Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-05-05 / 36. szám
már a’ csendes homályából általa kiemelt ’s kegyetlen hiresitéssel kormossá tett miskolczi ref. iskolára. Alig ha reá nem illenék néhai Pócs Andrásnak ama verse,melly igy kezdődik: ,,Csabainak hívják Herostratus komatu s a’ t. A’ miskolczi iskolának fekvési helyzete igen kies , igen van szó. A' népes városnak déli szelei, hol a goth ízléssel épült magas fekvésű szentegyházon kivül többnyire papi’s professori lakoktól környezve a’ kékellő Bikk hegyeiből Diósgyőr felől ömlő Szinva patak mellett, mintegy méhköpü a’ völgyben , a’ Parnassus’ aljában, úgy áll a’ fölötte meredeken emelkedő alant ákászokkal, temető-oszlopokkal, följebb fűvel, bokrokkal borított Avas hegy alatt. Ennek oldalára teszi legelső léptét is a’tanuló , mihelyest iskolája küszöbén kivül van. Ha pedig az Avasnak szőlő-táblák ’s gyümölcsösekkel koszorúzott tetejére feljut, lábai alatt látja a’ zsibongó várost, mintegy jelentő képben , hogy annak lármájit ’s hiúskodásit a’ Helikon’ hívének meg kell vetni. Annak csábitó ingerei helyett, az ő szemeit a’ tudomány’ lelke a’ szép téren kanyargó Sajó folyam által nedvesített himes létekre függeszti. Délfelé a néhány mérföldnyire kanyargó Tisza rakonczátlan árjai csillámlanak a’ napfénynyel játszva. Keletre a’ hegyaljai nektárt öntő hegyek ’s a’ messze síkra tekintő Tokaj emelik magas lejeiket. Illy természeti, szivet igéző helyzetéhez járul a’ tanuló ifjúságot keblébe fogadó városnak szives, bőkezű, még is olcsó szolgálata ; hol a’ tanuló, ha szállást fogad, olly ügyes és kielégítő gondviselést nyer, hogy nem ritkán több évig, sőt egész itt lakta alatt sem talál okot lakhely-változtatásra. — „De ennyi és illy kedvező körülmények daczára sem áll a’ miskolczi iskola ott, holl állnia kellene, igy folytatja E. ur. Állítása’ bebizonyítására a’ tanulóság’ csekély számával áll elő, ’s ennek okául a’tanítók’lelketlenségüket ’s az igazgatók’ vigyázatlanságukat veti; úgy de megmutatja az évkönyvek’ névsora, hogy ama’ régi időbül nagyított népessége ez iskolának, a’ felső osztályban mindig nem 20—25, hanem 30—30 körül volt. Hogy ennél többre nem emelkedik, koránsem az iskola’ aljasulta, hanem az idő ’s helyzet oka. A’ sok személy ’s kevés hivatal miatt a’ tudományos pálya’ végén most nem olly bizonyos már a’ f eltalálható kenyér, mint előbb csak '/4 századdal is volt. Maga tapasztalhatja E. úr. Azért inkább mesterséget tanulnak 's gazdálkodásra szánják el magukat ifjúink. Fekvése is a’ miskolczi iskolának ollyan, hogy nagy népesedésre nem igen tarthat számot a’ pataki, debreczeni, losonczi és szepességi iskolák miatt, mellyek, 6, 7, 14 mérföldnyire környezik, ’s kivált ez utolsók a’ német szó’ kedviért 1/4 rézét minden esztendőn elnyelik iskola-népünknek ; helyette a’ helyben levő evang. iskola még csak cserét sem engedvén keblünkbe lőni. De leginkább gáncsolja E. úr tanítóinkat. Mindeniket ugyan mondhatom , de kivált a’ majd ujjal mutatottat legméltatlanabbul. Igaz, hogy ő itt csak magából indulva beszél, azt hívén, hogy a’ mit ő meg nem értett, azt ama’ 10, 12, vagy talán 15 év óta is tanító egy tanítványával sem értete meg, mintha maga sem értené. De ellenkezőt mutat az, amire bizonyságul merem felszólítani az egész s.pataki iskolát, hogy az innen oda kerülő tanulók rendszerint az ott növekedett kitűnők közt sem utolsók. Jelenleg pedig városunkban, mind a’ is megyei, mind a’ us városi igazgatószékben többen vagynak, sőt, nem nagyítva mondom, fénylenek, kik tudományuk, műveltségük legtöbb részét a’ miskolczi iskolának ’s tanítóknak köszönik. Hogy E. ur nem azok közül való , aligha „dicső emlékezetű tanítóiban“ van a’ hiba.zt megjegyezve azonban, hogy a’ miskolczi professorokat kényuraknak nevezi, ebből még is látszik ki valami. Kilátszik nevezetesen az, hogy E. úr rhetor korában legjobban tanult, mert az iróniát még most is tudja. Az iróniát mondom, mert sehol sincs kevesebb módjában a’ tanítónak kényuraság mint itt, vagy ha kényuraság csak ugyan lehet, úgy bizonyosan inkább a’ tanítványok birtokában van az, és a’ tanítóké csak annak szelíd eltűrése, még pedig annyira eltűrése, hogy sokszor, tudja bár a’jámbor tanító, hogy a’ mártott falatot Judás veszi el, még is nyájasan nyújtja ezt oda a’ titkos könnyel áztatottat. Legyen erről elég! tiszteletre és szánatra méltó tanitók! jó tanítóim! legyen elég, ha egy hiveretlen Péter fegyvert kész ragadni mellettetek. Tudom ti intetek, tedd el szablyádat helyére; engedek tehát, úgy sincs tinektek azok előtt, kik ismérnek, szükségtek mentegetésimre. Tudjuk, mi nehéz (ha ugyan fellelte az álnév alatt való diját gyanitásom) eltalálni kedvét E-nek még talán a’ kalapnak fejéhez enyveztetésével is, kit vagy irigység vagy koldus kevélység puffaszt, vagy mind a’ kettő. — Azon barbarismust is, mi szerint „philosophus uram“ mellé botot, ’s 12tőt fest, kereken tagadjuk. Volt igaz, de nem az iskola’jelen állapotában, hanem ezelőtt 7 évvel, hogy az iskolai tanács (mert magának a’ professoratusnak ez hatalmában nincs 24 pálczával büntette az asophus tanítványt, mint katonává lett diákot és szökevény katonát, mivel miatta az elhozott öltönyért a’ verbunkosok az iskolára törvén még puskákat is sütögettek el, ’s a’ gyenge tanulókat majd nyavalyásokká rémitették ; volt ezelőtt szinte négy évvel, hogy egy más szitkozódásiért 12 vesszővel büntettetett. Már most azt kérdezzük E. úrtól: nem jobb e megpróbálni a’ nevelőknek előbb mindent, mint sem egy már philosophust kicsapással büntetvén, a’ tanulói pályáról tetaszitni,s végkép szerencsétlenné tenni, mint kiből már sem jó mester-inas, sem jó kapás nem válik többé? növendékink közzül ha van jőből egy, kinek a’ szó is vereség, kilenczét bizonyosan csak kemény fenyíték hozza jóra. Itt tehát a’ bölcs Salamon’ „vesszővel Verdineg fiadat“ tanácsának engedni szükséges , mivel a’ „kérem igen szépen nel‘ bábusgatás falrahányt borsó ’s bolondoskodás volna. Nem nőtt még ki a’ honunkbeli nevelés , sem a’ törvényszolgáltatás egészen vessző alul. Csakhogy ideje azt hova tovább jobban mérsékelni. — Mi a’ sátoros ünnepek’ alkalmakon koldulást illeti, igaz, hogy annak , miért kell lenni diáknak a’ persely mellett, okát én sem látom által; hacsak nem azért, hogy szemei szüntelen az adakozó újakon függvén, a’ kevesetadók piruljanak, vagy ha valamellyik többecskét ad, tudja meg a’ diák , kiadá a’ fejér pénzt, melly a’ ládában annak felnyittatásakor, mint a’koldus’ felrázott táskájában a’ sok barna kenyér-darabok közt gyéren felvillanó szalonna, elétünik. De különben nem épen olly gyalázatos helyzet az még is, mint E. az előadó; mert nem a’ templom tornáczában kivül álló koldusok mellett, hanem belül a' templomban a’ ládához közel eső székben szokott a’ diák ülni. Én ugyan ott soha sem ültem; de még is azt mondom, hogy ki a’ jótéteményt elvenni nem szégyenli, ne szégyenetlen az, az arra érdemesekéhez hasonló alázatosságot öltözni, különben szegény kevélységének adja jelét , minél szenvedhetetlenebb nincsen. A’ mi tanuló intézetinkben , minden forrásnak, mellyből legszegényebb ifjaink is tisztesen tápláltatva tanulhatnak (örök hála a’ nemes szivü jóltévőknek!) kútfeje a’ kegyes adakozás. Én mostani gondolkozásom szerint azt tartom, hogy iskolánkban az aratási és szüreti kérelmek, supplicatiók, nem szégyen ; a’ szerzetbeliek’ csirke, tojás