Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-06 / 11. szám
f gondolattöredék. fl.41dik év’ elején Haladunk! A’ kor’ hatalmas szózatára előítélet— teljes avultságunk’ lomhaság-vétkével elegy szégyenpora lassankint elhulladoz , ’s szellemének kísereje Orpheusz’ zenéjeként igézi meg az elfogultság’ daczos alatt, hogy vagy nyugodt kebellel zengjék a’lemondás’ ama’ korszerű énekét „kitelt időtök ősz szakálasok“, vagy irányt változtatva részvevő kebellel nyújtsák melegülő jobbjaikat a’ kor’emberének, kinek nemes feladata : „nem tántorogni hanyagság’ közönyös ösvényén,“ jelszava : „haladjunk.“ Tekintsünk viszsza a’ közelebb lefolyt évtizedre—pedig mi ez az idő’ végtelen méhében? egy csep a’ világ’ nagy óczeánjában , egy porszem Afrika’ sivatagin — ’s valljuk meg, hogy teljes pompájában vizadt fel szellemi életünk’ napja; vessünk egy vizsga pillanatot a’ rejtélyes jövő’ ritkuló fátyolára ,’s édes sejditéssel gyaníthatjuk , hogy mind inkább ritkulnak amaz irigy felhők , mellyek a’ világosság’ említettem nagy napjának éltető sugárit a' föld’ rabemberétől elortanák. Irodalmi mezőnk naponként bajlóbb virágokkal kínálkozik; folyóiratunk’ növekedő számát azon édes remény mellett üdvözöljük, hogy közelget az idő, midőn többrendü szak- ’s környékbeli lapokkal dicsekhetendünk. „Religio és Nevelés“, egyházi; „Pesti hírlap“—mellyen mint a’boldogtalan emlékű „Sürgöny“ szülöttén azon magyar óhajtást látjuk teljesülni: „különb ember légy apádnál.“ „Világ“politikai , és „Közlemények“ szépliteraturai lapok fogantatának a’ múlt’ méhében,’s születének a’ jelen’ reggelén. Nem mondjuk el véleményünket ez iratokról, ’s ha tennék is, csak a’sokaság’ügydöntő határzatát tolmácsolnék; mert a’ közvélemény már ítélt, és nem idő előtt. Mert midőn férfiakat látunk föllépni, kik köz- ’s magány-érdekek miatt a’ nagy közönség’ meleg részvétét mint hű anyai buzgó szerelem’ zálogát bírják, kik’ nevével a’ közjó’ fönséges eszméje és ügy’ szentsége ugyanazonos, az jő,lát vagy láttatik , és győz; mig ismeretlen, arcza’ verítékével törhet csak rést is a’ hatás’ bűbájos köréhez; hitelevesztett pedig az elfecsérlett bizalomért életével adózik. — Török Pál pesti ref. hitszónok „egyházi beszédek“-et szerkeszt. Időszaki leendé ezen nagy hézagot pótló munka, vagy a’ közönség’ részvételétől függend annak folytatása, nem tudhatjuk; de a’ buzgó vállalkozók’ szerencsés gondolatját nemcsak azért helyeseljük ,mert tettel készek megczáfolni azon véleményt , melly a’ref. papságot elmaradás’ és hanyagság’ jellemével szereti bélyegezni, hanem mivel olly fiatal férfiakat is látunk sorompba állani, kik iskolai disreményü pályájok óta , a’ sokat igénylő közönség’ fájdalmára eddigelé hallgatának. — Debreczenre gondolunk, melly aránylag szintúgy szellemi élet’ gyalpontja tartoznék lenni, mint fővárosunk. Nem mondhatni , hogy Debreczen igen hátra van, de azért sem számolhatni neheztelésre, ha úgy nyilatkozunk, miszerint nincs a’ műveltség’ azon fokán, mellyen állnia kellene azon városnak, mellynek kebele főiskolát ápolgat. Ez észrevétel nem terjesztetik ki a’ főiskola’tudományos állapotjára; ’s ha e’ tekintetben nyilatkozni sértés nélkül szabad, mig egyfelől a’hálás kebel poraiban is hódol az érdemnek, ’s áldozófélben is csodálja a’ világosságtenger’ viszszalövelt sugárit, másfelől az egyenes lélek őszintén üdvözli a’változások’ szerencsés eredményét ’s a’ sokat ígérő jövendőt. Nem rójuk meg az iskolai törvényeket, mert igaz, hogy hol az alapítvány-tömeg önkénytes adakozásokon alapúl ’s a’ jövedelem ingatag szeszélyforrásból csepeg ’s alamizsnának gúnyoltatik a’ legméltányosb nevet igényelhető nemes áldozat, ott a’ törvényszabás’ feladata : „nem téveszteni szem elöl a’ különféle lelkületű ’s előitéletű kegyes jóltévők’ gondolkozásmódját. Egyébiránt tanuljon az ifjú tűrni, de szolgai lélek ne törpítse a’ legnemesb teremtést; gyakorolja magát öntagadásban , de közönyösség’ kárhozatos ösvényére ne tántorodjék; főszenvedélye : kötelességteljesités és folytonos munka legyen, így a’ majd testben ’s lélekben férfi a’nagy világ’ színpadján kicsinysége’ érzetében nem törpülend öszsze, sem az önhitség nem alakitana feje körül gőzkört, mellyen az életbölcseség’ világa áthatni nem képes. Ezeket mellőzve, csupán a’ város’ körét érdekli észrevételünk. Említhetnék: mikép a’ roppant terjedelmű városban csak néhány lámpa’ fénye, ’s némellyik magányosak’ költségén , oszlatja az éj’ sötét ködét; felhozhatnék, hogy kissé esős időben alkalmas járdák’ hiánya miatt, nyakig úszhatni főutczáin a’ sárba ’s bérkocsi’ vidám pergése helyett talyiganyikorgás’ zenéje hat füleinkbe; hozzáadhatnék , miszerint fővendégházakban rész szolgálat, silány étek — ’s méregdrágaság karöltve sétálnak; csak azt emeljük ki, hogy az alföld’ fővárosában , egyetlen folyó- vagy időszaki irat—kivévén a’ maga nemében jeles kalendariomot — , nem létezik! — A’ ,Lant’ pengése zeng füleinkbe,’s előttünk a’ harcz, mellyet a’ kor’ emberének — külszínre— veszteséggel kellett megharczolnia, de a’ becsületmezőn nyert sebet öntudat’balzama hegesztő; mert az ifjúság’ kebelében lángra kapott az istenség’ szikrája, hogy nemes és szép után lobogjon, ’s elszigetelt élte’ homályában e’ szent fény’ sugárai mellett kezdé meg vegyes-tárgyú dolgozatit, mellyek kéziratban most is keringnek , ’s bár némelly része középszerűség’ bélyegét viseli, sok, még is örömélvezetet nyújt az olvasónak, ’s olly elméket tünteteki—bár baráti körben — mellyeket előbb feledés homálya leplezett. Azonban elközelget a’hatalmas orvos és igazságos biró , az idő ; ’s az ki félreismerteték , mert korára ’s a’ nemzetiségre hatni vala szent szándéka, a’ Kisfaludy-társaság’ tavalyi ünnepén győzelmi örömet élvezett Arbocz és Jenő. Néhány szó „az Ujonczozás’ tárgyában tett észrevételekre“ Jelen körülményink közt — midőn újdonságával egy törvényczikk élénk figyelmet kelte föl — alig lehet kor’ kivánatához mértebb ’s méltányosb törekvés, mintha körében kiki hatását oda irányozza , hogy az alkalmazandó törvény’ üdvös léte és czélszerűsége felől meggyőzze, vele rokonítsa, ’s a’ kedélyeket iránta megnyugtassa. Annál szembeszökőbb az, mi a’ Hírnök’ Századunkja’ 2 dik számában e’ czím alatt áll: „Észrevételek az ujonczozás tárgyában.“ Félreismeri ezen értekezés’ irányát egyátalában nem ki t*el