Temesvári Hirlap, 1924. május (22. évfolyam, 97-119. szám)
1924-05-01 / 97. szám
2 XXII. évfolyam, 67. szám. 1924 május 1. A AAA A* AAAA AAAAAAAA ,*JkAAAáAAAAAAAáJkAAiJ>.ÁAAA* AAA AAAAAAAA i&.-Mw&AA&A, A zsénsági határkassikfiásműkömrnek aláírták (Saját zsidó s tónktól.) A bánsági határok végleges megállapítására kiküldött román és jugoszláv határmegállapító bizottságok Temesvárott tartották meg utolsó konferenciájukat. A kétnapos tanácskozások során elsimították a két állam közt felmerült ellentéteket és minden vitás kérdésben sikerült kielégítő megállapodásokra jutni. Ezúttal aláírták azokat a jegyzőkönyveket is, amely elemik aláírását a határkiigazítás munkája alatt a felmerült differenciák miatt a bizottság tagjai megtagadták. Elhatározta a konferencia, hogy a végleges határok kicövekelését május harmadikán kezdik meg. E munkálatok fölött mérnöki bizottság fog felügyelni, amelyben mindkét állama megbízottai részt vesznek. A határmenti fontosabb pontokonpiramisokat fognak ayelni. A tanácskozások befejezése után Dragonescu ezredes, a román határmegállapító bizottság elnöke a delegátusok tiszteletére bankettet adott. A jugoszláv kiküldöttek visszatértek Belgrádba, ahol jelentést tesznek a külügyminisztériumának a temesvári konforenria határozatairól. általa megszavazott kölcsönök milyen magas kamatlábak mellett jönnek tényleg forgalomba. Érthető, hogy a horribilis kamatú pénzek nem támogatják, hanem a szó teljes értelmében elsorvasztják az ipart és kereskedelmet. Itt kellene tehát elsősorban rendet teremteni, mert ha a Banca Naţionala szigorúan ellenőrizni fogja a kölcsönök kihelyezését, akkor remélni lehet, hogy a romániai ipar és kereskedelem valahogyan mégistalpra fog állani,-illetve, hogy az összeomlás elkerülhető. Alapjában nagyjában átmenetileg ezek volnának az állami feladatok. A bankoknak eddigi mulasztását abban látom, hogy nem igyekeztek a pénzügyi kormányt — nem egyenként, hanem területileg — meggyőzni arról, hogy a pénzinség már elviselhetetlen és hogy a fent vázolt szellemben az államnak haladéktalanul meg kell kezdenie a mentőakciót. Véleményem szerint a bankok a legilletékesebbek arra, hogy jól megindokolt tanáccsal és konkrét invasízokkal lépjenek a pénzügyi kormány elé még azon esetben is, ha momentán nem is találnak meghallgatásra. A bankoknak rörvényeseikkel, betevőikkel és klienseikkel szemben elsőrendű kötelességük, hogy komolyan és minden eshetőségre felkészülten figyelmeztessék a kormányt a beállott, vagy beadható nagy veszedelmekre. Azt, hogy fellépésüknek kellő súlya legyen úgy érhetik el, ha bizonyos formák és keretek között egymással szövetségre lépnek és ha országos szervezetüket kiépítik, amelynek azután olyan nagy tekintélye és befolyása lenne magára a pénzügyi kormányra is, hogy nélkülük életbevágó fontos kérdésekben állami intézkedés, vagy döntés nem történhetnék. Értem, hogy a bankoknak mai helyzete nagyon nehéz. A legideálisabban kezelt bankok nm képesek a bankkamatlábat lényegesen mérsékelni. Miért? Azért, mert, egyrészt a betevők a bankkal szemben nagy igényekkel lépnek fel és így a bankok a betevőkért egymással versenyezve, még fokozzák az amúgy is horribilis igényeket, másrészt pedig a bankokat olyan óriási rezsitételek terhelik, hogy a betétkamatos kölcsönök utáni kamat békebeli arányszámát képtelenek ma fentartani. Érthető tehát ha egy bank ma a halevőknek. konkurrencia folytán tizenkét tizennyolc, esetleg több százalékot is kénytelen fizetni, akkor ez a bank busa-hoszofinégy százaléknál olcsóbban képtelen hitelt folyósítani. Nem képes különösen akkor, ha a Banca IITall er alától olyan kevés olcsó kamatú hitelt élvez, ami nem áll arányban sem a forgalmával, sem az alaptőkéjével. És ilyen helyzetben van a legtöbb bank és ezért következett be az a szomorú körülmény, hogy a pénz végeredményben sokkal többet jövedelmez, mint a legintenzívebb alkotó munka. A bankbetétek kamatlábát ma már redukálni nagyon nehéz. Mert a kiéheztetett ipar és kereskedelem szívesen felszívja magába a bankok mellőzésével fiába szólható összes magánpénzeket, tehát nemcsak a bankok egymás között, de a hitelkeresők is direkte, vagy indirekte emelik a betéteknek kamatlábát. Itt a jelen helyzetben egy államférfii gesztussal a pénzügyminiszter, illetve a Banca Naţionala segíthetne, ha tudniillik arányban a régi békebeli kulcs szerint támogatná az összes pénzintézeteket és pedig lényegesen nagyobb hitelekfolyósításával, amik tudniillik elegendőknek bizonyulnának ahhoz, hogy a betétek utáni versengés mérséklődjék. A Banca Naţionala ezen intézkedése a betétekés kölcsönök kamatlábainak lényeges redukálását eredményezné és így lassan, de biztosan beállana a gyógyulási folyamat enyhülne a drágaság és megerősödnék az ipar és kereskedelem. ’■ ,1. .. »4 ... hogy hősi halált haltak. Bizonyára van köztük olyan is, kit már holtnak nyilvánitottak s olyan is, kinek családfői helyét már más ember foglalta el. Komáromynénak, kit már özvegy Komáromynénak neveztek, reménysugár villantfel lelkében és a boldogságtól együtt sir tizenhárom esztendőssé nőtt lányával, aki édesapját még csak a fényképről ismeri, amint a Belváros utcáin álldogál és őrködik a rend fölött, testhezálló rendőr-uniformisban. ■_ r Ttas uimiri Mrt kapott KeiloStfmli*. Stff f#3rjí^föl - Voit teuieäyföri renddt hsdífogsága Mírstá*3»»r&. — (Baját tudósitónktól.) A háború oly sok különös és visszás helyzetet teremtett, hogy hosszadalmas volna azokkal egyenként foglalkozna. De azért mégis kiragadunk egy esetet a sok közül már azért is, mert annak szereplője temesvári ember. Komáromy József közrendőr volt a temesvári belvárosi rendőrségnél s 1914-ben már szolgálatának hatodik évét számlálta, amikor ugyanazon év augusztusában behívták katonának. Komáromy József eleget is tett a belli váci parancsnak, itt hagyta feleségét és három éves kislányát s rövid időn belül kimerít a frontra. Onnan még irt egy-két tábori Lápot haza a családjának, de azután hamarosan megszakadt a levelezés, a katona-férj és katonaapa többé nem irt. Hozzátartozói sok ideig kutatták a hallgatás okát, míg végre hivatalosan értesítették őket, hogy Komáromy József közkatona 1114 október 16-én a Kárpátokban ütközet közben nyomtalanul eltűnt, de azt nem lehet tudni, hogy hősi halált halt-e, vagy pedig fogságba esett? A családfenntartó nélkül maradt aszszony nem akart Bács-Doroszlón lakó szüleinek terhére lenni, mert hiszen azok is csak egyszerű, földmives emberek a ezért beállott szakácsáénak. Közben azonban semmiidőt és fáradságot sem kimért, hogy férje hollétéről biztosat tudjon. De hiábavaló volt minden fáradság, férjének sorsa felől egyetlen állam sem tudott felvilágosítást adni". A szegényasszony, már el is parentálta férjét gyermekével együtt, ki most már szép, nagy lánnyá serdült s halottak napján sápadt kis viaszgyertyáscskákat gyújtott fel egy-egy elhagyott áron az idegenben, elhagyatottan elhunyt férj és apa emlékére. • Az idő mindent begyógyít s az élettel keservesen küzdő szegény asszony fájdalma is enyhülni kezdett már és mindjobban kezdett beletörődni a változhatatlanba, amikor tegnap váratlanul olyan nagy meglepetés érte, amilyenper férjének szomorú emlékezetű eltűnése óta nem volt része. Bács-Doroszlón lakó szülei levélben értesítették őthogy a faluba hazaérkezett egy Kínából megszökött hadifogoly és hírt hozott halottnak hitt férjétől. Azt a hírt hozta, hogy májusban, vagy júniusban, a legközelebbi fogoly transzporttal hazajön. A megszökött hadifogoly kérte, hogy szökjön vele együtt, de ő visszautasította ezt az ajánlatot, mert nem akarta magát kitenni esetleges veszedeknekének, hiszen neki családja, felesége, kislánya van, akik várják őt haza s ezért nem teheti ki életét veszedelemnek anynyira, spirt egy család nélküli fiatalember. Inkább bevárja, míg szépszerével szabadulhat, mivel már vagyis kilátás van arra, hogy rövid időn belül hazaengedik az összes hadifoglyokat, akik meglehetős nagy számban vannak Kínában, teljesen elzárva a világtól s akikről valamennyi hozzátartozó úgy tudja, trottynak areggelije,, mint más becsületes helyen az ebéd. No de abbahagyta a dömögést, mert Kalmárné éppen ott sóhajtott az ajtó előtt. —Mi azma megint? —– kérdezte pattogós hangú részvéttelt. — Oh, hogy minek is gyüttemi én erre a nyavalyás világra? Hát nem elvitte eladni a hat darab vadonatúj gatyáját? Hol veszek én másikat ebiben a megveszekedett drágaságban? — 19 mikor kászóltam, úgy pofonvágott, hogy nekiestem a forró típarkertnek. Nézze az arcomat, meg a kezemet,, csupa hólyag. — Nagy szamár maga Kurnárné, — állapitotta meg Torka némi, a kardos házmesterné, maga keres rá, maga iftőz rá, — amit ő keres,, az mind rámegy arra a tribancsra. —Segit ő magának valamit? Itt cipekedik ezekkel a nagy kosarakkal szakadásig, ő meg sétál,’ hízik és pitvarok Kalmárné csak bólogatott, belefujta az orrát a kendője csücskébe s csak anynyit mondott: iDe enni,, azt haza gyün. Akkora tányér csipetkés kumplilevest megeszik, mint egy kanász. Mert azt nagyon szereti. — Persze, — tódott a szón Terka né-1 TEMESVÁRT HÍRLAP Kijárták Kausch Mihályt a sváb népközösségből. (S a jí fondositonktol.) Kausch Mihályt svátt magyar kultuszminiszteri osztálytanácsosi aforradalom után Temesvárra jött és csatlakozott az itteni német politikai mozgalomhoz. Későibb belekerült a bukaresti kultuszminisztériumba osztályfőnöknek, de a választások idején erről az állására lemondott és az új aradi kerületben képviselőjelöltnek lépett fel. A német parlamenti párt és a sváb népközösség támogatásával meg is kapta a mandátumot Annál érdkesebb, hogy a német parlamenti párt és a sváb népközösség most kizárták tagjaik sorából s eztazzal indokolják meg, hogy programjuktól eltérő politikai tevékenységet fejt ki. Kanada ezzel szemben a választók bizalmához akart folyamodni és megjelent Perjámoson. Népgyűlést hívott össze, a melyre azonban csak feltűnően kevesen s kizárólag személyes hívei jelentek meg. Ezek aztán bizalmat szavaztak neki. Ilyenformán azonban ez a bizalmi vótum igen kétes értékű. Egyenetlenség a görög köztársaságiak között. asipkés hrubipSliQves Irta: Radványné Ruttkay Emma. (Utánnyomás tilos.) Kalmárné egy idő óta szomorúan végezte dolgát a ház körül. Beleigásodott, beletörődött a vidiségbe régen, de máskor halkan dudorászva seperte a lépcsőket, meg a gangot,—könnyen járt a keze a pókhálók tisztogatása közben s a kapiu rézkilincse úgy fény kitt a keze alatt, mint a napsugár. Szombat volt. Rendes házban a rendes viei né ugyancsak el van foglalva, alig győzi a munkát. Most semmivel se törődött Kalmárné. Megállt a konyhaajtóban és elmondta a keserűségét Jócskának, Marii-Jóinak, Erzsikének. A jó lelkű cselédlányok együtt sírtak vele s ugyancsak csóválták a fejüket, mikor újabb részleteket hallottak arról a „piszok emberről”.“ A piszok emiber a Kabalámé ura volt. Legénykedő, udvarias i betyár,, aki sem atalpát, sem a szavát, sem a zsebét nem sajnálta, ha arról volt szó, hogy fel kell csavarni valami könnyen hivő leánynak a fejét. , —Mit szól hioízízá Juliska,, *r*ez,okogta bele a kötényébe a keserűségét Kalmároó, — már meg virágot hord annak a büdös cafatnak. Én meg a cipőm talpát sem tudom megfossináltatni. — Ne töröggyön vele, — biztatta Juliska. — Ott egye meg a fene, ha egyszer komisz. Olyan a vére. Érdemes anynyit sírni egy férfiért? Abban maradtak, hogy nem érdemes Kis Kalmár,ne tovább söpört. Hanem aztán este akkorákat sóhajtott a szempétládák hordása köziben, hogy még Évi nénit i® meghallotta, aki pedig nem igen éri rá a konyhalányokkal strafikálni, mert a rigolyán háziúr teljes hatalmú házvezetőnője volt s annyi volt a dolina az öreg körül, hogy de bizony ha négy keze lett volna, akkor sem győzi a kívánságait teljesíteni. (Máskor Évi néni vitte a szót. Most is eldörmögte a Jobn szobalánynak, hogy a món'kfi marad' meg ezen a veszekedett helyen. Minden reggel friss töpörtyűt sütni a reggeli mellé, külön bögrébe tejet, küllőn a fölét, külön, a tejszint, külön a kávét, megpirítani,, egy tonna* sárgára a zsömle szeleteket, mintha bizony nem úgy gyiülnek ki az emberiből, ha pirítva eszi, mint ha pirítatlanok Több munkába került ennek azöreg, aszott (Saját t u d ó s i tó n k té 1.) Athénból érkező jelentések szerint a görög köztársaság vezetői között máris mutatkozik nézeteltérés, amely naprólnapra erősebb lesz. A vélemiánykülönbltség amiatt támadt, hogy nem tudnak megegyezni arra nézve, ki legyen az új köztársaság elnöke. A katonai párt azt akarja, hogy végleges elnöknek válaszszák meg Kandaritisz tábornokot akit az ideiglenes kormányzással bíztak meg. A másik párt viszont amellett agitál, hogy elnöknek Zamisz volt miniszterelnököt kell megválasztani. Kondorilisz oldalán leginkább katonatisztek állanak, akik hangoztatják, hogy a tábornoknak, a balkáni háborúban szerzett érdemeit az elnökséggel kell megjutalmazni. A másik párt viszont azt vitatja, hogy aköztársaság vezetéséből a katonaságot teljesen ki kell kapcsolni , éppen azért nem akarnak elnöknek katonát megválasztani, hanem polgári személyt. Szerintük a katonaság túlságos politikai befolyása veszélyezteti az állam érdekeit. A két párt között erős súrlódások várhatók. m., — aki a világi legjobb asszonya volt s nem tudta, könny nélküli hallgatnia más baját panaszát,, most isinkább elfordult, úgy beszélt az udvarnak fordulva. — Persze, mer maga jelég jó bolondi ahhoz, hogy étellel várja azt a komisz búgért, jó keményre gyúrja acsipetkét, mert az Andris úgy szereti, sűrűre főzi,,, mer az Andris úgy szereti, papáikat bele, majoránnát belé, köményt is egy, csipetet, még sárga répát is, s mer az Andris úgy szereti. Olyan szaga van annak a levesnek, akár a húsleves. Azt elhiszem, hogy a korcsmába nem főznek neki ujjat, azér is gyanhaza. A három asszony elzéledt, ünnepnapok közeledtek, sok adolog, ilyenkor rövidebbre kel fogni a keserűség szavait, meg a részvétet is. Az ünnep előestéjén nagy veszekedés csattogott ki a szaknárék konyhájából. Terka néni hallgatta egy darabig, elei aztán mégis bement. Éppen jókor. Az ember keze az asszony torkát szorította, az asszonya a férfi haját markolta. A földön egy összetépettfénykép hevert. * — Nézze már télasszony,, ez az a híres, — rúgott a képfoszlányok felé Kalmárné, mert hogy a keze még mindig rá volt feledkezve a férfi bozontjára.