Tarsadalmi Szemle – 1982.

11. szám - Évforduló - Ujfalussy József: Kodály Zoltán öröksége

Kodály Zoltán öröksége A rím, a tárgy és kifejtése egyaránt és szándékosan kettős értelmű. Egyszerre kell ugyanis számot vetnünk Kodály Zoltán születésének századik évfordulóján azzal is, amit ő örökölt a magyar kulturális hagyományból, és azzal is, amit mi vettünk át tőle. Vagyis, helyesebben, azzal az egyetlen kulturális örökségünk­kel, amelyet ő továbbított hozzánk teljesebben, gazdagabban, nekünk valóbban, mint ahogyan ő kapta. • • • 1882. december 16-án született Kecskeméten. Szinte véletlen volt, hogy éppen ott. Édesapja vasúti tisztviselő volt, lakóhelyét családjával együtt gyakran kel­lett változtatnia. Ez a „véletlen" természetesen nem maradt következmény nél­kül sem Kodály Zoltán alkotói pályáján, sem életművének utóéletében. Arról, hogy milyen volt Kecskemét zeneélete akkoriban, nem lehetett emléke. Kevés­sel születése után már Szobra, majd Galántára kellett költözniük. Első ele­ven zenei emlékei innen származtak. Ezekről a gyermekkori emlékekről, későbbi nagyszombati ifjúságának zenei élményeiről ő maga beszélt elég részlettesen Lutz Beschnek, a róla készített nyu­gatnémet portréfilm riporterének. Az elbeszélésből kibontakozó kép sok min­denben hasonlít ahhoz, amilyet bármely más magyarországi vidéki város mu­tathatott abban az időben. Ez volt a városias, polgári jellegű életmód kialakulá­sának, általánosabbá válásának korszaka történelmünkben. A hivatalnok-értel­miségi családok mindennapjaihoz már hozzá tartozott a házi muzsikálás, Illett gyakorlatban megismerni az európai zene mestereinek műveit. A városi közön­ség szélesebb körében pedig otthonosak voltak a szórakoztató zene könnyebb műfajai is, a népies műdal és az operettdallamok. A Kodály családban a nemesebb műzene járta. Kodály Frigyes jól és szenve­délyesen hegedült (Kecskeméten már vonósnégyese volt!), felesége jól zongorá­zott (Galántán már volt zongorájuk). Lányuk Nagyszombatban már komolyan tanult zongorázni. A szülők szonátáztak, Haydnt, Mozartot játszottak, átira­tokból Beethoven szimfóniáit, Mendelssohn nyitányait, operák kivonatát. A ze­neszerző nővére Beethovent, Chopint, Schumannt játszott. Brahmsot akkor ott még nem ismerték. A szomszédos Pozsonyban már igen. A gyermek Kodály Zoltán Galántán falusi pajtásaival játszott, énekelt, mu­zsikált. Kis kompániájukat „a Zoltán bandája" néven emlegették. Később, nagyszombati gimnáziumi éveiben hegedült, csellózott, komponált. Amíg nénje zongorázott, ő görögöt preparált. Köziben hallás után tanult meg egy néhány Beethoven-szonátát. A gimnáziumban , mint vidéki gimnáziumaink legtöbb­

Next