Mladiáta János szerk.: A Tenger 30. évfolyam 1940

4-6. szám - Dr. Pell Mária: Zsákállatok. A Magyar Nemzeti Múzeum Ascidiái

XXX. évf. 1940 IV—VI. szám A TENGER A MAGYAR ADRIA EGYESÜLET KÖZLÖNYE FELELŐS SZERKESZTŐ: MLADIATA A. JÁNOS BUDAPEST I., ZUGLIGETI ÚT 41. SZ. ZSÁKÁLLATOK. A Magyar Nemzeti Múzeum Ascidiái. Irta : Dr. PELL MÁEIA Az Ascidiák, a zsákállatok (Tunicata) törzsébe tartozó tengeri állatok. Ré­gebben (Linné 1767, Haeckel 1866) a lágytestűekke (Mollusca) rokon álla­toknak tartották. Helyhez kötött életet élnek, sziklákhoz, kagylókhoz tapadva, fiatal korukban azonban lárva állapotban szabadon úszkálnak a tengerben. A molluscákhoz való hasonlóságukat az okozza, hogy testüket a lágy testű­ekéhez hasonlóan különböző vastagságú köpeny (tunica) borítja. Az állat a zsákszerű köpeny alsó részével, nyúlványok segítségével tapad a talapzathoz. A köpeny­nek két — rendesen csőszerű sipkával ellátott — nyílása van, melyek közül az egyik (ingestio nyílás) a testbe vezető, a másik (egestio nyílás) a kivezető nyílás. A köpeny anyaga cellulose, mely a növényi cellulosével azonos összetételű és az állatországban csak nagyon ritkán fordul elő­. A belső szerveket rendszerint csak az át nem látszó vagy színes köpeny (tunica) eltávolítása után le­het látni, van azonban teljesen átlátszó, víztiszta kö­­penyű Aseidia, ilyen a Clavelina (1. ábra). Hossza 25 mm. A köpeny fala a beömlési (ingestio) és kiömlési (egestio) nyíláson betü­remlik. Az ingestio nyíláson beáramlott tengervíz a szájon keresztül a bél mellső kitágult részébe, az ú. n. kopoltyúbélbe jut. Ennek falát harántsorokban elhe­lyezkedő rések lyukasztják át. Rajtuk folyton mozgó szálacskák, csillangók vannak, melyek áramlást hoznak létre. A rések között fennmaradó harántfalat véredények ágazzák be; itt történik a gázcsere. A víz ezután a kopoltyúréseken keresztül a kopoltyút jobb- és baloldalt körülvelő, ú. n. peribranchiális üregbe jut. A két peribranchiális üreg hátul egyesül és a kivezető nyílás előtti térben (átrium) találkozik, a víz tehát az atriáli® siphon keresztül távozik a testből. A víz a bélkopoltyú falának résein átfolyhat, a vele bejutott táplálék azon­ban a finom rácsozaton megakad. A kopoltyú tehát nem csak lélekrésre, hanem táplálékfogásra is szolgál. A táplálék továbbítása az endesty­­és háti lemez segítségével történik. A bélkopoltyú hasi oldalán csillan­gókkal ellátott eresz­csatorna (endostyl) húzódik végig, mely nyálkát választ ki. Ezt a csillangók

Next