Tarsadalmi Szemle – 1979.
6. szám - Pozsgay Imre: Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat
ERŐSÍTVE ÉS HASZNOSÍTVA A KÖLCSÖNÖS BIZALMAT , az ösztönös folyamatok jelentőségét. Az ökonomisták aztán a voluntarizmusra válaszul, mellőznének a gazdaság szabályozásában minden társadalmipolitikai eszközt. Hogyan viselkednek az emberek fogyasztói szerepükben, egyéni szükségleteik kielégítése közben? Itt csak abból az aspektusból vizsgáljuk ezt az ügyet, hogy a személyi fogyasztásban érzékelik-e a társadalom tagjai a gazdaságot ért negatív hatásokat. A közösség által igazgatott termelőerők alapján létbiztonságot teremtettünk. Politikai alapelveink közé tartozik, hogy a szocializmusnak emelkedő életszínvonal, javuló életkörülmények között kell épülnie. De jogos kérdés lehet a szocializmusban is, hogy a termelésben, a munkában tanúsított magatartástól függetlenül kell-e mindenki számára biztonságot és szakadatlanul javuló életkörülményeket teremteni. Azt kell-e jelentenie az életszínvonalpolitikának, hogy mindenkinek garantált ígérete van a jólétre, függetlenül teljesítményétől? A tömegek is azt kívánják, hogy ilyen garanciát ne kapjon mindenki. A nagyobb közösség, a társadalom érdeke azt kívánja, hogy mind a termelésben, mind a fogyasztásban érvényesüljenek irányított és szabályozott formában a gazdasági életet érintő hatások úgy, hogy ez továbbra se járjon együtt az életkörülmények általános leromlásával. Ellenkező esetben a termelőerőkkel való nagymértékű pazarlás menne végbe, mert nem lenne elég ösztönzés a társadalmi-gazdasági tartalékok feltárására. Gazdaság és politika viszonyában egy konkrét helyzeten szerettem volna néhány tézissel és példával érzékeltetni, hogy alapvetően nem új feszültségteremtő jelenségekről van szó, hanem olyan tartós, ösztönszerű cselekvést is szülő objektív és szubjektív (a gazdaságban ez is objektiválódik) tényezőkről, amelyeknek hatásai a nagyon nehéz világgazdasági helyzetben felerősödtek. Olyan tényezők ezek, amelyeket a gazdaságpolitika és az irányítási rendszer korábban is számításba vett. Ahhoz, hogy a kedvezőtlen jelenségeken úrrá lehessünk, nem a „gazdasági világnézetünket" kell alapvetően megváltoztatni, hanem a gazdaság és társadalom viszonyában a párt fő politikai irányvonalát kell következetesen, egységes értelmezéssel végrehajtani. A mai helyzetben a gazdasági cselekvésben rendkívüli mértékben megnőtt a szubjektív tényezők, mindenekelőtt a politika és a politikai szervezetek szerepe. A politika támaszkodhat a tömegekre, a tömegekben több mint két évtized alatt kiérlelt két nagyon fontos értékre: a bizalomra és a tenniakarásra. Politikai kishitűség lenne, ha a régóta megérett ésszerű gazdasági döntéseket nem hajtanánk végre. Ne hagyjuk diszkreditálni azokat, akik hosszú távon az egész társadalom érdekeit szem előtt tartva, esetleg ideiglenes feszültséget is vállalva, egy kiegyensúlyozott, az életszínvonal emelését is biztonságosabban megalapozó gazdasági szerkezet létrehozására törekednek. El kell érni, s ebben nagy a tömegkommunikációs eszközök és azok irányítóinak felelőssége, hogy megkapják a közvélemény támogatását azok, akik a párthatározatokban megfogalmazott gazdasági célok eléréséért, a hatékonyságért, a munkafegyelemért, az ésszerű munkaerőgazdálkodásért határozott intézkedéseket hoznak, környezetükkel szemben nagyobb követelményeket támasztanak. A gazdasági helyzetnek és követelményeknek nem megfelelő társadalmi