Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-10-14 / 82. szám
TÁRSALKODÓ. Pest, october’ 14k én NÉHÁNY SZÓ A’ DUNAHAJÓZÁS KÖRÜL. (Folytatás.) Zimony partján sept. 29. dél-tájban. Eddigi utunkat , hacsak a’ menés idejét vesz- SEÜk számba, néhány perczczel több mint 31 óra alatt végeztük. Bajunk nem esett legkisebb is, de bezzeg eshetett volna ám! ’S ez alkalommal nem a’ hajóssereg ügyességének hanem puszta szerencsének köszönhetjük Zrínyinek minden tetemesb kártul menekedtét. Sept. 27-én,miután Baja átellenében kiszállítottuk az említett ’s igen tisztelt főasszonyságot leányával, háznépével ’s kocsijával együtt, holdvilágnál folytattuk utunkat. Világ elég volt, de olly csalárd fénynyel sugárzott a’ felhőkön keresztül a’ szelíd égi lámpa, ’s olly különös árnyékot vetett, hogy legjobb ’s bátrabb menet közt egyszerre csak azt vettük észre, mint megyünk partnak homlokegyenest. A’ kalauz pesti, a’ kapitány mainzi, a* erőműves birminghami — külön vallásaikat nem tudom— ’s igy, mig az első ‘partot’kiáltott, a’másik a* gőzöny megállítását és sebes fordulást parancsolt, a’ harmadik pedig ezt végre elértette — minthogy ez nem tud németül, a’ kapitány ellenben egy szót sem angolul — ’s mig végre a’ kormányrúd akkori tartója e’fordulást eszközölhette volna, nagy erővel partra törtünk. Én iszonyúan megijedtem, mert bizonyosnak tartám legjobb esetben néhány napi ott veszteglésünket, még hihetőbbnek pedig, hogy a’ hajó vázában nagy kár történt ’s az idén többé nem használható, noha ‘szárazra léptében’ legkisebbet sem recsegett. Azonban nem sokára maga magától úszott Zrínyi megint, ’s bebizonyította, hogy őt olly könynyen feltartóztatni nem lehet ’s illy kicsiség neki nem árt. A’ szerencse azonban az volt, hogy sem igen magas nem volt a’ part, mi okból Zrínyi tiszteletes képén legkisebb harcz sem történt, ’s a’ hajó födözete minden ütődéstül ment maradt — sem igen alacsony nem volt a’ part, mi megint a’ hajó szapora megszabadultát engedé. A’ lehető legnagyobb szerencse pedig a’ sem igen magas sem igen alacsony part puhaságában állott, melly ‘jótékony sár és szelíd homok’ vala — mit azelőtt soha semmi jóra valónak nem hittem! — és Zrínyit szinte két öl mélységre magába vette, és legkisebb ‘Emlékezz’rám’ nélkül ismét odébb bocsátotta. Milly kellemesen töltöttük az esti szerencsés menekvés után Mohács alatt, hová 80. órakor érkezünk, elgondolhatni. Ez alkalommal, megvallom, Tömöri érsekről egészen elfelejtkeztem. Másnap reggel öt órakor akarunk indulni, de nyolcz lett belőle, mert kőszénre vola szükségünk, minek hajóra hordatása szokott hazai idővesztéssel történt. Azalatt számos pórság nézegető kivülrül belülrül a’ hajót, ’s míg az egyik így szólt “Ejbeli okos ember lehetett, ki illyest gondolt a’másik pedig “Ez megront minket s a t. a’ partról így kiáltott fel hangosan egy derék tenyeres talpas magyar gazda “Juj, nézzétek csak, ez Zrínyi képe, ki 3000ed magával 6 hétig tartóztatta fel a’ 300,000 főnyi török hadat” ’s a’ többi bámulta, mi mély megilletődéssel e’ verseket juttató eszembe. Hírkoszorú nélkül meddő telek a’ rövid élet, ’s e’kicsinyek, olvasni alig tudók által ismét bebizonyulva látám azt, hogy igazi érdemnek halála nincs. Orsóra, sept. 30kán. E’nap nagy örömmel tekintém alsó-dunai munkáink jó sikerű folyamatját. Azok azonban mibül állnak , mi történt eddigelé , ’s mint fog a’ dolog valami egészre kifejleni , később érintendem, jelentendem. ’S pedig , mert ezen munkákról, noha sokszor tevék említést róluk , most már egy kissé részletesebben kell szólnom , mihez sem időm sem papirosom. Hogy a’dolog azonban nem alszik, mint sokan gondolják, mivel szünetlen dobszó nem ébresztgeti őket, ’s hogy igen sok, jó logikával halad, mig tán ők szunnyadoznak nem kevésb logikával, azt merem állítni, és bízom a’ jövendőnek igazlásában. De e’ dunai tárgy mint minden más körül is tulságokban szereti ringattatni magát a’ község. “Lehetetlen meggyőzni mind azon akadályt , mellyek a’ Duna hajózását felfüggesztik“ így szól A. — „Nincs a’ világon könnyebb mint a’Dunát regulázni, minden bilincseitől megszabaditni “ így mond megint B. “Mig a’ Dunát használni lehet, lefoly addig fél század,’s illyeseket milliók’s milliók nélkül nem végezhetni“ így oktat C., míg D. jót áll “adnák csak neki át — t. i. a’ cassát, vagy mit is mondok, a’ vállalati kormányt, ’s egy, kettő, három ‘puff’ néhány ezerrel elvégezne mindent,’s akadály nem volna többé. Semmi, még a’pénzes láda sem útban. Valamint a’ boros, úgy ítél, úgy halad nem ritkán a’ közönség, a futbal majd jobbra majd bal-