Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-09-17 / 75. szám
TÁRSALKODÓ. 15. Pest. September* 17. MAGYARORSZÁG’ GYAPJÚ-TERMESZTÉSE. Magyarország (igy ir az Alig. 7. rendk. toldalékéban a’ gazdasági czikkelyeiről híres, nagytapasztalásul * úr) olly tetemes súlyt vet az európai gyapjú-termesztés’ mérlegére, hogy valóban nem mondhatni időlékozlásnak, ha e’ tárgyra némi figyelmet fordítunk, annyival inkább, minthogy felőle még különféle hibás vélemény ’s nézetek divatoznak. Magyarország’ fekvése, földének gazdagsága , a’ birtokok’ nagy terjedelme ’s a’ nagyrészint kedvező ’s egészséges legelők mind olly viszonyok, mellyek a’ gyapjutermesztést sikerrel mozdíthatják elő. Hanem e’ viszonyok csupán egyes sokszorozot adnak; a’ másik a’ termesztőben ’s annak értelmességében létez. Igaz, hogy Magyarországban roppant téreket fordíthatni juhtenyésztésre, mivel az ország azon népszámnak, melly rajta könnyen elélhetne, még eddig alig kénytelen felét táplálni : mindazáltal ugyanitt sokszor nyár’ idején olly nagy a’ szárazság ’s aszály, hogy még a’ legterjedelmesb határon is csak csekély számú birka ’s még ez is igen nyomoron tengődhetik. Azon tekintet , mellyet ez esetben illy legelők mutatnak, valóban igen szomorú. Ha most a’ gazda bizonyos számú juhnyájat, melly, értelmes juhtenyésztés’ elvei szerint, illy roppant mezőtereken könnyen eltartathatnék, ugyanitt felállítana, ’s aztán illy szárazságnak gyakori esete következnék be, akkor a’ gazdát vagy azon veszély fenyegetné, hogy marhája éhen vesz el, vagy pedig csak tömérdek pénzköltséggel, sőt talán egyedül a’ nyájnak távul-vidékekre átköltöztetésével fogná azt megmenthetni. De ki tegye magát vigyáztalanul illy nagy aggodalomnak ki? — Ha azon kérdést tesszük : nem ajánlkoznak é az értelmes mezeigazdának módok e’ bajjal szembe szállhatni? ekkor kétségkívül nem tagadhatjuk, hogy vannak illy módok ’s hogy már Magyarországban is hellyes közzel használják azokat. A’ táplafüvek’ termesztése, mellyek a’ szárazságnak ellenállnak ’s miilyenek névszerint a’ varjuborsó (Esparcette), lóhere, sőt a’ csibehúr is, hatalmas segélymód; és ha ezen kívül a’ gazda minden esetre még száraz takarmánnyal is ellátja magát, úgy bízvást mondhatni, hogy tűrhetős nyugalommal várhatja be a’ közelgő bajt. Ha e’ tekintetben az intelligentia mindinkább terjedez, úgy szükségkép vele együtt a’ gyapjú-termesztésnek is növekedni kell, ’s neki így még messze tűzött határai vannak. — De mint áll a’ dolog a’ termesztett gyapjú’ minőségére nézve? Ha mi abból hozunk következtetést, a’ mi évtizedek’ folytában a’ magyarországi juhnyájak’ nemesítésére történt, egyszersmind milly tömérdek pénz adatott ki nemes kosokra ’s anyabirkákra, úgy bizonnyal Magyarország termesztett gyapjának többségére nézve vagy igen kevéssé, vagy épen nem áll alantabb, Németországnál. És mégis bizonyos, hogy nem úgy van. Ennek oka ismét az intelligentiában létez. Magyarországban sok gazda semmi költséget sem kimért, hogy nemes juhokra szert tegyen; de a’ gazdák egy részről nem mindig szereztek olly nemesfajbelit, mint gondolták, más részről pedig nem tudtak a’ már megszerzettel úgybánni ’s azt a’ként tenyészteni, hogy fényes és nagyszerű legyen a’ következmény. Csak most a’ legújabb időben vették ezen ország’ néhány vidékin hasonló buzgalommal ’s ismeretekkel, mint Németországban, a’ nemesített juhtenyésztési folyamatba ’s az igyekezetet hasonló szép siker is jutalmazta. Az ez által felállított példák élénkebb figyelmet gerjesztenek ’s utánzásra ösztönzők; és mivel a’ magyarországi nagy földbirtokosoknál nem hiányzik sem akarat sem tehetség a’ már egyszer megkezdett dolgot kellő erőhatással folytatni, tehát épen nem szükséges különös jóslószellem annak megjövendölésére, hogy a’ legközelebbi időszakban a’ magyar gyapjú sokkal fontosabb szerepet fog játszani a’ világkereskedésben, mint eddig játszott. — Hogy a’ korábbi magyar juhtenyésztőktől az érdemet megtagadni ne láttassunk,szándékunk itt néhány históriai adatot közölni. Mint tudva van, a’csász.törzsökjuhnyáj Hol its ehban a’ faj v. tenyész-iskola (Pepimére), mellyből az ausztriai ’s különösen a’ magyar magányos (privat) juhászatok hosszabb idő óta, magukat nemes faj v. tenyészjuhokkal ellátták. A’ magyar nagyok bármi nagy költségektől sem irtóztak, mivel szándékjok vala, minél előbb kedvező következményhez juthatni. A’ nemes juhászatok’ első alapításakor mindnyájan, kik azt munkába vették, tanítványok voltak. A’ németek csak annyit értének a’hoz, mint a’ magyarok; ámde az elsőknek kedvezett azon körülmény, hogy a’ népben több hajlomás mutatkozott, szóval, hogy könnyebben ’s hamarább képezék magukat jó’s ügyes juhtenyésztő gazdákká Gyors és kedvező következés természet szerint mindig emeli e’ vagy ama’ dologhoz a’ kedvet ’s hajlandóságot. Innét történt, hogy Németországban sok év