Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-05-16 / 39. szám
154 Csernegyház’ (kamarai Temesvártól \ \ m. eső helység) pecsétének czíne Horvát Endre’ „Magyar Amazon”*' nevű költeménye’ből (az 1825- diki Aurora’ 23diki lapjáról) vétetett. A’pecsét’ felső mezején egy asszonyi alakot lóháton vágtatva láthatni, ez a’ hős és hív keblű Borbély Ilona azon pillanatban, midőn a’ török’ fogságából hívei által Csernegyház’ tájékán megszabadittatván, férjének a’ kedves nőt ölelni vágyakodó karjai közé siet. V. K. A’ VÁNDOR. Egy naponként utazó’ jegyzetiből. Hosszasan vitatva fejébe tölcsérezik az ifjúnak; „hogy az egész nagyobb önrészénél 4, (totum est május sua parte) „hogy az egyesszám sem nem sokszoroz, sem nem oszt,4, (unitas nec multiplicat, nec dividit) ’s mikor a’ serdülő ember, mint tagja a’ köztársasági örök mozgásnak, vándorolni kezd, ha nem feledé magyarul a’ mit diákul tanult, csak akkor látja, hogy a’ rész nagyobb az egésznél, hogy az egyesszám tehetősebben sokszoroz, és oszt, mint a’ 9, akár magán, akár öt hat zérussal álljon; ’s igy a’ serdülő vándor — ha csak jó szemei vannak megkülünöztetni a’ nullákat — nem tudja, annak higyen e a’ mit lát, vagy annak a’ mit tanult ? — Midőn az ember utazik , — főkép ha bizonyos helyre vágy vergődni — hagyja otthon a’ philosophiát, hagyja otthon a’ mit tanult, ’s így vígelműleg, ’s botlás nélkül lépdelhet keresztül az utczákon , ’s az életen. — ,Igaz , ’s ezért boldog, ki lóháton utazhatik, mert annak csak lova botlik; boldog, ki vágy helyére csúszik, nekie botlani nem lehet, ’s ha észrevétlen csúszkál, csak mást ver le lábáról, ki alig tudja magát összeszedni ; míg a’ gyalog vándor, a’ legújabblag kirakott útczákon is néha gödörbe bukkan , ’s ha botlata után sántítani kezd , csak ki kell húznia zsebéből a’ politia’ philosophiáját,s elolvasni belőle a’ szakaszt, melly azt tanítja: „hogy a’ köztársaságban a’ népségnek munkát, ’s ez által eledelt kell adni;44 ha illykor a’ status’ philosophiája otthon penészednék, mivel vigasztalná magát a’ vándor? holott ebből világosan láthatja, hahogy az illy kövezet (Pilaster) huzamosb időre készülne, a’ kövezők (Pilasterer) talán 360 napig is dologtalan hevernének, ’s mit mivelne a’ haszonbérlő, ha esztendeig kő ’s hónk nem kellene ? — Csak így jár a’ gyalog vándor’ dolga, ha jó remény’ fejében az utcza’ kövezete közé veti pénzét, azt bizonyosan nem a’ bölcselkedő , hanem vagy a’ haszonbérlő , vagy a’ kövező leli meg; ’s míg a’ bölcs talán száraz kenyeret eszik, ez, ki a’ diák jus patrium mellett soha sem tanulta „quid est politia ?’, magyarúl vagy németül, pénzt keresni, szerezni tanult. Sok tudatlan vándor van a’ világon, közöttük legbohóbb az, ki feje kiczifrázásáért mindenét elpazarolja, ’s utána annyi hasznot sem húz, hogy egész testét rongy, vagy foltozott ruha ne fedezné. Vándorlatomban a’ világi sokszínűség’ mindenféle árnyazatit (Schattiungen) láttam. Van lovagutas, ki többnyire csak a’ napot kergeti, melly az élettel együtt különben is hamar elnyugodván , mikor vándorolni megszűnt, emléke rokkant (strupirt) lovával, taligás’ kezeire kerül. Van egy két ollyan — bajos tudni, bohóc, vagy egészen bőszűlt utas is , kit ha vak szerencséje kocsiba ültete , soha sem jár az igaz után, hanem a’ tömeg (mássá) közé hajtat, véli, hol ember nincs, ott csak bogarat tiporhatni össze, ’s ha kedvencz vígjátékából egyszerre szomorú jelenés lesz, mivel a’ bémenet’ ára ingyen volt, a’ kijövetért 40 forintot fizet. — Gyakran elandalodik a’ vándor , ’s ha felrezzenti szurnyalmából ollykor egy kocsitörtenet, mellyben a’ szelíd nem’tündérei suhantak el, csak ekkor érzi , hogy az élet tövis pályáján egy virágos ösvény is van , mellette.