Technika, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

leginkább az élő szervezet megszokott működésébe­n a gyógyítás érdekében. Éppen a sebészetben tapasztalták először, hogy bár a beavatkozás sikeres volt, mégis elveszíthették a beteget, mert az egyébként is legyengült szervezet nem tudta átvészelni a radikális beavatkozás átmeneti következményeit. Pedig ha­­ si­került a pácienst átvezetni ezen a műtét utáni kritikus fázison, akkor már bizto­san meggyógyult. Annak megítéléséhez, hogy a műtőben meddig lehet elmenni a beteg műtéti megterhelésében, vagy ab­ban, hogy a műtét után kialakuló kriti­kus állapotot kellő időben észrevegyék és a nem kívánatos tendencia ellen haté­kony ellenintézkedéseket tudjanak ten­­i, felbecsülhetetlen segítséget nyújthat az orvosi elektronika, amely nagyon ér­zékeny és sokoldalú készülékeket állít elő a beteg folyamatos megfigyelésére. Ezek a készülékek (2. ábra) mindazo­kat a várásfunkciókat ellenőrzik, amelye­ket fontos ismerni az orvosnak, hogy minden pillanatban ura lehessen a beteg állapotának. Sokszor hangzatos nevekkel illetik ezeket a készülékeket (elektroni­kus nővér, géporvos stb.) azonban való­jában szerényebb célokra valók: objektí­­­­ven ellenőrzik a beteg vérnyomását, pul­zusfrekvenciáját, légzésfrekvenciáját, hő­mérsékletét, elektrokardiogramját, elekt­­roencefalogramját stb. és ezekről tájé­koztatják az ápoló személyzetet. Fejlet­tebb készülékösszeállítások nemcsak az adatokat mérik és regisztrálják, hanem figyelmeztető, riasztó funkcióval is ren­delkeznek. Ez a riasztóegység jelzést ad, ha a beteg valamelyik paramétere meg nem engedett módon megváltozik (3. áb­ra). Újabb készülékek nemcsak a para­méterek határátlépésekor adnak vészjel­zést, hanem a készülék érzékelő egysége a mért paraméterek összefüggéseit is fi­gyelembe veszi. Ha pl. a beteg légzés­frekvenciája csökken, de ugyanakkor a légzésmélység ne, akkor nem ad riasztó jelet, mert hiszen a mélyebb légzésekkel elég oxigén kerül a tüdőbe, ha percen­ként kevesebbet is lélegzőink. Riasztójel­zés keletkezik azonban akkor, ha a lég­zési frekvencia úgy csökken, hogy ugyan­akkor a légzésmélység is kisebb lesz, te­hát a beteg felületesebben kezd lélegzeni ezzel kevesebb oxigént forgalmaz. Újabban a mérőkészülékek jeleit nem papírszalagra regisztrálják és nem ember értékeli, hanem folyamatosan egy meg­felelően programozott számítógépbe táp­lálják a mért adatokat. A komputer ér­tékeli az adatokat, és az így levont kö­vetkeztetéseket egy oszcilloszkópszerű szerkezet ernyőjére írja ki. Természete­sen az orvosnak jogában áll „felülbírál­ni” a komputer „tanácsait”, de minden­esetre a lehetőségek sokoldalú figyelem­­bevételével készült gépi „diagnózis” nagy segítség az orvos számára. Különösen ér­tékesnek számítanak ezek a komprimált adatok, ha a beteg életveszélyben van, és sürgős beavatkozásra van szükség, eset­leg az élet megmentése érdekében. Az orvostechnika azonban azokban a kritikus percekben sem hagyja magára az orvost, amikor esetleg másodpercek alatt kell dönteni, mert esetleg a beteg már a klinikai halál állapotában van. Néhány évtizede még ez a fogalom ismeretlen volt, az orvosok csak halálról beszéltek. Ha a szív- és légzéstevékenység meg­szűnt, akkor megállapították a halál be­álltát. Ma ezt az állapotot klinikai halál­nak nevezik mindaddig, amíg el nem kez­dődik az élő test egyes sejtjeinek bioló­giai felbomlása, ez a biológiai halál. Megállapították, hogy az esetek többsé­gében a klinikai halál bekövetkezése után még néhány percig a szervezetben nem indulnak meg irreverzibilis, meg nem fordítható folyamatok. Ha tehát az ilyen állapotban levő beteg vérkeringését és légzését sikerül újra megindítani és egyébként a páciens állapota nem össze­egyeztethetetlen az élettel (nincsenek nagy roncsolások, nem sérült a központi idegrendszer stb.), akkor remény van rá, hogy a beteg „feltámasztható”. Ha a vér­keringés azért szűnt meg, mert pl. a szív fibrillál, akkor defibrillátorral nagyfe­szültségű áramütést lehet adni a beteg mellkasára, amire a szív újra megindul­hat. Ha a szív ingerképző rendszere ká­rosodott, akkor a szív mesterséges inger­léséről kell gondoskodni. Erre alkalma­sak a pacemakerek (lásd: 1. ábra), ame­lyek elektromos négyszögimpulzusokat állítanak elő. Mivel átmeneti károsodá­sok esetén nem kívánatos, hogy a szív spontán tevékenységének a helyreállítá­sa után is tovább működjék a pace­maker, ezért olyan készülékeket is állí­tanak elő, amelyek automatikusan kikap­csolódnak, ha már nincs rájuk szükség (szükség-pacemakerek). Mivel reanimáció, vagyis a klinikai ha­lál megszüntetésének a folyamata szá­mos ellenőrző és terápiás egységet igé­nyel,,célszerű ezeket egy közös, gördíthe­tő házban elhelyezni. Ez az egy­ség mindig készen állhat pl. intenzív őr­zőszobákban, ahol gyakrabban fordul elő újraélesztés. Ebben az egységben a leg­célszerűbb csoportosításban megtalálha­tók a reanimálás sorá­n szükséges gyógy­szerek, elektrokardiográf, defibrillátor, pacemaker stb. Ebből a példából az is látható, hogy az orvostechnika nem csu­pán a megfelelő készülékek előállításá­val kell hogy foglalkozzék, hanem az or­vosi munkahelyek szervezési feladataival is, hogy a legcélszerűbb technikai meg­oldást tudja megvalósítani. Ц Ultrahangos készülékek ígéretes területe az orvostechnikának az ultrahang-energia alkalmazása is. Az 1—3 W/­cm 2 intenzitású ultrahangok terá­piás felhasználása már évtizedes múltra tekint vissza Számos betegség ellen ered­ményesen használják fel fizikoterápiás rendelőkben. Sokat kísérleteznek az agy­sebészetben való felhasználás módjaival is. Azt remélik úi­, hogy több kisebb in­tenzitású sugárzófej alkalmazásával olyan fókuszált sugarat lehet előállítani, amely alkalmas lesz a koponya belsejében ta­lálható kórosan működő szervrészlet vagy daganat elroncsolására. Ez a lehetőség nagyon csábító, mert így elmaradna a bo­nyolult műtét, mert esetleg csak a kopo­nyacsontot kellene megnyitni, de már az agyhártyát nem és így vértelen műtéti eljáráshoz jutnánk. Sajnos, e módszerrel csak néhány kísérleti műtétnél értek el sikereket. Annál jelentősebb az ultrahang-ener­gia diagnosztikai felhasználása. Ez azon az elven alapul, hogy az ultrahangsugár­zás különböző közegek, de különösen fo­lyadékkal és gázzal töltött üregek hatá­rán reflektálódik. A reflektált impulzus felfogható, és a visszaérkezés idejéből meghatározható a visszaverő front pon­tos távolsága. Az eehoencefalográfiának nevezett ultrahangos módszerrel pl. a ko­ponyán belüli térfoglaló folyamatok, da­ganatok­ okozta elváltozások mutathatók ki. Ez az eljárás jobb, mint a röntgenát­világítás, egyrészt mert olyan elváltozá­sokat is kimutat, amely a röntgenen mé­g nem látható, másrészt olyan kis sugárin­­tenzitással lehet dolgozni, hogy ez a be­sugárzás a beteg számára teljesen ártal­matlan. Röntgenbesugárzásra sok esetben ez nem mondható el. Ugyancsak jól használható az ultrahangos „átvilágítás” a szembe jutott idegen testek helyének meghatározására. A Siemens cég dolgozta ki a szülészet­ben használható ultrahangos helymegha­tározó készüléket. Ezzel a magzat fekvé­se, annak rendellenességei mutathatók ki anélkül, hogy akár a magzat, akár az anyai szervezet károsodnék. Mint ismere­tes, a terhes anyát meg kell védeni rönt­genbesugárzástól, így a magzat rendelle­nes fekvése sem határozható meg rönt­genátvilágítással. Márpedig mind a mag­zat életesélyei, mind az anya biztonsága megkívánja, hogy az esetleges rendelle­nes szüléshez időben fel lehessen ké­szülni.­ ­ Ellenvetések Az elmondottak alapján azt lehetne hinni, hogy a technika bevonulása az or­vostudományba zavartalan diadalmenet. Sajnos, erről szó sincs! Az orvosok közül sokan gyanakvóan, majdnem ellensége­sen szemlélik az orvostechnika rohamos fejlődését. Érvelésük alapja a követke­ző: a technika „mértéktelen” bevonulása az orvosi munkába „mechanizálja”, „embertelenné” teszi az orvos és a pá­ciens viszonyát és „megakadályozza” an­nak a humánus légkörnek a kialakulá­sát, amely legalább annyira fontos a be­teg gyógyulása szempontjából, mint a nagy hatású gyógyszerek, vagy az orvos­­technikai eszközök. Mondani sem kell, hogy ezek az el­lenvetések indokolatlanok és tudomány­talanok. Az orvostechnikai készülékeket ui. nem azzal az igénnyel vezetik be egy­re több területen, hogy egy ijesztő, ri­deg, embertelen közvetítőelem kerüljön az orvos és a beteg közé, és ma már beteget nehezen lehetne találni, aki a technikai eszközökben ilyen tényezőket látna Hogy a legelrugaszkodottabb pél­dát említsük arra az „iparágra” hi­vatkozva, amely az Egyesült Államok­ban széles körben kibontakozott, és amely olyan álgyógyító technikai ké­szülékeket állít elő, amelyek villog­nak, csattognak, elkábítják a pácienst, de az égvilágon semmilyen érdemi gyógy­­hatást nem fejtenek ki. Még ezek a ha­misítványok sem riasztják el a pácien­seket.­­ Az orvostechnikai készülékek terjedé­sének hívei és ellenzői közötti vitát még jobban kiélezte a számítógépek tér­hódí­tása és az orvostudomány területére va­ló behatolása. Ehhez bizonyára hozzájá­rult az is, hogy a komputerek hí­vei ta­lán nem minden esetben megalapozott ér­vekkel akarták elősegíteni ezt a térhó­dítást. A számítógépek orvostudományi kutatásokban való alkalmazása általában nem lehet vitás. Annál is inkább nem mert hiszen a tudományos adatfeldolgo­zásban, dokumentálásban a szinte korlát­lan memóriájú számítógépek ma m­ár nélkülözhetetlenek, és az orvosi kutatás sem jelenthet kivételt. Az orvosi jelen­ségek statisztikai értékelésében pl. szá­mítógépek nélkül csak nagyon lassú fej­lődés volna remélhető. Gondoljunk pl. a növényvédő szerek élő szervezeteket mérgező hatásának megállapítására, foglalkozási megbetegedések felmérésére, a­vagy a beteg állapota és a meteorológiai tényezők kapcsolatának feltárására stb. Van egy olyan területe az orvosi ku­tatómunkának, ahol a komputerek al­kalmazását ma már senki sem vitathat­ja, és ez a preventív gyógyászat terü­lete. Egyre inkább kikristályosodik az a vélemény, hogy az orvosi munkának nem a beteg emberek gyógyításával kell kez­dődnie, hanem sokkal korábban, amikor a betegség még nem alakul ki, amikor a páciens esetleg még nem is érez pana­szokat, de a kór már kialakulóban van. Az ilyen állapotok felderítése tömeges szűrővizsgálatokat igényel, és az itt nyert rengeteg vizsgálati anyag hagyományos módszerekkel csak nagyon fáradtságosan, lassan, sőt bizonytalanul értékelhető. Itt a számítógépekre perdöntő szerep vár. Ha a röntgenfényképet, vagy a rákgyanús sejtkészítményt számítógépekkel értéke­lik, és ugyancsak számítógépekkel vetik össze a vizsgálati eredményeket a pá­ciensektől kapott statisztikai felmérő lap adataival, akkor a preventív gyógyászat jelentős lépést tehet előre. Ugyancsak fontos szerepet szánnak a számítógépeknek olyan területeken, ahol a begyűjtött adatokból gyorsan kell kon­zekvenciát levonni és intézkedni. Ilyen alkalmazási terület pl. az intenzív beteg­­ellátás, ahol akutan súlyos állapotú be­tegek folyamatos ellenőrzése és gyógyí­tása folyik. A különféle ok miatt akut ál­lapotba került páciensek (operáció, mér­gezés, baleset stb.) vitás funkcióinak állan­dó ellenőrzése egy-egy őrzőszobában na­ponta sokezer mérési adatot eredményez. Nagy könnyebbséget jelent, ha ezeket az adatokat egy fáradhatatlan komputer gyűjti, regisztrálja, rendezi, értékeli, mégpedig az adatok közötti belső össze­függéseket is. Itt sok esetben nincs idő arra, hogy manuális számításokkal be­csüljék meg a beteg állapotának várha­tó kilátásait, mert akkor esetleg már sok­kal kedvezőtlenebb körülmények között kellene a terápiás beavatkozást megten­ni. Az elmondottakból következik, hogy semmiféle antagonisztikus ellentmondás nincs az orvostechnikai eszközök alkal­mazása és az orvostudomány fejlődési törekvései között, sőt, ez a két tényező egyetlen egységes folyamat két része. Ezt a megállapítást azonban ki kell egészí­teni! A technikai eszközök bevezetésének és alkalmazásának megvan a maga sajá­tos­­ területe. Bizonyos feladatokat a gé­pek nem végezhetnek el, ez továbbra is az orvos feladata marad. A legtöbb orvos és páciens nem kon­kurenciát, hanem segítséget lát az or­vostechnikai eszközökben, és éppen e ké­szülékek, berendezések által felszabadí­tott időben van alkalma az orvosnak megteremteni azt a személyes atmoszfé­rát, amely elősegítheti betege gyógyulá­sát.­ ­ Katona Zoltán A számítógépek térhódítása г. ábra. Sebészeti műtétellenőrző berendezés 3. ábra. Ágy mellett betegellenőrző készülék (Medicor Művek) 2. TECHNIKA 1970/7.

Next