Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-06-11 / 47. szám
49. szám 1842. Pest, junius 11. ,ly pár szó a’Jászkuniságon felállított mezei rendőrségről. Az 1840. 9dik törvényczikk születését nem előzték meg méltóbb óhajtások mint miéink a’ Jászkunságról, kiknél sok rakonczátlan nagyban űzte ezelőtt a’ m. rendőrségi kihágásokat, mi földmivelésünk országszerte hasonlithatatlan tespedését nem csekély mértékben okozta. ’S hra, miután a’ m. rendőrséget tárgyazó czikk meghozatott ’s azt kerületeink csaknem minden népesebb helyben különösen felállított m. rendőrbirák által életbe léptették, még is napirenden van azok ellen a’panasz, a’ zugás, sőt egy nevezetes népességű városunkban meglehetős harcz foly ellenük; és pedig jegyezzük meg jól, nemcsak a’ mások földein nomád szerepet játszani óhajtók által, mert ez nem volna nagy csoda ; nem is csak a’ tömeg által, melly minden újnak született ellensége , hanem a’ nadrágosak által is , kiket raiveltségök ’s polgári állásuk a’tömeg véleménye irányadóinak hitt föl. — Van egy sajátsága az embernek, miszerint egyik tulságból másikba szokott esni; ’s Lutherként az emberi szellem részeg lovas paraszthoz hasonlítható, ki, ha egyik oldalról megtámasztottad, a’ másikon bukik le , de egyensúlyt ugyan tartani nem képes. És én ezen emberi sajátságnak tulajdonítom leginkább a’ m. rendőrség ellen nálunk tapasztalható ingerültséget. Ugyanis : a’ büntetetlenül folytatott m. rendőri kihágásokra nálunk túlságos szigor következett, ’s én hiteles adatokkal tudnám bebizonyitni, hogy néhány rendőrbiró ott is bírságol hol semmi kár nem követeltetik. Például: A’knt ki mintegy 1.000 darab juhát B. földjén legeltette, — mind a’ mellett hogy B. kárt nem követel, sőt még azt is fájlalja, hogy miatta Azt megidézték, a’ hajtópénznek és rendesen két annyi birságnak lefizetésében elmarasztalják (ezen sommácska 50 p. forintot tesz , épen annyit mint a’ mennyi a’ szabad jászkun homagiuma). ’S ezen eljárásukat törvénynyel is képzelik támogathatni, elszavalván az 1840. 9dikosát, mellyben meg van irva,mi képen még a’ puszta legelőről behajtott és semmi látható kárt nem tett marháktól és vétkes gondatlanság vagy szántszándékosság esetében bírságot is kell fizetni az okozott káron kívül. Már hogy illy eljárásra rendőrbirája ellen ingerültségbe jön a’ jászban , ’s 10—20 p. forintnyi megbirságoltatását nehezebben tűri, mint ha polgári per utján tahin !(10 annyit vesztett volna el, azt én épen nem csodálom; mert: 1) Teljességgel nem fér az fejébe,de az enyimbe semmi módon lehet az, hogy a’ például fölvett A.11 ki B. földjén tegnap magának a’ tulajdonosnak szeme láttára büntetlenül legeltetett, ma , midőn semmivel sem tett többet mint tegnap, birságoltatik , csupán azért, mivel ma a’ csősz is meglátta; hijában utal a’ rendőr a’ corpus jurisra ; mert tudja A10« hogy az a’ nagy tekintélyű könyvpár tegnap is megvolt, mégis akkor őt hasonló vétségéért nem lehete megbirságolni ’s hogy ma bukott, annak egyedüli oka a’ rendőr és a’ csősz közbejövetele , kik közül amaz már csak azért is gyűlöletes mivel uj , ez egy az emberek azon neméből, mellynek egyik fajától, a’ ügecsőszöktül (sycophanta) kölcsönöztek nevet a’ régi görögök a gaz patvarkodó emberekre, melly vélemény azóta nemcsak nem kisebbedett; de a’ csőszök egész nemére kiterjesztetett. 2) Ha B. nemcsak földje legeltetését, de aczélozott szemű tiszta kaczagi buzagarmadjának megetetését is eltűrte A##nak, nem látom által, miért lehessen ezt bírságolni ? Ne feledjük : volenti non fitiiura, és különböztessünk. Itt nincs criminalitas ; nem az a’ kérdés: megbüntessük . A#^t ki B. lovát ellopta azon esetben is , midőn azt B. nem kívánja ? vagy megbüntessük é A«a ki B. nádas háza mellett pipázott ’s ez által a’ fél város háztetejét tűzvészszel fenyegette , azon esetre is, ha B—nek semmi serelem nem okoztatott ? hanem inkább illy forma tárgy forog fen : vájjon B5«*#t megbüntessük é azért,mivel tartozását A—nak nem fizeti, azon esetben, midőn ez egy szóval sem kívánja azt, sőt elengedte? 3) A’ m.rendőrségről hozott czikk a’ kár nagyságától függeszti föl mindenütt a’ bírságot, honnan önként foly, mikép , hol maga a’ tulajdonos, ki bizonyosan maga rovására nem fog hazudni,azt vallja hogy kára nincs, ott birságnak sőt hajlópénznek sincs helye, kivevőn azon esetet, midőn a’ csőszök közbejöttének tulajdonítható hogy kár nem történt. Most csak ennyit azon okból, mivel a’ m. rendőrséget nálunk erősnek és meg nem ingatottnak, de nem is túlságosan szigorúnak óhajtom. De nem titkolhatok még el egy pár észrevételt, mellyre kerületinknek a’m.rendőrség életbe léptetését tárgyazó határzata adott okot. — Ezen határzatnak 2dik pontja azt rendeli, hogy a’ m. rendőrök bíráskodása azon esetre , midőn két különböző helybeli lakosunk ügye forog fen, ki nem terjed ; hanem a’ regulationdik pontja értelmében a’ kerületi kapitányt illeti. Már hogy ezen pont az 1840. 9dik czikkel öszszeütközik, kétséget sem szenved; mert ezt a’ 22 d. t. 25d. §ban még az országos nemest is, úgy hozván magával a’ dolog, nemtelen eddig elő vncapax bíróság hatósága alá adja, a’ kerületi határzat pedig épen ellenkezőt parancsolván, egyszersmind olly kötelességet ró a’ k. kapitányok nyakába, mit ezeknek teljesíteni lehetetlen; mert ki gyűléseken ’s hivatalos kiküldetéseken gyakran hetekig távol van, az a’ m. rendőrségi czikknek — melly 3 nap alatti végrehajtást’s így leggyorsabb intézkedést sürget — eleget tenni képtelen. Óhajtanám azért, hogy a’ nevezett pont a’ bíráskodást mindig a’ károsított rendőrbirájára bízná, onnan a’ fölebbvitel , hogy a’ szabálynak is elégtétessék , a’ kerületi kapitányhoz történvén. ■— Azonban leginkább a hajtásom abban pontosul, hogy a’ fenforgó kerületi határzat első pontja, mellyben a’ bírságok fele része az illető m. rendőrök fizetése alapjául rendeltetik, módosittassék. Mert: sör A’ birságban részesülés által érdekletté lesz a’ rendőrbiró ’s megtörténhetik, hogy érdeke úgy hozván magával, ott is bírságol, hol a’ törvény nem kívánná, mert megtanulhattuk gr. Széchenyitől, hogy „pénz ’s alkot- Vannak ugyan igen szép kivételek,de mi ily kevés ezek száma! 's miután szomorú tapasztalás szernt, az, kinek hatalomból van villáin, igen gyakran visszaél természeti erőtlenségnél fogva szép helyzetével maga hasznára é s mások kárára: a’ jé rend természe és követelése kivánja elzárni azon ösvényeket, mik terutakra vezethetik gyarló lábainkat. S