Heti Új Szó, 2000. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)
2000-10-06 / 40. szám
150 éve áldozták fel életüket A VILÁGSZABADSÁGÉRT Az aradi megemlékezési ünnepségsorozat amely október 1-én kezdődött, október 5-én kedden érkezett a "célvonalba". Délután még minden csendes volt a minorita rendház előtt, az udvarban takarítgattak, amikor Bognár Levente, Arad megyei alprefektus kíséretében az első vendégek megérkeztek. Megjöttek az immár hagyományos kerékpáros emléktúra résztvevői, a Kecskeméti Református Gimnázium fiataljai, valamint a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum tanulói, 16 diák és 8 tanár illetve egy öregdiák. Ez utóbbi "tekerő" maga Katona Kálmán Közlekedési- Hírközlés- és Vízügyi miniszter. Az elmúlt évekhez húlóan, egy éjszakára megszálltak Pecskán ahonnan Nagy István helyi polgármester és Heinrich József katolikus esperes kísérte őket Aradra. Este a műsor szerint a Szakszervezetek Művelődési Házában a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata bemutatta Varga Gábor Tábornokok című, az aradi 13 vértanúról szóló drámáját, amely sokáig csak olvasható volt, mígnem idén a váradiak jóvoltából színre került a könyvdrámának tartott, megannyi magvas gondolatot és jellemrajzot tartalmazó darab. Meglepetés volt viszont, hogy az előadás megtekintésére eljött Orbán Viktor magyar miniszterelnök, felesége, Lévai Anikó társaságában. A magasrangú vendégeket a nagylaki határátkelőnél Gheorghe Neamtiu aradi prefektus, Bognár Levente alprefektus illetve Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet fogadta, az előadás megkezdése előtt pedig Matekovits Mihály köszöntötte őket, majd bemutatta a vértanúk - a világban szétszóródott - leszármazottait. Jelen volt: Vécsey Károly részéről dr. Vécsey Anna, Kiss Ernő részéről dr. Kiss István és Morlin János, Schweidel József részéről Kircsfalusy Vilmosné, Szabóné Kircsfalusy Katalin és Lánc Annamária, Nagysándor József részéről B. Varga Sándor, Damjanich János részéről Joseph Csernovics, a felesége, a húga és Vojnits Terézia, Desewffy Arisztid részéről Desewffy Sándor, Desewffy Imre, Desewffy Arisztid és Pataki Judit, Török Ignác részéről dr. Nemescsói Ferenc, Bárdossy Lóránt és Nemescsói András, Pöltenberg Ernő részéről Czilbhert-Mayr Aurél, Aulich Lajos részéről dr. Mayer Zoltán György, Knézich Károly részéről dr. Szinyei László és felesége, Szinyei András és Podolányi Alfonzné. A 150 évvel ezelőtt lezajlott nemzeti tragédia megemlékezési ünnepsége megnyitó beszédét Dávid Ibolya a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere tartotta, kiemelve a másfél századdal ezelőtti román-magyar megbékélési kísérleteket, amelynek mához szóló üzenete nagyon is időszerű. Orbán Viktor örömének adott kifejezést, hogy a Szabadság-szobor a várpincéből napfényre került és felújítva megtekinthető lesz a nemzeti ereklye. Másrészt sajnálatát fejezte ki, hogy Radu Vasile miniszterelnökkel együtt nem tehette le október 6-án a Megbékélés Parkjának alapkövét. Hasonlóképpen nyilatkozott Dávid Ibolya is, amiért ráadásul Valeriu Stoica román igazságügy-miniszter sem jön el a koszorúzásra így a román kormányfőt Arad megye prefektusa képviseli. (A magyar miniszterasszony kézírásos "vallomását" mellékelten olvashatják). Előadás után a magyar miniszterelnök megtekintette a minorita ház udvarán a Szabadság-szobrot, majd valamivel éjfél előtt hazautazott Magyarországra. Zala György Aradon (újra) felállított, világhírű Szabadság-szobráról, s annak régóta vajúdó feltámadásáról szól a krónika. A szobrot évtizedekig a vár katonai raktárában őrizték, emberfia ott nem láthatta. Mígnem egy törékeny (miniszter)aszszony leszerelte a konok katonák ellenkezését. Elérte, hogy megláthatta a szabadság szimbólumává patinásatlon szobrot, majd kilkudta ideiglenes élnezését Arad belvárosában, a minoriták Templom utcai (Lucian Blaga u.) udvarában Az eseményt, helyi-hazai szokás szerint orcátlan hecckampány előzte meg. S ahogy várható volt, így választások előtt, a kormányhatározat határidejének utolsó napján, az utolsó pillanatban hírzárlat ide, meg oda, beindult a gépezet. A közlekedésrendészet legjobb ill. legmegbízhatóbb emberei biztosították a szobor szabadulsának az útját. Ezenkívül kíváncsiak, együttérzők (románok és magyarok) sorfala vigyázta a minorita-udvar bejáratát. A majdnem napnyugta félhomályát a villanófények nappallá varázsolták. Az arcokon feszült várakozás. A bikanyakú, farmerfrizurás fiúk a térről 1989 decemberben láttak ilyet utoljára. A hangulat forradalmi. A pillanat történelmi. És akkor, mint egy őszi fuvallat, fogolysurranás, menetrendszerűen megérkezett a Szabadság-szobor terepszínű sátorlappal letakart első darabja. Egy pillanatra elültek a zajok. A kegyelet nem ismer határokat. Csergő Ervin minorita páter utcai ruhában ösztönösen keresztet vetett. Matekovits Mihály főszervező felgyűrt ingujjban, katonásan fejet hajt. Az RMDSZ megyei vezetősége akár névsorolvasást is tarthatott volna. Az udvar hátsó felében fiatal, fegyelmezett csapat. Középen, Dávid Ibolya miniszterasszony. Arca rezzenetlen, mint egy szemlét tartó tábornoké. A szobor szabadulása Aradon jártam, 1999 október 1-én. Isten segítségével... Hunnia szobrára várok (19.15 órakor)... Ez lesz a korona szegényes életem negyven egynéhány évén. Hálával és köszönettel az Úrnak. Dr. Dávid Ibolya." Szemében a gyermekét féltő anya szenvedélye lobog. A csoda megtörtént. A szobor feltámadt. Újra áll, ha nem is a régi helyén. "Újra áll, a magyar Golgotán, mint a szabadság továbbszolgáló leánya. Tanú és tanulság, egy új évezred küszöbén. Arad, 1999. október 1. Hevesi Mónár József (^\ruiMdtL. \ rrvlt+1. \ J fk. lensz. ru 10 J^L'