Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-08-08 / 63. szám
63. .sz.&m Pest, augusztus’ 8kán. 1835. ÁRSALKODÓ. S a haja s. Magányos éltem’ árva gondolatja Veled, csupán veled jár ’s édeleg, — ’S körűlem egy szellőcske téveleg, Mellyet besziván keblem’ boltozatja — Szivem* tűzét még inkább gyújtogatja; Pedig másként is égető meleg, — ’S kifúva egy nyögéssel egyveleg, Lehel tetemre száll fel áldozatja. Eredj lelkemnek része! Júliához, Ezen széllücskén menj el ő felé; ’S lihegve simulj hószinű nyakához. — Ha kérdi, hogy, mi vagy te? add elé: Hogy egy sóhajtás vagy, — jöttél magához, ’S hogy lételed’ mellem nyögdécselé. Megutálása az egykori kedvesnek. Nem szép ő már , — nem szép többé nekem : — Egy kékelő homály borong szemében , Az a’ báj nincs többé tekintetében , Mellyet magasztalt hajdan énekem. Azon kevély gőgöt sem rettegem, Melly most bunyóig hitvány szemöldökében. Fogácskózón nyílt rózsa-termetében Látó szemet nyitott szövétnekem! Keblén , mint két hófúvás a’ fagyon , Látszik, belől is hogy csak jég vagyon; Elolvad az minden kicsiny melegre. — Meg is fagy ám minden csekély hidegre: Oh nem jég az; — de hát ugyan mi az? — Ezer tonnát fölvett — fejér viasz.! — Zilahy József. E TÁZÁS PÓLA 15 A. (Folytatás.) A födözeten valók ismét. Itt egyre köz élet uralkodott. Többen, czigarójukból vagy pipájukból bodor füstát eregetve, a’ gőzösök’ hasznáról, ’s kik a’ Hajnin, ’s Dunán is utaztak már azokon, bár honosinknak érdemét elismerték, még is a’ rajnaiaknak elsőbbségéről vitátykoztak,’s igen természetes, hogy ebbeli vitatkozásaikba utóbb politikai viszonyok is elegyültek. Mások látcsőjöket próbálgaták a’ sima láthatáron. Voltak, kik gyomor-erősités végett alélgató hölgyeinknek theával,vagy épen prominz-golyócskákkal iparkodtak, bár minden jó foganat nélkül, udvarolni; de ollyanok sem bionyoztak, kik émelygésüket szem előtt rejtendők, a fedezet karzatára borulva, egyenesen a tengerbe néztek . A’ nap magasra szállott ugyan már, de még hiába iparkodott az elite tartótt fellegek közül kivergődni, vagy hegyekbe lépni; mi a’ hajózó társaságra nézve nem volt épen kellemetlen , mert ekként nem kelle tűrnie a’ hevesb napsugároknak, még a’ fedezet fölé vont ponyván is áthatandó, perzselő erejét. — Istriának egészen kopár szikla-halmas vonalának most hátra jobbunkról, ’s Chersonak csupán gyalogfenyü - bokrokkal borított köves dombjai balunkról. Előttünk Adria, a hatalmas, mély ’s felhőtlen gyomrában annyi századok kincseit rejtő Adria, csillogott méltóságosan rengő habjaival; belőle balról, Chersontul, sűrű ködhalomként emelkedik ki Osser o’ hegye, ’s a’ két külön szigetnek tetsző (mert távairól csak két domború végpontját mutatja ’s róna közepét habok alá rejti) Unie vagy Onie sziget. Egy, akaratom ellen kelő ’s kifejezhetlen elő állítá itt szemem’ ebbe a’ hajdan’ komoly képeit, ’s érzékenyen ditlék a’ hajó’ orrán kinyúló árbocznak belső végére; keresztűlfutám szememmel a’ határtalan, ingó térséget. Eszembe jutának lroma’ dicső vitorlási, mellyek Dalmatia’ ’s Macedonia’ meghódítására vitték a’ világ’ asszonyának bátor vitézei; eszembe, Velencze’ hatalmas gályája, ’s a’rablós scoccok’ zsákmány után evező csapatjai. — Erre vitte Dandolo, a’ már 90 éves velenczei dogé, a’ XIIIik század’ első éveiben Europa’ kereszteseit; de nem az általok kivíni óhajtott szent földre, hanem, a’ Vatikánból személye ’s egész Velencze ellen dörgő szent ítélet’ d.czára is, a’ velenczei megunt uralkodás alul, honunk’ dicső koronájához szegődött Jadra ellen; ’s onnan, csupa aranyvágyból a’ keleti birodalom’ fényes fővárosának pusztítására. *) Erre vitorlázott, de Theseus’ lobogójával a’vitéz Grimani Antal is, ki Bajazdh’ hadai ellen rosszul tudta védeni C’orcyra’ lakosit, hogy Cherso’ ’s Ossero’ szigetén végezze, mint tunya száműzött, munkás életet. **) E’ vizeken hozá a’ XVilik század közepe táján Reniero Kristóf, szinte velenczei hadi kormányzó, a’ fölebb említett uscoccok’üldöztetésbe fegyveresit, ’s vele Gravise Lukrecz is erre hajózott, Velenczét, az Adria’ egykori nagy hatalmasát, többé soha sem látandók. + 1+) Még soká merengtem volna ezen ’s hasonló érzelmesekben , ha S* barátom ábrándimból gyenge vállütéssel fül nem ébreszt vala. „Lásd F*!—szolt» * * *) Sabel 1 icus, I list. Ven. DecatLs lac. Lib. Alii. 1202 , ’s 1203. esztendőben. Petri iienibi Cardin. Hist. Yen Lib. V 70 lap. ***j p \1 I’uolo. Supplim deir Etoiia degli Escocchi 1076' SÓNK T T E K.