Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-07-01 / 53. szám
ban, nem figyelve lakosi ezen balitéletre : „őseim itt születtek, itt élték habontlan nyugalmokat, hamvadó poraik ellen vétkezném, ha ez egyszerű , általok építtetett lakot lerontanám ’s romjain fényesbet, de nyugtalanabbat, emelnék! Mi ez ? vájjon nem a’ nemesb ízlés’ megfogantása én‘ keljeben? All díszes kertje, hol a’polgárok, nők, hölgyek, tiszta kéjben élvezik a természet’ édes gyönyöreit, karöltve el-ellebegnek a’ sétányok’ hosszú sorain , majd a’ kert’ középpontján egybegyülve, hol gesztenyefák őrködnek a’ zöld gyepkoszorúval körülfolyt ’s homokkal töltött karéj felett, közükbe szövődve a’ város’ lelkesb főbbjei műveltebb társalkodást élveznek: vájjon e’ város’ közkertje is nem szellemi fejlődésének gyálpontja és nem a’ szívben lappangó szebb tulajdonok’ létrehozójaé, mellyek társalkodás nélkül elsenyvedve , örökre fejletlenül maradnának ? A’ műveltebb társalgás kétségbe hozhatlanul a’ polgárok’ egén is tündöklő nap, melly a’ kebelbe rejtett kincseket meleg sugárival felolvasztja,’s azok, fölolvadásuk után tiszta ezüst folyamként áradoznak szerte jóltevőleg hatva mindenütt. All nemzeti színháza, bölcsője honi kedves nyelvünk’ virágzásának ’s reménye a’ polgárok’ tökéletesb kifejlésének;ennek létrejötte legtisztább öröme keblemnek! E’ nemzeti színház elég csínnal,’s utazó színészeinkre legjobb kényelemmel van ellátva; benn az előfüggönyön kívül mintegy 6—-S változó alkalmi függöny csigán jár, szép ízléssel festettek, elég tágas színpad, alkalmas öltöző-szobák, mintegy ötven zártszék’s több más rendű ülőhely menetelesen’s csinos karzat léteznek ; de fájdalom! még is ritkán látogatják e’nemzeti színházat jeles színészek, kik eddig megjelentek benne, néhány tagot kivéve, inkább torzképei a’ színészetnek. De mi leginkább koszorút fűzhet Rimaszombat’ homlokára jelen állásán, az nagyszerű középülete, melly legfölebb két év alatt tökéletesen elkészülett, ’s benne az eddig szinte város középületében létező Casino, tánczterem, színház nagyobbszínű és csinos!) a’ már fenállónál, páholyokkal, zártszékekkel díszített, több vendégszoba kényelemmel, kávésal,, raktárak, a’ legújabb ízlés’ fényében tünendnek fel, ’s e’ büszke épület magasra emelkedett homlokán a’ polgárok’ lelki fejlődése, az előítéletek’ legyőzése islendnek, diadallal hirdetve a’ józan haladást, felették a’ nagy sas’ szárnyai ótalmul terjedvén ki. Itála, örökös hála nektek dicső férfiak , Rimaszombat’ nemzeji, ’s szebb, boldogabb jövendőjének biztositóji, kik kebletek’ tiszta sugalma után fölléptetek a’ pályára, melylyen a’ haladás’szelleme leng boldogitólag, ’s mellyen az előítéletek’’s önzés honában győzelmet vínn,nem olly könnyű vala. tíimaszombat’ polgárai áldnak titeket, az önállás’ édes reménye, ’s már kebleiknek fakadó szebb sugalmai, mondhatlan kéjben ringatják őket; megnevezhetném e’ dicsőférjüakat, de ettül szerénységük’ megsérthetése tilt; ők szivükben érzik nemes törekvések’ jutalmát. Nem is lehet R.szombatnak fejletlenül maradnia, van é honfi, ki Szentpéteryt a nagy művészt ne ismerné ; van é honfi, ki Ferenczyt aserkedő magyar Canovát ne ismerné? Rimaszombat ringató őket gyermeki álmaikban bölcsőben : ha édes anya után esdenének e’ nagy művészek, Rimaszombat kebléből nyúlnék feléjük az édes anyai kar; de nem nem R.szombat’ gyermekei ők csupán, az egész Magyarhon’ hív gyermekei ők, ’s az egész Magyarhon' hív anyja mindkettőnek, az egész Magyarhon mindkettőt dicsőítve tiszteli. Rimaszombat’ polgárai ! legyetek büszkék, mert ti már adtatok nagyfiakat Hunniának, ’s e’ nemes büszkeségnek dagassza kebleteket, lelki erőtök’ tüze ne hamvadjon, melly leginkább jelenkorunkban gyűlt fel, de szent lánggal égjen örökké, neveljetek több buzgó férjüt, kik honnak szenteljék éltöket, kik az erkölcsnek ’s igazságnak áldozzanak, kik a’ hon’ virágát, mint hon’ polgárai bájos fejlésre segétni törekedjenek: hisz illy férfiakra úgy e édes magyar hazám, még nagy, igen nagy szükséged van?! Magyary Mihály: Wissér a’ Törveasistudossiásfjivál. (Folytatás) Az eddig mondottakból kitetszik, hogy nézetünk szerint a’ választott polgárság az egész polgárság’ képviselője ugyan , de nem határtalan hatalmú meghatalmazottja , hanem hogy vannak olly tárgyak is, mellyeket az egész polgárságnak elibe kell terjeszteni, magában értetvén, hogy ennél is, mint minden jólrendezett társaságban , a’ többség határoz. — Illy tárgyak volnának a’ következők: 1.) A’ választott polgárok’ választása, mellyről már fentebb vala szó. 2) Városi birtok’ elidegenítése , vagy a’ mi ezzel hatására nézve egészen felér, adóssággal terhelése. Mert a’ polgárok’ mindensége , tulajdonosa lévén a’ város’ birtokának, természetes , hogy annak hozzájárulta nélkül a’ város’ akár ingó akár ingatlan javainak bármi kis részét elidegeníteni, vagy adóssággal terhelni ne lehessen. A’ jövedelemről rendelkezhessék a’ választott polgárság is, de a’ tőkének csonkítása nélkül.—3.) Minden olly tárgy, hol a’ város’ köz jövedelme a’ város’ szükségére, (mert a’ közállományi adók ide nem tartoznak) elég nem lévén , a’ város kénytelen egyes polgárai’ erszényéhez folyamodni ’s azokra kivetni. Ide tartozik az is: 4.) Midőn egyesek’ eddig szabadon gyakorlott jogainak* p. o. a’ ser, vagy pályinkafőzés’ megszorításáról szó lenne,mert egyre megyen, akár üzetésre kényszerítessék a’ polgár, akér jövedelme csonkíttassék meg. Sőt 5)átalán fogva jó lenne ollyan, vagy ehez hasonló törvényt alkotni, hogy valahányszor a’ választott polgárságban a’ szavazatok’ száma mindkét részről egyenlő , annyira , hogy a’ tárgyat csak az elnök’ elhatárzó szavával lehetne eldönteni ; vagy valahányszor a’ jelenlevők’ egy harmadánál többen , a’ tárgyat az egész polgárság’ elibe kívánják terjesztetni; —mindannyiszor azt csak az egész összehívatandó polgárság’ többsége dönthesse el. Okát adjuk, miért kívánjuk ezeket. Az igazgatónak, kié a’ kijelölés’ joga, módja van mind a’ tanács’, mind a’ választott polgárság régi tagjait, kettőn kívül, mind újra megválasztatni; erre t. i. más nem szükséges, mint, hogy a’ cnndidatiókat mind csupa régi tagokból szerkeszsze, mit ha megtesz, a’ polgárságnak nem lesz módja, egy, jogaival visszaélt tanácstól vagy választott polgárságtól megmenekedni; hacsak e’ bajon oly törvény által nem segíttetik, hogy régi tagot legfeljebb háromszor lehessen candidálni , a’ háromszor megbukottat pedig többé ki nem jelölni. — De ebből in praxi könnyen más baj keletkeznék, rés nyittatván ez által az igazgatónak, a tóla gyűlölt, különben érdemes ’s a’ közönség’ bizodalmával bíró tagoknak szép módjávali kirekesztésire. — Ámde tegyük fel, hogy a’ polgárságnak sikerült, tisztválasztáskor a’ várakozásának meg nem felelt választott polgárság’nagyobb részét megújítani,—még is, egy egyszer hozott határzat’ isméti megváltozta-