Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-07-01 / 52. szám
ved soha fogyatkozást. Ha az ember őt illy helyzetben látja, készebb volna lenni, hogy egy templomot pajkosságból gyújtott fel, mintsem mivel azt, anabaptistái hite szerint, a’ romlás’ és kárhozat’ hajlékának tartotta.Mindazáltal e’szomorú menedékhelynek nem valamennyi lakosa illy békés és szelíd természetű; vannak ollyanok is, kik az őrjöngés’ és vérszomjas monomania' borzasztó példáit mutatják; illyen, többek közti Patrik Walsh. Ezen ember, ki akkor közel hatvan esztendős volt, bezáratása’ pillanatától fogva olly szilaj charaktert, dühös bosszuvágyot s öldöklő természetet nyilványított, melly csaknem hihetlen. Az ész’ világának végképeni kialvása őt minden tekintetben a’ fene-vadak’ sorába helyezte, ’s ő inkább hasonlít szilaj tigrishez, mint emberi lényhez. — Igaz ugyan, hogy korábban is, mielőtt t. i. őrültnek tartaték, életét folyvást kegyetlen tettek bélyegzők. Walsh fő czimborája volt azon lázadóknak, kik 1797 ben a’Piggolt kapitány által vezérlett Hermione királyi fregáta’ legénységét legyilkolták. E’ borzasztó esemény September 23k án iugalindiában történt. A’ kapitány ’s a’ hajóstisztek, kivévén az orvost és kormányost, mind megölettek, szintúgy a’ matrózok’ legnagyobb része is. A’ fő czimborák’ egyike a’kapitány’ kedvencz matroza volt, ki vele már négy évig járt a’ tengeren. E’ gonosztevő, alkalmat talált a’ kapitány’ hálótermébe nyomulni, midőn ez aludt, ’s gálád czimboratársai ugyanakkor a’ legénység’ maradék részén álták dühös vérszomjukat. A’ lázadók azután a’ fregátát Laguagrába hozták ’s a’ spanyol kormányzónak adták el. Később elfogatván, Walsh a’ lázadás’ fejének valtá magát, ’s kinyilatkoztatta, hogy ezen konczoláskor saját keze által tiz ember esett el. Az e’ tárgyban történt vizsgálatkor a’ törvényszék Walsht a’ szándékos gyilkosság’ vétkében marasztalta, de a’ bírák egyértelműig hozzátevék, hogy Walsh, midőn a’ gyilkos merényi végrehajtá, az elmebódultság’ ’s vad őrjöngés’ állapotában volt. Ennek következésében ő Bedlainbe jutott, hol őt folyvást lánczon kell tartani.— Midőn a felvigyázó e’borzasztó adatokat velünk közlé, épen akkor láttuk a’ szerencsétlent fölébredni, ’s ő most vidám arczczal beszélé el nekünk mindazt, a’ mit álmodott. Az irtóztató, vad álom volt! „Én karddal fegyverzetlen — imígy szólt hozzánk—valamennyi legénytársamnak torkát metszettem; azután közöttük idestova sétálok, hogy lássam, mellyik él közülök legtovább; midőn már mindnyájan meghaltak, vagy legalább szinleg meghaltak, ekkor szelhasítám kaponyájokat, ’s az egyiknek agy- Velejét a másiknak kaponyájába törtém által; így hasítám fel hasukat is, hogy beleiket fölcseréljem ’sa’t.“ Midőn e’ szerencsétlen őrültnek termétől eltávozánk, a’ felvigyázó mutatott nekünk egy másikat, ki magát egy tbea-kannává által változottnak Ilivé; a balkarját meghajtva csípején nyugasztá, a’ másikat pedig egyenesen kinyijtá, hogy így az elsővel az edény’ fogantyúját vagy fülét, ezen utóbbi állal pedig annak száját képezze. — Lalánk ismét egy másik őrültet, kis anyját méreg által veszté ki, ’s most hol egyik hol másik lábán állva, örökké egy helyben kering. Egy harmadik folyvást kalapját hajtjá fel, hogy azt égbe küldhesse, mondván: „fogd meg nagy isten, fogd meg!“ —De valamennyi itt szállásozó szerencsétlen közt legnevezetesb bizonyos Blacke, kit közönségesen látónak szokás nevezni. Ez egy magas-termetű, halványarczú férfi. A’ szellemi látások’ (Visio) valamennyi korkönyvében sem találkozhatik rendkívülibb, mint ezen Blacke* látásai; ő Angelo Mihálylyal mulatott, Mózessel beszélt, Szemiramis királynéval ebédelt; a’ multidő kitárta előtte sötét kapuit, ’s az árnyékvilág megjelent szemeinek. Minden, mi valaki nagy ’s árnélkodásra méltó vagy hires volt, nála látogatásait téve. Asztalán rajzón ’s ecset hevert, mellyekkel ő arezvonalmit ’s leszállását festé azon hőseknek , kik nála megjelentek, ’s kiket, mint mondá, nem ő idézett az árnyékvilágból fel, hanem magok jöttek hozzá ’s kérték őt, hogy fesse-te képeiket. Ezen férfinak különös talentuma van az ördögöket’s az elvilág’ lakosit rajzolni; ő ecsete által azoknak a’ legtorzabb ’s éktelenebb alakot adja. Midőn bennünket meglátott, inte, hogy csöndesen legyünk, ’s mondá, hogy épen most van bizodalmas besélgítése Marcus Antoniussal. Da midőn James mind a’ mellett is kérdezné: hol látja ő most a’ triumvirt? azt válaszolá, hogy az egyenesen előttünk az asztal mellett áll. ,,De mikép tudja ön, hogy az Marcus Antonius?“ kérdezem tőle. „„Lelkem őt megismeri““ felelt Blacke. ,,’S ő beszél e önnel?“ — ,, „Igen — válaszolt, egyszersmind csudálkozva tekintett rám ; —de a’ mi beszélgetésünk szellemi, az csupán látás és magnetismus által történik.““ —* Ekkor újra kért bennünket, hogy távoznánk el, mivel Marcus Antonius úgy kívánja. — Mi istenhozzád-ot mondánk neki, NÉPISMERTETÉS. a’ vogulok, A’ vogulok kistermetitek, elpuhultak, és, — a’ fejérebb szint ide nem számítva, —•kalmak alkotnak. A’ nőnem’ kerek arcza nem kellemetlen. Storch’ jeles festése szerint következő arczvonalmaik bélyegzők : lapos arcz, beesett pofával, sötétszürke szemek, ritkás szakál, szögsárga haj és sárgás arczszin. Azon vogulok tehát, kiknek fekete hajuk van és kalmuk termelnek, nyilván mutatnak idegen népekkel, um. kalmukokkal’s tán tatárokkal is vegyülésükre. A’ vadászat, szükség-esetben pedig halászat, egyetlen keresetmódjok lévén, marhatenyésztéssel ’s földmiveléssel nem igen foglalatosak; némellyek azonban tartanak néhány tehenet, ritkán lovat, a’ legéjszakibbak pedig, Kolván és Wischurán túl, nyargaló* ezokat. Ezen legéjszakibbak télen jurtákban, nyáron pedig póznákból összerakott kapoladi kunyhókban laknak. A’ déliebbek ellenben, Solikamsk és Werchotura körül, különös helységekben építenek négyszegletű kunyhókat kéményekkel, lapos födelekkel ’s szekrényágyakkal. E’ nemzet tehát mind életmind építési módjára középen áll a’ vad nomádok’s a’ jobban, bátorságosabban és kényelmesebben élő emberek, a’ mivelellenség’ és polgárisodás’ csirája közti. Egyébiránt vígak, becsületesek, engedelmesek, okosak, de könnyelműek ’s rendellenségre hajladók, haragban korlátlanok, és tisztátlanok. — A’ férfiak’ öltözete hasonlít az orosz pórokéhoz. A’szép nemnek van felső inge, fejér vagy tarkás durva.