Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-12-07 / 98. szám

ii’ /». ménes J Bábolnáei. Társalkodónk ezen, Welfheim grófhoz irt ér­dekes tartalmú levelet az Alig. Ig’ egyik legújabb számú toldalékábul közli. Pest, nov. 20. 1839. Különösen tisztelt Gróf! Excellentiád’ kegyes tanácsát követve, Magyarország­ban egyik első foglalatosságommá tevém, Bábolnán a’ katonai­ ménest megtekinteni, ’s most sietek Excellentiádat ezen kirándulásomrul előleges rövid vázlatban a’ szokott után tudósítani. — Mindenek előtt fájlalva kell megval- lanom , hogy én, igen tisztelt Barátom! Önhöz irt korábbi levelei’ egyikében az ezen országban a’ lónemesítés kö­rül olly kitűnő érdemeket szerzett derék Herbert őrnagyon méltatlanságot követtem el, midőn Syriában egyoldalú tudósítások által elcsábítva — mikép most átlátom ’s ké­sőbb még bővebben ki fogom fejteni,—az ő ottani cse­lekvésmódjának igen czélszerű motívumaitól az érdemlett elösmerést megtagadtam. Tévedni emberi dolog, de én mindig kötelességemnek tartom, a’ tévedést, ha arról meggyőződtem , azonnal őszintén ’s nyilván meg is val­lani. — Szerencsém volt a’ rövid de minden tekintetben kedves utazást Bábolnára Pückler lgasszony’ társaságá­ban tennem , ki engem majd hat­ évi elválás után itt Pes­ten látogatásával megörvendeztetett; ’s ámbár nem tar­tozik szorosan ide, nem lehet ez alkalommal nem érin­tenem azon rendkívül nyájas és szeretet­­teljes fogad­tatást, mellyel mi idegenek Magyarország’ fővárosának legdiszebb ’s választottabb társaságától tapasztalánk. A’ legkellemesb módon győződtem itt meg régi nézetem’ alaposságáról, t. i. hogy Németország’déli tartományiban , Magyarországban is általán fogva a’ műveltebb kö­rökben német műveltség uralkodik) a’ nagyvilág’ iónjá­val, nem kevesebb szellemi erő mellett sokkal több nyá­jas szivjóság, — ’s ha szabad magamat így kifejezni — több valódi­ nemes természetesség vegyült, mintsem hazánk’ éjszaki tájain. Irigység ’s gyűlölet, mellyek a’ jót mindig átnézve, epés ötleteiket ’s fanyar eknésség­­jöket csak oda fordítják, hogy a’ hi­ányost mindenütt ki­gúnyolhassák ; pedantság ’s döly­fös ügyetlenség ; félelem, melly csak túlságos önszeretetbül és személyes fontosság’ mértékfölötti hiedelméből származik — mind olly tulaj­donok, mellyek egy igazi jó társaság’ békeszerető, igény­telen önmegadását ’s kellemteljes lemondását paralyzál­­ják , — itt csak mint ritka kivételek láttatják magokat, mit fájdalom valamennyi fővárosunkról nem mondha­tunk. — Mi Pestről déltájban, szép őszi idővel indulánk­ ki, de az utakat, a’ korábbi esők miatt, olly roszaknak ta­láltuk, hogy a’ gyorsjárásról hires parasztposta’ daczára is csak sötét estve érkeztünk Neszmélybe. A’ magyar­­országi utaknak ezen hihetlenül rosz állapotja, hol gyakran egész sor kocsit láthatni a’ sárban elakadva, sőt vannak példák , hogy lovak az országút’ közepén, mint valamelly mocsárban egészen elsüllyedtek ’s belefultak — kétség­telenül ezen, sok más tekintetben még virágzó, szűz or­szágnak legnagyobb fogyatkozásai közé tartozik, de mellynek épen ezért igen reménydús jövendője van. — Valóban csak még néhány, a’ nagytömegbül kiváló, szel­lemre van szükség, miilyent már gróf Széchenyi István­ban nyert, kik hasonló módon magokat hazájok’ előhala­­dására szentelni ’s azt csüggedetlen szorgalommal ’s vas akarattal eszközleni készek — ’s e’ remények naponkint nagyobb ’s nagyobb áldással valósulandnak. Az irány pe­dig , mellyet a’ jeles magyar hazafi választott, bizonyo­san a’ valódi csalhatlan ’s leghaszonárasztóbb ’s üdvíro­­zóbb, mivel az egyszersmind a’ legtevőlegesb. A’ dunai gőzhajózás, melly által a’ kereskedés uj életet nyert ’s mellynek teremtője gróf Széchenyi volt; nem messze Orsovátul az általa épitett szikláét, melly törmérdek ne­hézség ’s veszély közt hozatott létre ’s mellyet más or­szágok’ illynemü legsikerültebb műveihez méltán soroz­hatni ; a’ roppant ’s óriásnagyságu lánczhid Pesten, melly most vétetik munkába, olly emlék, melly az egész nem­zet’ becsületére válik, de a’ gróf’ legyőzhetlen szilárd­sága ’s ingadatlan állhatatossága nélkül hihetőleg soha sem jött volna létre ; más, hasonló gyakorlati vállalatokon kivül, — mellyek’ éltető lelke gróf Széchenyi, — az országra nézve dicséretesbek ’s valódibb hasznot hajtanak, mint száz politico—ideológiai desiderium és statusjavitási ter­vek, mellyek hihetőleg még sokáig fognak a’theoriák’szellős országában légvárak gyanánt lebegni. — Neszmélyen a’ jelesbirű zamatos bort, mellyet az itteni hegyvidék szolgáltat, a’ hely’ színén szintolly sa­vanyúnak találtuk, mint a’ pesti fogadókban és dunai gőzhajókon; itt meg kell jegyeznem, hogy Magyarország­nak e’ tekintetben más egyéb országokkal közös sorsa van: a’ legjobb magyar bort — külföldön találhatni fel; mert a’ bort és prófétákat leginkább a’ távolban becsülik. Az utolsó állomáson a’parasztposta eltévedt, ’s mi kény­telenek valánk , a’ szántóföldeken keresztűl kasul hajtva, sötét éjszakán az utat nyomozni;’s nem tagadhatom, hogy a’kocsinak ez által előidézett heves és gyakran aggasztó ingásai nekem megfélem­ült uti-társnőm’ részérül több szelíd szemrehányást szültek késő fölkeltem miatt, melly bennünket az 5 órától délig halasztott indulás által illy­enséges bajba ejtett. Azonban eltévedésünknek semmi ká­ros következése nem volt, kivévén hogy Bábolnán, hova reggeli 3 óra tájban érkezénk, tetemes bajba került a’ fogadóst és cselédeit fölkelteni, kik kénytelenek voltak az általok lakott szobákbul kitakarodni, hogy nekünk szűk éjjeli szállást szerezzenek. Mi hallottuk ugyan, hogy Smithling tábornok ’s pesti parancsnok ur’ szives kör­­benjártára a’ kormányzói épületben, mellyet Herbert ur bir, számunkra rakszobák állnak készen ; de mi vonakod­tunk —’a méltán — illy alkalmatlan órában az őrnagy’ ven­dégbarátságához folyamodni. Ezen éjjeli tanyázás azon­ban némi mulatsággal is járt, ’s mielőtt félóra lefolyt, már minden a’ legjobb rendben volt; a’ hónapos po­­le— törülteték, a’ házban uralkodott nem igen kedves gőzt ’s kipárolgást levendula-vízzel enyhítők ’s a’ magunk­kal hozott pogyász’ segedelmivel tűrhetőleg kényelmes fekhelyet késziténk. — A’ belletristicus fogadós még két divatszerü almanachot is, mint valami különös luxust, fektetett egy éjjeli szekrénykére, miből olvasgatnom szük­ség sem volt, hogy tüszint a’ legegészségesb álomba merül­jek Másnap reggel épen felébredek, midőn az érdemes őrnagy’ látogatását tudtomra adók, ki jött, hogy ben­nünket a’ legnyájasabb ’s lekötelezőbb módon asztalahoz vendég­ül ’s a’ ménes’ megtekintésére híjva­ meg. Mi elsőbb is a’ Herbert úr által Syriában ’s az ez­zel határos sivatag pusztában vásárlóit ménekét­t unió­­­meg; fölséges lovak, mellyek közül légin a) ‘ ^ “ vonák figyelmünket a’ Kühel-fajból eredeti hüvelyket­­szürkémén; magassága megüti a’ 15 mar­, - ; **'

Next