Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

hatemeletes toronyépületek emel­kednek ki ritmikusan. Nem sokkal feljebb. Alsózsolcán a Sajó törmelékkúpjának kavics- és homokanyagát dolgozza fel födém­gerendákká, panelokká az új épület­­elemgyár, a még újabb házépítő kombinát pedig évi 4300 lakás ösz­­szeszereléséhez elegendő fal­elemet állít elő, hogy segítse a rohamosan iparosodó észak-magyarországi ré­szek nagyarányú építkezéseit. Két nagy üzeme gyors ütemben fejleszti a kis Sajó-menti falucskát, döntik a vályogfalakat, emelik a tégla- és betonházakat, a régi községnél már nagyobb területet foglal el az új. Ahol a Sajó a hegyek közül ki­fut az Alföld előterébe , sírcép­­e a hegyvidék határán alakult ki Miskolc városa, mely korunk nagy­arányú ipartelepítései révén nap­jainkban vált az ország második vá­rosává, a körülötte felnőtt borsodi iparvidék központjává. Miskolc új városnegyedeinek korszerű képe iz­galmas látvány turistának, ország­járónak egyaránt. Miskolctól északra, Sajókeresztúr­­nál most épült fel a Borsodi Ércelő­készítő Mű. A teljesen automatizált nagyüzem vasércet, mészkövet és egyéb kohászati adalékanyagokat dolgoz fel a közeli diósgyőri és ózdi nagyolvasztó részére. A szomszédos Sajószentpéternél a Borsodi Medence szénvidékére érkezünk. Magyaror­szág barnaszén-vagyonának mintegy 30 százaléka itt összpontosul, s ha a csupán 3000 kalóriás szén fűtőértéke meglehetősen alacsony is, rohamo­san fejlődő vegyiparunknak kiváló nyersanyaga ez a nem túl nagy mélységben húzódó szénmező. A Sajó két oldalán kibányászott barnaszén jelentős részét Kazincbar­cika két nagyüzeme, a hőerőmű és a vegyikombinát dolgozza fel. Az erőmű az iparvidék üzemeit látja el villamosenergiával, a vegyikombi­nát pedig egyrészt műtrágyát ter­mel mezőgazdaságunknak, másrészt nyersanyagot kifejlődőben levő mű­anyagiparunknak. Kazincbarcika há­rom kis Bükk­alji község — Sajó­­kazinc, Barcika és Berente — egye­sítéséből 1954-ben nőtt várossá, la­kossága azóta meghatszorozódott, s ma már túlhaladja a 25 000 főt. Nagy­arányú építése 1952 óta folyik, héza­gosan telepített három-négyszintes lakótömbökből alakul ki az új városkép, erdős hegyek alján. A köz­­igazgatási és kultúrközpont még csak most formálódik, egy város születésének lehetünk tanúi itt, a kis Sajó mentén. Kazincbarcika után a tovább szű­külő Sajó völgyében lépten nyomon gyárkémények, aknatornyok, mo­dern üzemi csarnokok követik egy­mást, s a Sajó völgyéből nyugatra kiágazó kisebb Hangony-völgy aljá­ban száz méter magas kémények er­deje jelzi a naggyá fejlesztett Ózdot. Lankás dombsor fogja körül a mesz­­szire füstölgő iparvárost, mely a magyar kohászat egyik legrégibb te­lephelye. Vasgyárát 1845-ben kezd­ték építeni, s Fényes Elek, a magyar leíró statisztika úttörő tudósa 1848 elején már azt írja róla, hogy ,,nagyszerű épületeinek és műszerei­nek párját külföld is alig mutathat”. Ózd igazi jelentősége a két világ­háború között bontakozott ki, még inkább azonban napjainkban, ami­kor Diósgyőr után az ország leg­főbb nehézipari központja lett. A múlt század derekán Ózd tel­jesen jelentéktelen Bükk­alji fa­lucska volt a Hangony és az Ózdi patak szűk völgyében. A századfor­duló idejére lakosainak a száma el­érte a tízezret, ma pedig meghalad­ja a negyvenezret. A gyorsan nö­vekvő ipari település magába ol­vasztotta Hódoscsépány, Bolyok és Sajóvárkony községeket, s 1949-ben várossá alakult. A keskeny völgybe szorított település továbbfejlesztése azonban a domborzati viszonyok miatt igen nagy nehézségekbe ütkö­zik. Mégis mintegy háromezer új la­kás épült az utóbbi tíz esztendő so­rán az új lakótömbökben, melyek egyre közelebb húzódnak a hegyek­hez, az erdőszegélyhez. A füstös, kormos, öreg városközpont körül la­zán telepített, nagy lakónegyedek épülnek, zöld övezetben, természeti környezetben. Az egész Sajó völgyének ilyen kettős arculata van egyébként. A folyó mentén gyárkémények serege füstölög, de a széles völgyből az or­szág legszebb hegyi tájaira futnak fel az utak. A városokká nőtt fal­vak, a régi és a most születő üze­mek fölött mindenütt ott magasod­nak a Bükk erdős vonulatai, hogy pihentető üdülőhelyeikkel várják a bányák, ipartelepek dolgozó népét. Az építő, teremtő, tájat formáló embert. Antalffy Gyula Ózd új lakónegyiujf . Borsodi Vegyiművek. Kazinc barcika (­­rl felvételek)

Next