Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-02-26 / 16. szám

lünben legközelebb az olvasztó felsőbbséget nem ajánlta volna ; óhajtja a’ Pesti Hírlap, mint sok czikke mutatja, de óhajtja minden igazi jó hazafi. Óhajtásnak a’ törvény határin kívül is szabad tere van , ’s ha intézetek’s isko­lák által módokat nyújtunk nyelvünk elfogadhatására ’s érdekeket kötünk nemzetiségünkhöz, azt tőlünk rész né­ven senki nem veendi, miután a’ végzet csakugyan úgy akará, hogy nyelvünkre azoknak , kik velünk élnek , szükségük legyen. Csak attól őrizkedjünk , hogy illy va­lóban fájdalmas körülményeket kivált szükség nélkül, ma­gunk ne idézzünk elő , sőt inkább azon legyünk , hogy azokat, mennyire lehet, hárítsuk magunkról el. És épen azért, mivel olly fájdalmas dolog, embert nemzeti jelle­métől fosztani meg , épen azért szólaltam én ’s meg­vallom első ’s egyedül szólaltam fel az idegenek mindun­talan becsődittetése ellen ; nem tudtam szívérzésimmel — más szempontból eszemmel sem — megegyeztetni azon ó­­hajtást, miszerint folyvást szaporodjék azon szerencsét­lenek száma, kiket saját fajtájoktól elszakítva ’s nemze­ti jellemekből kivetköztetve kötelességünkben állana vé­rünkbe fojtani, vagy, ha úgy tetszik , oltani.— Ennyit szükségesnek véltem tájékozásul ’s egyszersmind a’ Pesti Hirlap 212­. száma alatti vezérczikkhez felvilágosításul előrebocsátani. Politikai mezőn eszmesurlódás által sodortatik a’ cselekvés vezérfonala ; azért a’ valódi politikusok még csak boszankodni sem tudnak , ha nézeteik mindenütt viszhang­­ra nem találnak, ’s nem tartják épen szégyennek , ha jó szándékbul tett indítványaik ollykor megbuknak. Én erő­sen szólok ugyan néhányszor a’ népesités felől, nézete­met azonban nem állitám csalhatlannak , mert én azt csu­pán azon okoknál fogva tartom igaznak, mellyek alapos­ságáról belátásom szerint meg vagyok győződve. Mivel pedig azok szerint tökéletesen igaznak tartom nézetemet, nem láttam okát, miért ne tártam v­olna azt akárki ellen föl ’s miért ne különösen Török János ur, a’ m. gazd. egyesület érd. előadója ellen , ki ezen a’ politikai ’s nem­zetiségi tekintetben egyik legfontosabb tárgynak nem is vitatásába, hanem egyenesen teljesítésébe bocsátkozék ? Váratlan eljárása rám nézve annyival meglepőbb vala , mivel már azelőtt eleget írtam az ellen; ’s ő még sem látta jónak, arról csak kétkedni is : váljon tanácsos é ahoz fő­leg nekinyúlni ? Múlt é. Jelenkor 103­. számában én csu­pán figyelmeztetém­ őt, hogy nem jót cselekszik ’s körén kívül jár ; ’s ő ezért haragra gyuladva a’ Magyar Gazda f. é. 7dik számát teli írja egy czikkel, mellynek minden szavából az tetszik ki, hogy T. ur politikai súrlódáshoz nem szokott ’s a’vitatkozást tűrni nem tudja. Ha egyéb czélom nem volna , mint csupán megczáfolni ’s viszszauta­­sítani azon igazán méltatlan és szerénytelen szavakat, mikkel T. ur csekélységemet rakja meg, ’s egyedül azon ellene intézett ártatlan figyelmeztetésért rakja meg , ak­kor bizony nem untatnám a’ közönséget ezen különben is már eléggé megvitatott tárgy bővebb taglalásával. T. ur azonban azon okokat hordja fel nézetem ellen, mellyeket már jobbadán mind megczáfoltam ugyan , de mellyek mégis a felületesen gondolkozó nagy rész ’s alkalmasint a’ többség előtt olly igaz színben állanak, hogy általjában nem tarthatom épen szükségtelen ’s fölösleg munkának, ha róluk az álszint, melly csak a’ dolog mélyébe nem hatókat szokta csalni, bővebb fejtegetés által le igyek— rendem venni. A’ dolog Fontos , és haladási lépésinkre olly nagy befolyású , hogy tárgyaltatását bizony T. ur­nak is kár volt időrablásnak bélyegezni, kivált ha fo­ganatosítását nem tartá időpazarlásnak. A’ M. Gazda m. é. 98dik számában Török János ur külföldi utazásának leírása közt ezek állanak: ,,A’ föld­művelés rendkívüli kifejlettsége Würtembergában a’túl­ságos birtokfelosztásnak nemcsak természetes , hanem szükséges következése, mi a’ gyárak hozzájárultával idéz­te elő ama’ túlnépesedést, melly ártalmas hatásának Ame­rika jön villámhárítója , oda vándorolván a’fölösleg nép , melly pénzével, szorgalmával, Műveltségével ’s példátlan erkölcsiségével egy némelly pusztáját hazánknak néhány év alatt paradicsommá tehetné. A’ vvárt. kormány örö­­mestebb látná , ha kivándorlóinak egy részét hazánk fo­gadná kebelébe , melly végre fel is szólittatám , hogy a’ jobbágyokra ’s földmivelési és úrbéri viszonyainkra vo­natkozó intézkedésekről szóló könyveket és iratokat mi­­nél előbb küldeném meg.4. Erre én sajnomat fejezem­ ki, hogy T. úr ezen nagy következményű dologhoz nyúlt, ho­lott a’ m. gazd. egyesület nem azért küldé őt Stuttgart­ba, hogy ott a’ németeket ide jövetelre buzdítsa , hanem inkább tán azon módok kipuhatolása végett, mik által az ottani nép olly gazdasági műveltségre emeltetett; még ra­gasztottam hozzá pár szót, miszerint ha emelni akarjuk népünket, ne bizzunk idegenekben , hanem vegyük ápo­lás alá néptörzsökünket magát, ’s ne gyönyörködjünk ab­ban , ha a’ rajta élődő parasit-növények virítanak. És T.­ur ezen ’s még némelly naplói kis megjegyzést felszeg egy oldalú felfogásnak , kifejezés-elferdités , éretlen de­­clamatio, epeláz-szülte gyanusizgatás,rágalom, hazafiuság köpenye alatt lappangó vétkes fondorkodás , nemzetiségi eszélytelen , oktalan izgatás , önzés, hiúság és irigység­nek , a’ lapot pedig vészteljes nemzetiségi izgatások me­zejének kiáltja, ítélje meg , a’ ki tud hozzá , illik ő ez olly állású férfiúhoz, miilyen T. ur ? Én róla mit sem szó­lok, mert a’személlyel nekem semmi dolgom; a’ feletti csudálkozásomat azonban még sem titkolhatom, hogy vájjon mikép mondhatja T.ur felszólalásomat önzésnek, holott én azt legerősb önmegtagadásnak tartom? Vájjon önzés­é az, ha minden magány-haszon nélkül olly hosz­­szasan vitatkozom? Azonfelül T. ur, czikkének 19dik száma alatt azt állítja, hogy Légrády úrnak szőlőigazga­tóul megválasztatását ő eszközlé ; minthogy tehát T. ur olly hatalmas hivataleszközlő , ha önző volnék , jó re­mény fejében bizony minden hizelkedés által iparkod­tam volna , T­­ur nagy befolyású kegyét megnyerni; de most már úgy , nem igen számíthatok rá , sőt inkább az ellenkezőjül kell tartanom. És megvallom , hogy a’ köz­ügy miatt magány-szerencsénket koczkára tegyük, az nálunk igen gyéren mutatkozó tünemény. Azonban jónak lá­tom azt is kijelenteni, hogy én T. úrral soha semmi vi­szonyban nem álltam, sőt nincs is szerencsém őt köze­lebbről ismerni.­­• Mielőtt az ellenem felhozott álokokat taglalnám, szükségesnek vélem előbb a’ M. G. 983. sz.

Next