Tekintet, 1991 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1991 / 6. szám

szenvedély és vér csatáit, minél mélyebbre dob a sors, annál maga­sabbra emelkedem. Pokol fenekéről felszállok a hetedik égig. A mélyből szakadnak fel a legszebb dalok.” Kitetszik ebből az idézetből, hogy Komjáthynál a perdita kultusza nem más, mint a szélsőség, az intenzitás kultusza, a lélek feterjeszke­­désének kultusza. Egy hagyatékban maradt vers érezteti, milyen erős ambivalencia jellemzi a költő viszonyát a gyengébb nemhez, milyen harc folyik benne az individuális szabadság és a valláserkölcsi kötel­mek között. Végül — mint mindig — az Én győzedelmeskedik, min­den relativizálódik, megfordulnak az előjelek (Egy virágárusnőhöz). Szépséged gyásza, búd varázsa Megbontotta véremet, Gyászod bábája, bújod átka Bús mélaságba ejtenek. Érzem a rokon köteléket, Tied vagyok, te enyém! Pokol, te benned üdv az élet! Vétkezni véled az erény. Talán azért nem vette fel ezt a verset a kötetébe, mert az expozíci­ón túlontúl érződik a jóbarát, Reviczky hatása, aki Perdita-ciklusát szintén egy virágáruslány megéneklésével indítja. A Szeléné-principium: Elva Végül eljutunk Komjáthy nő-motívumának legfontosabb megjelené­si formájához, az éterikus, tiszta, isteni nőhöz. A típus az Eloa-cik­­lusban teljesedik ki, melyet a költő feleségéhez, Márkus Gizellához írt. 1887 nyarán Komjáthy és felesége külön tölti a nyarat. Szerelmük öt év házasság után is éppoly szenvedélyes, mint a kezdetkor. Mi­ként jegyeskorukban, most is telepatikus úton érintkeznek. „Égő petrencékhez értem — írja egy álmáról Komjáthy —, a szél folyton élesztette és terjesztette a tüzet, s engem különleges, ellenállhatatlan vágy kapott meg: látni akartam, ahogy a láng rajtam fölfelé hatol, gyönyörködni akartam, ahogy körülnyaldos. A tűz már a ruhámba kapott, mikor fölébredtem. Odakinn zúgott a szél, s az álom hatása ébren is tartott.” Márkus Gizella válaszol: ő is látta a lángokat. Más­kor az asszony panaszkodik, álmában szörnyű viharba került, a költő

Next