Technika, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
A Zorki 10 fénymérőjének szelén érzékelője az objektív körül helyezkedik el. Még e viszonylag nagy felület sem szolgáltat az automatika működtetéséhez elegendő energiát. Nyíllal jelöltük az exponálókar alsó ütközési pontját. E hosszú út megtétele révén „segít be” az exponálókar az automatikának, misztorokkal ellensúlyozzák, melyek a hőmérséklet által okozott ingadozásokat kiegyensúlyozzák, kiegyenlítik. ■ JflKO-v.■-•■•.*‡■‡ • •••. ‘ .’AV.V.V.V.V.. ' V^A'^‡*V‡^4^.'.'. . ‘.y y - • ■ -.•‚‚‚••› •..........VA«\ .................. ■“ I ^ ■ ... '* Automata gépek A fényképezőgépek működését, automatizáltságát tekintve beszélhetünk automata és félautomata fényképezőgépekről. Az automata gépek a filmérzékenység és a távolság beállításán kívül semmilyen beavatkozást nem igényelnek. Általában szerényebb igények kielégítésére készülnek, hiszen teljes automatizáltságuk a kényelem előnye mellett sok hátránnyal is jár. Szerkezetük kényes, a meghibásodás lehetősége viszonylag nagy, de legnagyobb hibájuk, hogy „azt csinálnak, amit akarnak”, működésüket, a beállított blendet és az expozíciós értékeket sem ellenőrizni, sem befolyásolni nem tudjuk. E kategória nálunk legismertebb képviselője a Zorki 10 és 11. Mindkét típus fénymérője szelén fényérzékelővel működik, tehát a rendelkezésre álló energia igen csekély, a megvilágításmérő által „előírt” értékek beállításához valamilyen módon „be kell segíteni”. Ezt a segítséget a gép tervezői igen szellemesen oldották meg, a helyes blende és expozíciós idő beállítása az exponálógomb lenyomásával történik. A két értéket egy fűrészfogú ollóhoz hasonló szerkezet — mely mechanikus összeköttetésben van az exponáló billentyűvel — szabályozza. Nyugalmi helyzetben az olló teljesen nyitva van, a fénymérő mutatója a fűrészfogas ágak között mozog. Fény hatására a mutató elfoglalja megfelelő helyzetét, majd az exponálókar lenyomására az olló két ága összecsukódni igyekszik. Ez az öszszecsukódás csak addig terjedhet, amíg a fűrészfogak bele nem akadnak a fénymérő mutatójába, ami akkor következik be, amikorra éppen a megfelelő blende és expozíciós idő van beállítva. Egy-egy fog V2 blende és */- expozíciós idő változásnak felel meg, ha tehát az olló egy foggal csukódik ez egy teljes expozíciós értéknek felel meg. A gép használatakor vigyáznunk kell az exponálókar nyugodt, egyenletes nyomására, ellenkező esetben a gyorsan záródó karok a fénymérő mutatóját kilendíthetik felvett helyzetéből és ez hibás expozíciót eredményez. Világszerte jól ismert — és a maga kategóriájában elismert — automata fényképezőgép a japán gyártmányú Olympus Trip 35. E gép elsősorban kis méreteivel és csekély súlyával, nem utolsó sorban pedig megbízhatóságával tűnik ki. A vele készített képeketszándékosan sem lehet elrontani, automatikaiét úgy szerkesztették, hogy ha valami nem „stimmel”, akkor nem lehet az exponáló gombot megnyomni. E két említett típuson kívül természetesen még számtalan automata fényképezőgépet ismerünk, hiszen a világ talán valamennyi fényképezőgépeket előállító gyára kísérletezik gyártásukkal, tökéletesítésükkel, de az igényesebb fotósok körében ezek a gépek igazán népszerűek talán soha sem lesznek a távolság és a filmérzékenység beállítása után az expozíciós érték egyik tényezőjét már magunk határozhatjuk meg, a gép működését befolyásolhatjuk. Ezekkel a gépekkel már igényesebb — komplikáltabb — feladatokat is elvégezhetünk, rendelkezünk a bl®nde expozíciós idő kombinálásának lehetőségével. E kategória két — szubjektív véleményünk szerint, legsikerültebb — képviselője, mindkettő japán gyártmány, a Yashica Electro 35 és a Minolta Himatic 11. A Yashica Electro 35 a filmérzékenység és a fényrekesz beállítása után maga választja meg az expozíciós időt. A modern elektromágineses zár 1/1000 másodperctől 2 percig képes önműködően exponálni. Az 1/30 másodpercnél hosszabb expozíciós időt a gép fellapján és a keresőben egyaránt felvillanó sárga, a szükségesnél több fényt pedig piros lámpa jelzi. Az expozíció közben előforduló megvilágítás változásokat az automatika érzékeli és a szükséges korrekciót elvégzi. A zársebességek állítása lényegesen nagyobb erőt követel mint a blende állítása, így a hagyományos rendszerű zárak automatikus állítása nehezen lett volna megoldható. Az elektronikus zárak vezérlése lényegesen egyszerűbb: az exponálógomb megnyomásakor a zárlamellák szétnyílnak, de visszacsukódásukat egy elekttromágnes megakadályozza. Az elektromágneshez egy elektronikus egység csatlakozik, mely egy bizonyos idő eltelte után — ezt az időt szabályozza a megvilágításmérő — az elektromágnest „meghúzva” a zár becsukódását megengedi. A félautomata gépek kedvelőinek különleges „csemege” a Minolta Himatic 11. E gép automatizáltsága rendkívül magasfokú, különös előnye, hogy a beállított expozíciós időket és blendeértékeket felvétel közben a keresőben ellenőrizhetjük. Automatikája az Electro 35 rendszerével ellentétesen működik, itt az előre, általunk megválasztott időértékekhez áll be a megfelelő fényrekeszérték. A gép különlegessége, hogy teljes automataként is használható, ilyenkor az automatika az optimális blende-expozíciós idő kombinációt állítja be. És hogy a komfort teljes legyen: villanófény használata esetén a vezérszám beállítása után a fényképezendő téma távolságától függően a fényrekesz önműködően beáll a helyes értékre. E gépek hibája, hogy automata rendszerük nem teszi lehetővé a cserélhető objektívek alkalmazását. Lényegesen komolyabb igények kielégítésére készülnek a beépített fénymérővel, cserélhető objektívekkel és prizmás keresővel rendelkező fényképezőgépek. Ezeknél a fénymérőt általában az objektív mögött helyezik el, így az pontosan a megvilágítandó filmfelületre eső átlagos fénymennyiséget méri, a mérőszög azonos az objektív látószögével. Ezek a kamerák már természetesen több „törődést” igényelnek, hiszen itt a megvilágítási mérő már csak tanácsot ad, az értékek beállítását magunknak kell végezni. Ezt a kis „többletmunkát” viszont az objektívek közötti válogatás lehetősége és a prizmás kereső hallatlan előnyei bőven ellensúlyozzák. E kategória egyik magas szintű képviselője a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott Pentacon Super, melynél a filmérzékenység beállítása és a megvilágításmérő bekapcsolása után akár a fényrekeszt, akár a megvilágítási időt választhatjuk tetszés szerint, a mindenkori másik értéket a megvilágításmérő segítségével állítjuk be, a keresőben látható mutató középreállításával. Az expozíciós idők 1/2000 másodperctől 1 másodpercig a gép fedlapján elhelyezett állítógomb, 1 másodperctől 10 másodpercig pedig a talplemezen található, óraszerkezettel kombinált beállítószerkezet segítségével állíthatók. E „súlycsoport” másik kitűnő képviselője — ugyancsak NDK gyártmány — a Praktica LLC. Működése hasonló a Penscacon Superhez, de a gép komfortosságát, kezelési kényelmét továbbfejlesztették. A megvilágításmérőnek itt nincs külön kapcsolója, az az exponáló gomb enyhe nyomására önműködően bekapcsolódik. A gép elektronikája lehetővé teszi, hogy a megvilágítás mérését szűkebb blondók esetében is teljes fényrekesz mellett végezhessük. Filmfelvevők A filmfelvevőgépek megvilágításautomatikája lényegesen könnyebb feladat elé állítja a tervezőket. E gépek expozíciós idejét az állandó sebesség miatt nem lehet változtatni, ezért a helyes megvilágítás érdekében csak a fényrekesz állítható, így az automatikának csak ennek nyitását és zárását kell elvégezni. A felvevőgépek blonde-szerkezete is egyszerűbb mint a fényképezőgépeké, általában két vagy három lamellából készülnek. Ezt a két vagy három lamellát már a szeléncella által szolgáltatott energia is képes megmozgatni. Ennek ellenére itt is mind ritkábban alkalmazzák a szelén érzékelőkkel felszerelt fénymérőket, szívesebben alkalmazzák a követéses rendszert, mint amilyen a kvarc felvevőkben is használatos. A filmfelvevők autómárkájánál a probléma a folyamatos felvétel közben fellépő megvilágításkülönbözőségekből adódik. A felvétel alatt az automatikának ezeket a fényerőváltozásokat észlelnie kell és a blendenyílást megfelelő gyorsasággal lengésmentesen kell szabályoznia. Ebből következik, hogy a lamellákat és a vezérlőszerkezeteket nagyon kis tömegűre kell méretezni, hogy tehetetlenségük minimális legyen, hogy azokat az energia változása megfelelő gyorsasággal el tudja mozdítani. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy az elmozdulás az előírt értéknél nagyobb ne legyen, tehát a rendszert csillapítani is kell, ezt villamos eltérítés esetén általában örvényárammal végzik. Az automata rendszerek működésénél nagy jelentősége van a szabályozási sebességnek vagy követési gyorsaságnak, mely tulajdonképpen jellemzője az egész rendszernek. Kétszeres megvilágítás hatására a blendeváltozás olyan gyorsasággal kell bekövetkezzen, hogy a filmszalagon azonos fedettségű képeket kapjunk. Ezt a sebességet a gyakorlatban nem igen érik el a felvevőgépek vezérlőegységei, hiszen a rendelkezésre álló idő normál sebességet alapulvéve 1/16 másodperc lenne. Szerencsére a gyakorlatban ilyen rövid idő alatt ekkora fényerőváltozás nem szokott bekövetkezni. Problémát jelent még a súrlódás leküzdése is. Bár csökkentésére a legkülönbözőbb módszereket alkalmazzák, teljesen nem küszöbölhető ki. Kis változások esetében a keletkezett energia olyan kicsi, hogy a súrlódást nem képes leküzdeni, a rendszert nem tudja elmozdítani. Ebből adódik, hogy a hosszabb használat alatt megkopott, szennyeződött automatikák kis fényváltozásokra nem reagálnak, illetőleg csak enyhe kocogtatásra mozdulnak meg. A félvezetők elterjedése ma már ezt a problémát is megoldotta és a nagyobb teljesítményű felvevőgépeknél megfelelő kisterjedelmű erősítőkkel ezt a hibát sikerült kiküszöbölni. Ezeknél a rendszereknél a blende elmozdulását szervo motor segítségével érik el. Ilyen szervo motoros rendszert alkalmaznak például a Yashica Super 40 Eés a Yashica Super 60 E típusú filmfelvevőgépeknél. Egyéb automatikák A fényképező- és filmfelvevőgépeknél a megvilágításautomatikákon kívül egyéb, a kényelmet szolgáló egyszerűbb automatikákat is alkalmaznak. Ilyenek például a Automata filmfelvevőgép sematikus rajza. 1. Zoom motor 2. Érzékelő (CdS fotoellenállás) 3. Filmtovábbító motor. 4. Erősítő egység. 5. Filmérzékenység állító. 6. Belé kapcsolók. 7. Jelzőlámpa. 8. Telepek. 9. Blende, mindenki által ismert „beugró blende”, melyet ma már úgyszólván valamennyi komolyabb fényképezőgépen alkalmaznak. Automatika lényegében a gyorsfelhúzókat is. Önműködően működik a filmszámláló szerkezet, a modern gépeknél annak nullára állása is automatikus. Kazettás filmfelvevőgépeinknél a filmérzékenység beállítását is automata végzi, sőt a Nizo S 560 és S 800 típusú gépekkel felvétel közben automata segítségével készíthetünk áttűnéseket. Ugyanennél a géptípusnál kockázó automatát is szereltek fel, mely másodpercenként 6 képtől a percenként 1 kép önműködő exponálására is képes. A filmek befűzését automata befűzőszerkezeteik segítik, egyes géptípusok a film továbbítását is automatikusan végzik. Végezetül szóljunk néhány szót a fényképezés egyik segédeszközének, a villanókészüléknek automatizálásáról. A Leicaflex SL rendszere minden eddiginél pontosabb megvilágításmérést tesz lehetővé. Képünkön a megvilágításautomatika elhelyezése és működési elve jól megfigyelhető. 2 U Félautomata gépek Az automatizált fényképezőgépek e másik nagy csoportja lényegében két részre osztható. Az egyik — a teljesen automata gépekhez közelebb álló fényképezőgépek csoportja — az előre kiválasztott expozíciós időhöz megfelelő fényrekeszértéket, vagy — egy másik megoldása az előre választott blendeértékhez tartozó expozíciós időt állítja be önműködően. Itt A komputer vaku A komputer vaku működési elve lényegében azonos a hagyományos villanókészülékével: az NC akkuból nyert kisfeszültségű áram a generátorrészben nagyfeszültséggé alakul és az energiatárolót — típustól függően egy vagy több kondenzátort — feltölti, majd villanáskor az összegyűjtött energiát a lámpa felhasználja. A villanó fénye a felvétel tárgyától, annak távolságától és tónusától függően kisebb vagy nagyobb mértékben visszaverődik. A komputer vaku reflektorán elhelyezett fotocella ezt a visszaverődött fényt érzékeli és mérőjellé változtatja. Ezt a mérőjelet egy apró elektronikus berendezés — a tulajdonképpeni komputer — egy meghatározott Soilértékkel hasonlítja össze. Amint a mérőjel ezt az értéket elérte, — tehát a megvilágítás elegendő volt — a készülék belsejében elhelyezett második villanócső a megmaradt, feleslegessé vált energiát elvezeti, így a készülék villanását megszakítja. Ez az egész folyamat hihetetlenül rövid idő alatt, mintegy 1/35 000—1/50 000 másodperc alatt játszódik le. Kőkúti Dénes TECHNIKA 1972 1