Telehír, 1988 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Sokan úgy vélik, hogy elsősorban főiskolai vagy egyetemi diploma. Illés György operatőrnek, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektor-helyettesének mi erről a véleménye? - Tudja, én minden héten átolvasom a Rádióújságot, benne a stáblistákat is. Egyre gyakrabban találkozom számomra teljesen ismeretlen operatőrök nevével, pedig 1949 óta vagyok a főiskola operatőr tanszékének vezetője. Nagyképűség nélkül állíthatom, jól ismerem a kollégákat. A tévében viszont olyan nevekkel is találkozom, amelyek még a jelentkezési lapokon sem fordultak elő soha a főiskolán. Viszont önálló operatőri munkát végeznek. Ki érti ezt? - Lehet, hogy már régen jelentkeztek volna, ha nem tartaná magát az operatőrök körében az a nézet, hogy a főiskolára egyszerűen nem lehet bejutni... - Elismerem, nagyon nehéz a felvételi. Azzal indul, hogy minden jelentkező kap egy tesztlapot, amelyen általános politikai, irodalmi, művészeti tájékozottságukra vagyunk kíváncsiak. Értékeljük az előzetesen beküldött saját készítésű fotókat is. A második rostán egy filmet kell megnézniük, amiről aztán recenziót írnak majd, természetesen az operatőr szemszögéből nézve. Ezzel párhuzamosan kiküldjük egy általunk meghatározott helyszínre, ahol 8-10 fotót kell készíteniük. A dolgozat és a fotók vagy diák bemutatása után döntjük el, ki mehet a harmadik rostára. A felvételi harmadik részén adunk a jelöltnek egy filmfelvevőt és 60 méter filmet. Együtt kiválasztunk egy témát, amelyből a jelentkező forgatókönyvet ír, aztán leforgatja az anyagot. Nem szólunk bele a forgatókönyv-írásba, legfeljebb baráti tanácsot adunk, ha szükségesnek látjuk. Mi ugyanis egyéniségeket szeretnénk a főiskolára felvenni. Ennek a filmnek a megvédése a döntő. A három rosta után marad fenn az a négy-öt jelentkező, aki megkezdheti a tanulmányait a főiskolán. El kell azonban mondanom, hogy általában 250-en jelentkeznek egy-egy felvételire. Tessék kiszámolni, hányszoros a túljelentkezés! Felelősséggel állíthatom azonban, hogy több operatőrre nincs is szüksége az országnak, mint ahányat a főiskola kibocsát. Van a televízió, a MAFILM, a MOVI... Telített a szakma. Mégsem tehetjük meg, hogy egyes évjáratokat kizárjunk. Egyszerűen nincs jogunk egyetlen korosztályt sem kizárni abból a lehetőségből, hogy megpróbálják, mire jutnak a filmes szakmában. Ezért a minisztériummal egyetértésben úgy határoztunk, hogy ezentúl négyévente indítjuk az operatőr szakot a főiskolán. Ez elsősorban a nappali tagozatos képzésre vonatkozik, ami egyetemi végzettséget ad. Ami a főiskolai végzettséget nyújtó, hároméves kameramann szakot illeti, egyelőre szintén kifutó évfolyamok után indítjuk, tehát háromévente. Most második alkalommal indítottunk be egy posztgraduális képzést, ami azt jelenti, hogy már valamilyen diplomával bíró szakemberekből válogatott évfolyamot kezdtünk oktatni. Részben a televízió, részben a népszerű-tudományos dokumentumfilmet gyártó szerkesztőségek szakember-utánpótlására. Ezt igény szerint szervezzük. Több módja is van tehát annak, hogy valakiből diplomás operatőr váljék. Nem tudok mást mondani: aki tehetséget érez magában ehhez a szakmához-hivatáshoz, jelentkezzen. De számoljon a kudarc lehetőségével is. A szakmabeliek tudni vélik, hogy a felsoroltakon kívül van még egy fontos szempont a felvételinél, amiről kevés szó esik. Ez pedig a személyes kapcsolatok rendszere. - A protekcióra gondol, őszintén kérdezett, őszintén válaszolok. Én a saját tanszakomon előnyben részesítem a filmes szakmában dolgozó szülők gyerekeit. Ha két, egyforma képességű jelentkező között kell választani, én a filmes családból érkezőt támogatom. Itt van például a Sára fiú esete. Tudom, hogy vele példálóznak mostanában. Sára Balázs tehetséges, jó operatőr, itt a helye a szakmában. Máriássy Félix itt tanított a főiskolán. Egy nap jelentkezett a fia az operatőr szakra. Felvettük. Ha ez protekcionizmus, vállaljuk. - Mire számíthatnak azok a tévések, akik segédoperatőr státusban, de hosszú évek óta önálló operatőri munkát végeznek? - Nem értek egyet ezzel a helyzettel, de bizonyára oka van rá a televíziónak, hogy ezt tartósítsa. Tudom azt is, hogy ebben a kategóriában nem egy-két emberről van szó. Valamennyiüknek azt tudom ajánlani, hogy jelentkezzenek a főiskola hároméves, főiskolai diplomát adó kameramanntanfolyamára. Több, mint 15 éve, kifejezetten a televízió kérésére indítottuk be ezt a képzési formát. A kameramann szakot két kiváló szakember, Bíró Miklós és Márk Iván irányítja, és háromévente indítjuk. Mi képesek vagyunk rá, hogy ne csak háromévente, és nagyobb létszámmal indítsunk egy-egy évfolyamot. A technikai feltételeink adottak ehhez. Úgy szervezzük a kameramani képzést, ahogy a televízió azt igényli tőlünk! Pillanatnyilag 12 hallgatóból áll egy évfolyam, ők valamennyien felvételi vizsgát tettek nálunk, úgy kezdhették meg a tanulmányaikat. Erre a szakra a televízió személyzeti főosztályán történhet a jelentkezés. Ott véleményezik a jelentkezőt, s mi igenis odafigyelünk arra, hogyan vélekednek a jelentkezőről azok a munkatársai, vezetői, akik évek óta ismerik ezeket a fiatalokat. A segédoperatőrök meglehetősen népes csoportja számára tehát ez az egyetlen lehetőség a papír megszerzésére”. Ez vagy sikerül vagy nem. Komolyabb szakmai-művészi munkát igénylő produkcióba azonban - gondolok itt a játékfilmre például - csak egyetemi diplomával rendelkező operatőrök kapcsolódhatnak be. Ez igaz. Filmgyári játékfilmet csak egyetemi diplomával rendelkező operatőr forgathat. Az viszont a televízió belső ügye, hogy saját készítésű filmjeihez „csak” kameramann végzettségű operatőrt alkalmaz. Van is erre példa szép számmal. Nem igaz tehát az, hogy bizonyos korosztályok soha nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy például egy komolyabb művészi teljesítményt igénylő produkció KERESTETIK OPERATŐR ? Mi is történik, ha egy tizen-huszonéves fiatal fejébe veszi, hogy ő pedig operatőr lesz? Kapcsolatot keres a televízióhoz, és szerencsés esetben lehetőséget kap, hogy eleinte külsősként, idővel aztán szerződéssel ellesse a szakmát a „nagyoktól". Csakhogy az operatőr munkája a művészet. Kérdés, mi szükséges ahhoz, hogy a szakmát „ellesett" segédoperatőr operatőrré léphessen elő?