Temesvári Hirlap, 1937. július (35. évfolyam, 143-169. szám)

1937-07-23 / 162. szám

1037 JÚLIUS 23. PÉNTEK. 7 codatou* * 5b­ih­ók + « lávaság* V.* . Az uj Palais National des Arts csudái Még emlékezetes az a Pátriában ren­dezett páratlan kiállítás, amely há­­rom esztendővel ezelőtt az olasz mű­­vészet remekeli mutatta be. Most a Tokiói rakparton, a­z u.­ Palais Natio­nal des Artsban — A művészetek nemzeti palotája — a­ francia művé­­szet főműveinek kiállítását nyitották meg, kevesebb zajjal, d­e a bemuta­tott anyag, m­ely ma­­is még naponta szaporodik, olyan csudálatosa­n gaz­dag, h­ogy kétségtelen, hogy a­­kiállí­­tá­s sikere — felülmúlva az olasz ki­állítás s­ikerét is­ — elhomályosít man­­írlent, amit Franciaország ilyen faj­tájú manifesztációban valaha is látott. Megragadja a figyelmünket minde­nekelőtt az a könnyedség, ,amellyel néhány esztendő óta állandóan utaz­­tatják a művészetek főbb mestermű­­­vnek­, szünet nélkül szállítva hegye­ken, óceánokon keresztül a legféltet* több műremekeket. Gondoljunk csak a veknoed Tizian- és most a Tinfo* re­tto-ki­állításra, a Oranaoh*ki­állítás­­ra, a londoni keletázsiiai kiállításra, stb__ Szállítják a műremekeiket, nem fél­ve va­súti szerencsétlenségtől, hajótö­réstől, s egyedül csak pénzbeli garan­ciát követelnek, ami a valóságban nem biztosít semmit, nem lévén közös mér­ték a pénz és az érték között. Mert képzeljenek el példáául a Louvreban a „Joconde“ helyén egy zsák ara­nyat ... A Quai de Tokió egybegyűlt, 1300 mester­mű Németország 7 különböző városából, 3 belgiumi városból, az Egyesült­ Államok 8, Nagybritannia Izland 12 városából, Itália, 3­ városo­­ból, Hollandia 4, Svájc 4 városából, Oroszország 2 városából, Bécsből, Ős­iéből, a lengyel Wilnoeonból, Liszt­szab­ónból, Stockholmból és Francia­­ország 100-nál több városából érke­zett a Palais National des Artsba. A kölcsönzők száma 130. Ez adatokból nyilvánvaló, hogy a framek művészet csudáit ilyen mennyiségben, ilyen hiánytalan áttekintésben még soha sem lehetett látni.* Cs­ak egy pár képet soroltunk fel azok közül, amelyek most, ha csak rö­­vid időre i®, újra hazakerülnek szü­lő­­helyükre, Franciaországba. Clouet 1569-ben festett portré.]8 IX. Károlyról. Hogy él ez a kép és hogy él benne a történelem! Bécsben Franciaország királyának, IX. Ká­roly­nak házasságáról tárgyaltak Ausztriai Erzsébettel. A király nem hagyhatva ott országát, lefestette ma­gát s a képet küldte el maga helyett. S a képpel együtt egy­­gáttal, email­­lirozással díszített kancsót is küldött Ferdinánd kisnlk. Tyrol főhercegének, akinek a házassági ceremónián a ki­rályt helyettesítenie kellett. A kan­csót a hitvesi hűség szimbólumai: a gyűrű, a hó kutya stb. díszítették. Az­óta sem a kép, sem a kancsó nem hagyták el Ausztriát. É® most, három és fél század után, visszaérkeztek Franciaországba, két szőnyeg kísére­­tében, melyek kétségtelenül ugyanan­nak a házasságnak alkalmi ajándé­­kai voltak s melyeket­ a világháború után találtak meg a bécsi múzeumban, összegyöngyölve, eredeti szépségük teljes frisseségében. * Azt lehetne hinni, hogy a francia bank csak aranyat kölcsönöz az ál­lamnak. Most kiderült, hogy műreme­keket is. Még­pediig a legszebbek kö­­zül valókat, melyeket a Tokió-rakpar­­ton láthatunk. Boucher két ajtó fölé festett remeke — „Sylvia meggyó­gyítja a méh megcsípte Philist“ és pandanja.. ..Sylvia megszabadítja Antóniát“. Pemihu­erre herceg dolgo­zószobáját dijszi tették a Toulouse-pa­­rlotában, mely 1808-ban a francia bank székhelye lett. Ugyancsak a francia bank kölcsönzött egy gyönyörű teás­készletet, melyet­­ Napoleon adott a parknak, egy faragott consolei — tű* körasztal, — szőnyegeket és Fnango­­nard remekét: ,,Ünnep Saimtteland­­ban.“* Németország többek között a híres „Einseigne de Gersaint“-et — ,,Ger­­sain cégére“ — kölcsönözte. 1720-ban festette Watteau ezt a három méter széles és másfél méter magas nagy vásznat Gersaint képkereskedő üz­let­ének cégtáblájául. Tizenöt napon keresztül a Pont-Neufon — Új híd — volt kiállítva, azután maga Gersint adta el egy Claude nevű parlamenti tanácsosnak, aki szintén eladta. Végül 1756-ban II. Frigyes porosz király vette meg a festményt s két részb­e vágva, — nem igen tudni, miért — a Berlin melletti Charlottenburg kas­­télyban helyezte el s ott volt mosta­náig. És most közel a hídhoz van ki­állítva, amelyen először láthatta a kö­zönség. Gripsholm A svéd király és a királyi család néhány tagj­a a napokban egy ünne­­pélyen vettek részt, melyet Gripsholm várkastély építésének négyszázadik évfordulója alkalmából rendeztek. A jubileumi ünnepség művészi nívója volt s különösen a szabadtéri előadás­ban bemutatott történelmi jelenetek, valamint a XVIII.. század ízlésében épült híres kis színházban rendezett ünnepi játékok kapták meg­ az elő­kelő közönséget. Gripsholm várkastély egy kis szi­geten épült, a Maler-tó keleti végé­ben, hajóval háromórai távolságra Stockholmtól. Valamennyi svéd kas­­tély közt a leghíresebb, aminthogy történelmi emlékekben a leggazda­gabb is. Eredetileg egy Grip nevű ha­talmas svéd nemesnek volt a szállása s róla kapta, a nevét is. 1526-ban Vasa Gusztáv birtokába került a kastély s ő adta meg neki a formáját 1537-ben. Miután a kastélyt erődnek szánták, igazi küklop erejű fallakkal építet­­ték. Vasa Gusztáv fiai és későbbi uralkodók különöféle épületeik eme­lésével bő­vítették ki a kastélyt. III. Gusztáv, aki rajongott a francia roc­kokéért, nagy változtatásokat terve­zett s kívül -belül modernizálni akarta a várkastélyt. III. Gusztávot dicséri az elragadó kis színház a toronyban. Úgy a szín­pad, mint a még az ő idejéből szár­mazó technikaii berendezések még­­s ma is megfelelnek a művészi kiválóál­­moknak. Ez a színház egy egyik leg­­jobb állapotban fenntartott miniatűr színház, abból a korból s igy kultur­­történelmi nevezetesség. A várkastély sokáig volt a svéd ki­rályok székhelye, de álamfogháznak is használták trónfosztott királyok és lázadó nemesek számára. Az utolsó álla­mfogoly Gripsholmban IV. Gusz­táv király volt 1809-ben. Különös birá­mvei azonban legfőképpen mint a svéd királynék özvegyi szállá­sa szere­ztett Gripsholm. A restauráció® munkák kitűnő architektusai értettek hozzá, hogy a kastélynak, melyben Európa egyik legnagyobb és legszebb képtára van, úgynevezett Vasa-stílusát tökéletesen megőrizték. MOZIK MŰSORA Csütörtök, július 22-én. Apollo: Nászút feláron. Capitol: A zöld láng. Tivoli: 13 óra a levegőbe­. Sok munka és fejfájás. .. ez nagyon kellemetlen napnak ígérkezik! Azonban-szerencsére — létezik pyramidon tabletta! így nem kell tovább tűrje a kínzó fájdalmakat - - —/T\ (BAYER) V E J tabletta gyorsan segítNJjL/ Figyeljen a»Da#e*«-keresztre,a­­mely megvédi az utánzatoktól! Kodály Zoltán vitája Bangha páterrel „Imádkozzék könnyű halálomért“ Budapest, július 21. tBéla .it. mi (jezsuita magántanuló­ és Kodály Zoltán. — Bangha magántanuló volt, soha n­em láttam. Most tudtam csak meg, hogy Bangha pátert volt az osztály­­társam. Beszélgetés közben kiderül, hogy a „Magyar Kultúra“ cikke után néhány oldallal egy másik cokik jelent meg. Itt a lap helyes­lőleg méltatja a Jú­niusi Hetek műsorából a margitszi­geti gyermekkórus műsorát és elő­adását. Ezen a hangversenyen Ko­­dály-gyermekkórusokat adtak elő. — Miért nincs hasonló kultusz — mondja Kodály Zoltán — az iroda­lom é­s képzőművés­zet élő nagyjaival szemben, ezt kérdezi a folyóirat. Bár meglenne ez a kultusz, mert akkor erős és nagy egy nemzet kultúrája, ha felismeri és elismeri élő nagyjait. A „Magyar Kultúra“ című folyó­­irat. Ban­g­h­a Béla jezsuita páter lapja, legutóbbi számában feltűnően éles támadást intéz Kodály Zoltán é­s Bartók Béla zenéje ellen. Az erő­sen gúnyos és tá­madó hangú m­ikk megdöbbentőnek nevezi a budapesti iskolák tanárainak és tanárnőinek azt az ambícióját, hogy az iskolák gyer­­mekk­arait Bartók­ és Kodály »kóru­sokra tanítják. Ilyeneket ír: „B­artók és Kodály tehetségét, ha úgy tetszik, akár zsenijét, senki se akarja kétségbevonni, de ez még nem fogalm arra, hogy muzsikájuk szellemét hivatalos és pedagógiai uton csempésszék be a még tanuló ifjúságba is. őszintén szólva kicsit feltűnő és szokatlan a művészetnek egy árában az élőknek ez a szörnyű kultusza.“ Azután azt írja még a „Magyar Kultúra“, hogy Bartók és Kodály destruktív lelkét érezteti és veszi dia­dalra. Az ifjúságot lenyomják a­­leg­­destruktívabb vizekre. Beszélni akar­tunk a megtámadott mesterekkel. Bartók Béla külföldön nyaral, Kodály Zoltán pedig éppen ma költ­­özködik az Andrássy­ úti 89. számú lakásából a Hűvösvölgybe. A csoma­golás készülődés elfoglaltságában alig van ideje nyilatkozni a kettő­jü­­k‘-­ ért feltűnő támadásról. —­ Elolvastam a ,,Magyar Kultúra“ névtelen cikkét — modnja Kodály Zoltán. — Képtelen állításairól nincs sza­­vam; hangulat elleni nincs argumen­tum. Fő kifogása, hogy még élünk, s az ifjúság szeret, mert szeretük s nem vár vele halálunkig. — Megnyugtatom: nem tarthat már soka­­tók vagyunk az ötvenen. — Arra kérem Bangha pátert, soha nem látott jeles iskolatársa­­mat, h­a méltónak talál rá, imád­kozzék könnyű halálomért. Bangha páter Kodály Zoltánnak iskolatárs­a* Kodály Zoltán 1899-ben megjelent nagyszombat, érseki gimnáziumi ér­­tesitőt mutat: — Most a költözködés köziben elő­került valahonnan. Nézegettem. Ak­kor hetedik gimnazista voltam. A név­sorunkban az első Bangha Béla. Az 1809-ben Nagyszombaton VÉL gimnáziumot végzett diákok között két gaetagbetüs tauló volt: Bangha Dickens háromszor írta le a Picknick­ Clubot Amikor az író, vagy akár a márk­ed­­velő szellemi termékeit papírra veti, nem tudja, mi lesz a sorsa kézirattár­rak. Az írók majdnem kivétel nélkül fölötte féltékenyek kézirataikra­. Van olyan egészen ismeretlen szerző, aki mielőtt kéziratát átadná a szer­­kesztőnek, vagy kiadónak, szabadal­­maztatja ötletét és egész művét Ezek­ről rendszerint a teljes használhatat­lanság szokott kiderülni. Minél na­gyobb íróról van szó, rendszerint ann­­ál könnyűbb tőlük kéziratot kapni, mert nem ügyelnek eléggé irataikra. Klabund például így válaszolt egy kiadónak, akinél elveszett egy köny­ve: semmi baj, uram, én szó sze­rint emlékszem a munkámra s ha megfi­zeti a diktálási költségeket, egy hó­nap múlva megint önhöz adom be könyvemet. Klabund, a Krétakör vi­­lághírű szerzője egyébként négy tel­jesen kész színdarabjának kézira­tát vesztette el egyszerre. A müveket sohasem irta le mégegyszer s nem le­het tudni, mit veszített ezáltal­ a mü*­vezet. Nietzsche, életének utolsó nagy munkáját vesztett® el Turinban«* Dickens a Pickwick*Club_ kézsira­­tát háromszor készítette el. T­­ 1 ■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■ ■ Erdély és Bánság legelter- ■ ■ ■ fedtebb magyar napilapja a ■ ■ ■ TEMESVÁRI HÍRLAP ■ ■ ■ megjelenik naponta vasárnap ■ ■ ■ kivételével a déli órákban. ■

Next