Tartós békéért, népi demokráciáért! 1950. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)

1950-07-16 / 28. szám

1950 Július K. • 28. (88.) tartós lelkeszt, népi demokráciáért ezekre azért volt szükség, mert a Tájékoztató Iroda határozatai rendkívül mély visszhangot keltettek a dolgozó népben. Ebben az időben mondotta a már említett Jároszki alezredes, az UDB egyik központi alosztályának vezetője: „Nemsokára az UDB központja tudni fogja Jugoszlávia minden állampolgáráról, hogy kivel és mit vacsorázott, ha ugyan lesz mit vacsoráznia.” Íme, így festenek ezek a pellengérre állított imperialista ügynökök, akik vad terrorral próbálják elfojtani Jugoszlávia dolgozóinak küzdelmét hazájuk szabadságáért. IV. Az UDB terrortevékenysége nyomán a börtönök szőkéknek bizonyultak. Új börtönöket állítottak fel például Karagyorgyevón, három kétemeletes épületből új börtönt létesítettek. A dalmát szigeteken körülbelül 60.000 foglyot őriznek különböző börtönökben. Új tömlöcöket rendeznek be Zimonyban, Mitrovicán, Koszovóban. Sok hazafi és kommunista szenved a belgrádi Glavnyacsa börtönben. Jugoszlávia egyik legnagyobb börtöne Szremszka-Mitrovicában van. Ez a börtön 5000 személy befogadására alkalmas. Itt voltak 1948 júniusáig a háborús bűnösök és fasiszták. A Tájékoztató Iroda határozata után a börtön lakóinak összetétele pár hónapon belül megváltozott. A fasisztákat szabadon bocsátották, helyükbe a népükhöz s a Szovjetunióhoz hű kommunisták kerültek. 1948 nyarán három hónap alatt 1200—1500 elvtársat hurcoltak ebbe a börtönbe. Ezek nagy része közvetlenül az UDB-ről, bírósági tárgyalás nélkül került ide. A Szremszka-Mitrovica-i börtönben van Hebrang és Zsurovics elvtárs, itt van Kék Zsigmond, ,a „Magyar Szó” főszerkesztője, Nagy Lajos, volt noviszádi képviselő, Tombác Elemér, a JuKP szuboticai szervezetének volt vezetőségi tagja és sok más volt pártfunkcionárius. A foglyok között mintegy 500 szovjet állampolgár is van, akiket a börtönparancsnokság többször felszólított a jugoszláv állampolgárság elfogadására. Az őrizetbe vett személyek szörnyű bánásmódnak vannak kitéve. Az UDB őrizetében lévőket nem egyszer villanyárammal és körmük leégetésével próbálják vallomásra bírni. Gyakran olyan pincékben helyezik el őket, ahol derékig áll a víz és ott napokig tartják őket bezárva. Troman, a börtön parancsnoka ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ',,Vagy hajlandók Titót szolgálni, vagy itt fognak megdögleni.” Több esetben megtörténik, hogy politikai foglyokat agyonvernek, hullájukat emeleti ablakból kidobják és mindezt úgy tüntetik fel, mintha öngyilkosság, Vagy szökési kísérlet történt volna. A politikai foglyok jelentős része verés következtében nyomorékká vált. A foglyok elpusztításának egyik módja az is, hogy mocsárlecsapolási munkálatoknál veszik igénybe őket, ahol a rossz bánásmód és egészségtelen viszonyok következtében tömegesen pusztulnak el. Így például Lonszkopoje környékére, a mocsárlecsapolásra hurcoltak közül sok fogoly halt meg erőszakosan előidézett végelgyengülésben. A letartóztatottak családjait is meggyötrik. Kikergetik őket lakásaikból, vagyonukat elkobozzák és nem kapnak sehol munkát. Megvonják tőlük az élelmiszerjegyeket is. A letartóztatott kommunisták hozzátartozóit, gyermekeit éhhalálra ítélik. Mindazok, akik segíteni szeretnének rajtuk, annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy börtönbe kerülnek. V. Az UDB vidéki szervei elrabolják a dolgozó parasztság termékeit és valóságos kiskirályként garázdálkodnak. Besúgó hálózatot szerveznek kulákokból, akik egyébként is fő támaszai az UDB falusi tevékenységének. Az UDB a mezőgazdasági dolgozók egyre fokozódó elégedetlenségét csak a féktelen terrorral tudja elnémítani. 1949 őszén Zentán a földmunkások egyik gyűlésén tüntetés zajlott le. A jelenlévő 600 főnyi tömeg „kenyeret a népnek! — inkább halált, mint éhezést!” szavakat kiava tiltakozott az éhezés ellen. A földmunkások egyik szónokát, Maconkai Andrást és,32 társát a tömeg között elhelyezkedett UDB nyomozók és besúgók letartóztatták és a tömeget fegyverhasználattal oszlatták szét. 1949 őszén a beszolgáltatáskor Bajmokközségben 150 személyt tartóztattak le. Köztük Babics Pajo, Alga Lozoy Petres Éva szegényparasztokat és Ispánovics János kiszépparasztot. A beszolgáltatást elmulasztókat az UDB éjszaka veszi tömeges őrizetbe. Tettleg bántalmazzák, kéthárom hónapra bebörtönzik őket és így kényszerítik a súlyos beszolgáltatás teljesítésére. Emiatt akasztotta fel magát Majsztrovicsi József 60 éves bajmoki lakos, akinek mindenét elvették. Különösen dühöng Rankovics fasiszta Gestapo-gépezete a Jugoszlávia területén lakó albánok, macedónok, bolgárok és magyarok ellen. Koholt vádak alapján kényszermunkára hurcolják őket, ahonnan nincs visszatérés. A titóista Gestapo-regények a legszégyenteljesebb provokációkra vetemednek. A „gyanús" és „nem kívánatos” elemeket, vagyis a népükhöz és a Szovjetunióhoz hű kommunistákat rendszeresen provokálják és ezekkel a provokációs módszerekkel becsületes embereket juttatnak börtönbe. Zágrábban Berks Ankica szakszervezeti tisztviselőnőt UDB tiszt kíséretében elküldték egy Viskies Boro nevű pártfunkcionáriushoz, akit a Tájékoztató Iroda határozata melletti kiállásra provokáltak s utána letartóztattak. Az üzemekben az UDB széles kiterjedésű besúgóhálózatot létesített. Az UDB besúgói többnyire volt fasiszták és régi gyári hajcsárok. Gyakran a népi demokratikus országokból menekült népellenes elemeket használják föl erre a célra. Szuszics Joszip, az UDB egyik besúgója a horvát kereskedelmi minisztériumban és Dzsevics Ljubomir UDB-ügynök, a zombori gabonabegyűjtő állomás vezetője juttatta börtönbe azokat a dolgozó parasztokat, akik megpróbálják a súlyos beszolgáltatási kötelezettségük alól való menekülést. Amnesztiarendelettel igen sok fasiszta foglyot szabadlábra helyeztek, akik közül a legtöbbet ügynökként, spicliként használják fel. Ezeket az embereket arra utasítják, hogy épüljenek be a Tito-ellenes illegális mozgalomba és a forradalmi elemek között provokációkat hajtsanak végre. Vezető pozícióban lévő besúgóin keresztül az UDB olyan utasításokat ad a számára „nem kívánatos elemeknek”, amelyek törvényellenesek és büntetendők. A törvényellenes utasítás végrehajtóit a törvényre való hivatkozásra megfélemlítik és az UDB szolgálatába kényszerítik. Ha nem vállalják el a feladatot, akkor „leleplezik” és bíróság elé állítják őket. Nem riadnak vissza attól sem, hogy hamis tanúkkal, hamis dokumentumokkal ítéltessék el a Szovjetunióhoz hű kommunistákat. Igen gyakran alkalmazzák azt a provokációs eszközt, hogy az UDB- ügynökökkel az általuk „gyanúsított” személyek házába éjszaka Tito-ellenes röpcédulákat dobálnak be. Akik nem jelentik az UDB-nál, hogy ilyen röpcédulákat találtak, azokat letartóztatják. 1948 augusztusában Belgrádban csak egy kerületben több mint 100 ilyen letartóztatás volt VI. Mint az angol-amerikai imperialista kémszervezetek fiókintézete, a belgrádi kémközpont hírszerzőket, diverzánsokat, terroristákat küld a népi demokratikus országokba, köztük Magyarországra is. Az UDB igen sok Magyarországra átdobott ügynökét rövidebb, vagy hosszabb tanfolyamokon képezi ki. Különösen jól előkészítik azokat, akiket a politikai emigráció tagjai között akarnak felhasználni. Legtöbbjüket terrorcselekmények végrehajtására oktatják ki. Igen alaposan készítik elő ezeknek az ügynököknek a határon való átdobását. Az ügynökök üldözését a határ mentén igen gyakran megjátsszék, utánuk lövöldöznek, hogy a szökés tényét valószínűsítsék. Az ilyen átdobott kémek és provokátorok feladata, hogy a jugoszláv diplomáciai képviselettel karöltve, kémkedjenek a népi demokráciák, a Szovjetunió ellen az imperialisták javára. Kiderült például, hogy a budapesti jugoszláv követségen nagy raktár volt a magyar külügyminisztérium és a magyar hatóságok hamisított irataiból és pecsétjeiből. Volt ott hamisított magyar útlevél és hozzá megfelelő hamis vízumpecsétek. Ilyen hamis útlevéllel szökött meg Rob Anton, a Horthy-rendőrség provokátora, akit Titóék a magyarországi jugoszlávok megszervezésének ürügyével, széles kémhálózat kiépítésére használtak fel. Ilyen hamisított útlevéllel vitték át Budapestről Belgrádba Lubica Hribart és hozták vissza, most már beszervezve Budapestre. Egy időben az egész budapesti jugoszláv követség azzal foglalkozott, hogy a belgrádi provokátorok propaganda anyagát terjesztették Magyarországon. E működésük még ártatlannak volt nevezhető ahhoz képest, hogy a Rajk és áruló társai vezette magyar fasiszta erőkkel vállvetve meg akarták gyilkolni a magyar kommunista vezetőket és hogy ennek a tervnek a megvalósítására 1948őszén Mrázovics budapesti jugoszláv követ segítségével maga Rankovics jött át illegálisan Magyarországra. * A hóhér Rankovics-Gestapo gépezete az egész jugoszláv dolgozó nép gyűlöletének és megvetésének tárgya lett. Minél nyilvánvalóbban az amerikai imperialisták és háborús gyújtogatók oldalára állt Tito kém- és provokátorbandája, annál nagyobb a dolgozó nép ellenállása és annál inkább fokozódik Rankovics janicsárjainak terrorja. Most újra hatalmas terrorhullám vonul végig Jugoszlávián. Rendkívül mély benyomást keltett Jugoszláviában az amerikai imperialisták aljas támadása a szabadságát és önállóságát védő koreai nép ellen. A dolgozó nép tudja, hogy a koreai szabadságharc kimenetele az ő sorsára is hatással van. A Tito-banda a koreai eseményekre katonai mozgósítással felel. Szerte hai országban nagyméretű katonai behívások folynak; a parasztok tízezreit aratás, vagy cséplés közben viszik a kaszárnyákba. Tito e mozgósítással amerikai kenyéradó gazdáinak jár kedvében, akik minden eszközzel szítják a háborús hisztériát, akiknek az ilyen mozgósítás rendkívül kapóra jön. Viszont a behívottak ezrei tiltakoznak, szöknek meg és ezt a Tito-Rankovics-féle Gestapo arra használja fel, hogy újabb terrorhullámot indít a dolgozó nép ellen, még jobban megtörni az amúgy is zsúfolt börtönöket és koncentrációs táborokat A Tito-banda ellen folyó harc ezzel csak tovább élesedik. A sokat szenvedett jugoszláv nép, amely a német fasiszták után most Tito-bandájának igájában nyög és szenved, új erőt merít a béke és a szocializmus táborának sikeréből és a koreai nép szabadságharcából. A jugoszláv hazafiak küzdelmét nemcsak az a tudat erősíti, hogy elszánt és kitartó harccal minden imperialista rabságból fel lehet szabadulni, hanem az a felismerés is, hogy szabadságküzdelmét a legnagyobb együttérzéssel, rokonszenvel kíséri és támogatja az egész haladó világ, élén a hatalmas Szovjetunióval. szélsőségesebb rendszabályokhoz folyamodott. Ostromállapotot hirdetett ki azokban az olajipari körzetekben, ahol a munkások sztrájkoltak és állig felfegyverzett katonai csapatokkal vette körül ezeket a körzeteket. A munkásházakban kikapcsolták a villanyt, megszüntették a gáz- és vízszolgáltatást. A dolgozóktól a sztrájk idejére összegyűjtött élelmiszerkészleteket elkobozták. A gyűlöletes „Guardia Nációnál” végigjárta a házakat, a munkások után kutatott, hogy erőszakkal kényszerítse őket a munka megkezdésére. A megfélemlítés minden eszközét igénybe vették. A lakótelepek közelében gépfegyverrel, puskával lövöldöztek. Ennek többen áldozatul estek. Különleges hangszórók segítségével hazug híreket terjesztettek arról, hogy más telepeken beszüntették a sztrájkot. A szakszervezeti vezetőket úgy kezelték, mint közönséges bűnözőket, családtagjaikat börtönbe vetették. Több mint négyezer munkást tartóztattak le és 51 szakszervezetet helyeztek törvényen kívül. A terror ellenére a sztrájk 12 napig tartott. A sztrájkra nézve nagy csapást jelentett a kiváló munkásvezérnek, a Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, Jesus Fariasnak letartóztatása és börtönbe vetése. Vele együtt szigorú magánzárkában és súlyos körülmények között börtönben sínylődnek Fermando Rey Sanchez és több más forradami munkásvezér. Az országban mozgalom indult meg Jesus Farias kiszabadítása érdekében. A városokban és a lakótelepeken a házfalakra Farias és a többi politikai fogoly szabadonbocsátását követelő jelszavakat ragasztanak, munkáspetíciókat állítanak össze, röplapokat terjesztenek, köztük a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tiltakozását is a venezuelai Kommunista Ifjúsági Szövetség betiltása ellen és Farias szabadonbocsátását követelő röplapokat. A Kommunista Ifjúsági Szövetség aktivitásának növekedése újabb megtorlásokat váltott ki a katonai diktatúra részéről. Az olajmunkások san lorenzói lakótelepén három ifjúmunkásnőt letartóztattak, köztük a venezuelai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának tagját, a 16 éves Angela Viloriát. Barquisimetóban mgbírtozták Miguel Marquezt és más ifjúmunkást A Venezuelai Kommunista Párt illegalitásba vonulásáig 25.000 tagot számlált és jól működő kiadóvállalattal rendelkezett. A 14. oldalas , „Tribuna Popular”.. napilap rendszeresen 25.000-es példányszámban jelent meg. Egyes számai elérték a 45.000-es példányszámot. Zuliában, Venezuela legsűrűbben lakott olajipari államában az összes lapok között a Kommunista Párt napilapja volt a legelterjedtebb. A Párt elméleti folyóiratot is adott ki „El Communista” címen. A „Kommunista Kiáltványt”, megjelenésének 100 éves évfordulója alkalmából 60.000 példányban adták ki. Caracasban, Venezuela fővárosában a Pártnak nagy könyvesboltja volt, öt külvarasi fiókkal, ahol marxista irodalomhoz lehetett jutni. A kommunisták számos, igen fontos szakszervezet vezetésében résztvesznek. Az 1947-es választások alkalmával a Pártnak sikerült három képviselőt és egy szenátort küldeni a nemzetgyűlésbe. Anélkül, hogy túloznánk, állíthatjuk, hogy a Párt az utóbbi időkben megháromszorozta erejét. A pártvezetőség szociális összetétele a következő: 70 százalék munkás, 20 százalék paraszt, 10 százalék értelmiségi. Az amerikai imperializmus szánalmas bábjai, akik jelenleg hatalmon vannak Venezuelában, május 13-án rendeleti úton betiltották a Kommunista Pártot és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Ugyanakkor elrendelték a Párt minden vagyonának elkobzását és a vezetőség letartóztatását. A katonai diktatúra rendőrkopóinak azonban — Jesus Farias elvtárs kivételével — mindezideig egy párt vezetőségi tagot sem sikerült letartóztatniuk. A Párt, a terror ellenére is, erősebb, mint valaha, népszerűsége növekszik és forradalmi szellem uralkodik benne. A „Tribuna Popular” és a Kommunista Ifjúsági Szövetség lapja, a „Jovén Guardia” továbbra is rendszeresen megjelenik. A békeharc venezuelai bizottságát José Gabaldon tábornok vezeti. Az országban ezideig több mint 200 békeharc-bizottságot szerveztek. A stockholmi felhívás aláírásgyűjtő mozgalma teljes erővel folyik. Szombatonként és vasárnaponként ifjúmunkások járják a házakat és arra törekszenek, hogy a középokolások és a főiskolások aláírják a felhívást. E mozgalom a diákok között a „kultúráért, szabadságért és életért!” jelszó alatt folyik. Júliusjúlius hónapban, mindenféle megtorlás ellenére, versenyhónapot rendeznek az aláírásgyűjtés fokozására. E tények azt bizonyítják, hogy a venezuelai nép, az imperialisták leggonoszabb propagandája ellenére, nem feledkezett meg Sztálingrád halhatatlan hőseiről és szívében a legtisztább szeretetet őrzi a nemzetközi proletariátus drága tanítója és vezére, Sztálin elvtárs iránt. Ali Lameda Federico Escarra 1 A belga nép harcol III. Lipót király visszatérése ellen A belga parlament július 6-án kezdődött ülésszakával kapcsolatban, amelyen a reakció azzal kísérletezik, hogy rákényszerítse az országra III. Lipótnak a hatalomra való visszatérítését, egész Belgiumban széleskörűen kibontakozott a nép tiltakozó mozgalma. A parlament ülésszaka ostromállapothoz hasonló körülmények közt nyílt meg. A parlament körül rendőr- és csendőr járőrök cirkáltak. A „rend” biztosítása érdekében a katonai rendőrséget a parlament épületében is elhelyezték — a közönség részére fenntartott karzaton. Július 6—7-én III. Lipót — a fasizmus és a háború királya — visszatérése elleni tiltakozó sztrájkok magukkal ragadták a liégei szén- és vasipari medencét, a központi medencét, Antwerpent, Verviers és más városok üzemeit. Hatalmas népi tiltakozó tüntetések folytak le július 8-án Brüsszelben, valamint Flandria és Vallónia más városaiban. Ugyanakkor az ország számos városában lezajlott nagygyűléseken (Brüsszelben, Verviersben, Tournaisban, stb.) a dolgozók legmélyebb felháborodásuknak adtak kifejezést a Korea elleni amerikai agresszió s ez agressziónak a háborús uszítók belga lakásaiból álló kormánya által történt támogatása felett. Az országban folytatódik a stockholmi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtés. A béke belga hívei elfogadták a béke holland híveinek versenyfelhívását .