Természetjárás, 1955 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1955-04-01 / 1. szám
sületi túrát vezetnek szakosztályaink. A budapesti TSB 1945 óta első ízben történő adatgyűjtéséből kiderült, hogy a Nagybudapest területén működő szakosztályokban több mint nyolcezer leigazolt turista van. A sportegyesületeik országos elnökségei mellett alakult társadalmi természetjáró szakbizottságok is egyre jobban működnek. A jó munka elősegítésére egyesületi találkozókat szerveztek. 1954-ben a Vörös Meteor SE 200, a Lokomotív SE 320 és a Fáklya SE 180 vidéki és budapesti természetjárója gyűlt össze azért, hogy munkájukat egységesítsék és megjavítsák. A túrázás terén előző években tapasztalt visszaesés arra indította az OTSB-t, hogy 1955. évre a szakosztályok között túrapontversenyt írjon ki. Tudjuk, hogy sok olyan turista van, aki nem szervezetten túrázik. Ezeknek bevonása is komoly feladata ennek a versenymozgalomnak. természetjáró tájékozódási versenyzés A felszabadulás óta a természetjárás egyéb formája: a természetjáró tájékozódási versenyzés, gyors és nagy fejlődést ért el. Rövid néhány év alatt a versenyzők százai szerezték meg ezt a különösen érdekes, izgalmas sportágat. Hiba volt, hogy bizonyos fokig a természetjárásban működő és vezetői feladatokat végző sportolók nagy része is versenylázba esett. Ez is hozzájárult a túrázás visszafejlődéséhez. A fejlődést viszont előmozdította, hogy a sportkörök, TSB-k, — amint „versenyről” volt szó, még a turistákat is támogatták. De nemcsak ez indította a tagokat a rendszeres versenyzésre. Maga a verseny módja is olyan érdekes, hogy ha akár kezdő, akár komolyabb sportember belekóstol, valósággal szenvedélyévé válik. Pedig nem könnyű a tájékozódási verseny sem szellemileg, sem fizikailag. Talán éppen ez vonzza legjobban az ifjúságot és a felnőtteket egyaránt. Nagyfokú elméleti felkészültséget és komoly állóképességet követel meg a versenyzőiktől. Hozzájárult a verseny fejlődéséhez az is, hogy egyelőre külföldi túrázásra nincs lehetőség. Így a magashegyi túrák nehézségeit, erőkifejtését is pótolják a versenyek. Dr. Dvorák írja könyvében, hogy: „a természetjárás nálunk nem olyan veszélyes, mint sok más országban. Viszont nálunk is vannak, akik szeretik és keresik azt a férfias küzdelmet, amit a természet erőinek legyőzése jelent. A természet veszélyeiből nálunk csak egyetlen maradt, ez pedig az eltévedés veszélye ... Nálunk a természetjárás legmagasabb követelményeinek formája: a tökéletes tájékozódás. 1934-ben fejlődésben lévő versenyzésünk első módszertani állomáséhoz érkezett Dr. Dvorák József „Természetjáró versenyek rendezése” című könyvének kiadásával. Év végéin pedig az OTSB a vidéki versenyzés fejlesztése érdekében a tatai edzőtáborban versenybíró továbbképző tanfolyamot rendezett. Az év folyamán igen sok versenyt rendeztek. Lassan az ország minden hegyvidékén ismertté vált a különös felszerelésű versenyző, a maga terepasztalával, fejlámpájával, ruházatával. Egyes versenyeken rekordot értünk el a versenyzők létszámában. A tavaszi egyéni bajnokság elődöntői során ezren felüli versenyző állt rajthoz. A hagyományos „Felszabadulási emlékversenyre” 50 csapat nevezett be. Voltak vidéki versenyek, például a Balatoni kupa, a miskolci Herman Ottó, az ózdi Mazura, az egri Dobó István emlékverseny, ahol húsz-harminc csapat indult el. A versenyek fejlődésével jelentkeztek a hibák is. Egyes szakosztályok ebben látták a fejlődés további útját és kizárólag a versenyekre készültek, így lassan kialakultak versenyző szakosztályok s ezzel a versenyeken már egyenlőtlen küzdelemre került sor. Régi, tapasztalt versenyzők kerültek össze versenyzésben kezdőkkel. Érthető, hogy az eredményeket előre meg lehetett jósolni. Versenyeink természeténél fogva csak korlátozott számban indíthatók a csapatok, vagy egyének. Így gyakran a nevezők jó része lemaradt a versenyről. A rendezők soha nem tudták, hogyan rendezzék a versenyt. Könnyűre tervezték, hogy a kezdők is elindulhassanak, vagy nehézre, hogy csak a gyakorlottak érjenek el jó eredményt? 1954 folyamán a versenyeket rendszerbe kellett már foglalni, a társadalmi sportszövetség kidolgozta javaslatát, aminek alapján az OTSB 1955. évre kiírta a természetjáró osztályozott bajnokságokat. Az Országos Bajnokság 12 csapattal, a budapesti I. osztályban 12 csapattal, a megyei, városi II., III. osztályban a nevező csapatokkal kerül megrendezésre, s így az egyes csoportokban egyenlő felkészültségű versenyzők fogják összemérni erejüket és tudásukat. Míg a tájékozódási versenyek fejlődésük során eljutottak a bajnoki rendszerhez, közben más irányba is kiterjedt a versenyzés. Először a síelést kapcsolták be a versenyzésbe. Ezt követte az evezős, majd a barlangi tájékozódási verseny. 1953-ban a budapesti Lokomotiv kezdeményezésére természetjáró ötpróba versenyt is rendezték. A BTSB által másodízben megrendezett ilyen versenyen már 88 természetjáró vett részt az ötféle sportágban (gyalogos, kerékpáros, futó, úszó és kajakozó), 125 fcm-es útvonalon. 1934-ben a BTSB elsőnek rendezett egésznapos, önálló kerékpáros tájékozódási versenyt 66 km-es távon, hegyen-völgyön, erdőkön és síkságon keresztül. A természetjárás különböző formáiban megrendezett versenyek a sokoldalú sportember kialakítását célozzák. A tájékozódási feladat új tartalommal tölti meg a sportteljesítményt. A sokoldalú természetjárónak tehát az elméleti felkészültségen, a szellemi teljesítményen kívül a többi sportág technikájával is meg kell ismerkednie, az eredetileg „gyalogló turistá”-ból így teszsokoldalú sportember. Mindebből látjuk, hogy nehézségeink ellenére is mind a versenyzés, mind a túrázás terén hozott fejlődést az elmúlt év és bizakodva várjuk az 1955. évet, mely remélhetőleg sok szép eredményt és újabb tanulságokat tartogat számunkra a természetjárás minden területén. Thuróczy Lajos Több mint harminc éves a szovjet alpinizmus. Az alpinisták útban a Dzsalovesatí-hágó felől /Karovín. TASZ felvélt'U')