Természettudományi Közlöny 1900 (32. évfolyam, 365-376. füzet)
1900-09-10 / 373. füzet
504 A ZSEBÓRA MINT PLANETÁRIUM. 504 beosztott számlapunk lenne, az óramutató tényleg minden pillanatban a Nap felé mutatna. De minthogy a tizenkettes beosztás következtében az óra kétszer oly gyorsan jár, mint a Nap, a Nap irányát úgy kapjuk, ha az óramutató és a számlap felül álló számához (az említett esetben a VI-hoz) vont irányt jelezzük. Ez eljárás megfordítva kényelmesen és egészen megbízhatóan a világtájak fölkeresésére is szolgálhat, ha épen mágnestű nem áll rendelkezésre. E czélból ráirányítjuk a Napra a XII szám, azaz a napdelelés pontjának és az óramutató irányának felezőjét az által, hogy az egész órát saját síkjában forgatjuk. Ekkor a VI—XII számot összekötő egyenes, vízszintesen lefektetve, az észak-dél irány. De az óra még beleszólhat abba az elkeseredett vitába is, mely a ptolemaeusi és coppernicusi világfelfogás között dúlt, miként legalább egy bolygón könnyen bemutathatjuk. A mi Földünk éve kerekszámban 365 nap, a Jupiter egy teljes keringése épen 12-szer oly hosszú (pontosan 4332*59 nap, csak 50 nappal rövidebb, mint 12 év). Ha tehát a Napot a perczmutatóval azonosítjuk, a Jupiter képéül majdnem egészen pontosan az óramutatót választhatjuk. A pontosság ez esetben tényleg nagyobb, mint az előbbi példában, mely a Holdra és a Napra vonatkozott. Puszta ismétlés lenne fölemlítenem, hogy épen úgy állapíthatjuk meg az év minden napjára, várjon a Jupiter látható-e, mely időben és mely állatövi jegyben. Állítsunk most a számlap közepére apró jelt, mely a Napot ábrázolja ; a perez- és óramutatót lássuk el a Föld, illetőleg a Jupiter jelével. Íme a coppernicusi rendszer mása, melynek középpontjában áll a Nap. Miként előbb a Hold fényváltozásai esetében, úgy állapíthatók meg most is azon idők, melyekben a Jupiter és a Nap a Földhöz képest ugyanazon helyzetbe jut. Ha a kettő a Napnak ellentett oldalán van, azaz, ha a két mutató egymás folytatásában áll, a Jupiter a Nap sugaraiban rejtőzik, nem látható. Ez a konjunkció, az együttállás ideje. Ha a két mutató derékszöget zár be, beköszönt a quadratura, a negyedfény ; ekkor a Jupiter délben, illetőleg éjfélkor kel és nyugszik. Ha végül a két mutató összeesik, a Jupiter oppozícióban, szembenállásban van a Nappal. Ez aspekta a legfontosabb, mert a Jupiter ekkor éjfélkor delel, napnyugtakor kel és reggel nyugszik, úgy hogy egész éjjel látható. Óránk tanúsága szerint az oppo, 12 zicziok — X 365*25 × 398*5 nap múlva ismétlődnek. Tényleg, miként a feljebb adott példa utasítása szerint csekély javítással mi is számíthatnék, az oppozíciók minden éven túl 33,7 nap múlva ismétlődnek. Az óra ez időket tehát 1 napra pontosan adja. Ha az órát a Földet jelképező mutatónál fogva megfogom, anélkül természetesen, hogy az óra járását megakasztanám, a Föld alkotja az összes mozgások középpontját, és az óralap és óramutató a perezmutató körül forog. Ekkor tehát a Nap egy év alatt a Föld körül kering, mégpedig mindig ugyanazon irányban, a Jupiter pedig a perezmutatóhoz képest majd előre, majd hátra jut. Ez az előre futó, direkt mozgás együttálláskor a legnagyobb , szembenálláskor beáll a retrográd mozgás, a hátrálás. Az előre és hátra futó mozgást egy-egy oly pillanat választja el egymástól, melyben a két mutató egymáshoz képest állani látszik : ez a bolygó staczionálása, megállapodása. Az óramutató végpontja tehát teljesen ugyanazon sajátságos hurkokat adja, amelyeket tényleg észlelünk a Jupiter mozgásában minden évben, és az óraszámok segítségével meg is mondhatnók, mely állatövi jegyekben jönnek ezek létre.