Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-08-08 / 63. szám
Pest, augustus 8 1832. 63. szám TÁRSALKODÓ. EGY KÖLTŐHEZ. Csendbe’ borongó néma magánynak Kedvese ! hangzasd énekedet, Bár az irigység’ vak dühe ködbe Vonni igyekszik bájegedet. Tiszta napodnak játszi világa Már az öröm’ szent bérczire vaga; Vesd meg az ádáz förgeteget, Melly borújával még fenyeget Bár csikorogjon marczona foggal Szórva reád a’ durva telet, Mennyei fénnyel messze ragyogva Száll lefeléd a’ szép kikelet; Tárva kínálnák karjai, vedd be Égi malasztját bús kebeledbe , Vedd, ha kinál, a’ rózsakezet, Mert zivatarból partra vezet. Hagyd el az élet’ földi határát, Mennyire magaskodj’ föllegein ; Hol köd enyészik ’s rózsa virágzik Lét’tavaszának zöld mezein. Hol nem üvölt a’ mennyköves orkán, És nem ömölhet lángja ki torkán. Hol gunyolóid’ csak neveted, ’S badat örömmel betemeted. Szórja reád a’ rágalom’ undok Mérge’ nyilát, — az tompa, — nem árt. Nem töri által földi erőszak A’ szived’ óvó égi határt. Szellemed és szent lángja’ hevében ’S nem hal el a’ sír’ lenge szelében ; Bár porod a’ vész’ mélyibe hat. Szellemed ép és tiszta marad. Szabó József, Szatmárban. ARADI LEVÉLTÖREDÉK. (Játékszínünkről Jul. 1832.) A’ kassai énekes és színjátszó magyar társaság folyó juliushónap’ elején itt néhány játékdarabjaival mulatá a’ városi közönséget. „Eliza’s Claudio, a’fekete asszony; Tancréd; szevillai borbély; harmincz esztendő egy kártyásnak életéből, ’s a’ francziaországi tündér.“ — voltak azon választott darabok, mellyek’ előadatásában, több tagjainak ügyes alkalmaztatásuk, ’s gyakorlottságuk által a’ közönség’ kívánatot, váráson felül kielégité. Társasági néhány előkelő tag vezérli ezen egészet, köztanácskozással állapitják meg a’ kiviendő munkát, melly azután vagy önálladalmukat eszközli, vagy pedig a’ közönséget hasznosan mutatja; ’s igy, ha egy-két tagban kitűnik is némelly csekély fogyatkozás , a’ társaság, egészben véve, jó egyetértéséért, helyes rendtartásáért, és szinte lépcsőnként öregbedni látszó mindenféle énekes és szinészeti előadásiban tapasztalt gyakorlottságáért, úgy tagjainak erkölcsi jóviseletükért nem csak az egyes Törvényhatóságok’, hanem az egész nemzet’ pártfogására is méltán érdemes. — Habár — a’ mit fájdalommal jegyzünk meg — e’ nemzeti szinművészetben szép előmenetelt mutató Társaság , jelenleg itt Aradon, a’ nemes és birtokos uraktól, kiket illy nyári időben részszerint a’ gazda szemei előtt hasznosabban folyó munkák, részszerint a’ mezei kellemek, falusi , ’s pusztai lakhelyeikre szoktak kicsalni, érdemlett pártfogást nem nyerhete is; — habár továbbá azt a’ helyben lakó nagy számú német, oláh és rácz-ajku polgárok csekély ’s parányi figyelemre méltaták is, nem rémíté el azt mégis Aradtól, igyekezete csüggedhetlen , áttörni a’ nehézségeken. Ennélfogva reménylvén, hogy bővebb önismertetése után kívánt czélját itt is elérendi és szives részvéttel jutalmaztatik meg. — Temesvárról, hová rövid időre elutazott, visszatértével, huzamosb ittmaradását ’s előadásival a’ közönségnek mulattatását ajánlotta. — ANNAK’ ESTÉJE. Julius 25-én. Bravo! fölszólalok, kész a’ szörnyű munka , el-elolvasám , de az utolsó strófák csak nem tetszettek, holott ezekkel legto-