Temesvári Hirlap, 1927. október (25. évfolyam, 221-246. szám)
1927-10-29 / 245. szám
A TEMESVÁRI HÍRTLAP Pakolj haszontalan/ Romániai magyar apa levele pesti diák fiához Kedves Feri fiam, 's épp most kaptam Jolán néni sürgönyét, nem sok az egész, de nekem aztánelég. Csak éppen annyi, hogy a színházi tüntetés éjszakáján a rendőrök rajtadütöttek, fogad közré, törtek, egy sípot és igen okosan, bevittek a főkapitányságra —azt a haszontalan csavargó isteniládat, te taiknyolni. Tudta ezt Váza tanár úr előre régen, kisdiást korodban. Remélem nem eresztették még ki a legmélyebb karcél a fenekéről, de nem is érdemelsz mást, szemtelen kölyke apádnak, minthogy a világ csúfjára húzzák el a nótádat. Nemi mondanád meg, mént taníttatlak "én bolond, vén fejjel, sok nehéz gürcölés keserves, verejtéke árán, eladta szívtelen iskolakerülője, mért áldozok érted anynyit, csakhogy neked mindened legyen, úgyhogy kénytelen nélkülözni áldott anyád és szegény Liulu, húgod? Johó barátom, én nem így szegődtemveled. Abban egyeztünk, hogy kitanulod orvosi mesterséget. Helyes. Fizetem az egyetemi költségeket, fizetem a kosztodat, kvártélyodat, canis mater, könyvet, ruhát, mindent kapsz, de még zsebpénzt is, egy hónapra eléig szép pénzt, kissebbszáz lejt, tudom is én mennyi az pengőben. Igaz te, az volt hát az alku, hogy komolyan, becsületesen tanulsz, amint illik és orvos leszel. De aztán, most mindjárt megmondod nekem, mi lesz a diplomáddal, hallod-e? Megmondd Ráperte! Mert engem nagyon érdekel, hogy az kellne az orvosavatáshoz,, hogy értsd a tüdőbaj, a szívbaj, a gyermekbetegség, az agynyavalya, tiffuszi, himlő, kolera és mindenféle emberi szenvedés gyógyítását, hz kell-e, hogy a betegségeket tudjad kancerolni, gyógyítani, vagy az kellinkább, hogy jól kitanuld a drámaírók kritizálását, mégpedig a vallásfelekezetük szerint. Mert ha orvos lehetsz anélkül, hogy az anatómiát, sebészetet, belgyógyászatot és más nehéz tudományokat a begyedbe (tiodegess és a diplomához elég, ha egyszer-egyszer elüvöltöd) szép magas házból, hogy: zsidó zsidó és beversz egy két ablakot; — ha ennyi elég, lát aszondom neked léhütő pesti csibész teremtőfáját a huncut apádnak, hogy akkor én sokkal olcsóbban kijövök. Akikor rögtön, tüstént pakolj, otthagyod azt az egyetemet, ami nekem szemeszterként mindjárt csak: háromezer meg kétezerötsezáz plusz ezerháromszáz az, annyi, mint.... de mit számoljam, tudja fene mibe kerül. Azonnal ham és majd csak akad egy jutányos házitanuló, aki ebben a virtusos tudományban kinevel és aztán megy kollokválni, szigora topmi egész a promócióig csaknem ingyen. Addig azonban elmehetsz Verebély professzorhoz, az én konskolárisomhoz i, biztosan jól emlékszik rám. Mondd csak, hogy a kétujjú Józsi az apád, ez volt az osztályban a nevem. Mondd meg neki, kérdeztetem, nem varrta-e be operáció közben valamelyik betege hasába emelkedett demokráciáját, ami a liberális diákság élére vitte valaha. Bizony, úgylátszik, mióta szabálytalan felekezetű tudós nagy sebészek erős konkurrenciát csináltak neki, az ő véleménye is módosult és kitűnőre sem,mit hat hála az az orvosjelölt, aki eltalálja, hogy egy regénynek vagy drámának zsidó vagy keresztény aszerzője. Mert szép is az az orvosi tudomány, ördög bújjék beléd meg bele! Nem szégyeled magad! Hiszen énp is csak tüntettem az áldóját, már hogyne tüntettem volna, de én, Tóth Lekszi bátyáddal, a Tisza Kálmán Bakerének az ablakát vertem be, koma. Nem ám azért,mert én katolikus vagyok, ő meg ev. ref. volt, te pernehajder, Immun, mert én azt akartam, hogy magyarul kommandirozzák a magyar katonát, ő meg nem egyezett bele. Kossuth halála napján minket is a Nemzeti Színház ellőtt hajd másztak a lovasrendőrök. De mi akkor azt akartuk, hogy a szent napon ne legyen előadás és szép, komoly szóval kérdeztük meg aki jegyet váltott: Uraságod idegen? És nem ordítoztunk, nem zsidóztanik. Az irodalmat, meg a művészetet pedig mindig aszerint szerettük, hogyi XXV. ÉVFOLYAM, 2411. SZÁM >■ Ansaat 1927 OKTÓBER 29. SZOMBATI jó-e, értékes-e, nem ám,, mint ti a buta fejetekkel, hogy a szerző milyen felekezetű. Ostoba fráter, ki fog emlékezni a ti csibéestis, cinikus ugrálóatokra, mikor Szomorynak, a költőnek neve előtt keresztények és zsidók leveszik a kalapot? Nahát csak egy-kettő hassza utalón. Igazold magad, mert haza hozatlak és olyat verek a pótlekszedre, mint nyolcéves korodban. Zsebpénz pedig a szokatlan hőségben elolvadt. Szerető apád. ______________________1 } A borzalom, színháza s kokainisták a nézőtéren és szadista drámák a színpadon a párisi Grand Guignol- színházban Paris, október. Minden emberben él a tudat alatt valami titkos vonzódás a, borzalmas dolgok iránt Este, meghitt társaságban sokszor terelődik a szó hátborzongató történetekre, félelmes gyilkosságokra, szellem- s históriákra és ilyenkor a borzadás kéjével merülnek bele egyébként józan emberek a rémségek és a földöntúli misztikumok sötét labirintusába. Ezt a borzalmashoz való vonzódást használja ki igen ügyesen a párisi Grand Guignol-színház, amely különálló irányt képvisel a színjátszásban. A borzalom színháza ez valóban. A Montmartre egyik eldugott utcájában egy nagy udvar mélyén húzódik meg ez a furcsa kis színházi. A kapuban egysötét alak áll elém, a kezében csöppnyi fehér csomagot, szorongat és fél halkan a fülembe suttogja: — Kokain! . . . Csábítóan, duruzsolja ezt, mint valami varázssigét, a hangja mámort, kéjt és gyönyört igét. Undorító ez a sötét férfi a fehér méreggel. JElz, a borzalom színházának a prológusa. Egészen jól kezdődik ... "Benn, a nézőtér a megdöbentő. Pszichológusnak való tanulmány. Gyűjtöttarcú, pergament-kőrű nézők, kiélt férfiak és hisztérikus nők. Az első pillantágra tisztában van vele, az ember, hogy háromnegyed részben morfinisták, kokainisták vagy az ópium hódolói. Roncsolt idegzetű beteg emberek, degeneráltak, szadisták, szexuális aberrációikban szenvedők. Kisebbfajta szanatókriám telne megvelük. A csöppnyiszínház olyan, mint valami kis templom, aranyozott, faragott angyalok, terjesztik firás szárnyukat a beteg nézők felett, a világítás is misztikus, templomszerű. Különös ötlet: a Notre Dame-templomának oromzatáról sátánfejek és állati szörnyek vigyorognak, a Grand Guignol nézőterén pedig angyalszárnyak suhognak . . . A kis nézőtér izgatottan várja az előadás kezdetét. A sárga arcok idegesen rángatóznak, a karikás szemek hunyorognak a tompa fényben, a narkotikum utáni vágy ül ezeken a kokain-dukta maszkokon. Végre felhangzik a gongütést helyettesítő hármas kopogtatás a színfalak mögött és széldlárbiben a függöny. ■Unalmas, ötlettelen, ostoba egyfelvonásos vígjátékot játszanak. Ez csak a műsor-kitöltő első szám,; mindenki unja. Az első ..slágere csak, ezután következik. Egy festő lakásánjátszik ez az első , rém dráma. Késő este van, a festőnél társaság van, amely borzadva beszél arról, hogy milyen furcsa ízlés itt lakni a temető közepén. .Az ablakon keresztül akísérteties éjszakai temetőt látni, sírokat és komor sírköveket. A hangulatot még félelmetesebbé teszi, hogy zivatar keletkezik, mennydörög és cikáznak a vihárnak, egyszóval benne vagyunk a ponyvaregények és rémdrámák igazi hangulatában, pontosan, recept szerint, ahogyan elő van írva. És hogy még fokozódjék a nézőtéren a borzadás, egy rossziképű, Lombroso-fejű inas jár-kel a színpadon, akiről első látásra feltételezzük, hogy gaztettet fog véghezvinni. A vendégek távoznak, a lámpáikat eloltják és a sötét színpadon csak annyit látni, hogy egy férfi sziluettje, suhan végig a szobán és az ablak erkélyéről lereszkedik a temetőbe. Ennyi az első felvonás. A második reggel játszódik és megtudjuk, hogy az éjjel — már nem is először — ismeretlen tettesek feltörtek több sírt a temetőben és meggyalázták a hullákat. Erélyes rendőri nyomozás indul, detektívek jönnek és az inast gyanúsítják. Az Szöikni akar, mint kiderül azért, mert ellopta gazdájának egyik festményét. Ezz, a kép egy hullát ábrázol és amikor a detektívek kutatni kezdenek a műteremben, csupa ilyen beteges témájú, halottakat ábrázoló képet találna... A festő megsemmisülve vallja be, hogy ő a sírok titokzatos éjszakai látogatója: beteges hajlam űzi, vonzza a frissen hántolt sírokhoz, amelyeket a menütélén kezeivel kapar fel. Egy szőke hajfürtöt vesz elő, egy előző nap eltemetett fiatal lány hajfonatát, ezt hozta el magának a borzalmasan kéjes éjszaka emlékéül. Undorító jelenet, amikor a festő simogatja és csókolja ezt a hajfürtöt. Le akarják tartóztatni, de az utolsó percben revolvert ránt és agyonlövi magát. Függöny. pA nézőtér beteg idegzetű hallgatósága annyira belemerült a rémdrámába, hogy csaknem elfelejt tapsolni. Percek telnek el, amíg ezek a furcsa, révetegszemű emberek magukhoz térnek. A foyerban még megdöbbentőbben hatnak a teljes fényiben a sárga pergament-arcok. Nehéz cigarettafüst tölti be a kis helyiséget és titokzatos kis flaconok is megcsillannak a remegő kezekben, amelyek kábítószereket rejtenek. Rövid vígjáték után a másik dráma következik. Titkos találkahelyen vagyunk, fiatal pároson be a diszkrét, elegáns szerelmi fészekbe. Az asszony ideges, minden neszre összerezzen. Félis gyanakodva nézi az ajtóikat. Az egyik hamarosan kinyúlik. Nesztelenül lép be frakkban, halotthalványan egy őszülő férfi.. Kiélt arcú, a rove típusa. A szerelmes pár még fel sem ocsúdik meglepetéséből, amikor rajtaüt a találkahelyen a rendőrség, amely magával viszi a férfit , hogy leigazolja magát. A nő kétségbeesve úgy állapodik meg vele, hogy megvárja és egyedüli marad a titokzatos öregúrral. A rendőri igazoltatás azonban előre megbeszélt játék volt,, az öregúr bűntársai hurcolták el magukkal a nő , kísérőjét, hogy ő egyedül maradhasson aszép fiatal asszonnyal. Bezárja az ajtókat és félelmetesen közeledik a nőhöz. Rettentő küzdelem kezdődik. A férfi minden áron rá akarja bírni a nőt, hogy kokaint vegyen be. Átszedemülten beszél a kokain-mámor gyönyöreiről. A nő egészséges ösztöne irtózik az ajánlattól. Visszautasítja, de a férfi kényszeríti. Csak úgy keveset próbáljon meg, néhány csöppet csak, amit teába kever. A nő egy óvatlan pillanatban kiönti a teát. Menekülni próbál. A férfi most már az Ugató méreg hatása, alatt a nőre veti magát. Ekkor azonban megvonaglik és eszméletlenül vágódik el. Mintha meghalt volna. Az asszony izgatottan kotorássza elő a férfi zsebéből a kulcsokat és menekülni akar. Amiig azonban az ajtó zárával bíbelődik, a férfi magához tér a mámor eszméletlensegéből. A menekülés útja el van vágva. Az eddiginél is borzasztóbb harc kezdődik. Az asszony már az ájulás határán könyörög kegyelemért, a férfi azonban szerelmes szavaikat mond a nő szemeiről, amelyek szépek és részegítőek. A szadista, beteg vágyakozásával közeledik a nőhöz; egy rettentő sikoly: a férfi kiszúrja a nő szemét. A piros vér végigcsurog az asszony arcán. Ebben a percben tér vissza a nő fiatal szerelmese és lelövi a snaclistát. A drámának vége. Még jó, hogy a legizgalmasabb jelenetben arra gondoltam, hogy avér, ami az asszony szemeiből csurog, csak vörös festék, mert máskép talán rosszul lettem volna. Meg kell adni, hogy ez, a rémdráma erősebben hatott rám is, mint az első, talán azért, mert a szadistát és a nőt kitűnő színészek játszották. A nézőtéren dermedt csend. A szadisták kissé, ki elévültek, titokban azonban irigylik a színdarabbeli öreg vérengzőt. Nem lenne tanácsos őket most egy védtelen nővel egyedül hagyni. A nézőtéren még negyven fokos a láz. amikor a műsor ''befejezésen] még egy vígjátékot adnak elő, hogy a közönség mégis derűsebb hangulatban távoznék. A foyerban azonban a Grand Guignolszínház hatalmas tarka plakátjai ordítanak: az egyiken az iménti szemoperáció, a másikon valakit lefejeznek és a véres fej rettentően vigyorog le a távozó közönségre. Mintha azt mondaná: „A viszontlátásba!“ Ezek bizonyára vissza is jönnek és minden új műsort megnéznek. Ennek a színháznak törzsközönsége van. Künn szabadon, mélyen fellélegztem. Mintha lidércnyomástól szabadultam volna. Gyermekkorom legsötétebb^ emlékei, a rémekkel ijesztő csúf mesék jutnak az eszembe. A borzalom szinháza^a nagy gyermekek rémintését tűzte ki céljául. Ez hiánytalanul sikerül is neki. Egy színház, amely nem szórakoztatni akar, hanem néhány kellemetlen, ^ rossz órát szerezni kölzönőségének. .. ”. MOLOM Szombat, október 29. Becs 517.2 (7): Hiatnlgverseny 11. Hunner zenekari, hangverseny 16. ESne Wohnung ist zu vermieten, Ibéqsi zenés behozat 19.45, utána tánczene. Pozsony 300 (0.5): Mozart: Don Juan, opera 19.“* 1 Zágráb 310 (0.35): Nagy jugoszláv est 20.30, utána tánczene. Königsberg 329.7 (4.5): Koppel Róbert mulattató est 20.30. Lipcse 365.8 (4): A részeg dal, zongorás- és énekhangverseny 20.15. Katonazene 21. Tánczene 22.15. Stuttgart 379.7 (10): Badeni szerzői est 20, utána szórakoztató előadás. Hamburg 394.7 (10): Fahrende Musikanten von 1915. Mandóliai hangverseny 20. atónja. hangverseny. Béni 411 (6): 'MaardolüihnrigveiTSiehy. tesseni dalok lantkisérettel 19,45, Frankfurt a. Ml. 428.6 (4): Ernst O.: Flaohsmann als Erzieher, vígjáték 20.15. Lamigenberg 468.8 (60): Szórakoztató est 20.30, utána tánczene. Berlin. 483.9 (10): Zenekar ír hangverseny 20.30. Tánczene 22.30. München 535.7 (4): Puscrini: Der Mantel, opera 20. A legújabb slágerek 21. Tánczene 22.20. Budapest 555.6 (3). Herceg F.: A daltovai nábob leánya 17. A Magyar Rádió Újság előadásai 19.46. A budapesti operaházi kamara zenekarának hangversenye. Bécsi keringő-esti 20.30. Cigányzene 22. Zürich 588 (4). Hangverseny 20—22.10. Varsó 1111 (10): Délutáni.1 hamgverseny 19. Rádiótechnika, 19.35. Tánczene 22.30. Milánó 315.8 (1.5): Átvitel a Skáláiból: Lucia di Lammenoor, opera 21. MINDENKI egy legújabb rádiócsövet kaphat ingyen (Schrack RD típus), ha a népszerű „Radiowelt“ képes rádióújságra egy évre előfizet és 25 lejt beküld posta és csomagolási költségekre. Wiener Radioverlag, Wien, I., Pestalozzigisse 6/105. HORD-cipők a legjobbak! Józsefváros, Ruler, Berthelot (Kossuth Lajos utca) 19. szám. Pfendt-ház.