Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-09-12 / 73. szám
Hellasznak, mert innét vevők minden tudományunkat, görög-szabású világoskék dolmányt csináltatok fejér zsinórra ’s Missolunghi ellenében spanyol szakálomat levettem , hogy necsak bátrabban hanem nagyobb kellemmel ’s haszonnal is utazhassam olly országban, hol a’ sok gens d’ armes mellett is sok veszéllyel jár az utast varasok, uj faluk kelnek ki mindenütt az omladékokból, de milly gyönge épűletek, mellyeket mintha már látnék ismét lángoktól emésztetni! A’ falusi ember kő-barlangban tanyáz, a’ városi fa-sátorokban dolgozik’s issza kávéját, a’ residentiában már fejér házakat is sokat látni festett ablakdeszkákkal ’s a’ király (kivel olly örömest beszélnék Eleusisről, de király!) egy szerény kertiházhoz hasonló épületben lakik. Országutak, valamint Siciliában, nincsenek, a’ görög férfi valamint a’ görögasszony lóháton vagy szamáron jár, ’s ezeken, valamint tevéken is vitetnek a’ portékák. Kocsin még csak Argosból Naupliába, melly két óra-járás és Athénéből Piraeusba, közel a’tengerparthoz, lehet járni. Azon utat, melly Naupliából Korinthnak vezet Athénébe, országainak nem mondhatni. Vendégfogadók nincsenek. Többnyire szabad ég alatt, melly a’ Lankasztó ^nap után legkellemesb terem , kelle hajtóm mellett tanyáznom, míg lovam eledelét a’ mezőn kapargatá. Néha^i^njarchos, eparchos vagy dimarchos házaiknál háltam, kiknek ajánlva valók.A’ nép megelégületlen, a’ német katona megelégületlen, a’ sok frniszszi szerencsevadász megelégületlen, ’s a’ kormány? ezt nem tudom csak azt hallottam, hogy Armansperg’ két leánya phanariota férjhez menendenek.— Görögország’ legnevezetesb részét beutazván, Athénében hat napig (ha!milly sok ez az elhalt phantasiának!) késvén, egy angol gőzhajóval fogok Smyrnán, Konstantinápolyon ’s Odessán által hazámba visszatérni,’s mit hozok magammal? pénz helyett kéziratokat és ásványokat; — „ah! mi kevés“ — mond valaki — de elég annak, ki tapasztaláson ’s még egy kis más egyeben — kívül, semmit sem keresett. Theca. UTAZÁS A’ VASKAPUK KÖRNYÉKÉRE. (Vége.) Mi O-Orsovánál kiszállónk ladikánkból. Minthogy az ottani tisztség is a’ herczegekibe indult, 's utóbb Török-Orsován volt nála tisztelkedni, szükséges őrökkel el nem láttathatánk ’s így a’ Vaskapu’ megszemlélésére fölvett utunkat, kénytelenek voltunk délutánra halasztani. Azonban, hogy az időt addig is használhassuk, megnéztük a’ veszteghelyet, ’s nem tudók eléggé magasztalni azon tisztaságot ’s rendet, melly a’ tág épületnek mind kül mint belosztályaiban mutatkozik. — Elközelgvén nemsokára a’ délutáni idő, magunk mellé vettünk egy orvost ’s egy kir. harminczadi tisztet ’s elindulánk Török- Orsova felé. Alig utaztunk fél óráig ’s már Török- Orsovának (Adakali) partján, e’ török szigeten találók fel magunkat. — Itt mi egyenest a’ vár felé, a’ basa’ lakására indultunk; de minthogy ő Milos herczeggel, kit jó előre európai ízlés szerint terített asztalnál megvendégelt, egész Kladováig (Fetiszlámig) ment, őt honn nem találtuk, körülnéztük azonban udvarát, ’s mennyiben kelről észre lehetett venni, düledékhez hasonló lakházát is. Midőn a* basa’ udvarába értünk, ennek szálas török vitézei közül egyet vezetőül magunk mellé fogadván, a’ város felé indultunk; menet láttuk a’ kertet, mellynek igen egyszerű deszkás kerületű belsejében a’ basa’ három kéjhölgye tartózkodik; innen keresztűl egy sötét és szemetes kő-födezet alatt elértük a’ várost. Itt azonnal szemünkbe tűnt a’ sok fabolt (bazár), honnan a’ basa jövedelmeinek nagyobb részét húzza. Egy török kereskedő-boltba, — átellenben a’ kávéházzal, melly hasonlólag bolt alaku faépület, — beállottunk ; itt török árusunknak látván irántunk udvarias bánásmódját, hinni sem akartuk, hogy török származású legyen, pedig mint később megtudtuk, nemcsak hogy török, de épen a’ basának atyafia volt; ki is, látván, hogy idegenek vagyunk, számunkra azonnal feketekávét hozatott, mellyhez jóságra hasonlót nálunk, eddigi tapasztalásom szerint, alig találhatni. — Egyébiránt ott mulattunk alatt, az élénkbe ’s felénk jövő izmos termetű, bajnok tekintetű török férfiak közt láttuk a’ basának titoknokát, ’s egy török imánt (papot), ki egyszersmind ügyészi hivatalt szokott viselni. Itt jártunkban ’s kertünkben egyetlen egy törököt se látánk dolgozni.— A’kávéházban, mellynek alja végig gyékénnyel van behúzva, egyik dohányzik, másik schakkot játszik, némellyik pedig Mekka felé fordulva buzgón imádkozik. Adásvevés közben tapasztalok, hogy egyéb nemzetbeli zsibárusféle kalmárnak mintegy elvül szolgál eladó portékáját eskü mellett magasztalni’s ajánlani; a’ török ellenben nem sokat beszél, hanem portékájának utolsó árát muselmani Illlére, mellynél nagyobb esküt nem ismer, szokta kimondani. Török felebarátunktól ,rövid pihenés után elváltunk, ’s menénk a török mecseteket megnézni, — ’s azi, mellynek épülete hajdan a’ Minorita szerzeteseké volt, mind kívül, mind belől elég tisztának ’a csinosnak találtuk, ez pedig annál szembetűnőbb itt, mivel sem a’ várban, sem az utczákon nem láthatók a’ csinosságnak ’s rendnek nyomat. — A’ török mecset hasonlít a’ zsidó zsina-