Tartós békéért, népi demokráciáért! 1948. július-december (1. évfolyam, 13-24. szám)

1948-07-12 / 13. szám

4 TARTÓS BÉKÉÉRT, KÉPT DEMOKRÁCIÁÉRTt ms­fm* **• • is. (is.) tátogatókat senkivel sem közlik. A gyűlésen résztvett kommunisták a határozatokat a pártszervezet határozataira való hivatkozás nél­kül kötelesek végrehajtani a meg­felelő szervezetekben. A gyár munkásai nem tudják, hogy van kommunista pártszervezetük és hogy a munkások között vannak kommunisták. Ezt egyik-másik csak maga találja ki. A gyár kom­munista pártszervezete nevében a munkások előtt soha senki nem lép fel. A pártba való felvétel úgy történik, hogy a titkár égjük vagy másik munkást, titokban meghívja a pártba való belépésre. Ugyanilyen konspiratíven mű­ködnek a JuKP kerületi bizottsá­gai is, amelyek titkosan tartják üléseiket; a kerületi bizottságok­nak ezekről az üléseiről és hatá­rozatairól a pártonkívüliek se­­milyen formában sem értesülnek A kerületi bizottságok munkásai a pártonkívüliek előtt sohasem lépnek fel a kerületi bizottságok hevében. A JuKP Központi Bizottsága szintúgy nem vezető pártközpont­ként lép fel. A Központi Bizott­ság nem tart teljes üléseket­ A pártélet minden elvű kérdését ve­zető munkások (Tito, Kardelj, Rankovics, Gyilasz elvtársak) szűk körében döntik el. kollegiális ve­zetőség távollétében, a pártfel­adatok megoldására nem vonják be a párt­aktívok széles körét Az új Jugoszlávia fennállásá­nak egész folyamán, egészen a leg­utóbbi időkig nem hoztak nyilvá­­nosságra egyetlen párthatározatot sem, kezdve a JuKP Központi Bi­zottságán és végezve az alapszer­veken. Jugoszlávia Kommunista Pártja szócsövében, a ,,Borba“ című lap­ban, a pártéletet egyáltalán nem világítják meg. Jellemző, hogy a „Borba“, 1947—1948 sok hónap­jában, egészen a legutóbbi időkig nem közölt széljegyzeteket, cikke­iket riportokat a pártéletről, a pártgyűlésekről, a bizottságok teljes üléseiről, a pártaktíva gyűléseiről, a párt alapszer­veinek munkájáról. Ez idő alatt az újság hasábjain a kommunista párt egyetlen vezető személyisége sem szólalt fel a pártélet kérdé­seiben, sőt, az újság különböző témákról írt vezércikkeiben még csak utalás sincs a kommunisták­nak az állami feladatok megol­dása terén vitt szerepére, nem ta­lálható feladatok kitűzése a párt­szervezetek részére, nincs felhí­vás a kommunistákhoz, hogy le­gyenek szervezők és élharcosok a kormány által foganatosított in­tézkedésekhez ily módon a JuKP pártszervei a legutóbbi időkig gyakorlatilag illegális módszerekkel folytatták munkájukat. A jugoszláv kommu­nisták kénytelenek titkolni, hogy a kommunista párthoz tartoznak. Jugoszlávia népi demokratikus köztársaságában elkonspirálják azt, ami a kommunizmus minden­egyes harcosa számára büszkeség ,és öröm: viselni a kommunista párttag magasztos címét. A párt ilyetén elrejtése a nép elől, a mai helyzetben, amikor ve­zető pártnak számít — teljesen alaptalan és politikailag ártalmas dolog. A jugoszláv kommunista párt vezetői, a párttal szemben al­kalmazott likvidátor-vonalak el­titkolása céljából hibásan arra hivatkoznak, hogy ha a kommu­nista párt vezető szerepét eltit­kolják a nép előtt, ezzel nem ad­nak lehetőséget más pártoknak, hogy felsorakoztassák erőiket és elkezdjék harcukat. Tito és Kar­delj ilyen olcsó ravaszsággal gon­dolják helyettesíteni a történelmi fejlődés törvényeit, becsapni az osztályokat.Nevetséges azonban azt gon­dolni, hogy ettől az olcsó ravasz­ságtól az osztályellenség lemond­­majd a harcról. A jugoszláv ve­zetők, amikor a nép elől elrejtik a párt zászlaját, a valóságban csak azt érik el, hogy csökkentik a párt szerepét, csorbítják a munkásosztály fegyverét, lefegy­­verzik a munkásosztályt. A JuKP mai vezetői azzal, hogy szakítot­tak a nemzetközi elvekkel, hogy a nacionalizmus útjára léptek és ezzel kapcsolatban félnek a párt­tagság és a népi tömegek széles körei részéről fellépő jogos fel­háborodástól, a pártban szégyen­­teljes, tisztára basáskodó, terro­rista rendszert teremtettek. Jugoszlávia Kommunista Pártja szektáns bürokrata szervezet mintájára épült. A JuKP Köz­ponti Bizottsága többségében nem választott, hanem kooptált tagok­ból áll. A­ kommunistákat meg­fosztották a nyílt politikai tevé­kenység, a pártszempontok nyílt propagandája lehetőségétől. Tito, Kardjel, Rankovics, Gyilasz elvtár­sak igyeketéből, a JuKP életében ■durván megsértik a párton belüli demokrácia alapjait, nincs vá­laszthatóság, nincs kritika és önkritika, a pártban bürokrata­rendszer alakul ki, amely pusztító hatású a jugoszláv kommunista párt életére és fejlődésére. A jugoszláv kommunista párt vezetői a pártot nem a munkás­­osztály legfelsőbb egyesülési for­májának, öntevékeny harci szerve­zetének tekintik, amely a párton belüli demokrácia, kritika és ön­kritika alapján épült, nem olyan szervezetnek, amelyben minden párttagnak joga van megmondani véleményét , hanem partizán-­ csapatnak, amel­­ tagjainak nincs joguk megvitatni semilyen kér­dést, hanem csupán szó nélkül végrehajtani kötelesek „főnökük" minden óhaját és parancsát. Ami­kor a jugoszláv vezetők katonai módszereket honosítanak meg a pártban, megszegik a párton be­lüli demokrácia elveit, amelyeken a marxista párt épül­ő valóság­ban lecsúsznak azokhoz a katonai bürokrata módszerekhez, amelye­ket a bolsevik pártban próbált meghonosítani ,,a bürokraták pátriárkája“, a Judás Trockij, és amelyeket a bolsevikok szétver­tek és elítéltek. A párton belüli demokrácia alapjainak durva megsértése, a kritika és önkritika elfojtása, a­­kádereknek a párttömegektől való elszakadásához, a bürokratizáló­­dáshoz, a pártszervezetek aktivi­tásának bilincsbeveréséhez vezet. A párttagok félnek véleményüiket nyilvánítani, félnek felemelni a kritika szavát a JuKP ban ural­kodó rendszerről és jobbnak lát­ják hallgatni, nehogy megtorlás érje őket. A JuKP mai vezetői propagál­ják az ellenforradalmi trockizmus fegyvertárából kölcsönvett kohol­mányokat a Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártjának „el­fajulásáról“, a Szovjetünk­ „el­fajulásáról“ stb. A M. Prade-féle és hozzá hasonló „teoretikusok“, ostoba és aljas írásművei a Szov­jetünk) elfajulásáról és arról, hogy manapság csupán Jugoszlá­via vált őszintén fáradalmi té­nyezővé — nem véletlenek­ A Szovjetúnióhoz fűző viszony pró­bakő most, nem csupán a való­ban szocialisták számára, de a világ valamennyi igazán becsüle­tes embere számára is. Mi előtt ne lenne világos ma, hogy a népi demokrácia országai fü­ggetlenség A jugoszláv kommunista párt­ban kialakult terrorista rendszer példája az a szörnyűséges tény, hogy Zsulyovics és Hebrang elv­társakat, a JuKP Központi Bizott­ságának tagjait, kizárták a párt­ból és letartóztatták azért, mert bírálni merészelték a JuKP veze­tőinek szovjetellenes beállítottsá­gát és hitet tettek a jugoszláv— szovjet barátság melle­tt­ A JuKP vezetői által a kom­munista pártban­­ meghonosított szégyenletes terrorista rendszer képezi a legnagyobb akadályt a JuKP vezetősége által a bel- és külpolitika alapvető kérdéseiben elkövetett gyökeres hibák és el­hajlások jóvátételének útján, pe­dig ez eltérést jelent a marxiz­­mus-leninizmustól. A Tájékoz­tató Iroda határozata rámutat, hogy „Jugoszlávia Kommunista Pártja létének és fejlődésének ér­dekei maguk követelik, hogy en­nek a rendszernek vége szakad­­jon. Jugoszlávia a szocialista fejlő­dés útjára való áttérés alapjait rakja le. Jugoszlávia munkásosz­tálya előtt nagy és bonyolult feladatok állnak. Jugoszlávia gaz­daságának szocialista átalakítása, az ország technikai-gazdasági el­maradottságának legyőzése, a szo­cialista ipar fejlesztése, a kapita­lista elemek kigyomlálása, a kis­tulajdonos parasztgazdaság szo­cialista átalakítása — mindez a munkásosztálytól, mint az új Ju­goszlávia vezető erejétől hatalmas anyagi és szellemi erőfeszítést kö­vetel. Mélységes tévedés volna azt gondolni, hogy ezeket a feladato­kat meg lehet oldani osztályharc nélkül, nehézségek és ellentétek legyőzése nélkül, és, hogy a szo­cializmus felé való haladás bé­kés, sima, nyugodt lesz. Emellett köztudomású, hogy a JuKP veze­tői opportunista álláspontból in­dulnak ki, amikor tagadják azt a tényt, hogy országukban nőnek a kapitalista elemek és ezzel kap­­csolatban a jugoszláv faluban ki­éleződik, az osztályharc. E feladatok sikeres megoldásá­nak mindent meghatározó felté­tele nem más, mint a jugoszláv kommunista pártnak, mint a szo­cialista építés vezető és ösztönző erejének szervezeti szilárdsága és eszmei összeforrottsága. A pártban uralkodó terrorista rendszer és szervezeteiben, vala­mint tevékenységében mutatkozó szektáns bürokrata elhajlások fel­számolását, a párt teljesen legá­lissá tételét, a párt vezető szerepé­­nek helyreállítását, mégpedig tel­jes értékű pártélet, pártgyűlések és értekezletek, a párt­tagok ak­tív öntevékeny alkotó munkája útján, a párton belüli demokrácia, a kritika és önkritika kifejleszté­sét, az élet tűzi ma­­elsőrendű fel­adatként Jugoszlávia Kommunista Pártja ele­­güket megszerezni és a fejlődés szocialista útjára térni, csak a nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme következtében, csak annak következtében voltak képesek, hogy Lenin­—Sztálin pátjának vezetése alatt megszüle­tett a Szovjetunió — a munkások és parasztok hatalmas szocialista állama, annak következtében vol­tak képesek, hogy a Vörös Had­sereg szétverte a hitleri imperia­lizmus szörnygépezetét, megvál­totta Európa­ népeit a fasiszta le­igázástól és ezzel megteremtette a népi demokrácia országai szá­mára a szabad fejlődés feltételeit. És ha a JuKP vezetői ma eről­ködve terjesztik azt a hazug vál­tozatot, hogy Jugoszlávia önmaga szabadult meg a hitleri, imperia­lizmustól, hogy a Szovjetúnió itt nem számított — ez előre meg­fontolt szovjetellenes célból tör­ténik. A Szovjetuniónak, a szocializ­mus országának tekintélye nagy és megingathatatlan a jugoszláv nép széles rétegeiben. A JuKP ve­zetőinek arra kellenek a Szovjet­únió címére irányított rágalmazó, szovjetellenes koholmányok, hogy a népi tömegek szemében aláás­sák a Szovjetúnió tekintélyét, az iránta érzett tiszteletet és forró szeretetet, felszítsák a nacionaliz­must a baloldali „forradalmiság“ leple alatt, szépabeállítsák Jugo­szláviát a Szovjetunióval és a népi demokrácia többi országai­val. Ez az imperializmus elleni harc egységes szocialista arcvo­nalától való elszakadás útja, a dolgozók nemzetközi szolidaritása elárulásának és a nacionalizmus álláspontjára való áttérésnek útja. A béke védelméért, a népek függetlenségéért, a szocializmus diadaláért folyó harc nem fejlőd­het másként, mint a nemzetközi­ség jelszava, mint a népek harci együttműködésének jelszava alatt, élükön a szocializmus nagy or­szágával. A Szovjetuniónak, a népi demokrácia országainak, a kapi­talista országok kommunista és demokratikus mozgalmainak egy­ségfrontja, a legfontosabb felté­tele a népi demokrácia országai és a kapitalista országok munkás­­osztálya sikeres harcának az im­perializmus ellen a szocializmus győzelméért. A JuKP mai vezetőinek kalan­dor tervei: szocializmust építeni a Szovjetúnió és a népi demokrácia országainak segítsége nélkül, a többi országok kommunista párt­jainak támogatása nélkül, elszi­getelten a kommunista és demo­kratikus mozgalmaktól — nem más a valóságban, mint a szocia­lizmusról való letérés és a demo­krácia ellenségeinek táborába, az imperialista táborba való áttérés aljas leplezése. A JuKP mai vezetősége, irányt véve a kapitalizmusra, pártja és népe nyílt megcsalásának útjára tért. Titkolja a jugoszláv kommu­nista párt és a nép előtt a JuKP ■Központi Bizottsága helytelen po­litikájának kritikáját, következe­tesen irányt vesz a kommunista párt megölésére, abból a célból, hogy terrorista módszerekkel el­fojtsa a tiltakozás és kritika minden szavát a kommunista párt soraiban, valamint a jugoszláv városok és falvak dolgozóinak széles rétegei között. A JuKP ve­zetői ugyanebből az okból kifolyó­lag nem voltak hajlandók beszá­molni ténykedésükről a Tájékoz­tató Iroda előtt, meghallgatni a többi kommunista pártok részéről a JuKP-ra vonatkozó kritikai ■megjegyzéseket­ Félnek a nyílt vitától, a többi kommunista pár­tok elvtársi kritikájától, félnek a saját pártjuktól, népüktől, akik előtt eltitkolják a jugoszláv kom­munista párt ügyeinek igazi állá­sát. A­­TuKP vezetői durván meg­szegik a marxizmus-deninizmus tanításait a politikai pártok és hibáik viszonyáról. Mérhetetlen önhittségben és elbizakodottság­ban szenvedve, berzenkedve fo­gadják a Szovjetúnió Kommu­­munista (bolsevik) Pártja Köz­ponti Bizottsága és a többi kom­munista pártok Központi Bizott­sága részéről jövő testvéri segít­séget és ellenségesen viszonyla­­nak ehhez a segítséghez. Ezzel kapcsolatban a Tájékoz­tató Irodának minden oka meg­volt a következő határozatra: „A Tájékoztató Iroda egyöntetűen arra az eredményre jutott, hogy a JuKP vezetői pártellenes és szov­jetellenes nézeteivel, amelyek összeegyeztethetetlenek a marxiz­­mus-leninizmussal egész maga­tartásukkal és azzal, hogy megta­gadták a megjelenést a Tájékoz­tató Iroda ülésén, szembeállítot­ták magukat a Tájékoztató Iro­dában tömörült kommunista pár­tokkal, az imperialista ellenes egységes szocialista fronttól való elszakadás útjára, a dolgozók nem­zetközi szolidaritása elárulásának útjára, léptek és átmenőben van­nak a nacionalizmus álláspont­jára". A JuKP vezetői áttérve a na­cionalizmus útjára, elveszítik a nemzetközi forradalmi perspektí­vát, szűk keretek közé zárkóznak, eltérnek a szocialista forradalom lenini-sztálini elméletének leg­fontosabb megállapításáról, amely így hangzik: „Az országban győ­zelmes forradalomnak nem önma-­­gában kielégült nagyságnak kell magát tekintenie, hanem segít­ségnek, eszköznek a proletárság minden országban elérendő győ­zelme meggyorsítása céljából.“ (Sztálin.) Mint látható, a mai jugoszláv vezetők nem becsülik meg az egy­séges szocialista tábort, a népi demokratikus országok és a Szov­jetúnió hatalmas egységes front­ját, a többi országok kommunista pártjának támogatását. Az impe­rialisták zsarolásának beugró JuKP vezetők úgy vélik, hogy az imperialista államokkal kötött külön egyezmények útján kivív­hatják azok jóindulatát és megszi­lárdíthatják országuk független­­ségét. Nem értik, vagy azt a lát­szatot keltik, hogy nem értik, hogy ez a vonal a kapitalizmus előtti nyílt fegyverletételt jelenti, akármilyen „ultrabaloldali“ frázi­sokkal is leplezzék. Teljesen vilá­gos, hogy az ilyen nacionalista be­állítottság csupán­ Jugoszlávia né­pei szocialista vívmányainak el­vesztéséhez, az országnak közön­séges burzsoá köztársasággá faku­lásához, Jugoszlávia függetlensé­gének elvesztéséhez és az imperia­lista országok gyamatává válásá­hoz vezethet. * Szakítva a jugoszláv kommu­nista, párt nemzetközi hagyomá­nyaival, a nacionalizmus útjára térve, a JuKP vezetői, a rájuk jel­lemző kala­ndorsággal igyekeznek most különleges rendszabályokkal megteremteni azt a hamis látsza­tot, hogy a JuKP vezetőségében szem előtt tartják a párton belüli demokrácia elveit. Sietősen, a kellő agilis és figyelmes előkészí­tés nélkül hívják össze a jugo­szláv kommunista párt V. kon­gresszusát- Lázas sebességgel író­dik a párt szervezeti szabályzata és programja, kiadódik minden­féle baloldali kiáltvány és nyilat­kozat, amely azt hirdeti, hogy Ju­goszláviában záros határidőn belül felszámolják a kapitalista eleme­ket és­­az ember ember általi ki­­zsák­mányolását. Ezek a rendkívüli rendszabályok láthatólag arra szá­mítanak, hogy a sietősen összehí­vott pártkongresszus az őszinte párton belüli demokrácia és önkri­tika hiányában, jóváhagyja a JuKP mai vezetőségének opportu­nista politikáját.* A JuKP vezetőségének helyte­len vonala a bel- és külpolitika alapvető kérdéseiben reális ve­szélyt teremtett magára a jugo­szláv kommunista párt létére néz­ve, veszélyt, amely a Jugoszláv Népköztársaság elfajulásának ve­szélyét rejti magában. A jugoszláv kommunista párt mélyében azonban elegendő egész­séges szocialista fronthoz hűséges hű, a jugoszláv kommunista párt nemzetközi tradícióihoz és az egy­séges socialista fronthoz hűséges elem van. „A JuKP eme egészséges erői­nek feladata abban áll — mondja a Tájékoztató Iroda határozata —, hogy kényszerítsék jelenlegi veze­tőiket hibáik nyílt és becsületes beismerésére és kijavítására, a nacionalizmussal való szakításra, a nemzetköziséghez való visszaté­résre és arra, hogy minden eszköz­zel erősítsék az egységes imperia­lista-ellenes szocialista frontot, vagy ha a JuKP jelenlegi vezetői erre képtelennek bizonyulnak­­, váltsák le őket és állítsanak a JuKP élére új internacionalista vezetőséget.“ Nem kétséges, hogy a jugoszláv kommunista párt,, amelynek dicső harci hagyományai vannak, elég erőt talál arra, hogy végezzen a pártban most uralkodó terrorista rendszerrel, megszakítsa a JuKP mostani vezetőségének helytelen vonalát, amely eltérést jelent a m­arxizmus-l­eninizmustól és Marx- Engels-Lenin -Sztálin nagy zászlaja alatt, a többi országok kommu­nista pártjainak támogatásával, Jugoszlávia dolgozó tömegeit a szocializmus győzelméért vívott harcra vezesse. Szakítás a nemzetköziségei, a Julija vezetőségének áttérése a nacion­alizámus útjára

Next