A Természet, 1919 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1919-01-15 / 1. szám

Egy patron, egy nyúl, nyolcszáz tojás! (Lehetne tragikomédia.) Írta : Raitsits Emil. Petrusz Ábris a szivarja füstjébe burkoltan helyezkedett el a zsúfolásig megtelt első osztályú vasúti kocsi bársonytól fosztott, de papírszövettel borított és a viszonyokhoz mérten kényelmes ülésen. Ugyan innen ki nem zavarnak, gondolhatta magában, míg B.-re nem fut be a szuszogó gőzös. Feje fölött hátizsák és a kopott bőrtok fegyvert rejteget magában. A kisebb podgyász­­kosárban egyéb apró vadászholmik között a legméltóságosabban terpeszkedik a bőrburkolatú vadászkulacs. Ezután nyúlt, amint a gőzös a pályaudvarról megindult. Lecsavarta a kulacs nyikorgó nyakát és megkínálta elsőbben tőszomszédját. Ez álmos szemek­kel pislogott. Meglátszott rajta, hogy nem igen szokott a hajnali órákban az élet örömeinek élni. Bár zöldhajtókás vadászruhája azt árulja el, mintha ő is, mint társa vadász legyen, kinek nyelve megered a kulacs kortyolgatása után. — Isten úgyse barátom többé idegennel nem vadászom. A múltkor majd az életemmel fizettem. A vadászat kezdetén a nyaralónk hadi milliomosa megkért engem, hogy mennénk együtt vadászni. Persze nagyon verte a mellét, hogy ő így, meg amúgy milyen közvadászatokon vett már részt, sőt medvevadászatban is volt már része. Bár gyanús volt egy kissé a magyarom, mégis elindultam vele. Amint a­ területre kiértünk, a kukoricatábla mellett felugrott a nyúl, mely jól célzott lövésem után hamarosan hátizsákomat töltötte ki. Hátam mögött a kukoricás szélén újdon­sült vadásztársam baktatott Fejem fölött szárnycsapdosás, egy fogoly röppent fel a sűrűből, mire nagyot szólott mögöttem a fegyver, erős nyomását is megérezte hátam, majd, hogy félre nem lökött. Hátra nézek! a szerencsétlen flótás még most is felém irányítva tartja füstölgő fegyverét. Az Isten verje meg! maga . . . maga . . . tovább nem mondom, de elképzelheted kedves öregem, miket mondhattam annak a félkegyelmű vad milliomosnak. — Borzasztó, hogy ilyesmi is megesik a vadászok között, szólt elszörnyűködve a piros pozsgás, de most már kinyílt szemű új vadászruhás szomszédunk. Biztosan ő is már jó előre félt a vadászattól, még ehhez ilyeneket hallani. Mégis csak borzasztó ! — Bizony borzasztó! Tudod, ha a nyulat meg nem lövöm, akkor az összes sörét a tüdőmet tépte volna szét. Levettem hátizsákom , szörnyűség ! rajta csupa lyuk, a nyúl pedig szitává lőtten került ki a hátizsákból, sőt a ruhám, ingem is szerteszét lyukasztotta a sörét és hátam bőréről csak úgy sepertem le a fáradt sörétet, mint a mákos kalácsról a mákot. A szerencsétlen flótás minderre csak hebegett s felajánlotta a károm megtérítését. Térítse meg az úr az áldóját ... de pusztuljon innen, hogy ne is lássam, szóltam s ott hánytam dunántúlias káromkodások között a vadászat terén előkelő idegent. Erre az elbeszélésre máris közérdeklődés tárgya volt őszbe­­csavarodott hajú lelkes vadászunk. Az utasok mind közelebb húzódtak a kocsiszakaszhoz, hogy lássák és hallgassák Petrusz elmés elbeszélését. Mielőtt folytatta mondókáját, mégegyszer nagyot húzott, úgy látszik szerencsés menekülésének örömére - 3 - A vízcsepp állatvilága, írta : Zoltán Vilmos. Amióta Götze német protestáns lelkész csaknem másfél századdal ezelőtt felfedezte a vízcsepp szerves életét, azóta laikusok is gyakran leülnek a górcsőhöz, hogy néhány percig, vagy félóráig elszórakozzanak azon a csodálatos, parányiságában is nagyszerű és bámulatosan változatos világon, mely a górcső alá helyezett vízcseppben eléjük tárul. A mindenképen tanulságos és élvezetes kísérlethez nem is kell valami drága műszer, hanem elég a leg­egyszerűbb szerkezetű, 50—80-szoros nagyító erővel bíró górcső, melynek tükre alá üveglemezen egy vízcseppet helyezünk el. Ennek a vízcsepnek a meg­­válogatása azonban épen nem közönbös, mert ha friss és tiszta kútvizet helyezünk a lemezre, vajmi keveset fogunk látni, mert ennek górcsőparányi állati és növényi élete, mely túlnyomólag igen apró baktériu­mokból áll, már 800—1000—2000-szeres nagyítást igényel. Legjobb tehát, ha olyan vízből merítjük a vizsgálódásainkhoz szükséges cseppet, melyben néhány óráig vagy napig szerves anyag, pl. virág­csokor állott, mert ebben már kifejlődött az az apró állat- és növényvilág, mely az algák, amőbák, infu­­zóriumok, stb. családjába tartozik, szerves anyagok­ból él és gyenge nagyítás mellett is látható. De még célszerűbb, ha egy közeli tóból vagy nagyobb pocso­lyából merítjük a kísérleti vizet, vagy ha a tó fenék­iszapjából vízben oldunk fel egy parányi részt, mert az így nyert vízcseppben bámulatos változatossággal fog nyüzsögni a gazdag mikroszkopikus élet. Az a látvány, mely ebben az esetben a górcső alatt szemünk elé tárul, valóban megérdemli, hogy hosszabb ideig elidőzzünk mellette. Mintha a tenger­fenék csodás moszaterdeiben járnánk, parányi édes­ Az állatkerti koronás darvak a fészkük mellett. A koronásdaru fővárosunk állatkertjén kívül az amsterdami állatkertben is költött.

Next