Temesvári Hirlap, 1931. február (29. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-01 / 24. szám

T­H lesi FEBRUÁR 1 VASÁRNAP 3 Erről van szó... írta: MARKOVITS RODION A rózsujás próféta jövendölte idők kataklizmája felé szédül az emberi­ség? — írja egy temesvári lapban a g­azdasági válságról elmélkedvén egy elvi igazgató; az inasoknak nem sza­bad fütyülniök többé az utcán, értesü­lök kedvenc pesti lapomból, csak in­fláció segít és nem leépítés, hanem felépítés, tanulom egy közgazdásztól, viszont a ciángázos háborúban a vá­rosok lesznek veszélyesek, a dekkolók tehát a frontra menekülnek, elmélke­­dik a jövendő Conrádja, Temesvá­ron betiltották a Remarque-filmet, de felém a szomszéd asztaltól a fel­háborodás. Ha még ehhez a csők­rátá­hoz néhány öngyilkost is spárgázol, körülbelül adva van a mai világhely­zet tengernyi történésének ama kanál vize, melyből ideges rángásaink vegy­­elemzése már elkezdhető. Kataklizmái és mess­iásváró idők, ideges rángások és vitustáncok kora, melyekben az inasgyerekek fütyülése mutatkozik a segítésre hivatottak szemében főleg rendszabályozandó­­­nak, idegeinket megtépázó és végsőkig f©8zitő idők, melyekben nem a követ­kezendő hátbér mutatkozik a vezetés és irányítás és megoldás letéteménye­sei előtt végső burelszakítónak, eme­letről leugratónak, revolver ravasza elhúzójának, enyhítő mérget lenyele­tnek, hanem egy film, átélt igaz eseményeket regisz­­tráló film pergetésében láttatja a veszélyt, mely idegeket pattant, melytől — ettől az egytől aztán iga­zán — meg kell kímélni a felajzott lelkeket. Hogy mégsem becsülöm le a Remar­­que-komplekszura jelentőségét, annak mégis vannak egynémely okai: sze­retném azt mondani, hogy megszívle­lendő tanulságai lehetnének az affér­rá mélyült jelenségnek, bár sem a szívlelésnek, sem az okulásnak nem éljük most korát, sajnos. Azonban nem szeretnék a temesvári városi tanácsonokok hibájába esni, abba nevezetesen, hogy egy nem látott objektumról ítélkez­zem. Nem tudom, benne van-e a film­ben valóban a német nemzeti sérelem vagy hogy különösebben német tulaj­donságként hangsúlyozódik-e benne a ma még nyilván erkölcsi fogyatkozás­ként elkönyvelt, általában gyávaság­nak nevezett idegállapot. Másról van szó. Helyesebben más­ró­l i­s szó lehet. Ha én vezető és útmutató és intéző társadalom oszlopa volnék, akkor azt mondanám: — Gyertek csak, gyertek ... Tessék besétálni. Minél számosabban ... lehet még mindig ég folyvást lehet ... A­kinek nincs pénze, adóhátralékos vol­tának igazolása mellett teljesen in­gyen léphet be, leépítettek, fizetés­­képtelenek és más kárvallottak kü­lön vacsorajegyet kapnak... El­­esettségben csak közlegén­yek és csa­ládtagjaik csak felét fizetik ... Itt látható a valódi nyomor, a valam­i bá­nat, az igazi nyomor . . . minden egyéb csak humbug . . . Aki innen elmegy, felüdül és bizakodó lesz, mert mindenki meggyőződhetik róla, hogy minden egyéb csak hum­­­bug és ámítás . . . hogy a konkurrens vállalatok csak hangzatos frázisok, az igazi és valódi és hamisítatlan por­téka csak nálunk létezik ... Itt nem lesz visszaélve afféle bolondságokkal, hogy most már mindennek vé­ge, mert elvitték a paplant meg a három párnát, itt mindjárt a fejet vagy a két lábat viszik ... Itt nincs afféle humor, hogy meg kell halni, mert leszállott az életstandard, itt azért kell meghalni, mert a szív ve­­rődik ki és a szomszéd gyomrába esik . . . Fel a fejjel ... Itt mindenki lát­hatja, hogy volt már rosszabbul is, volt úgy, hogy apuka belei a drót­sövényre fonódtak . . . Kataklizmák és prófétai idők és összeomlások és kétségbeesések korá­ban ez destruáló és sérelmes volna? Nem hiszem. Ha én felelősségteljes társadalom oszlopa volnék, közköltségen muttat­­­nám a fejvesztetteknek: — íme ... Ilyen is van . .. Lehetne rosszabbul is. Közköltségen a szőrös szivüeknek: — Mit csináltok? Ezt akarjátok?.» Az üzlet mindenek előtt A román szerzők egyesülete méltányosabban bánik a magyar műkedvelőkkel, mint a pesti színházi ügynökség Marton úr. védekező levele a Temesvári Hírlaphoz dijat lett Temesvár, január 31. nem tudják ezt a magas tenni. — Meg kell jegyeznünk egyébként, hogy Marton Sándor dr. mz már a múlt esztendőben is magasabb díjsza­báshoz ragaszkodott, amelytől kéré­sünk dacára sem volt hajlandó eltérni. Szerencsénk volt azonban, mert miközben Marton dr. elutasító vá­laszt küldött kérésünkre, azalatt Románia megbízottjával sikerült megállapodnunk. Most, január 21-től kezdve azonban is­mét értesítést kaptunk, hogy műked­velőink már csak 300 lej lefizetése el­lenében játszhatnak egyfelvonásos darabokat. Ekkor adtuk ki ismert fel­szólításunkat az erdélyi írókhoz. Megírtuk, hogy a Bánságban drá­gább lett a magyar szó, amelyet a ma­gyar műkedvelők terjesztenek. A ma­gyar szellemi termékek árdrágítása arra az elhatározásra bírta a műked­velőket, h­ogy a drága pesti darabok helyett inkább az erdélyi írók színda­rabjait játsszák majd a jövőben. Most megszólalt Marton Sándor dr., a pesti színpadi ügynökség vezetője, aki a Temesvári Hírlaphoz írt levelében tiltakozott az ellen, hogy ő drágítaná a magyar szót. Marton Sándor dr. levele »Megjegyezni kívánom — Írja Marton dr. — hogy a magyar szó és a magyar kultúra védelmét nemcsak az szolgálja, a­ki támadja azt a vállalatot, amely a szerzők részére jogdíjat szed be, hanem az is, aki gondoskodik arról, hogy a ma­gyar szerző munkáját ne tekintsék Dsáky szalmájának és gondoskodik arról is, hogy a magyar szerzők hozzájuthassanak munkájuk gyümölcseihez is. Mint eddig, úgy a jövőben is teljes szívvel és lélekkel kívánok segítségére lenni az Erdélyben működő színtársulatoknak és műkedvelő­ társulatoknak, de ezen igyekezetem mel­lett egy percre sem felejthetem el, hogy felelősséggel tartozom az általam kép­viselt szerzőknek és gondolnom kell arra, hogy az őket a címen megillető jogdíja­kat be is szedjék.”­­ Hát ez tényleg nagyon szép. Utána­jártunk azonban a dolognak és ismé­telten kénytelenek voltunk megállapí­tani, hogy a szép szavaknak a gyakor­latban más jelentőségük van. Azt már tapasztaltuk, hogy itt árdrágítás történt, most már csak arra töreked­tünk, hogy százszázalékosan megálla­pítsuk: ki az árdrágító? A Magyar Műkedvelők Szövetsége, amely a bánsági Magyar Párttal kar­öltve dolgozik, készséggel állott ren­delkezésünkre a nyomozás munkájá­ban és számos adatot bocsájtott ren­delkezésünkre. A szövetségben a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: A műkedvelők nem tudnak fizetni Eddig az egyfelvonásos darabokért 100 lejt fizettünk. Ez sem volt kevés a mi műkedvelőink anyagi erejéhez mér­ten, azonban mégis belenyugodtunk. Nem nyugodhattunk bele azonban az árdrágításba, amelyről Marton dr. ro­mániai megbízottja a „Societatea Com­pozitorilor Dramatici Romani” nevé­ben Jahn Fülöp temesvári megbízott értesített bennünket, amikor tudomá­sunkra hozta, hogy Marton Sándor dr. kívánsága ér­telmében ezentúl az egy felvonásos bohózatokért egyenként 300 lejt kell fizetnünk. Műkedvelőink, akiknek közönsége job­bára szegény nép­rétegből kerül­ ki, — Mint láthatja, — mondotta Jahn Fülöp — a díjak tényleg ezek, tehát Marton Sándor d­r.-n­a­k jogá­ban áll ezeket követelni. Kö­vetelte is, mi azonban mindeddig arra hivat­koztunk vele szemben, hogy eze­ket a díjaakt a valóságban lehe­tetlen behajtani, mert mi is nagyon jól tudjuk, hogy az egyes műkedvelő társaságok olyan szegények, hogy nem tudják az ilyen magas jogdíjakat fizetni. Esetenként bíráltuk el az egyes műkedvelő társa­ságokat és ha tudtuk róla, hogy sze­gény nézőközönségre támaszkodik, úgy abban az esetben az egyfelvonásosak után nem 300, hanem csak 100 lejt számítottunk. — Egyébként éppen most irok le­velet — folytatta Jahn Fülöp — mely­ben irok a „Societatea Compozitorilor Dramatici Romani” igazgatójának ama felszó­li­tására, hogy a jövőben ne az eddigi alapon szedjük be a jogdíja­kat, hanem a hivatalosan megállapí­tott díjszabás alapján. Íme itt a leve­lem, amelyben azt írom Constan­ti­nes­­cunak, hogy a jelenlegi viszonyok kö­zött teljesen lehetetlen ennek a kíván­ságnak eleget tenni, mert a legtöbb műkedvelő társaság nem tudja ezeket a díjakat megfizetni. Nekem természe­tesen a központi utasításokhoz kell tartanom magamat, azonban kifejtem levelemben, hogy ezért minden felelősséget elhárítok magamról. Figyelmeztettem arra is az igazgatót, hogy a magyar műkedvelők részéről mozgalom indult meg, amely azt cé­lozza, hogy ilyen körülmények között a pesti termékeket bojkottálni kell. Megtudtuk ezenkívül John Fülöp­­től, hogy Constantinescu, a román pró­zai szerzők egyesületének igazgatója körülbelül egy hét múlva Temesvárra jön, hogy személyesen győződjék meg arról: nem tudnak felemelt jogdíjakat fizetni a műkedvelők. Ekkor nagyobb tanácskozásokat is tartanak, amelyek­re a műkedvelők képviselőin kívül meghívják A­mbrózy Andor bárót is, a Magyar Párt elnökét. Ennek a megbeszélésnek az eredményéről jegy­zőkönyvet vesznek fel, amit Budapest­re továbbítanak H­a­r­s­á­n­y­i Zsolt, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesüle­tének elnökéhez. Ez tehát a magyar szó drágításának hiteles története. Ezért mérik ezt drá­gán, ezért kell 900 lejt fizetni annak a műkedvelő egyesületnek, amely pél­dául műsorának változatossá tételére egyszerre három egyfelvonáso­t tűz ki előadásra. Mit kapnak az írók? Sok midenen lehet elmélkedni, ha átnézzük a tények e sorozatát. Például milyen érdekes az, hogy a magyar műkedvelőknek a román szerzők megbízottjánál kellett méltányosságot találni, miután a magyar színpadi kiadónál hiába kerestek. Azután arra is sokan lehetnének ki­váncsiak, hogy vájjon mennyit kap az egyfelvo­­násosok boldog szerzője a besze­dett jogdíjból. Arra is gondolhatnánk, hogy mit csi­náljanak most a bánsági magyar mű­kedvelők, amikor éppen farsang ide­jén támasztottak akadályokat a mű­ködésük elé. Mindezekre tulajdonképpen kár is gondolnunk. Meg kellene elégednünk az egyetlen rezümével, amely élesen, világit keresztül mindezen, az üzlet mindenek előtt. Halász István: A műkedvelők egyelőre várakozási álláspontra helyezkednek, miután nincs pénzjük ezeket a jogdíjakat fi­zetni, amit Marton Sándor dr. kirótt rájuk. A műkedvelők után a­­„Socie­tatea Compozitorilor Dramatici Ro­mani” erdélyrészi kirendeltségének vezetőjét, Jahn Fülöpöt kerestük fel. Jah­i Fülöp elsősorban is rendel­kezésünkre bocsátotta a bánsági kor­mányzóság hivatalos lapjának egyik októberi számát, amelyben a külföldi szerzők darabja utáni jogdíjakat a következőképpen állapítják meg: Egyfelvonásos 300 lej, két­fel­vonásos 400 lej, háromfel­von­á­s­o­s 500 l­e­j. „Elhárítok minden felelősséget !" JSádorPensio SVDAPES t. isadar-uica 24 Úri családi otthon, elsőrangú ellátás orvosi előírás szerint is. Modern szo­bák folyóvízzel. Olcsó árak: 4100­ D Pellegrini József vivómester vívóterme minden­nap nyitva d. u. 4-től este 8-ig Piaţa leoes Voda Lenau-tér- 2 C^PITOL-moziban A 13 Februar l (vasarnap, »io. kezdve fWildl Vprdf a hatalma- német beszélő, ENHHBSKaKlS VrUnrdUI V­UHU éneklő és hangosfilmben: 1 ** Megrázó történalmi hábot­ús dráma Poroszország JULOS legnehezebb korszakából, amely egyszerűen, de legbehatóbban é® meggyőző realisztikával festi (Az utolsó század) az 1806-os epizódját. Rendező. Kurt Bernhardt, Zene: Ralph Benatzky. Ufa-film — Joe May Production. Monopol: Malador-liim, Brasov. APOLLO-moziban Február 1-én és 2-án: A dicsőség ut­a A főszerepben: Hicoma. 1 &utb&r

Next