Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1896
pázmányi horvát Snöre vízpárja. (Tanulmány.) Mielőtt az éposz ismertetéséhez kezdenék, jónak látom, hogy röviden előadjam a költő élete történetét s pár szóval megemlítsem egyéb műveit is. Az új idők embere csudálkozva ámul el a fáradhatatlan, úgyszólván semmi anyagi haszonnal nem kecsegtető munka láttára, melyre a haza meleg szeretete régi íróinkat serkentette. Ők megvetették az alapot, melyen később nemzeti irodalmunk fényes épülete fölemelkedett. Megérdemlik tehát, hogy ne fitymálva vessük félre verejtékes munkájuk gyümölcsét, bár sok bennük talán a hiba, — hanem kegyeletes tisztelettel verjük le a port öreg könyveikről s jelöljük ki nekik a helyet, melyet nemzeti könyvesházunkban megérdemelnek. A múltnak egy meglehetősen eltemetett emlékével akarok én e sorokban foglalkozni, melynek szerzője — ha nem is lángelme , de tehetséges és buzgó férfiú volt. Horvát E. megérdemli, hogy tisztelettel emlegessük irodalmunk munkásai közt. Annál is inkább, mert sokáig teljesen mellőzték s még most is nagyon kevés elismerés jut neki osztályul. Horvát Endre azon költőink közé tartozik, kik alacsony sorsból küzdötték fel magukat, kik a nép gyermekeiként anyjuk tejével szívták magukba magyaros eszük-