Temesvári Hirlap, 1937. február (35. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
( rH 1997 FEBRUÁR 2. KEDD »Igen“ Ismerik Gough tábornok esetét? Elmondom. Szabad? Gough tábornok a világháborúban az ötödik számú angol hadtest parancsnoka volt. Egy nap — ezredet Flandria sorában állottak valahol — ezt a rövid parancsot kapta a legfelsőbb hadvezetőségtől: „Tartani a frontot, az utolsó lehetőségig”. Meg kell jegyezni, hogy ekkor már negyven- nyolc órája pergőtűz alatt állott Gough hadtestének javarésze. A tábornok megtette az összes szükséges intézkedéseket a front „tartására” vonatkozólag, azonban a halottak száma tízezres tempóban növekedett, a német előrenyomulás feltartózhatatlan volt. Ekkor Gough tábornok túltettemagát a legfelsőbb hadvezetőség parancsán és elrendelte a visszavonulást. Emiatt elvették a tőle parancsnokságot és Angliában valamilyen szürke pozícióban dugták el A tábornok csendes visszavonultságbanélt és állta a támadások pergőtüzét. A legkevesebb, amit róla állítottak az volt, hogy elárulta a hazát. A tábornok — mint igaz katonához illik — egy szóval sem védekezett, nem igyekezett önmagát tisztára mosni. Amit tett, a saját felelősségre tette, viseli a következményeket. Hallgatott és tűrt. A világháború utolsó évében egy katonai szakíró, Duff Cooper jelenlegi angol hadügyminiszter édesapja, részletesen megvizsgálta az 1917. évi flandriai visszavonulást és megállapította, hogy Gough tábornok volt az egyetlen ember, aki az adott körülmények között egyedül helyesen cselekedett. Az emberek felfigyeltek, a napisajtó vigyázni kezdett, végül is Lloyd George, akkori miniszterelnök, kijelentette, hogy „Gough tábornok emberséges katona és jó hazafi volt”. Akkoriban az ilyen bizonyítvány Angliában igen sokat jelentett, Gough tábornok azonban még mindig hallgatott. Elkövetkezett a béke és megváltozott az emberek gondolkodásmódja. Angliában kezdték egészen más szemmel látni a dolgokat, megszólalt a lelkiismeret. Kezdtek Gough tábornokra emlékezni, aki, amikor a legflesőbb hadvezetőség felelősségre vonta mindössze ennyit mondott: — Visszavonultam, mert láttam, hogy a frontot nem tudom tovább tartani és végeknek tartottam céltalanul emberek ezreit feláldozni, még akkor is, ha erre szigorú parancsom volt. Négy évvel a világháború befejezéseután hatalmas munka jelent meg az angol könypiacon, „Az entente a fronton”. Szó volt ebben a könyvben a francia, az amerikai, az angol stb. hadseregek csatáiról. Lloyd George írta a könyvhöz az előszót és ebben a könyvben megállapították, hogy Gough tábornok helyesen járt el, nem hazaáruló. Ez azonban nem volt elég. Mozgalom indult meg Gough tábornok hivatalos rehabilitációja érdekében. Négy héttel ezelőtt, bizottság járt Baldwin Stanley angol miniszterelnöknél, kit arra kérlek, vizsgáltassa meg Gough tábornok ügyét és szolgáltasson igazságot a méltatlanul megvádolt és egykor meghurcolt tábornoknak. Baldwin meghallgatta a küldöttséget, majd kijelentette, hogy Gough tábornok szerepét már régen tisztázta a hivatalos történelem, különben is a könyvben, melynek előszavát a háborús miniszterelnök Lloyd George írta a tábornokról igen dicsérő mondatok állanak. Nincsen szükség hivatalos rehabilitációra. A küldöttség távozott és nem volt megelégedve. Négy hét alatt közel egy millió aláírást gyűjtöttek, az aláírásokat hatalmas könyvekbe gyűjtötték és újból megjelentek a miniszterelnök előtt. Letették asztalára az aláírásokkal megtöltött köteteket és újból megismételték előtte a négy hét előtti kérelmet: hajlandó igazságot szolgáltatni Gough tábornoknak vagy sem? Baldwin hosszan nézett a küldöttség vezetőjének szemébe — áld egyébként Sir Godfrey Law, London volt lordmayorja — majd lehajtotta fejét és hallgatott. A csend már kezdett kínos lenni, amikor kemény öregúr, Baldwin halk hangon kimondta ezt az egy szót: — Igen. Ez az igen, ékesebben beszél, mint az eddig elhangzott összes szónoklatok a demokrácia mellett. Baldwin Stanley, ez a Reménynyakú nagyburzsoá, aki néhány hónappal ezelőtt dacolni mert királyával és szembe mert szállni a látható és láthatatlan hatalmasságokkal, aki vállalta a népszerűtlenséget, vállalta a támadásokat, vállalta azt, hogy London népe a Bucking-ham-palota előtt igy énekelte az angol himnuszt, hogy:„Isten óvd meg a királyt— Baldwintól. . .. — ez a Baldwin, nem mert szembe szállni a néppel. Könnyekkel a szemében jelentette be a parlamentben, hogy örökké barátja fog maradni VIII. Edwardnak, azonabn nem tehet másként, mint ahogy azt a „történelmi szükségesség és Anglia érdeke megkívánja”, ez a Baldwin fejet hajt a nép előtt. Pedig mindössze arról van szó, hogy egy katona REUMÁT, HALEIXI NEURALGIKUS FÁJDALMAKAT /i... KRÓNIKUSAK polgári becsületét kel helyreállítani, nah, hagyják békében Angliét, Angliának. Mindössze.. .*Az angol miniszterelnök megtehette volna, hogy igen helyett nemet mond, különbenié az ügy már elévült, ki emlékszik Gough tábornokra? A történelem igazolta, mit akar még? A hivatalos Anglia nem fogja megcáfolni a történelmet. Egy millió ember kívánja a rehabilitációt — ez elég lehet a derék tábornok, kéznek még? a hivatalosnak, elég más gondja van. A hivatalosnak igen, de az igazinak nem. Az igazi Angliának, mely él, dolgozik, érez — és ami nem utolsó dolog: szabadon gondolkozó — emberekből áll — a legnagyobb gondja mégis az, amit igazságnak nevezünk. Polgári igazságnak, Emié. Nyugaton a Helyset változatlan — írja a francia sajtó Millere esszéde után Szombaton délben középeurópai időszámítás szerint két órakor nyílt meg a német birodalmi gyűlés ülése, melyein Hitler Adolf birodalmi kancellár és vezér elmondta kétórás beszédét, mely elé a világ közvéleménye feszült várakozással tekintett. A birodalmi gyűlést Göring Hermann vezérezredes nyitotta meg. Megemlékezett a nemzeti szocialista mozgalom halottairól, majd benyújtotta a birodalmi kancellárnak és a birodalmi kormánynak szóló újabb négyéves felhatalmazásáról szóló törvényjavaslatát, megemlékezett az év nagy halottairól, a birodalmi gyűlés négyszázhúsz képviselője mind a három alkalommal, a birodalmi gyűlés elnökének felszólítására egységesen felállt és ezzel juttatta kifejezésre kegyeletét a nemzeti szocializmus halottai iránt, valamint ezzel a felállással vette tudomásul a benyújtott négyéves felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot, majd az elnök intésére újból elfoglalták helyeiket. Ezután Hitler kancellár és vezér lépett a mikrofon elé és elmondta beszédét. A Harmadik Birodalom nem ismer társadalmi osztályokat... Rajna-területet, valamint megszán itt alá, a többi államokkal viszonya Hitler újból a nemzeti szocialistamúlttal foglalkozott, majd azt igyekezett bebizonyítani, hogy a nemzeti szocialista forradalom vértelen és szükséges volt. Szólt a fajelméletről és újból megállapította, hogy a zsidókat ki kellett kapcsolni az államéletből, mert nem alkotó elem, egyébként a Harmadik Birodalom neve ismer el társadalmi osztályokat és különbségeket. Ezután felsorolta a nemzeti szocialista Németország eredményeit: a nemzeti szocialista kormány alatt került vissza Németországhoz a S Saar vidék, helyreállította a katonai egyenjogúságot, bevezette az általános védkötelezettséget, légi haderőt szervezet , kiépítette a hadiflottát, visszaszerezte Németország nagyhatalmi állását és megerősítette tette a német folyamok nemzetközi jellegét. Kijelentette Hitler, hogy ezennel ünnepélyesen visszavonja azt az aláírást, melyet egy gyönge kormánytól annak jobb meggyőződése ellenére kicsikartak s mellyel aláírta a Versailles szerződést, melyben elismeri, hogy a világháborút Németország idézte elő. Ezzel helyreállította a német becsületet, melyet tárgyalásokkal soha sem lehetett volna visszaszerezni. Ezzel be is fejeződött a meglepetések korszaka, jóllehet, a Harmadik Birodalom gyarmati igényeiről Sohasem fog lemondani. Tiltakozott a gyanúsítás ellen, hogy a Harmadik Birodalom spanyol területekre vágyik, a Harmadik Birodalom csak olyanoktól követel vissza gyarmatokat, kik segédkeztek a német gyarmatok elvételében, normális és kielégítő. Birodalom a bolsevizmusban halálos veszedelmet lát és a többi népeikkel való együttműködési óhaját mi sem bizonyítja jobban, mint az a szerződés, melyet a Komintern elleni harc folytatása céljából apánnal írt alá és mely szerződésben minden állam csatlakozhat. A Népszövetségről szólva kijelentette, hogy ez a szerv nem elég rugalmas ahhoz, hogy Németország ezidőszerint oda visszatérjen. Eden tetteket követel, a Népszövetség azonban nem cselekszik, csak beszél. Visszatérve a gyarmati kérdésre kijelentette, hogy ezt a kérdést Németország háború nélkül kívánja elintézni. Ami az egységes ,* oszthatatlan békét illeti, úgy ebben a kérdésben nem osztja Eden felfogását, mert az egységes és oszthatatlan béke egyben egységes és oszthatatlan háborút is jelent Ami a gazdasági együttműködés kérdéseit üdétig ug£ A bolsevizmus az egyetlen ellenség A Harmadik Ezután Eden angol külügyminiszterrel polemizált. Nem áll az, amit az angol külügyminiszter állít, az ugyanis, hogy a Harmadik Birodalom az elszigetelődés politikáját kívánja folytatni. Ennek éppen az ellenkezője áll, amit a barátságis szerződések sorozata bizonyít, melyeket a Harmadik Birodalom a különböző államokkal kötött, így kitűnő a a Harmadik Birodalom viszonya Lengyelországhoz, Ausztriához, Olaszországhoz, Magyarországhoz, Jugoszláviához, Görögországhoz, Törökországhoz, Portugáliához, Spanyolországhoz, a tengerentúli államokkal hasonló szerződéseket Február 1 től világszenzáció a DACIA-kávéházban Néger csoport és FORTUNATTA görlök kezdete 10 órakor I