Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-09-18 / 75. szám
95. szám Pest, September* IS 1841. Becstelenités és büntetése A’ becstelenités , (rágalom, gyalázat) olly vétek , melly által valakinek jó hírneve vagy becsülete szóval, írásban, vagy ezekkel egy értelmű jelekkel (festéssel , tagjártatással) rosz szándékbal sértetik. Büntetése : nemesek közt 100-, polgárok közt hasonlag 100- , nemtelenek közt Kittonics szerint (9d. fejezet , 20. 1.) 20 ftban határoztatik, a’ gyakorlat azonban főtörvényszékünk példája után helyesbnek tartja a’ nemtelent pálcza-ütésre ítélni még akkor is,ha nemest rágalmaz. A’ birság’ 2/3 bírót, 2/3 pedig felperest illet; perköltség az 1723: 57: 3—4 szerint nem itéltetik meg; némelly megyékben azonban a’ gyakorlat ellenkező. Kielégitő-e ezen büntetés? — A’polgári társulat’ czélja , hogy tagjai kül- ’s belveszélytől mentesíttessenek. Amazt nevzetjog, politika és fegyveres erő eszközük , bár egy két catastrophra —melly népéleten nemzetjog’ világos és oknélküli sértésével vágott halálos eret—szomorún emlékezhetünk, imez ellen törvényekben találunk menedéket; melly rang , kor, ’s nemi tekintetben mindennek kimutatván az ösvényt, a’ jó rend’, kölcsönös jogok’ ’s ezekkel szükséges viszonyban álló kötelezettségek’ útján, gyöngét véd, erőset fékez. Szigorúnak kell a’ törvénynek lenni, hogy viszszarezzentsen gonosz hatalmast és goromba húst; erősnek , nehogy pókháló-fonalai közt csak erőtlen légy találja sírját. Különben megsemmisül a’ társulat czélja , ’s a’ gyűlöletes ököljognak csak neve ment ki divatból. És kérdem már most: vájjon a’rész akarat, melylyet szenvedély ingerel, gazdagság és hatalom biztosítva érlelnek, megdöbben-é a’ mondott büntetésre, fölhagy e gonosz szándékával: marczongolni más becsületét, meggyilkolni egy polgári életet? Én azt mondom: nem. Hiszen a’ fondor lélek előtt, melly álnok cseleinek kivitelére gyakran ezereket pazarol, 100 ft. semmivel ugyanazonos, ugyanazért szerintem a’ becstelenités’ büntetése ellenkezik a’ társaságos élet’ czéljával. — Ellentétben áll továbbá a’ vétek minőségével. Arányban kell lenni tettes büntetésnek ; különben meghiúsul a’ törvényhozó nézete. Egyesek, milly ranguak, közönség, vagy mind kettő ellen ’s milly vétek,minő fokozatban követtetett el: e’ körülmény ad irányt a’ büntetés-szabásban. Vélekedjék kinek hogy tetszik, részemrül azt tartom: kedvesebb a’ becsületes halál gyalázatos életnél. És az, ki élő halottá gyötrött engemet, ki polgári éltem’ világát erőszakosan oltá el, száz forinton vásárolhat nekem új életet ? Azon ellenvetést lehetne ugyan itt tenni, hogy mig valakire a’gyalázat’ bélyege törvényszerüleg sütve nincs, addig sérthetlen becsülete törvény’ szárnyai alatt védelmet talál. Igaz, de a’ mellett, hogy a’merény csakugyan elkövettetett, ’s mind addig mig pörrel megtoroltatnék, rajtam szárad, a’ nagy sokaság előtt, melly még nem igen szeret okoskodni, azon gyakorlati elvénél fogva „nem mondaná ha úgy nem volna, mégis homályosul jó hírnevem ; ’s vájjon az évek múlva nyilványitandó ítélet képes-é behegeszteni sebét az érzékeny kebelnek?én kétlem, kétlem pedig annyival inkább, mivel sok szegény becsületes ember, mintsem saját kárával pörlekedjék—saját kárával mondom, mert a’birság /adanál,mi a’ sértett felet illeti, a’ perköltség, mit rendesen nem itélnek meg, jóval többre rúg — inkább abban hagyja a’ dolgot. Hátha,—mivel hasonló és más testi pörökben , a’ biró szóváltások’s bizonyítékok után tartozik ítélni — alperesnek a’ törvény’feddését kijátszani sikerülendő hol vészén ekkor az alaptalanul sértett fél gyógyszert fájdalmára , ’s nem inkább erősödik-e meg a’ sokaság ama’ véleményében, hogy ő csakugyan nem becsületes ember? Ez ugyan — hallom ellenvetésül — akkor is megtörténhetnék, ha nagyobb büntetése lenne a’ becstelenítésnek. Igen, de ritkább lenne az eset, mert szigorú büntetés inkább féken tart mint csekély feddés. De ezen vétek fajainak megfelelő büntetések közt sincs arány. Tekintsük a) A’ felségsértést, mellynek büntetése fej-és jószágvesztés. Nem bocsátkozom én e’büntetés’taglalgatásába ; sőt valamint erősen meg vagyok győződve, miszerint csak olly ország lehet boldog és virágzó, hol a’ főnek engedelmeskednek a’ tagok , úgy nézetem szerint e’ felséges helyzetű fő elleni vétség a’ legkeményebb büntetéssel fenyitendő. Igenis, ki a’hon’fejedelmét káromlani merészli, érezte a’ törvény legnagyobb súlyát, legyen neve gyalázat és utálat, de ugyanakkor azt óhajtom és kívánom , hogy a’ nemesnek becsülete, ki a’ szent korona tagja , ki a’ fedelemmel törvényhozásban részesül , ne száz forintos értékű legyen, b) A’ polgárok’ becstelenitését. Szükségtelen mondanom , hogy polgárnak koránt sincs annyi kiváltsága, joga , ’s olly szép állása mint egy nemesnek; mit eléggé igazol már csak az is , hogy csak testületjök azaz királyi város tekintetik egy nemes személynek. ’S honnan mégis ezen betudásbeli egyformaság ? Vessünk egy pillanatot, a’ nemtelenek becstelenitésének megtorlására. 1) Ha nemes rágalmaz nemtelent, 20 ftig bündöszik. Egy megyei tisztecske , midőn tőle a’ nemes panaszos , nemtelen által ellene követett vétségért elégtételt kérne , jut eszembe — fültanu valék — igy válaszolt: „miért nem ütötted agyon fijam , hiszen parasztbőr úgyis csak negyven ítos.“ Hajlandó vagyok hinni, hogy az emberiség javára ’s hivatal méltóságára sikerülene korunknak ’s journalistikánknak háttérbe szorítani az e’ fajta minorum gentium uracsokat; de megvallom, hogy a’ fentisztelt egyed iránt érzett neheztelésem egy részétől a’ törvény’ rendeletét sem óhatom meg. Mit mondjunk ekkor a’ 20 ftos paraszt-becsületrül ? Hogy e’tekintetben lényeges változás óhajtható, nagyon természetes. Korunkban megismerteték már, hogy a’ nemtelen ember sem dolog; elmúlt azon idő, midőn az úr torjá meg vadászebe ’s jobbágya sérelmét — az elsőt rendesen nagyobb foganattal—mert az 1836: 13 törvényczikk szerint minden nem nemes akár úri hatalom alatti, akár nem , bármelly követeléseit vagy személye sértését akárki ellen tulajdon felperessége mellett keresheti. E’czikk, valamint több hason , — és ujabbkori törvény a’ nemtelennek emberi méltóságát és személyes becsét igyekezik visszaadni. Azonban ha egyfelől annak személyi tekintetét emelni akarjuk, emelnünk kell az azzal viszonyban levő jogokat is , mert az elméletileg szép törvény rendelete majd hajótörést szenved a’ gyakorlat’