Társadalmunk, 1933 (3. évfolyam, 4-47. szám)
1933-03-18 / 11. szám
TÁRSADALMUNK Budapest, 1033 március 18 ч,М1.»жшр|^мииим1 11 un ишвшштяавашшшяашшшшвашяш Я szerkesztőnek Üzennek: D. Ferencnc, Budapest. Tisztelt Szerkesztő Úr! Engedtessék meg egy szülőnek, aki nb. lapjuknak hű olvasója, hogy a f. hó 11-én nb. lapjukban megjelent «Új nevelést az ifjúságnak» című cikkükhöz hozzászóljon. Mindenekelőtt engedje meg hálás köszönetemet nyilvánítani azért, hogy újságjában helyt adott az ilyen értelmű felszólalásnapi!" Tessék elhinni, könny szökött a szemembe a meghatottságtól, amikor annak a kis diáklánynak a panaszát olvastam, én nekem is vannak gyermekeim és tudom, értem egy ifjúság panaszát a rossz középiskolai rendszer miatt! Higgye el Főszerkesztő úr, nem az a hiba, hogy a szülők nem értik meg gyermekeiket, hiszen ki nem értené meg, ha nem a szülő! Hanem a pedagógusok mutatkoznak süketnek minden ilyen értelmű felkiáltással szemben! De ha már a mélyen tisztelt Főorvos úr is foglalkozik ezzel a kétségtelenül fontos problémával, a középiskolai rendszer változtatásának szükségességével, minden bizonnyal visszhangot fog találni a többi szülők és talán a pedagógusok szívében is ez a panaszkiáltás, amit ez a bátor, okos diáklány Önöknek elpanaszolt. Bárha úgy lenne. Mégegyszer köszönöm a mélyen tisztelt Főorvos úrnak, * — hogy mintegy magáévá téve a kis diákok problémáját, — foglalkozott velük s minden bizonnyal nagy eredménye és tetszése lesz. Válasz. Midőn megköszönjük szíves sorait, az utolsó mondatára azt válaszoljuk, hogy tényleg nagy visszhangja volt a közölt levélnek. Mellette és ellene rengeteg írás érkezett hozzánk, amely bizonyítja, hogy milyen közérdekű problémához nyúltunk. Nagyon örülünk annak, hogy az érdeklődés központjába vitte az ügyet annak a kis diáklánynak nagyon érdekes és nagyon értékes levele, de meg kell mondani őszintén, hogy gyakorlati eredményt a mai időkben nem várunk tőle. Mi a magunk részéről állandóan vissza fogunk térni az ügyre és akkor, talán-talán mégis csak változtatni fognak a helyzeten azok, akik vaskalaposan és süket füllel haladnak el mellette. — V. Árpád, Budapest. Tisztelt Szerkesztő úr! Sokszor vegyes érzelmekkel olvasom lapját, mert politikailag homlokegyenest ellenkezik a hitvallásom az Önökével, minthogy intranzigens tagja vagyok a keresztény pártnak. Bár kétségtelenül érdekesen és szépen beszél és ír magyarul, mégis minduntalan kibújik a — zsidó! Miért nézi zsidó szemüvegen át a magyar világot? Hogy ezeket a sorokat önhöz küldöm, teszem ezt abból az alkalomból, hogy Stern Samunak, — akit egyébként lapjában jópárszor víz alá nyomott, — ma már érdemrendet osztogat a Társadalmunk. Az én felfogásom szerint manapság érdemek osztogatásánál csak a névtelen senvedő magyar jöhet számításba és itt nem teszek különbséget keresztény és zsidó között. Ezek őrlődnek a «vén huncutok és gonosz ostobák» dirigálta világ malomkövei között, ahol elevenen felmorzsolódnak. De hogy lássa, mennyire tárgyilagos vagyok, igenis vannak a fentlévők között is olyanok, akik ideáljai lehetnek zsidónak és kereszténynek egyaránt. Hogy egy zsidót említsek: itt van a nagyváradi Weiszlovits szállodatulajdonos, akinek példátlan bátor és nyakas magyar magatartását mi is elismerjük, holott hithű zsidó. De azt mondja meg, Szerkesztő úr, hogy miért állítja elénk példaképül Stemn Samut, a zsidó hitközség elnökét? Talán csak nem azért, mert az Ön fajtájának elnöke?! Válasz. Egyik mondatával rácáfol a másikra. Azt írja, hogy objektív és a következő sorban már lebunkózza önmagát. Ha elolvasta cikkeinket, akkor éppen annak a megállapítását vártuk volna Öntől, hogy elismerje a mi tárgyilagosságunkat, szemben az Ön elfogultságával. Hiszen Ön írja, hogy támadtuk S.-t, de akkor, amikor intézkedései túlemelkedtek a felekezeti határokon és azokat a legtisztább közérdek szempontjából károsnak tartottuk. Viszont érdemrendünket akkor adtuk neki, amikor igenis követendő példát mutatott azzal, hogy az elszegényedett adófizetők adóját egy tollvonással eltörölte, viszont a gazdagokét hatalmas százalékkal emelte fel. Ezzel a cselekedetével nemcsak példát mutatott, hanem segítségére ment éppen azoknak, akiket ön a két malomkő között őrlődőknek nevez. Hát mikor ismerjük el valakinek érdemeit, ha nem ilyenkor? Legyen az zsidó, vagy keresztény... A szerkesztő üzen: G. A., Esztergom, Uri utca. Meghatottan köszönjük szives és lelkes sorait. Kérését a kiadóhivatal őszinte örömmel teljesíti. — S. Gyula, Moór (Fejér megye). Nagyon köszönjük a baráti üdvözletét. Az üggyel igenis foglalkozni fogunk és ezért nem küldtük még vissza. Szívélyes üdvözlet. — G. A. vasmunkás, Budapest. Nagyon szívesen járunk közbe ügyében. Kérjük tehát, hogy kérvényének iktatószámát velünk közölni szíveskedjék. — özv. G. A.-né, Király utca. Köszönjük szépen szives értesítését és keresni fogunk egy megfelelő állásnélküli tanítót. — P. Jenő, Angyalutca 29. Méltóztassék valakit szombaton beküldeni a szerkesztőségünkbe. A szociálpolitikai ügyosztályhoz fogunk fordulni a szerencsétlen K. S. érdekében és hisszük, hogy Schuller tanácsnok úr meg fogja találni a módját a segítésnek. — R. B., Szulfa-urca. Kérését annyiban tudjuk teljesíteni, hogy szives örömest segítjük hozzá, hogy valahol fedél alá jusson. Tessék szombaton befáradni. — D. M., Moór. Nagyon jól estek kedves sorai és köszönjük szives megemlékezését. — Sch. Sándor, Vásárosnamény. Meghatóan kedves sorait és tanácsát szeretettel köszönjük. Jól esik tudni, hogy lapunkat megértik és szeretik. — S. Imréné, Nagybányaiut. Ha pénteken vagy szombaton befárad szerkesztőségünkbe, a kívánt címet nagyon szívesen megadjuk. Biztos, hogy az általunk ajánlott teljesen magáévá fogja tenni az ön ügyét. — M. I., Budapest. A szíves meghívást nagyon köszönjük, de időnk nem engedi, hogy elmehessünk. — D. E., Pécs. Utána fogunk nézni az ügynek és ha még lehetséges valamit tenni, megkíséreljük a változtatást. — F. Gábor, Salgótarján. Csakis úgy történhetett meg, hogy a képviselő úr nem kapta meg a levelüket. Mi nagyon jól ismerjük őt és őszintén mondhatjuk, hogy azon kevesek közé tartozik, aki minden hozzáfordulónak ügyét támogatja. Tessék újból irni neki és csak az esetben jöjjön vissza hozzánk, ha az újabb ajánlott levélre sem kap választ. — K. Ferenc, Kapi utca. Nem illik ugyan, de levelének olvasása után mosolyogva kell kérdeznünk: hol él ön, hogy csak úgy néhány sorral tőlünk nyolcszáz pengő segélyt kér? Nem is hisszük, hogy komolyan írta levelét. — A. A., Vilmos császár úr. Megpróbáljuk a lehetetlent és kívánságának megfelelőleg utána nézünk kérésének. — B. Zs., Dembinszky utca. Igazán őszinte sajnálattal kell üzennünk, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy Önnek Hamburgig útiköltséget adományozzunk, hogy aztán onnét újabb segélyivel Amerikába hajózhasson. — B. Sándor, Szeged. A kívánt írást beszereztük és a megadott címre elküldtük. Nagyon kérjük, szíveskedjék értesíteni az eredményről. Mi egész biztosra várjuk az elintézést. — Fogadás. Az országgyűlési képviselőknek hivatalból járó nagyságos cim. Méltóságos cimet csak más okból viselhetnek. — Sch. István, Fiumei úr. Köszönettel vettük sorait és az illető nevét. Most már alkalmunk lesz az ügynek utána nézni. Mihelyt valami biztosat tudunk, azonnal értesíteni fogjuk. — özv. V. A.-né, Visegrádi-utca. Méltóztassék ahhoz a helyhez folyamdoni, ahol néhai férje alkalmazásban volt. A kegydij megszavazására, előre megmondjuk, nem sok kilátás van. — Egy olvasó. Levelét eltettük a Társadalmunk múzeumába és ott is a legfeltűnőbb helyre. Ezt a helyet tartjuk méltónak egy olyan levél részére, amelyből csak úgy áradozik a Szterényi Józseftől való elragadtatás. Csak azt sajnáljuk, hogy nem méltóztatott nevét és címét megirni, hanem igy örök titok homálya fedi kilétét. — B. István, Budapest. A mi örömünk nem kisebb, mint az Öné. Megváltjuk, most már utólag, hogy mi egyáltalán nem hittünk közbelépésünk eredményességében, mindössze azért tettük meg, mert megígértük. A minden várakozást fölülmúló eredmény megtanított bennünket azonban arra, hogy még az egészen reménytelen helyzetekben is meg kell próbálkozni. — Sz. Miklós, Kispest, Nagy Sándor-u. Igaz barátsággal és őszinte szeretettel szorítjuk meg kezét. Nagyon jól estek azok a kedves, szívhezszóló szavak, amelyeket ismeretlenül küldött hozzánk. Figyelmet érdemlő felhívás. T. olvasóink figyelmét felhívjuk a mai lapunkhoz csatolt színes kartonmellékletre, amelyen a Török T. Társa Bankház Rt. (Budapest, IV., Szervitatér 3.) a már nemsokára megkezdődő új, XXX. m. kir. osztálysorsjátékra vonatkozó közelebbi részleteket közöl. Rendelés céljából legajánlatosabb a mellékleten függő lapot felhasználni, de a rendelés postautalványon, postai levelezőlapon vagy levélben is történhetik. Egész sorsjegy ára 24.— pengő, Fél 12.— pengő, Negyed 6.— pengő. I1t játék született a Magyar Színház társalgójában, Keleti László találta ki. Milyen változás lenne a pesti színházaknál ha itt is Hitler lenne az úr? Kétórai próbaalatti ötletekből a következő kép alakult ki: Vígszínház: Igazgató: Jánossy Gábor, képviselő. Belvárosi Színház: Igazgató: Böszörményi Zoltán. Operaház: Intendáns: Zsabka Kálmán. Magyar Színház: Igazgató: Vajek (most altiszt). Pesti Színház: Igazgató: Kelemen, a háziúr. Nemzeti Színház: Igazgató: Hevesi Sándor. 1T