Gonda Béla szerk.: A Tenger 16. évfolyam 1926
Auer Károly: A Budapest-székesfővárosi állatkert tengeri akváriuma
24 A TENGER gyomrát és kifordítva kiszélesíti és áldozatára ráborítja s ha ezt megcselekedte, a zákmánnyal együtt visszavonja a testébe. Mindezekről, az akvárium törzslátogatójának hosszas tapasztalatok révén szerzett tudomása van, aki nagyobb érdeklődéssel és hevesebb izgalommal szemléli a csillagállat életjelenségeit, mint ahogy mostanában a labdarúgók meccsét szokták nézni. Ha az ilyen látogatótól azt kérdeznénk, hogy milyen is az állatkerti akvárium, minő a berendezése, hány állatos medencéje van és milyen nagy egy-egy medence, hány liter vizet tartalmaz és hogy a víz valóban természetes tengervíz, vagy csak mesterségesen készített közönséges Duna-víz, amely Káposztásmegyerről került oda, bizonyosan nem tudna e kérdésekre határozott választ adni. Mert őt az akváriumban más egyéb nem érdekli, mint az, hogy milyen a medencében őrzött tengeri állatok élete. Valószínűleg nem tudná nekünk megmondani, hogy milyen monumentális az akvárium kapuja és milyen művészi mestermunka az előcsarnoka, amelyből néhány lépcsőfokon lejut az ember a keresztalakú voltaképeni akváriumi nagyterembe. A félhomályban azonnal előtűnnek az állatos medencék kivilágított 5 centiméter vastag hatalmas üvegtáblái, mögöttük az eleven mozgású ide oda úszkáló ragyogó színű halakkal, az ékes páncélú óriási rákokkal, amelyek, bár tíz lábbal áldotta meg őket a gondviselő természet, azért mégis nagy lomhán mászkálnak az állatos medence mesterséges sziklái között: a languszták hatalmas csápjaikkal büszkélkedve, a homárok erős, nehéz nagy ollóikkal fenyegetőzve. Az óriási tengeri teknős, amely valahonnan Dalmácia kék vizeiből került az akváriumba, elegáns mozdulatokkal evez hátrahajló lábaival a legnagyobb medencék egyikében és bolondul kergeti a körülötte úszkáló apró halakat, amelyek úgy tűnnek föl a napsugár fényében, mintha repülő ezüst tallérok volnának. De nem tart soká ez a mulatsága, mert kénytelen koronként felúszni a víz felszínére, kidugni a fejét a vízből és nagyot szippantani a levegőből, mert őkelme az egyedüli állatja az akváriumnak, amely tüdővel lélegzik. Lent az akváriumi medence homokos fenekén néhány tigris cápa lustálkodik, akár a napon sütkérező macska. Olyan mozdulatlanok, mintha elszállt volna belőlük az élet. Sárgásfehér köntösüknek nagy sárgásbarna foltjai honfoglaló ve- Az akvárium előcsarnoka.