Tarsadalmi Szemle – 1979.

6. szám - Pozsgay Imre: Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat

ERŐSÍTVE ÉS HASZNOSÍTVA A KÖLCSÖNÖS BIZALMAT , az ösztönös folyamatok jelentőségét. Az ökonomisták aztán a voluntariz­musra válaszul, mellőznének a gazdaság szabályozásában minden társadalmi­politikai eszközt. Hogyan viselkednek az emberek fogyasztói szerepükben, egyéni szükség­leteik kielégítése közben? Itt csak abból az aspektusból vizsgáljuk ezt az­ ügyet, hogy a személyi fogyasztásban érzékelik-e a társadalom tagjai a gaz­daságot ért negatív hatásokat. A közösség által igazgatott termelőerők alapján létbiztonságot teremtettünk. Politikai alapelveink közé tartozik, hogy a szocializmusnak emelkedő élet­színvonal, javuló életkörülmények között kell épülnie. De jogos kérdés lehet a szocializmusban is, hogy a termelésben, a munkában tanúsított magatar­tástól függetlenül kell-e mindenki számára biztonságot és szakadatlanul ja­vuló életkörülményeket teremteni. Azt kell-e jelentenie az életszínvonal­politikának, hogy mindenkinek garantált ígérete van a jólétre, függetlenül teljesítményétől? A tömegek is azt kívánják, hogy ilyen garanciát ne kapjon mindenki. A nagyobb közösség, a társadalom érdeke azt kívánja, hogy mind a ter­melésben, mind a fogyasztásban érvényesüljenek irányított és szabályozott formában a gazdasági életet érintő hatások úgy, hogy ez továbbra se járjon együtt az életkörülmények általános leromlásával. Ellenkező esetben a ter­melőerőkkel való nagymértékű pazarlás menne végbe, mert nem lenne elég ösztönzés a társadalmi-gazdasági tartalékok feltárására. Gazdaság és politika viszonyában egy konkrét helyzeten szerettem volna néhány tézissel és példával érzékeltetni, hogy alapvetően nem új feszültség­teremtő jelenségekről van szó, hanem olyan tartós, ösztönszerű cselekvést is szülő objektív és szubjektív (a gazdaságban ez is objektiválódik) tényezők­ről, amelyeknek hatásai a nagyon nehéz világgazdasági helyzetben felerősöd­tek. Olyan tényezők ezek, amelyeket a gazdaságpolitika és az irányítási rend­szer korábban is számításba vett. Ahhoz, hogy a kedvezőtlen jelenségeken úrrá lehessünk, nem a „gazdasá­gi világnézetünket" kell alapvetően megváltoztatni,­­ hanem a gazdaság és társadalom viszonyában a párt fő politikai irányvonalát kell következetesen, egységes értelmezéssel végrehajtani. A mai helyzetben a gazdasági cselek­vésben rendkívüli mértékben megnőtt a szubjektív tényezők, mindenekelőtt a politika és a politikai szervezetek szerepe. A politika támaszkodhat a tö­megekre, a tömegekben több mint két évtized alatt kiérlelt két nagyon fon­tos értékre: a bizalomra és a tenniakarásra. Politikai kishitűség lenne, ha a régóta megérett ésszerű gazdasági dönté­seket nem hajtanánk végre. Ne hagyjuk diszkreditálni azokat, akik hosszú távon az egész társadalom érdekeit szem előtt tartva, esetleg ideiglenes fe­szültséget is vállalva, egy kiegyensúlyozott, az életszínvonal emelését is biz­tonságosabban megalapozó gazdasági szerkezet létrehozására törekednek. El kell érni, s ebben nagy a tömegkommunikációs eszközök és azok irányítóinak felelőssége, hogy megkapják a közvélemény támogatását azok, akik a párt­határozatokban megfogalmazott gazdasági célok eléréséért, a hatékonyságért, a munkafegyelemért, az ésszerű munkaerőgazdálkodásért határozott intézke­déseket hoznak, környezetükkel szemben nagyobb követelményeket támasz­tanak. A gazdasági helyzetnek és követelményeknek nem megfelelő társadalmi

Next