Tender, 1992. január-június (1. évfolyam, 1-10. szám)
1992-01-01 / 1. szám
TENDER Teljesül-e minden esetben ez a kettős célkitűzés megvalósítása a hazai versenyeztetés eddigi gyakorlatában? Ismét kihangsúlyozva azt a tényt, hogy szép számban voltak valóban kedvező műszaki, gazdasági eredményt felmutató, példaértékű versenyeztetések is, a gazdasági élet gyakorlati szereplői jól tudják: szakmai, morális és etikai téren sok probléma, szabálytalanság és jogszabályt sértő jelenség kíséri versenytárgyalásainknak megvalósítását és lebonyolítását. Ezek a kifogásolható partnerkapcsolatok, magatartásformák nemzetgazdasági oldalról szemlélve az eseményeket nagymértékben akadályozzák a piacgazdálkodás rendszrének tudatos kiépítését. Vajon mennyire teljesült ezekben a kifogásolható eljárásokon a verseny, a versenyeztetés komoly szándéka; mennyiben tekinthetjük ezeket az eseményeket valóban reális versenytárgyalásoknak? Nem inkább fiktív eseményekről van szó, amelyekben a "versenytárgyalás" megnevezése és az arra való hivatkozás tiszteséggtelen szándékot, vagy szakmailag felkészületlen hozzáállást takar? Túl sok az indokolatlanul "zártkörűnek" meghirdetett versenytárgyalások száma. A tény mögött érdekösszekapcsolódások, öncélú, inkorrekt piacleosztási manőverek húzódnak meg. Vajon minden kiírás mögött feltételezhető-e megalapozott szerződéskötési szándék és akarat? Ugyanis kizárólag csak információszerzés céljából tiltott felhasználni a versenytárgyalás lehetőségét! Tekintettel kell lenni arra, hogy az ajánlatok kidolgozása komoly szellemi és anyagi ráfordítást igényel. Az ajánlatadó ezért joggal feltételezheti, dokumentációjának reális, a jogszabályi előírások szellemében történő elbírálását! A kiírás egzakt, pontos, a teljesítés műszaki, gazdasági és jogi feltételrendszrének teljeskörű, komplex meghatározásával az igény megfogalmazó nem csak kedvezően bemutatkozik, hanem szakmai felkészültségéről is tanúbizonyságot ad. Az ilyen részletes kiírás garanciát adhat a további kiírói tevékenységhez kapcsolódó feladat, az elbírálás és döntéshozatal korrekt, megalapozozott elvégzésére. A kiírásra benyújtott ajánlatokat vizsgálva tegyük fel a kérdést: mennyiben tartalmazzák ezek a vállalkozónak vagy a szállítóknak azt a szándékát, hogy a kiíró döntése számukra legyen a legkedvezőbb. A "versenytárgyalás" szava félreérthető. A felek, az üzleti partnerek között az eljárás során ugyanis szó sem lehet "tárgyalásról”, szóbeli információcseréről. A kiíró és az ajánlattevő az előírásoknak megfelelően csak írásban érintkezhet egymással. Információt, igény meghatározást, szerződéskötési szándékkinyilvánítást csak az írásos "kiírás” és az "ajánlat” keretein belül adhatnak meg. Vizsgáljuk meg végül azt a szempontot is, hogy az elbírálás során milyen tényezők motiválják és határozzák meg a kiíró döntését! Figyelembe veszik-e az "ajánlat" teljes, komplex részletezettségét, az ajánlatadó szakmai tudását és felkészültségét, pénzügyi helyzetét? Vizsgálják-e az igény kielégítésének műszaki, technikai, gazdasági és pénzügyi összefüggéseit? Vizsgálják-e a határidő szerepét, a teljesítés használati értékének megállapításánál? Vagy csak a "legolcsóbb ajánlat a legjobb ajánlat" súlyos szakmai tévedése alapján döntenek? Egy rosszul és szakszerűtlenül megalapozott, hibás döntés következménye pedig csak az lehet, hogy olyan ajánlattevő kerül előnyös, nyerő pozícióba, aki alkalmatlan a kívánt teljesítés maradéktalan megvalósítására. A tíz éves versenytárgyalás születésnapját hasznos tanácsokat adva köszöntöttük. Figyelemfelhívással fordultunk az eljárás szereplői felé, hiszen a kiírók és ajánlattevők hozzáállása szemlélete és magatartása alapozza meg annak sikerét és eredményét. Várday György