Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-05-02 / 36. szám
ilt nemzeti Bank. Milly hasznos hatású ’s kiterjedt érdeke a’ Bank, feszegetni nem kívánom, miután elismert igazság, hogy a’ legnagyobb vállalatok létesítésüket ennek köszönhetik. Valóban nem léteznék az amerikai szövetséges statusokban azon terjedékes vasvonal, nem azon ipar Anglia, Németalföld’s más országokban bankegyesületek’ előmozdítása nélkül. Magyarországban eddigi nagyobb vállalatok’ hiányát a’ Bank’ nem létében is kereshetni nagy részint ’s miután teljes meggyőződésem szerint, ha valahol, bizonynyal a’ magyar honban leghasznosabb hatású lenne a’ Bank -intézet, bocsánat némelly őszinte állításomért. — Statistikai elvem „vires unitae agunt", minek valóságát minden nap bizonyítja. Látjuk, minden más nemzetnél a’ nagyobb vállalatok aláírás’ útján egyesült erővel czélt érnek. Való ugyan , hogy bármelly társasági vállalat sikerülhet vagy megbukhatik, mint egyes személyé, de azon különbséggel, hogy a’ részvényesek kiadott kisebb pénzmennyiségöket legföljebb érzékeny sérv nélkül nélkülözhetik ; holott egyes személyi vállalat’ nem sikerülése a’ vállalkozónak tetemes csonkítása, ’s tán háznépe’ boldogságának koczkáztatása nélkül alig eshetik meg. Továbbá, tapasztalás bizonyítja , sok egyes személy , midőn jó foganattal már már véghez vitte kezdett vállalatát, vagyonjokat kiadván, vagy türedelmöket vesztvén, tetemes kár mellett kényszerült azt félben hagyni; a’ mit egyesületeknek, a’ vállalatra szánt pénz’ elfogyta után, annak kisebb részbeni pótlásával ’s elcsüggedteknek mások általi serkentésével, hamarébb mellőzhetniel. Ezt követve látunk más nemzeteknél különféle vállalatokat aláírás’ útján czélszerűleg létesülve, de látjuk más nemzeteknél azon közboldogságra vezető szellemet is, hogy alig állíttatik valamelly társaságilag valósítandó terv, máris számosan egyesülnek aláírás által. Fájdalom! ezen szellem honunkban nincsen! Nem mintha kisebbíteni akarnám nemzetünket, nem mintha közboldogságra czélzó buzgalmát ’s törekvését tagadnám, távol legyen tőlem! ismerek más’s jelenkorunkban is számos hazafit, kik közboldogság’ előmozdítására szánt bő áldozatjokkal ha felül nem haladták is a’ legadakozóbb nemzetbelieket, de bizonyára mérkőzhetnek velök; tanúsítják ezt a’ Ludoviceára, múzeumra, magyar n, tudom, akadémiára tett ajánlatok. Áldoztak ezen ’s több más hasznos intézetre bökezüleg ötvenen , áldoztak százan, de áldozhattak aránylag ezeren, ’s tán száz ezren is. A’ magyar szeretne más nemzetek’ példájára fényes nemzeti intézeteket, szeretné boldogtalan embertársain az emberiség’ legszebb erényeit gyakorlani, örül minden jónak, minden nagynak, büszke az érdemteljes hazafiak’áldozatiban ; de ha fizetésre kerül a’ dolog, milly sok vonja magát vissza valamint a’ köz intézetekkel, úgy van a’magányos vállalatokkal is Hány egyes személyt ismerek, kik mind vagyonjokra, mind akaratokra nézve szeretnének valamelly gyárt alapítani ’s kereskedésre vagy más hasznos vállalatra pénzt szánni, de egyenesen véve azt vagy nem győzik, vagy veszteségtől félnek. Álljon már most elő valaki, bármiily tervvel, nyissa meg az aláírást, nemde illy egyesületi munkálástól idegenkedés tapasztaltatik é? hány társaság állott eddig össze ? hány oszlott el a’ létesültekből? úgy ő bizonyítja ez eléggé előbbi állításomat, hogy honunkban az egyesülési szellem hiányzik ? Lehetne azon ellenvetést gördíteni: a’ vállalatok ’s egyesületek pénzhiány miatt eddig nem sikerülhettek. Ez részint igaz de valamint azon egyesülési szellemet csupán az eddigi status és nem-status közti bizodalom, ’s azon meggyőződés, hogy csak egyesült erővel mehetünk elő, szülhető vagy a’ pénzhiányt csak a’ Nemzeti Bank felállítása mellőztetheti el. A’ mondottak szerint ezen nemzeti Bank’ létesítését magányos vállalat által alig reméllhetem,’s véleményem oda terjedne , hogy országgyűlésen subsidium módjára kiváltságosak által adandó, a kép felosztandó, ’s egy év alatt befizetendő tiz millió frt pengepénz jelöltessék ki a’nemzeti Bank alaptőkéjéül. Sokan tudom, megütköznek e’ pénzmennyiségen, azon ellenvetést teendők, hogy e’ fizetendő pénz sok család’ megrontását, ’s egy helyen összehalmoztatása még érezhetőbb pénzfogyatkozást vonna maga után. Mennyiben alaposulhat állításuk, lássuk: — Miután a’ szabaditékosak’ (kiváltságosak) évenkénti jövedelmeit bizonyos forrásokból nem határozhatni meg , szabad legyen felesleges számolásom szerint, az egész szabadítékos osztály’ egy évi jövedelmét a’katonai ’s alapítványi jószágokéval együtt (inkább kisebb mint nagyobb mennyiségben) 120 millió pvő forintban megállapítani; ide járul még sok nemtelen ugyan, de subsidiara-fizetésre köteleztetett polgár; ide kell számitni még a’ szab. kir. városokat ’s más kiváltságos törvényhatóságokat, úgy hogy a’ tiz millió ezüst fr födözésire egy egy kiváltságos Yia részét áldozná esztendei jövedelmének most az egyszer a’ haza oltárára, jövendő boldogságát megállapitandólag. ’S vájjon olly tetemes áldozat volna annak, ki 1500 ft jövedelemmel bír 100 frtot, ’s e’ kulcs-idom v. arányszerint igy tovább nélkülözni ? Nézetem szerint nem. Voltak idők, mellyekben sokkal többet szántunk országunk’ védelmére, nem századnegyedenkint, de majd évenkint, ’s valamint annak utalmára tudtunk szánni milliókat, úgy virágzására is adózni szent kötelesség. Hány erő, hány anyag szendereg most hasztalan, melly dúsan fizetné a’rá fordított ipart, de ősfiggedelműnk, pénz’s czélszerü intézetek’ hiánya, nem ébresztheti föl azokat százados álmukból. Azon állítás, hogy a’pénznek egy helyeni összealmoztatása még nagyobb csökkenést okozna, magától megszűnik, megfontolván , hogy az, bankbilletékben kiadva, kétszerezve is jón e forgásba ’s még e’ mellett hasznos vállalatokat előmozdítva mindenkinek nagyobb nyereséget nyújtana. Támadhatna még azon feszültség: váljon olly elkerülhetlenül szükséges é ezen Bank, hogy a’ kiváltságosak illy áldozatra szoríttassanak ? mert jól emlékezem, midőn az állandó budapesti híd tervén dolgoztak, több helyen bátor valék nyilatkoztatni, hogy a’ nemzeti hidat az ország által subsidium gyanánt adandó 4 millió fton a’ nemzet’ díszére ’s vámkisebbitéssel a’ kereskedés’ előmozdítására legczélszerűbben fölépittethetnék, az ország’ kiváltságosai ez által egyetlenkint úgyszólván csekély áldozatot tennének, akkor azon választ kaptam: ha hídra subsidiumot ajánl az ország, mit várhat más fontosabb alkalomkor ? hisz aztán minden szükségnél subsidiumot kérhetnének.Továbbá a praejudiciumon kívül,azt is hallom említtetni: több országos vállalatra szánt mennyiségek még eddig kellő czélt nem értek , napról napra halasztatnak illy intézetek, tőkéjök kisebbül ,s utoljára meg sem teljesül a kitűzött czél. Erre röviden azt válaszolnám: Nem