Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-10-19 / 84. szám
8-S. Pest, octosser’ 14). 1836. TÁRSALKODÓ. TELEK SZABÁLYOZÁS. (Folytatása.) Sokféle ítéletet, jövendölést, félremagyarázást, rész következményt, egymást ijesztő tulságot hallhatni imitt amott, mellyeknek némelly, még az országgyűlésnél is önhittségük szerint belátóbb, avatottabb magas elmék’ Ítélete szerint az ujdon alkotott telekszabályozási törvények’ következésében az egész hazára okvetetlenül el kellene áradniok. Minden ember addig ítél, a’meddig lát; addig lát pedig, a’ meddig tapasztalása, tudománya ’s értelme terjed. Ki mit nem próbált, sőt nem is látott, az azt természetesen csak maga régi tudományából ’s álláspontjából ítéli, — mindent a’ maga kaptájához szab; — minden földabroszt, kicsinyt, nagyot , ugyanazon egy scálával mér, meg sem gondolván , hogy minden térképnek van saját mértoka. Némelly olvasni nem szerető, ’s a’ józan magasságra emelkedett korszellemtől hátramaradt házi patriótáinknak hírük ’s tudtuk nélkül azonban, egyéb tudományokkal versenyt futva a’ földmivelés is óriási lépésekkel tökéletesült; — tökéletesült, mert a’szükség mindent kitaláltat az emberi nemzettel; — tökéletesült, mert az emberi nemzet’s a’ földbirtokos családok szaporodnak, az adó növekszik, a’ fénykórság ragad, az adósság pusztulással fenyeget ’s a’t.. ’s így az emberi nemzet komolyabb ésszel fogott minden anyagaihoz; vizsgát, szemlét tartott minden vagyonán; kifürkésze minden haszontalan szögletet, lerázván a’ régi sokban hibás ’s elavult schlendriánt, adózóvá tett mindent, mi eddig haszontalanul hevert, sem istennek sem embernek nem használva. így történt ez többek közt a’ földmiveléssel is, mellynek a’ föld lévén alapja, de a’föld megkivántató kényelemmel nem használtathatván, a’ bölcs földmivelés a’ hasznos kényelem’ kieszközlésén, vagy is a’ bölcs telekszabályozáson alapult. — Kik ezt sem látásból, sem olvasásból,sem hallomásból nem tudják,hanem mindent még most is csupán a’ régi megszokott, megrögzött nomád közös gazdálkodásból, ’s henye élet’ mintája szerint ítélnek: nem csuda, ha ezen uj szotul „telek szabály“ elrémülnek; minthogy a’régi veszélyes chnosz, melly előhaladásunkat foglyul tartotta, valahára rendre szólittatik: ők pedig a’jobb rendnek , tiszta világosságnak, egyenes igazságnak, jogengedésnek, számokkal élésnek, szóval az egyenes vonalnak ellenségei lévén, ezen rendbehozásra kígyót békát kiabálnak, ’s Kasszandraként Ilionról jó eleve jövendölnek jajveszékelve. Szabályozatlan ’s minden hasznos kényelemtől megfosztott közös földbirtokon a’ legbölcsebb gazda is kénytelenségbül tettleg csak olly buta, mint a leghenyébb; — itt észnek és szorgalomnak nincs helye, nincs hazája. Istenes és igazságos után, ki s minő gazda legyen? ezt csak a’ hasznos kényelemre szabályozott földön mutathatja meg. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a’ föld, csak egyszer kényelmi haszonnal szabályozva legyen, önként Krézussá teszi a’gazdát, mint ezt a’Jászságban némelly helyen megpróbálták , a’ birtokokat egyegy tagban egész illetményükkel elkülönözték; de a’népnek az uj szabáshoz uj észt nem adhatván, ’s az, szokás szerint az uj osztályokban is a’ régi közösséget követni akarván,— mert másról képzete sem volt, — olly zavar lett, hogy mindent a’ régi lábra kellett visszaállítani. — Oh az uj földszabály egészen más,’s a’ régitől véghetetlen különböző kezelési rendszert kíván, mellyel előbb a’ gazdának meg kell értenie, általlátnia,’s a’ régi közösködésnek még emlékezetéről is végképen lemondania; ’s így lép egy uj világba, melly a’szorgalomnak, józan észnek ’s jóllétnek örökös forrása, — hanem azt jelenti, hogy a’ melly ember magába térvén annyira ment a’ józan gondolkodásban, hogy a’ máséra áhítozásról ’s jogtalan nyereségről lemondván, Isten után egyedül saját eszére és szorgalmára akar támaszkodni, a’ másét nem kívánja, de a’ magáét egész a’ fösvénységig megbecsüli, az illy ember csupán a’ közösködéstől elkülönzött, ’s bölcs kényelemre szabályozott földbirtokon képes nemes czélját elérni, — a’közös birtok minden gyarapodásnak ellensége, ’s rögzött tespedés’ iskolája maradván. Különös az, hogy a’ közös birtok ellen még philippikákat is kell írni, olly buzgón ragaszkodik hozzá a’ rabszokás; pedig semmi sem bizonyosabb annál, hogy ez egy fő gátja minden jólléti előmenetelnek, ’s jeles forrása a’ harapozó elszegényülésnek, ’s a’ föld’ olly kicsigáztatásának, hogy azt talán kellőleg helyre sem hozhatni többé, midőn aztán késő lesz ám folyamodni a’ tag-osztályhoz. Még az erdőket is igen könnyű közakaratul elpusztítani, de közbirtokon csak egy fát is lehetetlen fölnevelni, pedig mivé legyen a’ föld’szine fa nélkül? szomorúan láthatjuk a’ hires magyar Kánaánon, hol egész határokban sőt helységekben fát alig v. nem is láthat az utas, mert minden közös. Azt kérdem: a’ föld becsesebbé, vagy annak ura?; más szavakkal: földé a’ személy és képviselő, ’s az ura csak dolog, csak accidens (járulék)? Bizonyosan az a’ felelet, hogy az ura teszi a’ személyt, a’ birtok pedig csak járulék. Úgy de a’ közös birtokon a’ földé a’ kormánypálcza, az ura csak accidens,’s csak kénytelen kormányozottnak szerepét viseli; — nem ura ő a’ földnek, hanem rabja a’ köz szokásnak ’s megrögzött nyomorúságnak, a’ drága jó földön, a’ nemes birtokon. —Itt a’ teleknek, dűlőnek, vagy nyomásnak neve már korlátot szab a’szabad léleknek; sőt az idő is meg van határozva, mikor, és nem előbb, mit szabad és kell tennie? —’s így a’ legnemesebb birtokos is valódi szolga, ’s rabja a’ közös földnek,’s magát mégis szabadnak, nemesnek, urnak tartja! Hát szabadságé az, midőn egy szorgalmas közbirtokos urnak eltéit, saját dudvalepte ugarjából, a’ legkisebb közbirtokos, sőt a’marhás zsellér is kitiltja, mert még nem szabadult fel az ugarlás’ ideje ? Ennél nagyobb szolgaságot ellenségünknek sem kívánhatnánk, pedig az egész közös birtok illy alacsonyságokon alapul, mellyeket minthogy országszerte ismeretesek, itt előszámlálni fölösleg vol