Temesvári Hirlap, 1925. április (23. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

Temesvár küldöttsége Bukarestben. (Saját tudósítónktól.) A városi tisztviselők leszállított fizetésének meghagyása érdekében kiküldött bizottság ma délután, utazik Bukarestbe, hogy a kormány illetékes tagjainál eljárjon és átadja azt a terjedelmes memorandumot, amelyben a városi tisztviselők indokoltan kérik régi illetményeik épségben tartását. A küldöttséggel utazik a fővárosiba Gr e orge viei (Luciánu ) dr. főpolgármester is, aki a kormány tagjaival tárgyalásokat folytat majd a temessi- vári görög keleti új püspökség létesítése ügyében. A városi tisztviselők érdekében eljáró ötös tagú deputáció szószólója Oprea János dr. vezérigazgató lesz. A küldöttség útjának súlyát emelendő hozzácsatlakozik Cosma Aurél dr. volt miniszter és a többi bánsági képviselő is. Végre Romániában is lesznek rádióállomások (Bukaresti tudósítónktól.) Aig a külföld minden államában hónapok óta mindenki rádiótelefonnal szó-,rakozik, s a rádió elválaszthatatlanuul belekapcsolódott a mindennapi életbe, Romániában sisak most készíttették elő az erről szóló töményi javvaslatot. A javaslatot Lalescu Traian dolgozta ki , minthogy azt Vaitoianu közlekedésügyi miniszter is jóváhagyta, legközelebb a minisztertanács és onnan a parlament elé kerül. A javaslat szerint leadóállomást csak az állam tarthat fenn, amely ezt a jogát a kommemodizálási törvény értelmében alakítandó részvénytársaságra fogja átruházni. Ugyancsak ez a társaság fogja gyártani a felvevő készülékeket és a rádiótelefonhoz szükséges összes anyagokat is. Az általános érdekűközleményeket, mint például tőzisdefeumnok stb., az állam fogja leadni, míg a hangversenyeket, előadásokat maga a társcság felidézi. Felvevő állomást minden nagykorú román tarthat ha a rosta igazgatóságnál lefizeti a berendezési illetéket saz a rádiótálalónál ad évibérletet, amelynek nagyságát szintén a törvény állapítja meg. Külföldinek félve végállomásaihoz a szigoranca és a nagyvezérvar engedélye kell. Mihelyt a törvény életbe lép, be kell jelenteni a már meglévő állomásokat, mert aki engedély nélkül tart fenn felvevő állomást, azt 5—10.000 lei büntetései sújtják. A felvevő állomások tulajdonosai, akik készülékeiket állatmeilenes célokra használják fel, kémlkedés miatt vonhatók felelősségre. XXTI. evTolyani, _7T. számig A magyarság és a csúcsai' paktum elfoglálatlan román r£iegjvilag|Ifi&s]b£*ra (Saját tudósítónktól.) Lapunk tegnapi számának vezető helyén foglalkoztunk a bukaresti sajtó egy részénídk magatartásával, amelyet az Averescu-párt és a Magyar Párt paktumának dolgában elfoglalt. Ma a bukaresti sajtó egyik vezető sanvja, az Adeverul foglalkozik vezércikkében ezzel a paktummal és jóleső érzéssel kell megállapítanunk, hogy minden tekintetben elfogulatlan, pártatlan nézőpontból tárgyalja ezt az ügyet, amely, — hogy úgy mondjuk — nagy port vert fel és megütközést keltett bukaresti politikai körökben is. Leszögezhetjük ezúttal azt is, hogy nézetünk szerint az ország általános érdekei szempontjából az Adeverul álláspontja sokkal hazafiasabb mint a bukaresti bájté ama részéé, amely nemzeti jelszavak hangoztatása mellett ki akarja sajátítani magának a hazafiasságot. Az Adeverul mindjárt bevezetésül megállapítja, hogy Goga parktuma, a magyarsággal, senomilyen szempontból nem kifogásolható, mert politikai pártok között paktumok kötése mindennapos dolog. Az egyetlen, amit kifogásolni nemcsak lehet, hanem kell is, az, hogy az egyezményt egyik félsem hozta nyilvánosságra. Mitilde isisae Iorga lapja, a Neamul Romanesc közli, hogy a megegyezés öt pontban foglalható össze, melyek egyikét, magyar prefektusok kinevezését azokban a megyékben, amelyekben a magyar laikoság túlnyomó többségben van, maga Goga is visszautasította, így az Adeverul is a Nonimul Romanesc cikke alapján foglalkozik a paktuim egyes pontjaival és részletesen kifejti ezekre vonatkozó álláspontját. — A megegyezés második pontja az, — Írja az Adeverul, — hogy azokban a községekben, amelyekben a salkóiseág többsége magyar, magyar polgármester, vagy bíró legyen. Olyasmi ez, amit a nemzeti párt iselismert. • A következő pont szerint a román nyelv tanítása te legyen kötelező. Amennyiben elérni iskolásról van szó, nincsen semmi ellenvetésünk. Az ellenkező ugyanis, amit Apponyi követelt a háború előtt és Angheles aki a háború után, igazságtalan és nem humánus. Aközépi sík ólában ténylegesen kötelező nyelv legyen a román, de nem olyan mértékben, ahogyan ezt Angheleston akarja. Papp Ghita képviselő is felemltette, hogy a magyar rezsim alatt a román iskolákban csak úgy tanították kötelező nyelvként , a magyar nyelvét, mint ahogy a többi középiskolákban a francia nyelvét tanítják. & csak a hé-JSSSB' YJKsnPTMwsr'r* v&s£rrm’%£i • tedik és nyolcadik osztályban követelték azt, hogy a tanulóik a magyar nyelv és irodalom tanításánál magyar nyelven válaszoljnak a hozzájuk intézett kérdéseikre. Anghelescu viszont azt kívánja, hogy a tanulók nyomban román nyelven tanuljanak, tehát olyan nyelven, amielyet nem beszélnek még kellő módon és így minden idejüket ez veszi igénybe és más tárgyak tanulására sem módjaik, sempedig erejük nincsen. A nemzeti pont programmjja semmiben sem külöbözik attól, amit a paktum tartalmaz és így nincssen szükség arra, hogy ezen a sajtó egy része felháborodjon. Az utolsó pont, amelyet apaktum tartalmaz, hogy Goga megígérte a magyar egyházak földjei -kisajátítársainak dolgát újból rendezi, úgy, hogy azt ők kívánják. Egyszerű és merész ígéret ez, amelynek siemmi jelentősége nincsen — írja az Adeverul. Cikke befejező részében részletesen kifejti, az Adeverul cikkírója, hogy ezek a pontok olyanok, a amelyiek szerepelnek nemcsak a nemzeti, hanem a parasztpárt programonjában is, éppen úgy, ahogy részét alkotják minden demokrata párt kisebbségi programtajainak.Szükségtelen volt tehát, hogy a csúcsai paktumot a Magyar Párt a magyar szavazatokkal úgyszólván megvásárolja magának, amikor ugyanezeket minden ellenszolgáltatási nélkül megkaphatja a román nemzeti párttól, vagy a parasztpánttól. Kár ezeket a pontokatrománellenesnek deklarálni, mint azt a Neamul Romanesc teszi, ahelyett, hogy közelebbről megvizsgálva, megállapítaná, hogy feltétlenül más pontokat kell tartalmaznia a csúcsai egyezménynek, mert a Magyar Párt vezetői is vannak olyan jó politikusok, hogy ezekért nem mozgósítják választóik szavazatát Goga érdekében. Nagybecskerek nem léphet elő. Nagybecskerek város kiszélesített tanácsa határozati javaslatot fogadott el, mely szerint kérni fogja a kormányt, hogy redezett tanácsú városból törvényhatósági joggal felruházott várossá léptesse elő Becskereket. A radikálisok a közgyűlésen ellene voltak a határozatnak. Szerintük a kerületi beosztásról szóló törvény csak három szabad várost ismer. Hogy Nagybecskerak is az lehessen, meg kellene változtatni a törvényt, ami kilátástalan. A radikális párt mindazonáltal nem feledbezte meg a határozatot, mert biztosra veszi, hogy a kormány elutalja. TEMESVÁRT ITIRÜAP Hacsak századrésze igaz, amit írnak . .. (Bukaresti tudósítónktól.) Mcisit egy éve, hogy egy amerikai bizottság járt Romániában, a kisebbségek helyzetének tanulmányozására. A bizottság utazásának eredményét most tette közzé, s ez méltó feltűnést keltett az Egyesült Államokban. A bukaresti Lupta mai számában Miile Konstein ma foglalkozik a jelentéssel, s többek között ezeket írja: — Az Egyesült Államok sajtója ismét a romániai kisebbségek helyzetével foglalkozik, annak a bizottságnak jelentése kapcsán, amely tavaly nálunk járt, hogy a kisebbségek helyzetét tanulmányozza. Nem fekszik előttünk a jelentés, s így nem ellenőrizhetjük állításaik valóságát.. De hacsak egy századrésze igaz ainnak, amit imák, a román kormnány bűne, hogy hat esztendő alatt nem találtmódot a román államés a kisebbségeik közötti ellentét "elsímítására. A kormánynak, _ különösen Bratianu kormányának, _az a szerencsétlen taktikája, hogy a kisebbségekhelyzetére vonatkozóan tévedésbe ejti a külföldet. Ha a kormány azt hiszi, hogy az általa aláírt héfeeisizerződés kisebbségi szerződéseit nem lehet betartani, mondja meg nyíltan és közölje, is nyíltan az álláspontját. A továbbiakban kifejti Miile, hogy a román kormány szerint Romániában minden tejjel-mézzel folyik, s a kisebbségeknek jó dolguk van. Az idegeneknek azonban csak addig lehet nem ám igazat mondani, míg hanguik nem nézik meg, hogy miként állanak az ügyek. A magyar kormány kisebbségi politikájai a románokkal szemben igazságtalan volt, de igazságtalan a románok politikája a magyarokkal szemben. Pedig Románia körül kínai falat vonni, — miint azt a kormány szeretné, — nem Miét. 3 W •OWHRKf.' MKW.'JMX . Kígyósé láng kész) éjszaka írta : SLÉDER STÉNTI ANNA. (Utánnyomás tilos.) — Pedig tévednek, akik azt hiszik, hogy a lélekbe csak ökölcsapásokkal lehet belevenni maradandó emlékeket. Nem mondom, vannak ilyen lelkek is. Vaskapuk, döngetni kell. Azonban a finom lélek ,éppen a halk, gyöngéd érintéseket veszi tudomásul tetőtől-talpig érzett remegéssel és rezdülésekkel. Senki- nem hinné, hogy egy ilyen selymes, puha rezzentést visszazeng évek múlva is. Sőt, évtizedek hulltak hamuba és egy döntő pillanatban a homályból, a ködös távlatból életre kel, felvillan csodálatraméltó elevenséggel az akkori szili, az akkor érzett érzés örömtelen, vagy pedig fájdalmasan. — Nem volna kedve, kedves Balázs, részletesebben magyarázni ezt? — Miért ne, amikor ma éppen olyan nap van. A múltak árnyai jártak nálam látogatóban. Aztán meg lassan úgyis rámköszönt az idő, amikor egyre gyakrabban tévedlek majd az elhagyott utakra. Hiszen így vagyunk ezzel mindanynyiam. Egy ideig a holnapban, azután a tegnapban, legkevesebbet a mában...Csupaj bolondság az egész ... de hiszen okosnak lenni, nem olyan egyszerű dolog. Okosnak lenni.— előrefelé . . . Azonban másról kell beszélnem. Végeredményben nem, nagy dolog« az egész, de tudja Isten -- hiszen mondtam már — az élet kis dolgokból levődik össze. Az emberek mindig Ids dolgokon buknak keresztül. Beszéltem egyszer egy asszonnyal, akiről tudtam, hogy tűzön-vizen keresztül, ezer akadályon át győzedelmeskedve harcolta ki magának, hogy szerelmesét követhesse. Alig egy kis esztendő múlva fakón, letörve, kiszikkadt szívvel láttam viszont. ,,Hogyan történhetett ez?“ — kérdeztem, tőle. — Rám nézett. A tekintetében önkínzó kutatás, bizonytalanság, halálos zavar. ..Én is eset kérdezem magamtól“ — felelte. Mindennap újra és újra idézem az elmúlt hónapokat, heteket, órákat, perceket ... Nem tudom,, nem tudom . . . kis dolgok... Nevetséges jelentéktelenségek ... Nem lehet kiemelni egyet sem a sok közül, és azt mondani: ezért . . . Mindennap egy tűszulás . . . így van ez a kis dolgokkal. Keresztülvonultak gyermektelkemen, később a rohanó ifjúságban megérintették sebtében. És csodálatos: felbukkantak a férfikor lélegzetel álltó harcában a kis dolgok, törpe emlékek és lecövekelték a lábamat. Megbénítottak . . . A kis dolgok . . . — Ezt hallgassátok. Nem tudom, beszéltem-e már arról, hogy milyen ember volt az én apámés milyen asszony az én anyám? Ugye nem beszéltem még róluk? Az ember nem szokott beszélni az ilyenről. Hiszen az Isten nevét is tilos említeni haszontalanul. Azután meg szóval nehéz ezt kifejezni. Mit is mondhatnia az omilm a, édesanyjáról . Az anyatej izéről, az altató dalról az első imádságról és egy puha tenyérről, amelyik kimondhatatlan enyhületes és hús tudott lenni a lázas éjszakákon? ... Az ilyesmiről verset lehet álmodni, nótába lehet foglalni, de beszélni róla ... — És azédesapja? — Az édesapám? . . . Igen az apám!... Mikor az érettségi után együtt mentünk sétálni s egy vasárnap délután, beszélgetés közben a vállamra tette a kezét és egy szólított: — Tudod, barátom . . . Nekem akkorát dobbant a szívem az örömtől, hogy majd kiesett a helyéről és ott, ahol a tenyere pihent, átmelegedett a vállam, a vér oda tódult és . . . és . . . több volt az, mint az első szerelem . . . Egyszóval az én apámnak és anyámnak volt egy érdekes szokásuk... Mikor emberesedni kezdtem és megtörtént már az is, hogy éjjel tizenkét órakor osontam be a hálószobámba — különös idő ez a fiatalember életeiben, erről sokat lehetne beszélni . . . Erről, amikor azt hiszi, hogy mástól lop, pedig önmagát lopja — az én öregeim akkoriban nem szóltak nekem egy árva szócskát sem. Álomban, amikor én rendkívül óvatosan benyitottam a hálószo-A magyar Habsburgok tagjai lesznek a főrendiháznak, Budapestről jelentik. A féligyhász létesítésére vonatkozó javaslat tárgyalásara kiküldött bizottság folytatta tanácskozásait és elfogadta, azt az indítványt, hogy az izraelita hitközségek képviselője a felsőház tagja legyen. Elfogadták azt a szakaszt is, hogy a Hausbhung-családnak ama tagjai, akik magyar állampolgárok és huszonnegyedik életévüket betöltötték, tagjai a°felsűházrak. Lengyelország megkötötte a konkordátumot a Vatikánnal. Varsóból jelentik: A sejlm a Vatikán és Lengyelország között kötött konkordátumot hetven szavazattöbbséggel elfogadta. A baloldali pártok és a kisebbségi képviselőik elleneszavaztak. A konkordátum a katolikus egyháznak Lengyelországban, kiválóan befolyásos helyzetet biztosit. pamba, monettern, az o szohaj'ikán, a két éjjeli -szekrényén kigyulladt, két láng. Föllobbant Wi éjszaka némaságában, remegve világított bel hozzám, a szivem közepében —s azután kialudt. Semmi beszéd, másnap sem, soha , egyetlen szó erről, nappal, csak a két láng gyulladt ki következetesen. Azt mondta kérlelhetetlen, kitartóan: — Mostanáig vártam nyugtalan, gyötrődő várakozással . . . hol jártál? . • - í Miié® ennek a vége? . . . fis tudom is én, mi, minden . . . amit az ilyen némán virrasztó láng tud elmondani,, amikor csak annyit mond: látlak fiam! Elhallgatott kis időre. Leverte a hamut a cigarettáról, aztán belenyomta a cigarettavéget a hamutartóba. Még fogta a ujja között éd önfeledtem, .rajunk vele furcsa kis köröket a hamuba _ Végre föltekintett. .Körülnézett, aztán az ablakon át az ég szélén tovatűnő felhők gomolyogtak . . . — Messzire kerültem annak a két lánynak a bűvköréből — folytatta halkan. Hiszen ez így van mindnyájunkkal. Eleinte mennyire borzasztóan féltenek bennünket. Kézenfogva vezetnek az iskolába, állandó rettegés . . . Hőmérő, nevelő, kisegítő — tudom is én . . . Sokáig, sokáig érzi mindegyik új hátáólban az apának, anyának odatapadt lantását. Feszül a féltő tekintet, mint a kötél húz, visszatart . . . Aztán elvágy.■ ■■ hirtelen a láthatatlan és az ember rolt.