rabjává, ha feltételezzük, hogy mindez csupán elhatározásunkon múlik? Nem egyszerűsítjük-e le megbocsájthatatlanul a világporondon zajló eseményeket, ha most azt kezdjük hinni, hogy válaszunkkal túljártunk az imperialisták eszén? Ezek nagyon lényeges és kikerülhetetlen kérdések. Még lényegesebb, hogy nem esünk-e a szektásság már eddig is oly sok bajt okozó hibájába, ha a tömegekben élő illúziókból a tömegek politikai éretlenségére következtetünk? Nem arra kell-e gondolnunk inkább, hogy a néptömegek történelmi mozgását mélyebben rejlő törvényszerűségek határozzák meg, semhogy azt az ellenfeleink által kiagyalt akciók lényegesen befolyásolhatnák? Akárhogy tesszük is fel a kérdéseket, a választ a szocializmus törvényeiből kiindulva a mai valóság — benne a kapitalizmus mai valóságának — pontos ismeretében kell megadni. Vagyis egyebek között tudni kell azt is, nem csupán belátásunkon és elhatározásunkon múlik, hogy mi teszünk-e fel másoknak kellemetlen kérdéseket vagy mások nekünk, hanem azon is, hogy milyen talajra hull kérdéseink vetése. Képes-e ebben a talajban a nekünk való válasz megteremni? Az emberi jogok kampánya nagyon is konkrét világgazdasági változással és a nemzetközi politika új mozzanataival van szoros összefüggésben. Mélyen érinti az államok közötti kapcsolatokat. Kimenetelét tekintve, a szocializmus világtörténelmi perspektívájából nézve optimisták lehetünk, de aktuálisan itt és most hátrányunk is származhat belőle. Hiába van igazunk, igazságunk csak olyan mértékben hatásos, amilyen mértékben a tömegeket megragadja. A hetvenes évek második felében mindaz, amit a szocialista demokrácia fejlesztéséért tettünk vagy nem tettünk, sajátosan új világpolitikai összefüggésbe került. Az imperializmus manipulációs rendszerének mozgatói úgy hitték, felfedezték a szocializmus Achilles-sarkát és megcélozták azt. Lándzsájuk azonban, ha érezhető volt is a szúrás, lényegében célt tévesztett. De az tagadhatatlan, hogy a zavarkeltés nem volt egészen hatástalan. Ha egyszer abból indultunk ki, hogy számunkra elfogadhatatlan az összehasonlítás a kapitalizmus politikai rendszerével, akkor ennek az a folytatása, hogy amit mi teremtünk, az értékesebb, mint amit e tekintetben előttünk bármely társadalom nyújtani tudott. Ezt kell bebizonyítanunk saját tömegeinken keresztül az egész világnak. Kétségtelen, hogy a szocializmus a