Tartós békéért, népi demokráciáért! 1948. július-december (1. évfolyam, 13-24. szám)
1948-07-12 / 13. szám
4 TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉPT DEMOKRÁCIÁÉRTt msfm* **• • is. (is.) tátogatókat senkivel sem közlik. A gyűlésen résztvett kommunisták a határozatokat a pártszervezet határozataira való hivatkozás nélkül kötelesek végrehajtani a megfelelő szervezetekben. A gyár munkásai nem tudják, hogy van kommunista pártszervezetük és hogy a munkások között vannak kommunisták. Ezt egyik-másik csak maga találja ki. A gyár kommunista pártszervezete nevében a munkások előtt soha senki nem lép fel. A pártba való felvétel úgy történik, hogy a titkár égjük vagy másik munkást, titokban meghívja a pártba való belépésre. Ugyanilyen konspiratíven működnek a JuKP kerületi bizottságai is, amelyek titkosan tartják üléseiket; a kerületi bizottságoknak ezekről az üléseiről és határozatairól a pártonkívüliek semilyen formában sem értesülnek A kerületi bizottságok munkásai a pártonkívüliek előtt sohasem lépnek fel a kerületi bizottságok hevében. A JuKP Központi Bizottsága szintúgy nem vezető pártközpontként lép fel. A Központi Bizottság nem tart teljes üléseket A pártélet minden elvű kérdését vezető munkások (Tito, Kardelj, Rankovics, Gyilasz elvtársak) szűk körében döntik el. kollegiális vezetőség távollétében, a pártfeladatok megoldására nem vonják be a pártaktívok széles körét Az új Jugoszlávia fennállásának egész folyamán, egészen a legutóbbi időkig nem hoztak nyilvánosságra egyetlen párthatározatot sem, kezdve a JuKP Központi Bizottságán és végezve az alapszerveken. Jugoszlávia Kommunista Pártja szócsövében, a ,,Borba“ című lapban, a pártéletet egyáltalán nem világítják meg. Jellemző, hogy a „Borba“, 1947—1948 sok hónapjában, egészen a legutóbbi időkig nem közölt széljegyzeteket, cikkeiket riportokat a pártéletről, a pártgyűlésekről, a bizottságok teljes üléseiről, a pártaktíva gyűléseiről, a párt alapszerveinek munkájáról. Ez idő alatt az újság hasábjain a kommunista párt egyetlen vezető személyisége sem szólalt fel a pártélet kérdéseiben, sőt, az újság különböző témákról írt vezércikkeiben még csak utalás sincs a kommunistáknak az állami feladatok megoldása terén vitt szerepére, nem található feladatok kitűzése a pártszervezetek részére, nincs felhívás a kommunistákhoz, hogy legyenek szervezők és élharcosok a kormány által foganatosított intézkedésekhez ily módon a JuKP pártszervei a legutóbbi időkig gyakorlatilag illegális módszerekkel folytatták munkájukat. A jugoszláv kommunisták kénytelenek titkolni, hogy a kommunista párthoz tartoznak. Jugoszlávia népi demokratikus köztársaságában elkonspirálják azt, ami a kommunizmus mindenegyes harcosa számára büszkeség ,és öröm: viselni a kommunista párttag magasztos címét. A párt ilyetén elrejtése a nép elől, a mai helyzetben, amikor vezető pártnak számít — teljesen alaptalan és politikailag ártalmas dolog. A jugoszláv kommunista párt vezetői, a párttal szemben alkalmazott likvidátor-vonalak eltitkolása céljából hibásan arra hivatkoznak, hogy ha a kommunista párt vezető szerepét eltitkolják a nép előtt, ezzel nem adnak lehetőséget más pártoknak, hogy felsorakoztassák erőiket és elkezdjék harcukat. Tito és Kardelj ilyen olcsó ravaszsággal gondolják helyettesíteni a történelmi fejlődés törvényeit, becsapni az osztályokat.Nevetséges azonban azt gondolni, hogy ettől az olcsó ravaszságtól az osztályellenség lemondmajd a harcról. A jugoszláv vezetők, amikor a nép elől elrejtik a párt zászlaját, a valóságban csak azt érik el, hogy csökkentik a párt szerepét, csorbítják a munkásosztály fegyverét, lefegyverzik a munkásosztályt. A JuKP mai vezetői azzal, hogy szakítottak a nemzetközi elvekkel, hogy a nacionalizmus útjára léptek és ezzel kapcsolatban félnek a párttagság és a népi tömegek széles körei részéről fellépő jogos felháborodástól, a pártban szégyenteljes, tisztára basáskodó, terrorista rendszert teremtettek. Jugoszlávia Kommunista Pártja szektáns bürokrata szervezet mintájára épült. A JuKP Központi Bizottsága többségében nem választott, hanem kooptált tagokból áll. A kommunistákat megfosztották a nyílt politikai tevékenység, a pártszempontok nyílt propagandája lehetőségétől. Tito, Kardjel, Rankovics, Gyilasz elvtársak igyeketéből, a JuKP életében ■durván megsértik a párton belüli demokrácia alapjait, nincs választhatóság, nincs kritika és önkritika, a pártban bürokratarendszer alakul ki, amely pusztító hatású a jugoszláv kommunista párt életére és fejlődésére. A jugoszláv kommunista párt vezetői a pártot nem a munkásosztály legfelsőbb egyesülési formájának, öntevékeny harci szervezetének tekintik, amely a párton belüli demokrácia, kritika és önkritika alapján épült, nem olyan szervezetnek, amelyben minden párttagnak joga van megmondani véleményét , hanem partizán- csapatnak, amel tagjainak nincs joguk megvitatni semilyen kérdést, hanem csupán szó nélkül végrehajtani kötelesek „főnökük" minden óhaját és parancsát. Amikor a jugoszláv vezetők katonai módszereket honosítanak meg a pártban, megszegik a párton belüli demokrácia elveit, amelyeken a marxista párt épülő valóságban lecsúsznak azokhoz a katonai bürokrata módszerekhez, amelyeket a bolsevik pártban próbált meghonosítani ,,a bürokraták pátriárkája“, a Judás Trockij, és amelyeket a bolsevikok szétvertek és elítéltek. A párton belüli demokrácia alapjainak durva megsértése, a kritika és önkritika elfojtása, akádereknek a párttömegektől való elszakadásához, a bürokratizálódáshoz, a pártszervezetek aktivitásának bilincsbeveréséhez vezet. A párttagok félnek véleményüiket nyilvánítani, félnek felemelni a kritika szavát a JuKP ban uralkodó rendszerről és jobbnak látják hallgatni, nehogy megtorlás érje őket. A JuKP mai vezetői propagálják az ellenforradalmi trockizmus fegyvertárából kölcsönvett koholmányokat a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának „elfajulásáról“, a Szovjetünk „elfajulásáról“ stb. A M. Prade-féle és hozzá hasonló „teoretikusok“, ostoba és aljas írásművei a Szovjetünk) elfajulásáról és arról, hogy manapság csupán Jugoszlávia vált őszintén fáradalmi tényezővé — nem véletlenek A Szovjetúnióhoz fűző viszony próbakő most, nem csupán a valóban szocialisták számára, de a világ valamennyi igazán becsületes embere számára is. Mi előtt ne lenne világos ma, hogy a népi demokrácia országai függetlenség A jugoszláv kommunista pártban kialakult terrorista rendszer példája az a szörnyűséges tény, hogy Zsulyovics és Hebrang elvtársakat, a JuKP Központi Bizottságának tagjait, kizárták a pártból és letartóztatták azért, mert bírálni merészelték a JuKP vezetőinek szovjetellenes beállítottságát és hitet tettek a jugoszláv— szovjet barátság mellett A JuKP vezetői által a kommunista pártban meghonosított szégyenletes terrorista rendszer képezi a legnagyobb akadályt a JuKP vezetősége által a bel- és külpolitika alapvető kérdéseiben elkövetett gyökeres hibák és elhajlások jóvátételének útján, pedig ez eltérést jelent a marxizmus-leninizmustól. A Tájékoztató Iroda határozata rámutat, hogy „Jugoszlávia Kommunista Pártja létének és fejlődésének érdekei maguk követelik, hogy ennek a rendszernek vége szakadjon. Jugoszlávia a szocialista fejlődés útjára való áttérés alapjait rakja le. Jugoszlávia munkásosztálya előtt nagy és bonyolult feladatok állnak. Jugoszlávia gazdaságának szocialista átalakítása, az ország technikai-gazdasági elmaradottságának legyőzése, a szocialista ipar fejlesztése, a kapitalista elemek kigyomlálása, a kistulajdonos parasztgazdaság szocialista átalakítása — mindez a munkásosztálytól, mint az új Jugoszlávia vezető erejétől hatalmas anyagi és szellemi erőfeszítést követel. Mélységes tévedés volna azt gondolni, hogy ezeket a feladatokat meg lehet oldani osztályharc nélkül, nehézségek és ellentétek legyőzése nélkül, és, hogy a szocializmus felé való haladás békés, sima, nyugodt lesz. Emellett köztudomású, hogy a JuKP vezetői opportunista álláspontból indulnak ki, amikor tagadják azt a tényt, hogy országukban nőnek a kapitalista elemek és ezzel kapcsolatban a jugoszláv faluban kiéleződik, az osztályharc. E feladatok sikeres megoldásának mindent meghatározó feltétele nem más, mint a jugoszláv kommunista pártnak, mint a szocialista építés vezető és ösztönző erejének szervezeti szilárdsága és eszmei összeforrottsága. A pártban uralkodó terrorista rendszer és szervezeteiben, valamint tevékenységében mutatkozó szektáns bürokrata elhajlások felszámolását, a párt teljesen legálissá tételét, a párt vezető szerepének helyreállítását, mégpedig teljes értékű pártélet, pártgyűlések és értekezletek, a párttagok aktív öntevékeny alkotó munkája útján, a párton belüli demokrácia, a kritika és önkritika kifejlesztését, az élet tűzi maelsőrendű feladatként Jugoszlávia Kommunista Pártja elegüket megszerezni és a fejlődés szocialista útjára térni, csak a nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme következtében, csak annak következtében voltak képesek, hogy Lenin—Sztálin pátjának vezetése alatt megszületett a Szovjetunió — a munkások és parasztok hatalmas szocialista állama, annak következtében voltak képesek, hogy a Vörös Hadsereg szétverte a hitleri imperializmus szörnygépezetét, megváltotta Európa népeit a fasiszta leigázástól és ezzel megteremtette a népi demokrácia országai számára a szabad fejlődés feltételeit. És ha a JuKP vezetői ma erőlködve terjesztik azt a hazug változatot, hogy Jugoszlávia önmaga szabadult meg a hitleri, imperializmustól, hogy a Szovjetúnió itt nem számított — ez előre megfontolt szovjetellenes célból történik. A Szovjetuniónak, a szocializmus országának tekintélye nagy és megingathatatlan a jugoszláv nép széles rétegeiben. A JuKP vezetőinek arra kellenek a Szovjetúnió címére irányított rágalmazó, szovjetellenes koholmányok, hogy a népi tömegek szemében aláássák a Szovjetúnió tekintélyét, az iránta érzett tiszteletet és forró szeretetet, felszítsák a nacionalizmust a baloldali „forradalmiság“ leple alatt, szépabeállítsák Jugoszláviát a Szovjetunióval és a népi demokrácia többi országaival. Ez az imperializmus elleni harc egységes szocialista arcvonalától való elszakadás útja, a dolgozók nemzetközi szolidaritása elárulásának és a nacionalizmus álláspontjára való áttérésnek útja. A béke védelméért, a népek függetlenségéért, a szocializmus diadaláért folyó harc nem fejlődhet másként, mint a nemzetköziség jelszava, mint a népek harci együttműködésének jelszava alatt, élükön a szocializmus nagy országával. A Szovjetuniónak, a népi demokrácia országainak, a kapitalista országok kommunista és demokratikus mozgalmainak egységfrontja, a legfontosabb feltétele a népi demokrácia országai és a kapitalista országok munkásosztálya sikeres harcának az imperializmus ellen a szocializmus győzelméért. A JuKP mai vezetőinek kalandor tervei: szocializmust építeni a Szovjetúnió és a népi demokrácia országainak segítsége nélkül, a többi országok kommunista pártjainak támogatása nélkül, elszigetelten a kommunista és demokratikus mozgalmaktól — nem más a valóságban, mint a szocializmusról való letérés és a demokrácia ellenségeinek táborába, az imperialista táborba való áttérés aljas leplezése. A JuKP mai vezetősége, irányt véve a kapitalizmusra, pártja és népe nyílt megcsalásának útjára tért. Titkolja a jugoszláv kommunista párt és a nép előtt a JuKP ■Központi Bizottsága helytelen politikájának kritikáját, következetesen irányt vesz a kommunista párt megölésére, abból a célból, hogy terrorista módszerekkel elfojtsa a tiltakozás és kritika minden szavát a kommunista párt soraiban, valamint a jugoszláv városok és falvak dolgozóinak széles rétegei között. A JuKP vezetői ugyanebből az okból kifolyólag nem voltak hajlandók beszámolni ténykedésükről a Tájékoztató Iroda előtt, meghallgatni a többi kommunista pártok részéről a JuKP-ra vonatkozó kritikai ■megjegyzéseket Félnek a nyílt vitától, a többi kommunista pártok elvtársi kritikájától, félnek a saját pártjuktól, népüktől, akik előtt eltitkolják a jugoszláv kommunista párt ügyeinek igazi állását. ATuKP vezetői durván megszegik a marxizmus-deninizmus tanításait a politikai pártok és hibáik viszonyáról. Mérhetetlen önhittségben és elbizakodottságban szenvedve, berzenkedve fogadják a Szovjetúnió Kommumunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága és a többi kommunista pártok Központi Bizottsága részéről jövő testvéri segítséget és ellenségesen viszonylanak ehhez a segítséghez. Ezzel kapcsolatban a Tájékoztató Irodának minden oka megvolt a következő határozatra: „A Tájékoztató Iroda egyöntetűen arra az eredményre jutott, hogy a JuKP vezetői pártellenes és szovjetellenes nézeteivel, amelyek összeegyeztethetetlenek a marxizmus-leninizmussal egész magatartásukkal és azzal, hogy megtagadták a megjelenést a Tájékoztató Iroda ülésén, szembeállították magukat a Tájékoztató Irodában tömörült kommunista pártokkal, az imperialista ellenes egységes szocialista fronttól való elszakadás útjára, a dolgozók nemzetközi szolidaritása elárulásának útjára, léptek és átmenőben vannak a nacionalizmus álláspontjára". A JuKP vezetői áttérve a nacionalizmus útjára, elveszítik a nemzetközi forradalmi perspektívát, szűk keretek közé zárkóznak, eltérnek a szocialista forradalom lenini-sztálini elméletének legfontosabb megállapításáról, amely így hangzik: „Az országban győzelmes forradalomnak nem önma-gában kielégült nagyságnak kell magát tekintenie, hanem segítségnek, eszköznek a proletárság minden országban elérendő győzelme meggyorsítása céljából.“ (Sztálin.) Mint látható, a mai jugoszláv vezetők nem becsülik meg az egységes szocialista tábort, a népi demokratikus országok és a Szovjetúnió hatalmas egységes frontját, a többi országok kommunista pártjának támogatását. Az imperialisták zsarolásának beugró JuKP vezetők úgy vélik, hogy az imperialista államokkal kötött külön egyezmények útján kivívhatják azok jóindulatát és megszilárdíthatják országuk függetlenségét. Nem értik, vagy azt a látszatot keltik, hogy nem értik, hogy ez a vonal a kapitalizmus előtti nyílt fegyverletételt jelenti, akármilyen „ultrabaloldali“ frázisokkal is leplezzék. Teljesen világos, hogy az ilyen nacionalista beállítottság csupán Jugoszlávia népei szocialista vívmányainak elvesztéséhez, az országnak közönséges burzsoá köztársasággá fakulásához, Jugoszlávia függetlenségének elvesztéséhez és az imperialista országok gyamatává válásához vezethet. * Szakítva a jugoszláv kommunista, párt nemzetközi hagyományaival, a nacionalizmus útjára térve, a JuKP vezetői, a rájuk jellemző kalandorsággal igyekeznek most különleges rendszabályokkal megteremteni azt a hamis látszatot, hogy a JuKP vezetőségében szem előtt tartják a párton belüli demokrácia elveit. Sietősen, a kellő agilis és figyelmes előkészítés nélkül hívják össze a jugoszláv kommunista párt V. kongresszusát- Lázas sebességgel íródik a párt szervezeti szabályzata és programja, kiadódik mindenféle baloldali kiáltvány és nyilatkozat, amely azt hirdeti, hogy Jugoszláviában záros határidőn belül felszámolják a kapitalista elemeket ésaz ember ember általi kizsákmányolását. Ezek a rendkívüli rendszabályok láthatólag arra számítanak, hogy a sietősen összehívott pártkongresszus az őszinte párton belüli demokrácia és önkritika hiányában, jóváhagyja a JuKP mai vezetőségének opportunista politikáját.* A JuKP vezetőségének helytelen vonala a bel- és külpolitika alapvető kérdéseiben reális veszélyt teremtett magára a jugoszláv kommunista párt létére nézve, veszélyt, amely a Jugoszláv Népköztársaság elfajulásának veszélyét rejti magában. A jugoszláv kommunista párt mélyében azonban elegendő egészséges szocialista fronthoz hűséges hű, a jugoszláv kommunista párt nemzetközi tradícióihoz és az egységes socialista fronthoz hűséges elem van. „A JuKP eme egészséges erőinek feladata abban áll — mondja a Tájékoztató Iroda határozata —, hogy kényszerítsék jelenlegi vezetőiket hibáik nyílt és becsületes beismerésére és kijavítására, a nacionalizmussal való szakításra, a nemzetköziséghez való visszatérésre és arra, hogy minden eszközzel erősítsék az egységes imperialista-ellenes szocialista frontot, vagy ha a JuKP jelenlegi vezetői erre képtelennek bizonyulnak, váltsák le őket és állítsanak a JuKP élére új internacionalista vezetőséget.“ Nem kétséges, hogy a jugoszláv kommunista párt,, amelynek dicső harci hagyományai vannak, elég erőt talál arra, hogy végezzen a pártban most uralkodó terrorista rendszerrel, megszakítsa a JuKP mostani vezetőségének helytelen vonalát, amely eltérést jelent a marxizmus-leninizmustól és Marx- Engels-Lenin -Sztálin nagy zászlaja alatt, a többi országok kommunista pártjainak támogatásával, Jugoszlávia dolgozó tömegeit a szocializmus győzelméért vívott harcra vezesse. Szakítás a nemzetköziségei, a Julija vezetőségének áttérése a nacionalizámus útjára