Tekintet, 1992 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1992 / 5. szám
34 ősz 1939 Fátyláé szemében valami szomorkás gúnnyal mint egy előkelő idegen úgy tűnik fel ott a Vár utca sarkán. Hűvös sóhajától a fák borzongva ijedten ejtik el rongyos levelüket mire halkan kárörvendőn felkacag. Aztán nyakába kanyarítja ködös gallérját s csendesen végigballag a zsibongó korzón , s csak úgy elmenőben megsimogatja egy lány habos bőrét aki fázékonyan közelebb búvik ifjú erős szerelmes lovagjához. Egy ideig cél nélkül kószál még az utcákon a nagy dekadens s valahogyan nagyon közeli rokonomnak érzem meg nem értett bús rokontalanságát. S közben fáradt közönyös mozdulattal (évszakok megvert Coriolánusa) ecsetjével lomhán szürkésbarnára mázol mindent s egy napon úgy kullog el mint a lezüllött részeges festő kinek lelkéből kifakultak a színek. Tél 1943. Mint korcsolyák csorbult acélja bőröd alá karmol a fagy. A kakas elkékült taréja mint rozsdálló fűrészfogak -Az ékenkórász cinkepár marakszik a kendermagon - S egy szárnyaszegett napsugár didereg, csapkod a havon .