Turista, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
hatemeletes toronyépületek emelkednek ki ritmikusan. Nem sokkal feljebb. Alsózsolcán a Sajó törmelékkúpjának kavics- és homokanyagát dolgozza fel födémgerendákká, panelokká az új épületelemgyár, a még újabb házépítő kombinát pedig évi 4300 lakás öszszeszereléséhez elegendő falelemet állít elő, hogy segítse a rohamosan iparosodó észak-magyarországi részek nagyarányú építkezéseit. Két nagy üzeme gyors ütemben fejleszti a kis Sajó-menti falucskát, döntik a vályogfalakat, emelik a tégla- és betonházakat, a régi községnél már nagyobb területet foglal el az új. Ahol a Sajó a hegyek közül kifut az Alföld előterébe , sírcépe a hegyvidék határán alakult ki Miskolc városa, mely korunk nagyarányú ipartelepítései révén napjainkban vált az ország második városává, a körülötte felnőtt borsodi iparvidék központjává. Miskolc új városnegyedeinek korszerű képe izgalmas látvány turistának, országjárónak egyaránt. Miskolctól északra, Sajókeresztúrnál most épült fel a Borsodi Ércelőkészítő Mű. A teljesen automatizált nagyüzem vasércet, mészkövet és egyéb kohászati adalékanyagokat dolgoz fel a közeli diósgyőri és ózdi nagyolvasztó részére. A szomszédos Sajószentpéternél a Borsodi Medence szénvidékére érkezünk. Magyarország barnaszén-vagyonának mintegy 30 százaléka itt összpontosul, s ha a csupán 3000 kalóriás szén fűtőértéke meglehetősen alacsony is, rohamosan fejlődő vegyiparunknak kiváló nyersanyaga ez a nem túl nagy mélységben húzódó szénmező. A Sajó két oldalán kibányászott barnaszén jelentős részét Kazincbarcika két nagyüzeme, a hőerőmű és a vegyikombinát dolgozza fel. Az erőmű az iparvidék üzemeit látja el villamosenergiával, a vegyikombinát pedig egyrészt műtrágyát termel mezőgazdaságunknak, másrészt nyersanyagot kifejlődőben levő műanyagiparunknak. Kazincbarcika három kis Bükkalji község — Sajókazinc, Barcika és Berente — egyesítéséből 1954-ben nőtt várossá, lakossága azóta meghatszorozódott, s ma már túlhaladja a 25 000 főt. Nagyarányú építése 1952 óta folyik, hézagosan telepített három-négyszintes lakótömbökből alakul ki az új városkép, erdős hegyek alján. A közigazgatási és kultúrközpont még csak most formálódik, egy város születésének lehetünk tanúi itt, a kis Sajó mentén. Kazincbarcika után a tovább szűkülő Sajó völgyében lépten nyomon gyárkémények, aknatornyok, modern üzemi csarnokok követik egymást, s a Sajó völgyéből nyugatra kiágazó kisebb Hangony-völgy aljában száz méter magas kémények erdeje jelzi a naggyá fejlesztett Ózdot. Lankás dombsor fogja körül a meszszire füstölgő iparvárost, mely a magyar kohászat egyik legrégibb telephelye. Vasgyárát 1845-ben kezdték építeni, s Fényes Elek, a magyar leíró statisztika úttörő tudósa 1848 elején már azt írja róla, hogy ,,nagyszerű épületeinek és műszereinek párját külföld is alig mutathat”. Ózd igazi jelentősége a két világháború között bontakozott ki, még inkább azonban napjainkban, amikor Diósgyőr után az ország legfőbb nehézipari központja lett. A múlt század derekán Ózd teljesen jelentéktelen Bükkalji falucska volt a Hangony és az Ózdi patak szűk völgyében. A századforduló idejére lakosainak a száma elérte a tízezret, ma pedig meghaladja a negyvenezret. A gyorsan növekvő ipari település magába olvasztotta Hódoscsépány, Bolyok és Sajóvárkony községeket, s 1949-ben várossá alakult. A keskeny völgybe szorított település továbbfejlesztése azonban a domborzati viszonyok miatt igen nagy nehézségekbe ütközik. Mégis mintegy háromezer új lakás épült az utóbbi tíz esztendő során az új lakótömbökben, melyek egyre közelebb húzódnak a hegyekhez, az erdőszegélyhez. A füstös, kormos, öreg városközpont körül lazán telepített, nagy lakónegyedek épülnek, zöld övezetben, természeti környezetben. Az egész Sajó völgyének ilyen kettős arculata van egyébként. A folyó mentén gyárkémények serege füstölög, de a széles völgyből az ország legszebb hegyi tájaira futnak fel az utak. A városokká nőtt falvak, a régi és a most születő üzemek fölött mindenütt ott magasodnak a Bükk erdős vonulatai, hogy pihentető üdülőhelyeikkel várják a bányák, ipartelepek dolgozó népét. Az építő, teremtő, tájat formáló embert. Antalffy Gyula Ózd új lakónegyiujf . Borsodi Vegyiművek. Kazinc barcika (rl felvételek)