Temesvári Új Szó, 1991. január-március (3. évfolyam, 265-326. szám)

1991-01-04 / 265. szám

T­emesvári III./265. Péntek, 1991., január 4. 4 oldal, ára: 3 lej. Alapítva: 1944-ben. BÁNSÁGI DEMOKRATIKUS NAPILAP Ébresztő Felébredtél-e, vagy ami ugyan­az, kijózanodtál-e már polgártár­sam? Ha nem, akát akkor késés­ben vagy. Mert tudnod kell, a Kormány nem alszik! Igaz, nem is nagyon hagyták az utóbbi idő­ben. Főleg a babérjain nem al­hat, amelyeket oly sokan és oly nagyon megtépáztak. Még az ex­­király őrelnsége is erősen pró­bára tette a vezető csapat éber­ségét. Igazad van polgártárs, a kor­mányt és a kormányost, nem sajnálni kell! Hiszen az a tiszte, hogy éberen és biztonságosan irányítsa az általunk itt jelképe­sen hajónak nevezett alkot­mányt A helyzeten még az sem változtatna, ha kiderülne, hogy kormányosunk nem is hajót, ha­nem egy sebtiben összetákolt tu­tajt úsztat. Annál nagyobb a dicsőség! Pe­sze, csak akkor, ha belát­hat­­­aion belül révbe érünk ve­­® le, túl sokáig tart ez a kime­rítő izál, ha közben elfogy a kenyér és a víz, na meg a rum, és az árbóckosárban kukkoló é­­ber őrszem nem kiáltja el idő­ben, hogy FÖLD, FÖLD!, vagy méginkább, hogy EURÓPA, EU­ROPA!, akkor itt nagy zűr lesz. Talán még matrózlázadás is, a­­mitől Neptun és a többi Iste­nek óvjanak meg bennünket Ka­pitányostól, Kormányostól együtt. Mert nyílt tengeren lázadni igen­csak rizikós dolog. _ Gondolom, jól tudja ezt maga a Kormány is. Bizonyára ezért evezett át ve­lünk oly nagy vigyázattal a ta­valyi háborgó vizekről az idei még nem tudni milyenekre. Sza­badnapokat is adott, meg kime­nőt, meleget és világosságot is. Sőt, a nagyon rászorulók még rumot is kaphattak, persze mér­tékkel. Csak a pezsgővel spórolt­­ kicsit. Talán mert tavaly i­­lyi -'.­or túl sok fogyott belőle a­­ kö­zből, vagy mert nem örült VDt.hu a csendzavaró durrantá­­soknak. Végül, némi előlegezett jóindulattal még az is elképzel­hető, hogy jobb napokra tartalé­kol. . Volt hát alkalmunk elszuny­­ogadni, egy ici-picit meg is e­­reszkedni kényünk-kedvünk és tehet(e)ségü­nk szerint. Senki sem vetheti szemünkre. A Kormány a legkevésbé! De most már ébresztő polgár­társak! Nagyon hosszú, a leg­hosszabb, talán véget sem érő út és év áll előttünk. Minden áron ébernek és józannak kell marad­junk. Hiszen a Kapitánynak és Kormányosának nagy tervei vannak velünk. Vigyáznunk kell magunkra, a hajóra és a Kor­mányzóra. Hogy irányt ne té­vesszen ... és zsebet! Mert adni fognak, mint mondták, földet, házat, mindenféle tulajdont és még több demokráciát — győz­zük csak elhordani... De kérni is fognak és követelni és behaj­tani munkát, márkát, adót nem egyet és nem is keveset, türel­met és hűséget, s talán még jó­kedvet is, h­a ebben hiányt szen­vedne az ország beteglátogatási napokon... Hát ezért szólítlak fel polgár­társ. Légy éber! Szemed ne ho­­mályosítsa el semmiféle köd, szádat ne tömje be moszat, te­remtő kedvedet gyávaság és áru­lás ne szegje! Úgy ügyelj ránk, mint ahogy mi fogunk rád ügyel­ni a nevenincs tengeren hánya­dé talpalatnyi úszószigeten. ft.ll.«*«: CIM Árliberalizálás vagy az elkendőzés politikája? A Petre Roman kormányt ne­héz feladat elé állította az or­szág jelenkori történelme. Egy sor bonyolult kérdést kell meg­oldani, amelyek között vitathatat­lanul a legnehezebb a gazdaság­­átalakítás végrehajtása. Nem e­­lég, hogy ehhez először is meg kell találnia a célravezető eljá­rást, tetejében még meg kell küzdjön a régi rendszerből töb­­bé-kevésbé helyén maradt, visz­­szahúzó erők hadával is. Per­sze kérdezhetnénk (a kérdés ter­mészetesen szónoki), hogy vajon ki is a hibás abban hogy ez a had helyén maradt? Azon a meg­állapításon túl azonban hogy a kormány nincs irigylésreméltó helyzetben (ugyan melyik is lett volna?!), meg kell vizsgálnunk hogy a beiktatása óta mit sike­rült elvégeznie a gazdasági élet terén! Semmit, vagy majdnem sem­mit! Mert azt a pár átszervezési határozatot nem könyvelhetjük el jól átgondolt, pozitív kihatá­sú, eredményes munka gyümöl­cseként. Egy hosszú, évtizedekig központi vezetéssel irányított tervgazdaságot­ nem lehet úgy átalakítani piacgazdasággá hogy például a kormány az ipari vál­lalatokat egyik napról a másik­ra függetlenekké kiáltja ki, me­lyek ezentúl úgy gazdálkodjanak ahogy tudnak (persze bizonyos törvényeken belül). Vagyis ma­gyarul: leveszem rólatok a ke­zem, hozzám többé ne fordul­já­tok gondjaitokkal, csináljatok amit akartok az anyagbeszerzést a termelést és a gyártmányela­­dást úgy intézzétek, ahogy tudjá­tok. Ezt így egy gyerek is elő tudná adni ehez nem kell kor­mány. A kormánynak éppen az lett volna a feladata, hogy lépés­­ről-lépésre átvezesse, átirányít­sa (lám, a kormány még a ke­rékpáron is az irányítást szol­gálja) a gazdaságot a régi rend­szerből az újba! A gazdaságátalakítás terén ta­lán a legnagyobb baklövése a kormánynak az árliberalizálás bevezetése volt, pontosabban a­­hogyan és amikor ezt tette. Mert, hogy az árfelszabadítás is szük­séges eleme az átalakításnak, azt nem vitatjuk. Viszont a három lényeges lépés közül (a privati­záció, a pénz­reform és végül az árliberalizálás) időrendben ez kellett volna legyen. A priva­tizáció következetes végrehajtá­sa megteremthette volna a ter­melők konkurenciáját, a pénzre­form hozzájárulhatott volna az árubőség kialakulásához (akár a privatizációval létrehozott egy­mással versengő belföldi vállala­tok termékeivel, akár a konver­tibilitást elérő, vagy legalább megközelítő új pénznemmel be­szerezhető importáruval). Mind­ezek biztosítása után (vagy e­­setleg ezekkel párhuzamosan de mindenképpen fokozatosan) be lehetett volna vezetni az árfel­szabadítást A pénzreform és privatizáció nélkül végrehajtott árliberalizá­lás nem más egy minden ész­szerűséget nélkülöző, brutális áremelésnél, minden gazdaság­élénkítő mellékhatás nélkül Az egyedüli valós hatást egyenlőre az életszínvonal mélypontra süly­­lyedése jelenti. A lépés legve­szélyesebb kihatása azonban a gazdaság fogyatékosságai­nak el­kendőzésében rejlik! Miután az "Irak gyakorlatilag minden el­lenőrzés nélkül Sntek­­vesen vár- Dr Oberst László | Fol­y­tatás a­z oldalont Két hét haladék a reménynek... Fogy az idő. És döntés még mindig nincs. Az ellenzék rádió­adót állíttat fel, hogy besugározza Irak egész területét és láza­dásra szólítson fel a diktatúra ellen. De — mi, akik éltünk benne — tudjuk, hogy a nemzeti-szocialista diktatúra — mint a Szad­­dam Husszein féle, akár a hitleri vagy a csausiszta, iszonyú tu­datrombolást visz véghez. Épp a józan észt ássa alá, az embere­ket ösztönlényekké építi le. Nincs többé egyéniség, csak üvöltő tömeg és nagygyűlés. Nincs erkölcsi felelősség tetteinkért, csak parancs. Ha pedig egy ilyen diktatúra relatív jóléttel is párosul, nincs az a propaganda, amelyik belülről azt megdönteni képes. Csak a lakosság belső kiéheztetése viheti el az ilyen diktatúrát az öngyilkossághoz. Ezért hát számolunk. És számol Kadhafi tábornok is, meg Yasszer Arafat­ék úgy döntöttek, hogy a katonai erőviszonyok egyelőre a szövetséges erők oldalán állnak. Amíg nincs meg az atombombájuk, addig egyelőre visszakozásra szólítanak fel. Mert, ha a kezükben lenne, jaj lenne nekünk, ölben is elvinnék terroristáik New York­ba, Izraelbe. Aztán már a szelek dolga lenne hogy szétszórják min­denütt a rádióaktív hamut Ezért aztán visszaszámlálunk. Reménykedünk. Talán lefog­ják az őrültek kezét Mert az ilyenek önként még nem tértek jobb belátásra. Mandics György ELSZABADULT INDULATOK A Vatra Românească kulturá­lis szervezet politikai szárnyát alkotó Románok Egységpártjá­nak képviselője, Dumitru Petru, tájékoztatót terjesztett a parla­ment elé és interpellációt intézett a belügyminisztériumhoz. A kép­viselő egy meghiúsult a­arosvízá­sárhelyi puccsról beszélt­ a tör­vényhozásban és azzal fenyege­tőzött, hogyha a hatóságok nem lépnek fel erélyesebben, akkor a románok kénytelenek lesznek nemzeti gárdába szerveződni. Dumitru Petru ugyanakkor köve­telte, hogy románellenes csele­kedeteiért állítsák bíróság elé Tőkés Lászlót, Domokos Gézát, Szőcs Gézát és Király Károlyt FEL, ROMÁNOK! Mihály, Románia egykori kirá­lya a jelenlegi bukaresti veze­tés elleni harcra és egy európai jogállam megteremtésére szólí­totta fel Románia lakosságát. A volt uralkodó üzenetét a Szabad Európa Rádió sugározta. Mihály király kithangsúlyozta, hogy a jelenlegi román kormány fél tő­le, hiszen még mindig ő az or­szág törvényes államfője, mivel az új alkotmány nem prokla­málta a köztársaságot „Vonuljanak vissza a parlamentből!”" a Temes Megyei Prefektúrán heves vitával zárult az óév December 28-án pénteken, 11 uralkodó helyzetről. Mivel azon­­órára tervezték azt a találkozót, ban a tisztelt parlamenterek amelynek keretében a temesvári csak késve — állítólag a Roma­­szakszervezeti vezetője megyénk m­a Liberă r.me lapból — érte­­szenátoraival, parlamenti képvi­­sültek a ter­vezett találkozóról, jeleivel tárgyaltak volna a me­ a párbeszédet december 30-ra gyéren de főként Temesváron halasztották. A város ünnepi hangulatával tett meg a találkozón, de telefo­­ellentétben, vasárnap reggel ki­­nen a szakszervezeti vezetők fenc órakor a prefektúra gyűlés­ rendelkezésére állt. A parlamen­­termében feszült légkör uralko­dott T. Miklós László Claudiu Iordache úr fontos el- ————————————— foglaltságai miatt nem jelenhet (Folytatás a 2. oldalon) Mi U vtáai hunmim­ban búcsúztunk az óévtől Ne­­ szalasszák el! J Itt a soha vissza nem té­rő alkalom, ne szalasszák el. A szegedi nyomdában­­ készült, színes, a névnapo-­­ kat is tartalmazd, 1991- évi­­ falinaptár kapható lapunk­­ szerkesztőségében.­­ Jutányos ár, amíg a kész­­­­let tart. \ * i Nem ért rá? Nem volt­­ pénze? Elajándékozta? Se­’ baj! ^ „­­ Még kapható a BAGOLY I Kalendárium. Keresse az­­ újságárudákban, vagy ha­­ kényelmesebb, a Temesvá­­r­rí ÚJ SZÓ szerkesztőségé­­­­ben.­­ A BAGOLY nem kötele­­l­­­ző olvasmány, hanem a 1 I család barátja!

Next